Takáts Lilla: Jutalomjáték

Takáts Lilla

Jutalomjáték

,,Szenvedélyes ​kalandok vagy biztonságos házasság? Végtelen álmodozás vagy unalmas valóság?

Zsuzsi felvágott nyelvű diák, aki a barátai és a családja szárnyai alatt élvezi a biztonságos kamaszkort egy álmos kisvárosban. Az iskola egyik népszerű sportolójával, Gergővel viharos tini szerelembe bonyolódnak, majd egészen az egyetem végéig egy-egy estére összefújja őket a szél, míg a lány férjhez nem megy.

Zsuzsi idővel azonban rádöbben, hogy a házasság korántsem az a rózsaszín leányálom, amit menyasszonyként elképzelt, és ahogy egyre inkább elborítják a hétköznapok problémái, mind gyakrabban jutnak eszébe a Gergővel közös emlékek.

Érdemes-e harcolni egy kihűlt házasságért? Érdemes-e mindent eldobni az újra fellángoló kamaszkori szerelemért? Képes-e belátni egy szeretetéhes nő, hogy csupán illúziókat kerget?

Takáts Lilla első könyve arra a kérdésre keresi a választ, hogy nőként érdemes-e erőnkön felül küzdeni a család összetartásáért, vagy találhatunk-e rá mentséget, ha megelégelve a feleség- és anyaszerepet, az álmainkat követjük.”

Író: Takáts Lilla 

Kiadó: Álomgyár  

Kiadási év: 2016

A szerző hivatalos oldala: Takáts Lilla 

Rendelhető: https://alomgyar.hu/konyvek/takats-lilla-jutalomjatek

Ez volt az utolsó könyv, amit Könyvhét keretén belül szereztem meg magamnak. Az Álomgyár standjánál láttam meg, és a fülszöveg elolvasása után már tudtam, hogy nekem ez kell. A borítója első ránézésre nem tetszett annyira, de örülök, hogy nem ez alapján ítéltem meg.

Jó döntést hoztam, mert azóta elolvastam, és nagyon megszerettem. Szerintem minden lánynak szüksége van egy Kabai Gergőre. Hogy pontosan mire is gondolok ezalatt, azt kicsit később kifejtem.

De nézzük magát a könyvet! :-D

Figyelem!!

Cselekményleírást tartalmazhat!!

,,– Hármas… Hármas, hármas, hármas, hármas! – daráltam dühömben, miközben az iskolatáskám hangos puffanással landolt az udvar egyik korhadó padján.”

Így ismerjük meg Zsuzsit, akinek a gondolatain keresztül belelátunk a Jutalomjáték történetébe. A történet elején egy fiatal diáklány, aki mérhetetlenül dühös, amiért hármast kapott, ezzel pedig ugrott a balatoni nyaralása. Az udvaron dühöng a legjobb barátnőjének, Dittának. Komolyan, mintha magamat láttam volna ennél a jelenetnél. Gimnazistaként én is sokat mérgelődtem, amiért rosszabb jegyet kaptam, és az én legjobb barátnőmet is Dittának hívják. Micsoda egybeesés! Jó, ezeken kívül más hasonlóságot is felfedeztem, de arról inkább hallgatok.

,,Te! – bökött oldalba Ditta, és a fejével a focipálya felé intett. – Ezzel a Kabaival mi van? Az előbb még cikázott, mint pók a falon, most meg csak kóvályog.

– Fogalmam sincs – sóhajtottam ábrándosan. – Innen azt sem tudom megállapítani, hogy ez most melyikük. Olyan egyformák, fogalmam sincs, melyik Attila, és melyik…

– Ez Gergő – vágott a szavamba Dénes. – Nagyobb a feje.”

Nos, így bukkan fel először az én imádott karakterem. Mindegyik könyvben van egy srác vagy férfi, akiért már első megjelenéstől egészen a végégig rajongást érzek. Ebben a könyvben a fent említett Kabai Gergő nyerte el a szívem. Ő a suli legmenőbb sráca, a focicsapat játékosa, és van egy ikertestvére, Attila. Nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy Gergő lesz Zsuzsi viharos tini szerelmének főszereplője. Bizony, Zsuzsi sem bír neki ellenállni, ahogy én sem. Megfogalmazni sem tudom, mitől kedveltem meg annyira ezt a srácot. Nem volt olyan macsós karakter, de mégis volt benne valami, ami teljesen levett a lábamról. Talán azzal nyert meg, mert nem volt olyan tipikus bunkó, akitől mások azonnal elolvadnak.

,,– Bocsi, vissza kellett mennem a füzetemért. Honnan tudod, hogy ő Attila volt?

– Tényleg kisebb a feje – vigyorgott rám.”

Ezt a fejes poént nem tudtam nem kiírni idézetbe. Akkorát nevettem rajta a buszon, hogy a mellettem ülő fogta magát, és inkább átült máshová. Szerintem ennél nincs viccesebb a könyvben, mert az írónő nem a humort helyezi előtérbe, hanem Zsuzsi és Gergő érdekes kapcsolatát.

Mivel a könyv több évet ölel fel, így nagyon gyorsan peregnek az események. Viszont azt kell írnom, hogy az ő szerelmük nagyon tetszett nekem. Minden lánynak volt egy ilyen első szerelemben része, ami szép volt, de csak egy bizonyos ideig tartott. Az én életemben is volt ilyen, amire évekkel később mosolyogva gondolok vissza. Ugyanazok az érzéseket adta vissza, amiket akkor éltem át. Talán ez miatt is lett kedvencem a könyv.

,,(…)Elég egy botlás, egy önfeledt éjszaka, egy régi szerelem, és minden felborul.”

Mint már említettem, nagyon sok évet ölel fel a könyv. Ezalatt Zsuzsival irtó sok minden történik. Szakít Gergővel, leérettségizik, egyetemista lesz, és megismerkedik egy férfival, összeköltöznek, majd később összeházasodnak. Egy pont mégis elkíséri magával Zsuzsi életét, ami, pontosabban aki nem más, mint Gergő. Valahogy sikerül mindig találkozniuk, de vagy a pillanat, vagy a helyzet nem alkalmas, így csak tovább sodrodnak az árral, én meg már tövig rágtam a körmöm olvasás közben, hogy vajon hogyan fognak összejönni. A könyv mégsem ilyen egyszerű. Mint az életben, úgy magában a könyvben is ott vannak azok a nehézségek, amikkel az embernek meg kell küzdenie. A házasság kemény kihívásaival, a szerelemmel, a gyerekneveléssel, és a munka világában is helyt kell állni. Nem könnyű küzdeni, ahogyan kitartani sem. Egészen a végéig egy gondolat motoszkált bennem. Vajon, ha másképpen dönt Zsuzsi, akkor mi változott volna? Akkor hogyan alakult volna az élete, és másoké? Komoly kérdések, de a legkomolyabb mégis az volt, hogy vajon volt értelme ennyire küzdenie?

 Ezekre a kérdésekre ad választ a Jutalomjáték.

Ami tetszett:

Zsuzsi karaktere. Ő egy olyan női karakter volt, aki az olvasó szeme előtt nőtt fel cserfes tinilányból érett anyává, akinek a családja a legfontosabb, és ezért bármire képes. Voltak olyan pillanatok, amikor nem tudtam vele egyetérteni, de aztán átgondolva igazat adtam neki. A küzdelmei megerősítették, bár akadt, amikor hangosan kiabáltam neki, hogy válassza a másik utat, ő mégis kitartott az elhatározása mellett. Ezt becsültem benne.

Gergő: Szerintem róla több szót kellett volna ejtenem, de azzal mindent elárultam volna vele kapcsolatban. Miatta megéri elolvasni a könyvet. Nagyon sokszor sajnáltam szegényt, mert én drukkoltam neki, hogy megkapja azt a boldogságot, ami kijárt neki. Végül megkapta, bár nem úgy, ahogy én számítottam rá.

Élethű: Úgy gondolom, a könyv ihletését az írónő a valóságból merítette. Nem csak egy ismerősöm élt meg Zsuzsihoz hasonló szerelmet, vagy került hasonló helyzetbe, mint ő.

A mellékkarakterek: Mindegyikük, aki megfordult a történetben, valami pluszt adott hozzá. Volt, aki negatívat, de a többség pozitívat. 

Ami nem tetszett:

Hosszú időintervallumot ölel fel a könyv, és ez nekem egy kicsit zsúfolt volt. Több mint 20-30 évet ölel át, amit kb. 200+ oldalba lett belenyomorítva. Túlságosan sietett az írónő, ahelyett, hogy kicsit megállt volna. Voltak, amiket jobban is ki lehetett volna dolgozni, de ez egyéni vélemény.

Az összképet nézve egy könnyed kis kikapcsolódást nyújt a könyv, miközben olyan témákat feszeget, mint az első el nem múló szerelem, felnőtté válás, a mindennapok küzdelmei, házasság, családvállalás és még sorolhatnám.

*-*-*-*