Kérdezz-felek interjú Chiara írónővel
Gyere és ismerd meg Chiarat,
a Pillangólány és a Repülj, szitakötő! című könyvek szerzőjét
1. Kedves Chiara, mesélnél kicsit magadról? Miért éppen, ezt a szerzői nevet választottad magadnak?
Ó, a rettegett kérdés. :) Sosem tudom, mit kellene magamról
mesélni, hogy mi az, ami tényleg érdekes lehet, de teszek egy próbát.
Egy vidéki város szélén élek életem párjával és két befogadott cicával.
Igazi könyvmoly vagyok, még a munkám is abból áll, hogy lényegében
olvasok. Édesanyám azt szokta mondani, hogy már kis koromban is megvolt a
magam világa, hogy néha egyszerűen „eltűntem” a saját fejemben,
valószínűleg ebből ered, hogy alapvetően inkább zárkózott, introvertált
személyiségtípus vagyok. És azt hiszem, részben ezért is esik mindig
nehezemre magamról mesélni. :)
Eredetileg Kia volt a nevem,
ezzel kezdtem el publikálni a neten, így ismertek meg nagyon sokan. A
Pillangólány megjelenése előtt a kiadó megkérdezte, hogy szerzői névvel
vagy igazival szeretném-e a megjelenést, de az igazi nevemen többnyire
gyerekeknek, fiataloknak szóló egyfelvonásos mesejátékokat,
színdarabokat írok, és úgy éreztem, nem mosnám össze a kettőt, főleg,
hogy erotikus regénnyel készültem megjelenni, így végül a Kia „bővült”
Chiarává, ami azért tetszett meg nagyon, mert nem angolszász, hanem
latin eredetű.
2. Hány évesen kezdtél kicsit komolyabban foglalkozni az írással?
Azt hiszem, ezt nehéz meghatározni, vagyis talán attól függ, mit
számítunk komolyabbnak. Amióta megtanultam írni, történeteket írok, és
szerintem még tízéves sem voltam, amikor már az volt az álmom, hogy
egyszer majd megjelenjek, szóval igazából mindig komolyan vettem az
írást, sosem egészen csak hobbi volt.
3. Mi győzött meg, hogy elindulj az Aranymosás pályázaton?
Az Aranymosás egy nagyon jó lehetőség volt a visszajelzésre, hiszen az
ember így vagy úgy, de mindenképpen választ kapott, és persze jó
lehetőség a megjelenésre is. Amikor elindultam a pályázaton, azt mondtam
magamnak, hogy ez az utolsó próbálkozásom. Előtte volt már pár, több
helyre is beküldtem egy-egy regényem, vagy válasz nélkül maradtam, vagy
visszautasítottak. Akkoriban úgy éreztem, belefáradtam, és ha most sem
sikerül, akkor sincs semmi baj, szeretek az internetre írni, megmaradok
hát netes írónak. Szóval az Aranymosás a magamnak adott utolsó esélyem
volt, amolyan „ha nem sikerül, akkor nem ez az utam” utolsó esély.
4. Mielőtt megjelent volna az első köteted, előtte novellákat, verseket írtál. Mitől váltottál irányzatot és tértél rá a regényírásra?
Igazából mindig írtam regényeket, vagyis nagyjából úgy 9-10 éves korom
óta, bár persze eleinte a legtöbb befejezetlen maradt, de elsősorban
mindig inkább a regényírás vonzott, még ha belekóstoltam másba is.
Szóval inkább a versek, novellák jelentettek irányváltást, sőt, a
színdarabok, de a mai napig regényeket szeretek a leginkább írni, és úgy
gondolom, minden másban kevésbé vagyok jó.
5. A Pillangólány című műved 2018-ban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Honnan jött az alapötlete?
Sajnos pontosan nem emlékszem rá. De talán Ady Megöltem egy pillangót
című verse indította el bennem a történetet, illetve ha jól emlékszem,
egészen pontosan Virág karaktere született meg bennem a nyomán, vagyis
abból a hangulatból, érzésből, amit a vers akkoriban kiváltott belőlem.
6. A könyv erotikus és igen tabu döntögető. Szereted a hasonló témájú olvasmányokat?
Igen, nagyon. Rengeteg könyvet olvasok, mindenféle zsánerben, de
valószínűleg a romantikus és erotikus könyvek azok, amelyeket a
legtöbbször a kezembe veszek, ha pedig valamilyen tabutéma is előkerül
bennük, az számomra még izgalmasabb, különösen szeretem a nagyobb
korkülönbséges és a tiltott szerelemmel foglalkozó történeteket.
7. Mennyi időbe telt megírni Gábor és Virág történetét?
Erre sem emlékszem pontosan, de az első verzió talán úgy két-három
hónap alatt készült el, aztán persze még több körben javítottam a
történetet.
8. Ha esetleg lenne rá mód, tervezel neki folytatást?
Kifejezetten Virág és Gábor történetének nem, bár egy-egy novellában
gondolkodtam, végül azonban ezek nem születtek meg (persze nem kizárt,
hogy egyszer még sor kerül rájuk). Dórinak, az egyik mellékszereplőnek
írtam egy történetet, bár egészen más irányt vett, mint eredetileg
terveztem, abban a regényben felbukkant Virág és Gábor is, azonban
sajnos nem valószínű, hogy a regény valaha is megjelenne.
9. Mennyire ért váratlanul a hirtelen jött népszerűség?
Igazság szerint nem érzem úgy, hogy kifejezetten népszerű lennék,
de nagyon jólesik a kérdés, ahogy az is, hogy sokan szeretik, amit írok.
10. Hamarosan megjelenik a legújabb munkád, aminek egyszerűen gyönyörű lett a borítója. Mit lehet tudni a cselekményéről?
Szerintem is gyönyörű a borító, köszönet érte Ambrús Reninek.
A
történet napjainkban játszódik, egy magyarországi, hegyek közt fekvő
kisvárosban, és mint azt a borító is jól mintázza, ősszel. Laura
Írországból érkezik haza a húga temetésére, és ekkor szembesül azzal,
hogy Karina halálának körülményei közel sem olyan egyértelműek, mint
ahogyan ő tudta, ahogy azzal is, hogy a húga sok mindent titkolt előle,
többek között, hogy verseket írt. Laura ezeket a verseket felfejtve
igyekszik kideríteni, mi történt Karinával az elmúlt hetekben, amiben a
legjobb barátja, Máté van a segítségére, azonban Laurában nem várt
érzések ébrednek iránta, ami megbonyolítja a kapcsolatukat. A történet
sokféle témával foglalkozik, a veszteséggel, a gyásszal, a bűntudattal, a
szerelemmel, a családi kapcsolatokkal és olyan témákkal is, amelyekről
nem tudnék spoilermentesen mesélni. Borongós, szomorkás és reményeim
szerint izgalmas és elgondolkodtató, igazi őszi olvasmány.
11. Akad benne olyan karakter, akit valós személyről mintáztál?
Kifejezetten sosem mintázom a karaktereimet valós személyekről,
eltekintve a külsőtől, ott főleg az elején segítséget jelent, ha van
előttem valamilyen kép, legyen az akár egy színész, akár egy Pinteresten
talált modell fotója, viszont ahogy haladok a történettel, ez a kép a
fejemben mindig átalakul, egyedi lesz. Ami minden mást illet, szeretem,
ha a karaktereim ízig-vérig önmaguk. Szóval ha akadna egyezés bármilyen
valós személlyel, az pusztán a véletlen műve.
12. Mennyiben volt más megírni, mint a Pillangólányt?
Nagyon sokban. :) A Pillangólány annak idején valósággal kiszakadt
belőlem, nem igazán terveztem előre, hagytam magam sodródni, a Repülj,
szitakötő!-t azonban gondosan megterveztem, felépítettem, és bár minden
apró részletet nem tudtam előre, de tudtam, milyen események fognak
történni, kinek mi a jelentősége a történetben, ki hogyan irányítja majd
a cselekményt. Más volt azért is, mert ez az egyetlen olyan történetem,
amelynek egyik szála egy rejtély felderítése, ezt megírni izgalmas
kihívás volt. És akkor még nem beszéltem a történetben szereplő
versekről, amelyek szintén valami újat jelentettek számomra. Mindezeken
túl pedig más volt azért is, mert úgy éreztem, meg kell felelnem
bizonyos elvárásoknak, a kiadó felé, az olvasók felé, és ez nem
könnyítette meg a dolgomat. Meg kellett tanulnom kizárni mindezt, a
kételyeket is, a bizonytalanságot is, a félelmeket is, hogy szabadon,
szívből tudjak írni.
13. Három antológiában is megjelent egy-egy novellád, és a weben is több történetet olvashatnak tőled az olvasók. A jövőbeli terveid közöd szerepel, hogy rövidebb-hosszabb történeteket publikálj online?
Igen, nagyon szeretnék visszatérni az online publikáláshoz. Sajnos az
elmúlt években úgy alakult az életem, hogy erre nem jutott időm, erőm,
de bízom benne, hogy előbb-utóbb eljutok odáig, hogy újra írjak a netre
is. Hiányzik a közösség, a közvetlenebb kapcsolat az olvasókkal, az a
fajta izgatottság, amit csak egy új fejezet feltöltése tud megadni, vagy
az, amikor látom, hogy hozzászólás érkezett.
14. Pillangólány után Repülj, szitakötő! Van rá esély, hogy a harmadik megjelenésed is hasonló tematikájú címet kap?
Nem hiszem, bár sosem lehet tudni. :) A Repülj, szitakötő! címe sem ez
volt eredetileg, szóval nem terveztem, hogy hasonló lesz, csak végül így
alakult. Bár miután megosztottam a családommal, hogy érkezik az új
regényem, a bátyám vagy az idősebbik öcsém, már nem emlékszem pontosan,
rögtön rávágta, hogy legközelebb jöhetnek a legyek, szúnyogok, poloskák
15. Mik a jövőbeli tervek?
Egyelőre ez még alakulóban van. Van ötletem, mit szeretnék írni, de még
annyira kezdetleges, hogy végül is ki tudja, mi lesz belőle, lesz-e
bármi is. Azt hiszem, kicsit amolyan várakozó állásponton vagyok, de
bízom benne, hogy lassan számomra is kiderül, merre tovább.
16. Van esetleg bevált tanácsod a kezdő írók számára?
Kifejezetten bevált tanácsom nincs. Igazából sok mindent lehet mondani,
elég erre rákeresni a neten, számomra az egyik leghasznosabb tanács az
volt, hogy az ember olvasson sokat, abban a zsánerben is, amiben ír, de
ne kizárólag abban. Amit pedig én szoktam mondani, hogy ha valaki
elhatározta, hogy írással akar foglalkozni, akkor bármi jön is, ne adja
fel. Nem biztos, hogy mindig egyszerű és könnyű lesz, sőt, az a
valószínűbb, hogy nem lesz az, és ehhez rengeteg kitartás és erő kell.
Ezt talán még annyival egészíteném ki most, hogy szerintem az írást nem
érdemes fél szívvel csinálni, vagy egészen, vagy sehogy.
