Kérdezz-felelek interjú Sienna Cole írónővel
Gyere és ismerd meg Siennát, a népszerű thriller szerzőt
1. Kedves Sienna, mesélnél kicsit magadról?
Húha, nehéz kérdés, ezerféleképpen tudnék rá válaszolni, és
lehet, hogy mindig mást mondanék az aktuális hangulatomtól
függően. 😊Olyan
embernek tartom magam, aki a gyerekkori álmai nyomába eredt, és
abban a szerencsés helyzetben van, hogy azzal foglalkozhat, amit a
legjobban szeret. Azt az egyet sajnálom csak, hogy nem mertem előbb
belevágni, de valószínűleg az idáig megtett utam minden lépésére
szükségem volt ahhoz, hogy ma az lehessek, aki vagyok. Kíváncsian
nézek a következő évek, évtizedek elébe is, mert rengeteg
tervem van – az írással kapcsolatban és azon kívül is.
2. A gyerekkorodban is fontos szerepet játszott az írás?
Kilencéves koromban kezdtem írni az akkori magyartanárom
támogatásával. Onnantól kezdve az írás végig kísérte az
egész életemet: akkor is, amikor aktívan éppen nem alkottam,
fejben történeteket és karaktereket találtam ki. Azt hiszem,
bátran mondhatom, hogy ez mindig is velem volt, de csak felnőttként
jött meg a bátorságom ahhoz, hogy a hivatásommá tegyem.
3. 2016-ban jelent meg Laura Porterrel közös köteted, a Száz évvel utánad című naplóregény. Milyen volt a közös munka és az olvasói visszajelzések?
A Száz évvel utánad a korai szárnypróbálgatásaim egyike. Akkor
még kerestem a hangomat, a stílusomat és a témáimat. Laura
Porter nagyon jó barátnőm, és ezt a regényt közösen álmodtuk
meg. Felosztottuk egymás között a történetszálakat: én írtam
Ciaran szemszögét és a múltat, ő pedig Kate jelenbeli vívódásait
és útkeresését. A közös munka gördülékeny és izgalmas volt.
A mai napig úgy gondolom, hogy sokkal élvezetesebb valakivel
megosztani az alkotófolyamatot, mint amikor egyedül megyünk végig
rajta, hiszen így többféle gondolat, szempont, meglátás is
megjelenhet a regény lapjain.
4. A 2017 nem kis változásokat hozott, hiszen immáron egyedül, egy neves kiadó gondozásában érkezett a második munkád. Mivel már régóta követlek, így tudom, mennyire szeretsz utazni. Minden helyszínt bejártál, amit a karaktereid a Négyszáz nap szabadságban?
Érdekes, mert a Négyszáz nap szabadság helyszíneinek nagy részét
utólag, jóval a regény megírása után sikerült meglátogatnom.
Szerencsére ma már az internet óriási segítséget nyújt abban,
hogy egy-egy helyszínt személyes tapasztalat nélkül is
alaposabban meg lehessen ismerni, de legalábbis valósághűen
ábrázolni. Korábban én is, mint nagyon sokan, csak évi 1-2 hetet
tudtam utazásra fordítani, de a közelmúltban lehetőségem nyílt
hasonló utazási stílust is megtapasztalni, mint a Négyszáznap
szabadság szereplői. Igaz, én lakóautóval valósítottam ezt
meg, és valószínűleg, ha most írnám a regényt, a karaktereim
is így járnák be Európát.
5. Mikor határoztad el, hogy a folytatásban Patrick kapja a főszerepet?
Ebben a történetben nekem egyértelműen Patrick volt a kedvencem,
így nem sokat gondolkodtam azon, kit vigyek magammal a folytatásba.
Valójában a Reményszimfónia nem is szigorúan vett folytatás,
csak Patrick egy másik életszakaszának bemutatása. Csupán néhány
utalás található benne a Négyszáz nap szabadságra, ezért ennek
ismerete nélkül is teljes és élvezhető.
6. A romantikus zsáner után, mennyire ment könnyen az áttérés a pszichológiai thriller és krimi vonalra?
Alapvetően jobban vonzódom a thriller- és krimi zsánerű
történetekhez, mint a romantikushoz, ezért ez számomra egy nagyon
könnyű döntésnek bizonyult. Nálam a lélektani vonulatra
helyeződik a hangsúly, minden regényem fókuszában a szereplőim
belső motivációi, megküzdései és jellemfejlődése áll. Ez
felfedezhető a romantikusaimban is, de jobban kamatoztathatónak
találtam a thrillerben. Ezenkívül úgy találtam, hogy ebben a
zsánerben szabadabban mozoghatok, sokkal inkább kiaknázhatom a
fantáziámat, és jóval több kihívást is jelent, mint szerelmes
történeteket írni.
7. Miből szoktál ihletet meríteni?
Ez nagyon változó, és nem is tudnék rá egyetlen jól bevált
receptet adni. Nyitott szemmel járok a világban, sok minden
érdekel, kíváncsi természet vagyok. Bármi megihlethet egy
elkapott párbeszédfoszlánytól kezdve egy zeneszámon át egy
különleges hangulatú képig, de van, hogy a téma talál meg
először, és ahhoz választom később a körítést.
8. Melyiket szereted jobban írni, az önálló regényeket vagy a sorozatokat?
Mindig az épp aktuális sztorimat szeretem a legjobban írni, ami
független attól, hogy az önálló regény, avagy sorozat lesz-e. A
sorozatnál kétségkívül megvan az az előny, hogy több időt
fordítok rá, ezáltal jobban elmélyülhetek benne, és alaposabban
kidolgozhatom a karaktereimet. Most az Ígéret-sorozat az aktuális
projektem, aminek jövő tavasszal jelenik meg a harmadik része, A
bosszú arcai. Ez a történet immár két éve kíséri az utamat,
és lehet, hogy még eltart egy ideig, míg végleg lezárom.
9. Hogy kezeled a negatív kritikát?
Aki szélesebb publikummal is megosztja a munkáit, elkerülhetetlenül
találkozik negatív visszajelzésekkel. Amikor az ember először
szembesül ezzel, az nagyon fájdalmas tud lenni, de idővel és a
megszerzett tapasztalattal mindez veszít az erejéből. Az alkotói
motiváció és a rengeteg olvasói szeretet sokkal nagyobb súllyal
esik a latba. Inkább azokra fókuszálok, akik szeretik és örömmel
olvassák a könyveimet; nekik igyekszem még többet, még jobbat
adni. A kritikák közül legfeljebb azokkal foglalkozom, amelyekből
tanulhatok valamit.
10. Van olyan karaktered, aki közel áll hozzád? Ha igen, miért éppen ő?
Majdnem mindegyik, és mindig aktuálisan azok, akikkel éppen
dolgozom. Ha abszolút kedvenceket kéne felsorolnom, akkor a
Négyszáz nap szabadságból és a Reményszimfóniából Patrick, a
Lefelé a folyónból Jeff, az Elmejátékból és A köd utánból
Mike és Miranda, az Ahol a százszorszépek nyílnakból Molly, az
Ígéret-sorozatból pedig Nicholas. Rendkívül különböző
karakterek, mégis mindegyikben van valami, amivel mélyen tudok
azonosulni vagy empatizálni.
11. Mennyi időt vesz igénybe egy-egy regény esetében a kutatómunka?
A kutatómunka sokkal több időt igényel, mint az írás, sőt,
valójában csak a regény befejezése után ér véget, hiszen
menetközben is rengeteg mindent ellenőrizni, tisztázni kell. Egy
teljes folyamat kutatással és írással együtt nálam kb. 9-12
hónap.
12. Több évnek kellett eltelnie, hogy újra közös projektbe fogj. A Nőiség
naplót Ludányi Betti írónővel közösen jegyzitek, és arra lennék
kíváncsi, hogy várható-e még további együttműködés a részetekről?
Bettinával nem csak kollégák, de barátnők is vagyunk, és az
íráson kívül is számtalan szálon kapcsolódunk. Szeretünk
együtt dolgozni, szerencsére nagyon kiegyensúlyozott és
gördülékeny partneri viszony van köztünk. Jelenleg mindketten a
saját írói vonalunkra koncentrálunk, de például sokszor tartunk
közös közönségtalálkozókat. Biztos vagyok benne, hogy a
jövőben is lesznek közös projektjeink.
13. Jövőbeni tervek, avagy dolgozol új megjelenésen?
Most éppen az Ígéret-sorozat harmadik részén dolgozom, aztán
jön a negyedik. Utána tervezek egy különálló kötetet egy igen
fajsúlyos témában, de egyelőre ezt még fedje homály. A
közeljövőben indul a webshopom is a siennacole.hu oldalon is
izgalmas extra tartalmakkal és ajándékokkal az ott vásárló
olvasók számára.
14. Mit tanácsolsz a kezdő szerzők számára?
Nemrég indítottam egy blogot a weboldalamon (siennacole.hu), ahol
rengeteget foglalkozom az írás mesterségével, különösképpen a
karakteralkotással és cselekményszövéssel. Ha valakit érdekelnek
ezek a fortélyok, bátran csemegézhet az ott megjelenő tartalmak
között. Ezenkívül azt a tanácsot tudom adni, amit valószínűleg
minden pályatársam: olvass sokat, írj még többet, tanulj és
fejleszd magad, és találd meg a saját hangod! És legfőképp: ha
ez az álmod, ne add fel soha! 😊