2018. december 29., szombat

Robin O’Wrightly : Andrea & Andrea


Robin O’Wrightly
Andrea & Andrea





Abban ​nincs semmi különleges, hogy egy milánói férfi, bizonyos Andrea Rigo, aki éppen felfüggesztett nyomozóként tengeti unalmas napjait, csomagot kap a postástól. Az már inkább furcsa, hogy a pakkot másnak szánták, neki ez azonban egyáltalán nem tűnik fel. Hogy miért? Mert a címzett Rigó Andrea, egy magyar vendégmunkás nő, aki diplomás létére két műszakban dolgozik, és tíz házszámmal odébb lakik. Ő nagyon is hiányolja, és felkerekedik, hogy kiderítse: hova került a küldemény… Mi lesz ebből?!
Semmi komoly – vagy épp túlságosan is?
Mennyire kavarhat be két egyéjszakás szerető, ha kávéházas?
És ami a legfontosabb: meg lehet-e menteni a Földet a totális kipusztulástól és a gépek rémuralmától?
Robin O’Wrightlynál, a narrációs szatíra meghonosítójánál ismét elgurult a pirula: az Andrea & Andrea című romantikus-erotikus sci-fi-krimi-paródia így született meg. Az író két énje a kiborulás szélére juttatja még a főhősöket is…
18+ Kedves kiskorú embertársam! Ebben a kötetben csupa olyat olvashatnál, amit már egyébként is tudsz. Szóval ez nem érdekes, és nem is neked szól! Bocsi! Passzold le szépen anyuéknak! Köszi!


Írta: Robin O'Wrightly
Kiadó: Mogul
Kiadási év: 2018
A szerző hivatalos oldala: Robin O'Wrightly Books


Nagyon szeretem a szerző könyveit, ezért nem volt kérdés, hogy elolvasom az Andrea&Andrea című regényét. Ez a története volt, ami leginkább felkeltette a figyelmemet, mert számomra egy kicsit hasonlít az Erelem sorozat első részére, és sok jót olvastam róla. Nagyon örültem, amikor Könyvhéten alkalmam nyílt megvenni. A borítóját ötletesnek találtam, pedig nem szokásom fedőlap alapján választani. Kicsit vékonynak tűnt számomra, de annál több mindent rejtett, amint belekezdtem. Viszont, előre le kell szögeznem, hogy a tartalma miatt erősen korhatáros a könyv, így azoknak ajánlom, akik már elmúltak 18 évesek.
Na, de inkább merüljünk el a tartalomban!


Figyelem!!
Cselekményleírást tartalmazhat!!


,,Csengettek, úgyhogy felkelt a kanapéról, unottan, mint a tévésorozat főhőse, aki éppen egy teremtőnyire való embertömeget hentelt le.”


Andrea Rigo egy olasz férfi, aki felfüggesztett nyomozóként él, és egy szép napon csomagot kap egy olyan országból, ahol még soha életében nem járt. Még nagyobb lesz a megdöbbenése, amikor kinyitva a pakkot, gyerekrajzokat és egyéb dolgokat talál. Mivel a tartalom nincs külön fejezetekre bontva, így úgy írom, hogy az első pár oldalon lehetünk tanúi az eseménynek. Sírva röhögtem Andrea reakcióján, ahogy lereagálta a dolgokat. Nem sok spoilert árulok el, ha azt írom, hogy ő a történet egyik fő karaktere. Azzal viszont már igen, ha megemlítem, hogy valójában nem is neki, hanem egy vele majdnem megegyező fiatal nőnek szánták a csomagot. Mégis véletlenül rossz címre kézbesítették, így kerül a milánói rendőrhöz. Ez adja a történet kisebb bonyodalmát, mert hamarosan színre lép az eredeti tulaj, aki igényt tart a cuccára. A magyar származású Rigó Andrea neve teljesen megegyezik a Andrea Rigóéval, ebből adódik a félreértés. A küldemény hozza össze őket, mert a nő mindennél jobban igényt tart a pakkjára.

,,Ó, csesszétek meg, hát semmit nem vártam… Magyarországról?! Azt se tudom, hol van… Jó, azért azt tudom. És azt, hogy jó ideje sz*r a focijuk.”

A két Rigo/Rigó teljesen eltér egymástól. Nemcsak nemileg, de minden más téren is. Tökéletesen egymás ellentétei, ami nekem nagyon tetszett, hiszen van egy olyan mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Itt, ebben a történetben ez volt a legnagyobb igazság. Andrea Rigo egy morcos nyomozó, míg Rigó Andrea a hazájától távol, vendégmunkásként dolgozik két műszakban, és sokkal élettel teltebb személyiség. Semmi közös nincs bennük.
Szerintem az első találkozásuktól kezdve érezhető köztük a kémia, meg más egyéb is, de erről inkább nem írnék semmit.  A lényeg annyi, hogy Andrea és Andrea találkoznak egymással, és onnantól veszi csak igazán kezdetét az eseménysorozat.

,, – Emberek?! Úgy érted, „igazi” emberek? Akiket… anya szült?! (…)
 Hát hogy máshogy jön világra bárki is? Talán bizony a Nap költi ki?”

 Muszáj megemlítenem két egészen érdekes mellékkaraktert, akiknek fontos szerepük van az események alakulásában.
Tonio és Leona.
Ők ketten a szívemhez nőttek, de nem árulom el, hogy miért is voltak benne a könyvben, mert azt inkább meghagyom az olvasók számára.

A kedvenc idézetem, amit annyira imádok a könyvből: -- >

,, Hol találnék még egy ilyen angyalt, mint te, aki hajlandó egy ilyen ördöggel leélni az életét, mint én?”


Azzal kezdem, ami nem tetszett, mert abból kevesebb volt: - - >

– Igazság szerint már ismertem a szerző munkásságát, így nem akadt benne olyan, ami annyira zavart volna engem a történetével kapcsolatban. Azt kaptam, amit vártam, és örültem, hogy nem bonyolította túl, hanem egyedi ötletekkel dolgozott.


Ami tetszett a könyvben:

– A karakterek: A két Andrea fantasztikus volt. Tetszett, hogy az írónő megírta a történetüket, mert nagyon szórakoztam rajtuk. Tonio és Leona pedig fantasztikus emberek voltak, akikért plusz pontot adok, mert bár nélkülük is izgalmas volt a kötet, de azért kellettek bele, hogy egy kicsit feldobják. A párosok ötlete jó döntés volt, ahogy a szerelmi szál is.

– A cselekmény: Izgalmasnak, romantikusnak és leginkább viccesnek találtam az egészet. Bár jobban örültem volna annak, ha egy kicsit hosszabb a regény, de félek, hogy akkor elvesztette volna a varázsát. Rendes lezárást kapott.

– Humor: Mint már írtam, sok humoros pillanat származott abból, hogy külsőleg fűztek hozzá egy-két megjegyzést. Ez a kisebb narráció, bár nem tudom, hogy ez a legjobb szó rá, sokat dobott a tartalmán, és mosolyt csalt az arcomra.

– Filmes utalások: volt benne szó a Mátrixról és a Terminátorról is, amik nagy kedvenceim. És a Terminátor az Erelemben is benne volt.

Erotika/Romantika: Amiért külön örültem, hogy a szép jeleneteket tényleg szépen írta meg a szerző. Emiatt lett végül +18 karikás a könyv, meg a káromkodás miatt, de boldog voltam, hogy volt benne történet is, nem úgy, mint más művekben.
A romantikus szál végig érződött, és annyira szurkoltam, hogy végre összejöjjenek, mert tényleg jó páros voltak. Megérte elolvasni.

Bátran ajánlom másoknak is.  


2018. december 28., péntek

10+1 ok, amiért kevésbé szeretek beülni egy mozifilmre




Szerintem már veletek is előfordult, hogy egy fárasztó nap után lazításképpen megnéztetek volna egy jó mozifilmet. Bármennyire is tetszett az adott film, mégsem tudtátok maradéktalanul élvezni, mert a közönség, akikkel végig kellett ülni a vetítést, egész egyszerűen – nem finomkodom – elviselhetetlen volt. Jó, ezzel nem azt akarom reklámozni, hogy más se menjen moziba, csak leírom, hogy engem mik szoktak nagyon, de nagyon kihozni a sodromból. Én szeretek moziba járni, viszont múlt alkalommal nagyon eldurrant az agyam, és gondoltam, kiírom magamból, hátha akad olyan, aki hasonlóképpen járt.
Ebben a bejegyzésben összeszedtem 10+1 okot, amiért kevésbé szeretek beülni egy mozifilmre.



*--*--*--*--*



10. A szelfizők 

Nagyon sokan vannak úgy, hogy meg kell örökíteniük a nagy eseményt, miszerint kimozdultak közösen otthonról, és beültek megnézni valamit. Én ilyenkor eltakarom magam, mert engem zavar, ha ott virít a képem valaki más profilján. Ennél csak az idegesít jobban, amikor film nézése közben vakuval nyomnak szelfit.


9. Hangosan csámcsogó 

Többször is előfordult velem, illetve ismerősökkel, hogy ült mellettük egy illető, aki olyan hangosan csámcsogott, hogy inkább úgy gondolták, vasat rágcsál, mintsem pattogatott kukoricát.
 

8. A vécére futkosó

A késve érkezővel tettem volna ezt párba, mert körülbelül ugyanolyan kaliber a kettő, de a barátnőm szerint nem. Velük a legújabb Jennifer Lopez film kapcsán esett meg a rémeset, amikor egy férfi minden öt percben kiment pisilni. Természetesen ő is a sor végén ült, így át kellett magát verekedni mindenkin, hogy kijusson. 
 
7. A késve érkező

Jó, elnézhető, ha valaki pár perccel később tér be a terembe, mert hosszú sor volt a pattogatott kukoricásnál. Viszont az nagyon idegesítő, hogy már több perce megy a film, és valakinek akkor ugrik be, hogy be kéne menni. Ebben az a legrosszabb, amikor az illető pont a végén ül, és fel kell állnod, vagy összehúzni magad, hogy elférjen. Ez nem csak neked, de a feljebb ülők számára is zavaró, mert kitakarják a vásznat. 

6. A zacskóval zörgő

Engem ez annyira nem zavart, viszont a velem egy sorban ülőket annál inkább, amikor valaki tőlünk nem messze pont a legjobb résznél kezdett el zörögni a gumicukros zacskójával. Nem csak pár percig tartott a dolog, hanem folyamatosan.

5. A telefonozó
 
Lehet, ez csak engem zavar, de nagyon bosszantó tud lenni, amikor bent ülsz egy jó kis filmen, és valakinek megállás nélkül cseng a telefonja. A tulajdonos meg vagy fogadja a hívást, vagy nem. Az előbbi a legrosszabb opció, mert neked is végig kell hallgatni, amint valakivel cseverészik.


4. A bekiabáló

Az apáca című film megnézése után jöttem rá, hogy jobb lett volna otthon megnézni a barátaimmal. Egy csapatnyi, sulis fiatal ült be egy sorba, és állandóan bekiabáltak, ami teljesen zavart másokat is. Hiába pisszegtek nekik vagy szóltak rájuk, olykor nyomdafestéket nem tűrően ugyanúgy folytatták. Így ezzel sikerült is tönkre vágniuk az élményt.


3. A vihogó 

Van, amikor a teremben ülő emberek között akad egy vagy olykor több ember, akik akkor is nevetnek, amikor semmi vicces nem történik. Például akkor is fülsértő hangon nyerít, amikor meghal valaki a filmben. Én teljesen meg tudom érteni, hogy minden embernek más a vicces, de akkor legalább halkabban tegye.

2. Amikor a mögötted helyet foglaló személy folyton rugdossa a székedet 

Jó, előfordul, hogy egy magasabb illető, aki nem fér el, mocorgás közben meglöki a széked, de amikor ez folyamatosan tart, az kiborító tud lenni. Viszont, van olyan eset is, mikor direkt csinálja az illető, és még élvezi is, hogy rászólsz, hagyja abba.


1. A szomszéd, aki végig beszéli az egész filmet

Ez idegesít a legjobban az összes előforduló dolog közül. Veletek is volt már úgy, hogy elkezdődött a vetítés, és a mellettetek ülő személy végig járatta a száját?  Velem megesett. Nem tudom, melyik filmet néztem meg, de egy hölgy a kezdetektől egészen a végéig trécselt a barátjával, és elmondta a tartalmát. Kiderült, hogy ő előre megnézte, ezért tudta, mi lesz a vége. Hiába szóltak rá többen is, hogy maradjon csendben, annál inkább beszélt. A legrosszabb, amikor messzebbről hallod a folytonos sutyorgást, és nem tudod eldönteni, honnét is jönnek a hangok.


+1 A székfoglalók

Kiakasztó tud lenni, amikor kifizeted a jegyed, megveszed pluszban a kis pattogatott kukoricás  motyódat, az ülésedhez mész, és észreveszed, hogy már elfoglalták. Jó, néha véletlenül is megesik, hogy rossz oldalra ül az ember, de amint kiderül, megkeresi a helyét. Elismerem, ha kevesen vannak a teremben, akkor én is jobb ülést pécézek ki magamnak, ahol senkit sem zavarok. Viszont, akadnak, akik másképpen gondolják. Ilyenkor szokott jönni a balhé, mert legtöbbször egyáltalán nem akarja átadni a helyet az a személy, akinek nem is odaszól a jegye. Többször voltam ilyennek szemtanúja, és elég zavaró, amikor már elkezdik vetíteni a filmet, de még mindig ott veszekednek az emberek az ülések miatt.


Veletek is történt már ilyen?