2020. január 22., szerda

Picit kiakadós véleményem Elle Kennedy The ​Chase – A hajsza (Briar U 1.) című könyvéről


Elle Kennedy
The ​Chase – A hajsza (Briar U 1.)


,,Az ellentétek tényleg vonzzák egymást?
Más magyarázatot nem látok rá, miért vagyok úgy oda Colin Fitzgeraldért. Általában nem vonzanak a kivarrt, videojáték-őrült kocka izomagyak, akik lököttnek és felszínesnek tartanak. És az előítéletei mellett az is ellene szól, hogy a bátyám haverja.
És hogy a barátja belém van zúgva.
Ja, és említettem már, hogy lakótársak vagyunk?
Nem, mintha számítana. Fitzy egyértelművé tette, hogy nem érdeklem, holott úgy szikrázik köztünk a levegő, hogy félő, leég tőle a házunk. Én sosem voltam az a fajta lány, aki fut egy pasi után, és nem most fogom elkezdeni. Épp elég gondot okoz nekem az új suli, a seggfej tanárom és a bizonytalan jövőm. Ha a szexi lakótársamnak végre megjön az esze, és rájön, mit szalaszt el…
…tudja, hol talál.
Az őrjítően jó Off Campus sorozat spin-off kötete.
Önfeledt órákat akarsz és egy ragyogó olvasmányt? Megtaláltad.
Szerezd meg magadnak!"

Szerző: Elle Kennedy
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenési év: 2019
 
 
"– Nem az számít, hogy látnak mások, hanem, hogy te milyennek látod magad."


Sokáig élt bennem, hogy ha egy könyvről nem tudok jót írni, inkább semmit sem írok, vagy csak pár sorban kifejtem, mi tetszett benne, illetve mi nem. Ugyanígy voltam ezzel a művel is, ami a múlt év egyik leginkább várt romantikus regénye volt, és amit másokkal egyetemben úgyszintén izgatottan vártam. Az Off-Campus az egyik imádott könyvsorozatom lett, ezért is örültem, amikor a szerző bejelentette az érkező spin-off kötetet. A The Deal – Az üzlettel szerettem meg Elle munkásságát, és bár Dean Heyward-Di Laurentis nem tartozik a kedvenc karaktereim közé, mégis kíváncsi voltam, hogy az ő könyvében felbukkanó húgának milyen kalandos sorsot szán a szerző, illetve kivel fog összejönni. Első találkozáskor nagyon szimpatikussá vált Summer, ahogyan a testvérek közötti szurka-piszka is érdekesebbé tette, és amikor megtudtam, ki lesz nála a befutó, akkor már kérdés sem volt arról, hogy én el fogom olvasni a történetüket. Nos, a könyv elolvasása után azt kell írnom, Elle Kennedy sajnálatos módon nem tudott úgy hatni rám, mint az előző esetekben. Sajnos, én nagyon akartam szeretni, sőt igazán vártam a megjelenést, csak valami mégsem volt az igazi. Bár azt előre le kell szögeznem, ettől eltekintve várom a folytatások hazai kiadását.
Lentebb bővebben kifejtem, mi nem tetszett benne, viszont előfordulhatnak benne spoilerek a könyvre vagy magára az előzménysorozatra. Csak saját felelősségre olvassátok el!

Figyelem!
Cselekményleírást tartalmazhat!



Rövid vázolás a könyv cselekményéről…

A hajsza egyik főkaraktere Summer Heyward-Di Laurentis, aki az előző sorozatból megismert Dean húga. A bátyus történetét a sorozat harmadik kötete, a The ​Score – A pont meséli el, és ott bukkan fel először az érdekes hugica. Tetszett benne a kendőzetlen őszintesége, a vicces beszólásai, megnyilvánulásai. A saját történetében azonban nem éreztem ugyanezt.
A cselekmény leginkább egy szilveszteri bulin veszi fel igazán a fonalat, miután Summer hajléktalan lesz, mert kirúgták a lányszövetségből. Ennek köszönhetően köt ki ugyanazon az egyetemen, ahová előzőleg a testvére járt, és amelyiken a kötet másik főkaraktere, Colin Fitzgerald (Fitzy) tanul. Kettejük szóváltása nagyon érdekes, és tetszett, ahogy rámenősen próbálja becserkészni a kocka hokist. Imádtam, amikor Summer közli a sráccal, hogy vele fog szilveszterkor csókolózni, és ez ellen Fitzy mennyire tiltakozik, miközben azért mégis csak tetszik neki az ötlet. Az már kevésbé nyerte el a szimpátiámat, amikor a fejezet végén mégis egy másik fiúval, Hunterrel smárol, aki mellékesen Fitzy csapattársa, barátja és lakótársa. Az már csak hab a tortán, amikor Dean megkéri őt, fogadja be a húgát, hiszen lakótársat keresnek. Na, innentől veszi kezdetét a bonyodalom.

Véleményem a könyvről…

Summer számomra inkább látszott egy gimis drámakirálynőnek a viselkedése alapján, mintsem egy felnőtt egyetemistának. A dráma valahogy mindig megtalálja, és ha jól emlékszem, valaki meg is jegyzi ezt neki. Többnyire ő generálja a buta viselkedésével, és annak a fiatal, érdekes csajnak nyoma sincs, akit a bátyja történetében megismertünk. Ez zavart a leginkább. Annyira akartam szeretni őt, mivel másoknak leginkább ő volt a legszimpatikusabb női karakter, pedig semmi szimpatikusat nem találtam benne. Szétszórt, néha bunkó, és gondolkodás nélkül hoz rosszabbnál is rosszabb döntéseket, miközben folyamatosan rinyál, nyafog, pedig eléggé tökös csajként ismertem meg. A másik bajom az volt vele, hogy meggondolatlanul cselekszik. Tudom, hogy ez külföldi tiniregény, meg miegymás, csak akadtak olyan dolgok, amiket én nemhogy a barátnőmnek, de pláne egy vadidegen csajnak nem teregetek ki, akivel öt perccel azelőtt ismerkedtem meg; nem árulok el neki olyan dolgokat, amihez semmi köze. Még akkor sem, ha véletlen volt, és semmi probléma nem lett belőle. A másik kiakadásom az, hogy a szerző ugyanúgy behozza ide a szerelmi háromszöget, mint anno az Üzletnél. Akkor Garrett – Hannah – Dean között zajlott le az, ami itt Fitzy – Summer – Hunter között történik, és aminek amúgy csak annyi értelme van, hogy többet tudjanak szenvedni a karakterek, és legyen mivel kitölteni a lapokat. Huntert bírtam, aztán a Summerrel történt csókot követően, amikor kinyilvánítja rá a birtokigényét, azzal el is vágta magát nálam. Viszont, amikor a Di Laurentis lány szórakozik vele, akkor nagyon megsajnáltam, ami egészen addig tartott, amíg Summer közli: ,,bocsi, de nem szeretlek, semmit sem érzek irántad és inkább Fitzy a befutó”, mert onnantól olyan, mintha megszállta volna az ördög. Túlságosan eltúlozza a szereplő hozzáállását a szerző, és az irracionálisan viselkedik, ami megint csak arra jó, hogy lapokat töltsön ki vele.
A Summer-Fitzy kapcsolat már más tészta volt számomra. Tetszettek a szóváltásaik, és a végén, ahogy egymásra találnak, de a közbülső értelmetlen szenvedésük többször is kiverte a biztosítékot. Fitzy az elején ígéretesnek tűnt, mert érdekes a munkája, a viselkedése, érdeklődése. A végére a szerzőnek sikerült totál kicsinálnia. Szerintem, ő lett számomra a legkevésbé szimpatikus férfi karakter Elle Kennedy könyveiből.


Kedvenc karakter: nincs
Kevésbé kedvelt karakterek: Summer, Fitzy, Hunter
Kedvenc pillanat: Amikor Fitzy beszél Tuckerrel, azt a pillanatot nagyon csíptem.
Amikor elgondolkodtam azon, hogy falhoz vágjam-e a könyvet, vagy inkább olvassam tovább: Két ilyen volt. Az első, amikor Hunter benyögi, hogy övé Summer, a másik meg az, amikor Summer és Fitzy együtt van, Hunter meg megzavarja őket, és akkor Hunter egy nagy pöcsként viselkedik.

Ami nagyon tetszett…

Az egyik ilyen Summer ADHD-ja, vagyis pontosabban figyelemzavara volt. Nem kapott annyira nagy szerepet, mint kellett volna, inkább csak a felszínt kapargatta Elle, de érdekesnek tűnt, ahogy a karaktere beszélt róla, és ahogy beleszőtte a cselekménybe. Sokan szenvednek ettől az állapottól, így szerintem akad, aki azonosulni tud vele.
A másik kedvencem, ahogy a végén Summer segít annak a lánynak, amikor a professzor rátámad, és meg akarja erőszakolni. Bár ezt a professzoros dolgot feleslegesnek éreztem, mégis tetszett, ahogyan az írónő levezeti, mit tesz ellene a lány, és nagyon életszerű. Emellett fantasztikus húzás volt a szerzőtől, hogy a régebbi karaktereket is visszahozza pár mondat vagy esemény erejéig. Jó volt velük újra találkozni.

Összegezve…

Vegyes érzésekkel zártam le a történetet, sok mélyrepüléssel, mégsem bánom az elolvasását. Az már biztos, hogy a következő történetet is kivégzem, csak remélni tudom, Elle sokkal jobban kidolgozta, mint ezt, és abban szimpatikusabbak a karakterek.

2020. január 7., kedd

Újévi fogadalmak 2020 ~ Book Tag



1. Egy író, akitől szeretnél olvasni idén, de eddig még semmit nem olvastál tőle: 

~  Penelope Bloom ~

2. Egy könyv, amit mindenképpen szeretnél elolvasni: 

~  Cath Crowley : Szavak ​kékben ~ 



3. Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni:

~ Jelenleg nincs ilyen ~ 

4. Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni: 

~  Elle Kennedy: The ​Deal – Az üzlet (Off-Campus 1.) ~



5. Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el akarod olvasni végre:  

~  Krencz Nóra: A ​hordozó (Megszámlálhatatlan 1.) ~ 

 

6. Egy jó vastag könyv, amit beterveztél: 

~ M. G. Brown: Lángoló Rózsaszirmok című könyve eléggé vastagnak tűnik.

7. Egy író, akitől már olvastál és idén is szeretnél: 

Vi Keeland ~

8. Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén: 

~ Nem kaptam karácsonyra könyvet és nem is vettem senkinek ~ 

9. Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2020-ban fogsz:  

~ Sok sorozatot kezdtem el, amiket tuti nem fogok tudni idén befejezni. 

10. Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni? 

~ 150 vagy 200, még nem tudom, hogyan lesz időm az olvasásra, sok mindent tervbe vettem.

11. Bármilyen egyéb célkitűzés? 

ˇ~ Megírni és kiadni a következő könyvemet. ~

Ha van hozzá kedvetek, akkor Ti is töltsétek ki <3

2020. január 6., hétfő

Véleményem P. M. Marlon "Labirintus" című könyvéről


P. M. Marlon
Labirintus
A skorpió árnyékában



,,A múlt egyesek számára béklyót jelent, míg mások menekülnek előle, de akadnak olyanok is, akik szembeszállnak vele. Peter Sabienski a gyász fogságából kitörve ez utóbbi mellett dönt. Útja az Almstadt és a Dubarrais családok kastélyaiba vezet, hol megannyi titokra lel. Mindeközben gonosz kezek szövik köréjük a hálót, semmi sem az, aminek látszik. De vajon ki az igazi áldozat a sok szereplőt felvonultató, ördögi játékban?



A több szálon futó történetben helyet kap a krimi, a sci-fi és a romantika is némi humorral fűszerezve."


  
A szerző hivatalos oldala ~> P. M. Marlon / Jáchim Legrup
 
  
 Figyelem!
Cselekményleírást tartalmazhat!

 ,,Levedli bőrét a hüllő, tollát a madár, szőrét az emlős. Teszik mindezt a külső tényezők hatására, s nem önszántukból. Az ember nem élhet át hasonlót, csupán személyiségét képes lecserélni. Teszi főként álnok célok megvalósításáért, s kevésbé a jószándék motivációjából."

Röviden a könyvről…

A mű 2017-ben jelent meg az Underground Kiadó gondozásában. A regény főkaraktere Peter Sabienski, akinek a történetét követhetjük nyomon. Van benne sci-fi, egy krimi szál, amit érdekesnek találtam, némi romantikával vegyítve. Könnyed kikapcsolódást nyújt egy fárasztó nap után.


Első benyomásom róla…

Ez volt az legelső könyvem a szerzőtől, így nem tudtam, mire is kellene számítanom, vagy mit kellene elvárnom az adott műtől. A fülszöveg felkeltette a figyelmemet, mert nagyon imádom az olyan regényeket, amelyben fontos szerepet játszik a krimi, illetve a romantika. Ezért akadt meg rajta a szemem, és egyre kíváncsibbá tett, vajon a szerző hogyan tudja ötvözni ezt a szálat a sci-fivel, illetve hogyan tudja belecsempészni a romantikát.
Őszintén, vegyes érzések kavarogtak bennem, miután befejeztem. Először nem igazán tetszett a történet, mert túlságosan vontatottnak éreztem. Olvasás közben többször is elvesztettem a fonalat, és vissza kellett lapoznom, mi is történt az adott pillanatban. Csak második nekifutásra tudtam rendesen végig olvasni, és nagyon sokáig húztam, halasztottam a bejegyzés megírását. Jól átgondoltam, megfontoltam a véleményemet róla.

Ami tetszett benne…

Peter Sabienski karaktere szimpatikus volt számomra. Ha nagyon ki kell emelnem egy dolgot, amiért érdemes elolvasni, akkor egyértelmű, hogy legelőször őt említem meg. Imádtam nyomon követni a fejlődését a kezdetektől a végéig, és kíváncsian vártam, mi fog történni vele. Leginkább az érdekelt, hogyan rendeződik körülötte minden, milyen lezárást dolgozott ki a szerző.
A másik, amiért ajánlom, azok a fantasztikus gondolatok, amelyek közül idéztem is párat egy korábbi bejegyzésemben. Ezeknek hála folytattam a történetet, hogy a végén levonjam a konklúziót.
Tetszett a szerző szókincse, és a fogalmazásmódja is.

Ami nem tetszett…

Fentebb már kiemeltem pár dolgot, de itt is megjegyzem: az eleje nagyon vontatott lett, és emiatt lassan haladtam vele, aztán jött a lendület. A másik dolog: ha sokkal több időt szánt volna rá a szerző, kidolgozottabb karaktereket és cselekményszálat kaptunk volna, de azért nem panaszkodom.

A borítóról…

Nekem nagyon tetszik. Jó, hogy olvashatók rajta a betűk, és szerintem igényesen állították össze. Az már más kérdés, hogy nem egy tucatborító, így annyira nem kelti fel az emberek figyelmét.

Összegezve…

 Egy rövidebb regényről van szó, így hamar a végére lehet érni, illetve az eleje után sokkal izgalmasabb a történet.