2020. augusztus 1., szombat

Véleményem Robin O'Wrightly „Erelemkettő (Erelem 2.)” című könyvéről

Erelemkettő (Erelem 2.)

(duplán eszetlen szerelem)

 

Egy ​kabrió hasít végig a sztrádán, a kétszer megélt naplemente felé. Szökésben a tökéletesen tökéletlen páros, Tilda és Clifton, akik álnéven és igazi lúzerekként menekülnek a rendőrség elől. Így kezdődik az Erelem (eszetlen szerelem) abszurd romantikus paródia és narrációs szatíra folytatása, az Erelemkettő (duplán eszetlen szerelem). Visszaköszön a többi eszetlenkedő: Tilda álleszbi húga, Janet, és a magányos szinglimami, Kristine, illetve a volt troll-éga, Tony, de még Russel, Janet álompasija is benéz. Azért jönnek sokadmagukkal, hogy tökéletes görbe tükröt mutassanak nekünk a gyarló, ámde megjavulásra képes és azt áhító emberiség érzelmi állapotáról. És persze tovább bosszantja egymást az író két lírai énje, hogy az olvasó se unatkozzon. Felmerül a kérdés: meg kell-e magyarázni a viccet, vagy inkább énekeljünk gyerekdalt? Hányszor kaphatunk esélyt bármire is az életben?

A végére odakerül a mondanivaló is: a barátságról, a hűségről, a tiszteletről, az őszinteségről, meg a tizennyolcas karikáról, ami végül mégsem kell.

„A regényírás Tarantinója új műfajt teremtett ezzel a sorozattal” — J. Soldier, író

Írta: Robin O’Wrightly

Kiadó: szerzői kiadás

Kiadási év: 2018

Rendelhető: shop.konyvmogul.hu/robin-o-wrightly-erelemketto-duplan-eszetlen-szerelem 

Pár éve olvastam az Erelem első kötetét, és mivel azóta megjelent a második, illetve a harmadik rész is, így gondoltam, ideje lenne megírnom a véleményemet a folytatásáról, amely még inkább elnyerte a tetszésemet. Szerintem vétek kihagyni, mert tökéletes kikapcsolódást nyújt egy fárasztó hét után. Engem szórakoztatott, és igazán kiszakított a hétköznapok szürkeségéből.

Az első könyvről írt véleményemet ide kattintva tudjátok elolvasni.

-- > Tényleg eszetlen ez a szerelem <3

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat! 

,,Gyönyörű vörös naplemente csókolta arcon a két renitens menekülőt, akikben a fáradtság virága, ködképletbe burkolódzón táncot járt.”

Mint minden regénynél, amiről véleményt írok, itt is sokáig gondolkodtam, hogy vajon mit írjak róla. Először egy brutálisan hosszú véleményt alkottam meg, amely tele volt spoilerrel, ezért kitöröltem. Nem lett volna fair tőlem az olvasókkal szemben, ha lelövöm a cselekmény legjelentősebb mozzanatait, ezzel elvéve tőlük a kedvet, hogy valaha is elolvassák ezt a cuki, abszurdan romantikus paródiát és narrációs szatírát, ami eléggé egyedi a maga műfajában. El kell ismernem, nekem sokkal jobban tetszett, mint az előző, mert itt picivel közelebb tudtam kerülni a karakterekhez.

Tilda és Clifton történetét az Erelem (eszetlen szerelem) regényben ismertem meg. A sok, keményebb cselekményű történet mellé kellett valami könnyed kis olvasmány, ez pedig tökéletesen megfelelt a célnak. Nem csalódtam benne, mert a karakterek továbbra is eszetlenül édesek, és eszetlenül szerelmesek. Engem teljesen magával ragadt, ezért amikor megkaptam a folytatást, el is merültem benne, kíváncsian várva, hogyan ér véget kettejük története.

Mert bizony a folytatás is bővelkedett érdekességekben. A szőkenős viccek tipikus hősnője Tilda, és az ő cuki adó-nisza visszatértek, megint hatalmasat alkotni. Ezen az adó-niszos poénon még mindig jót mosolygok, nálam nagyon betalált. Emellett akadtak benne viccesebb megszólalások, illetve a narráció is hozta a szokásos formáját.

Az esetlen szerelmespár további magaslatokba emelkedett, ami olykor mosolyt csalt az arcomra, olykor viszont elgondolkodtatott, hogy vajon Robin hogyan tudott összehozni egy ilyen fantasztikus sztorit, fölülmúlva az előzőt. A karakterek észrevehető fejlődésen mentek keresztül az előző rész óta, és sokkal szimpatikusabbá váltak, sőt kifejezetten szerethetők lettek. Bár Tilda még mindig hozza a tőle elvárt szintet, addig úgy éreztem, Clifton sokkal több mindent mutatott meg magából, mint az elsőben. Nagyobb szerepet kapott, és ez tetszett. Sokkal komolyabb lett, vagy lehet csak nekem tűnt ilyennek. Még Tilda húga, Janet is közelebb került hozzám, bár őt az elején nagyon nem tudtam megkedvelni, és már-már semlegesen tekintettem rá. Amolyan felesleges karakternek tűnt, de változott a helyzet, ennek pedig nagyon örültem. Róla még úgy olvasnék mondjuk egy novellát, vagy egy kisebb szösszenetet. A másik kedvencem, akinél örültem, hogy ebben is felbukkan, az nem más volt, mint Tilda édesanyja, magányos szinglimami, Kristine. Őt mindig is csíptem, és nagyon szomorú lettem volna, ha ő nem bukkant volna fel. Eddig ő a legszimpatikusabb Robin-mami karakterem, ha Andreát nem számítjuk bele.

A többi mellékkarakter is mind hozzá tudott valamit tenni a történethez, de nem rajtuk volt a hangsúly.  A történet végével meg vagyok elégedve, sőt kifejezetten tetszett, hogy így lett lezárva. A lelkivilágomnak nagyon kellett egy ilyen történet, ezért örök hálám a szerzőnek.

Kedvenc karakterem: Clifton, bár sohasem hittem volna, hogy valaha is őt választanám a kedvencemnek, mert az előzőben legszívesebben kiiktattattam volna az írónővel, annyira idegesítő volt néha.

Összegezve: Szerintem nagyon összetett, mégis könnyed olvasmányt kap az olvasó. Romantikus, abszurd, vicces. Több ez, mint egy egyszerű limonádé történet, sőt kifejezetten szórakoztató, és jó kikapcsolódást nyújt.

2020. május 14., csütörtök

Véleményem Marilyn Miller ''A vezér" című könyvéről


Marilyn Miller
A ​vezér


Alexander Salvatore maga a megtestesült romlás, akit hajt a bosszúvágy és a hatalom iránti éhség. Mindenek felett áll, dönt élet és halál között, ő irányítja a félteke legnagyobb maffiahálózatát. Sötét és kegyetlen világba született, ahol nem engedheti meg magának a gyengeséget. Mert Ő nem más, mint a VEZÉR. Megismerkedik egy titokzatos vörös hajú nővel, és minden megváltozik…
A találkozás vajon véletlenszerű?
Serena Wayans súlyos terhet cipel és csak egy célja van. A VEZÉR bizalmába férkőzni. Elcsábítani. Serena vajon tényleg az, akinek mondja magát? Mi történik, ha a feléled a vágy, és a titkokra fény derül? Létezhet-e szerelem abban a világban, ahol brutalitás és hazugság uralkodik?
„A részemmé vált. Pontosan úgy, ahogy a sötétség a világosság része. A kettő együtt nem létezik, ahogy én sem létezem nélküle."





Kiadási év: 2019
 
Ez volt az első könyvem Marilyn Millertől, de nem az utolsó, és ezt biztosan állíthatom. Az El Diablo utáni csalódottságomat muszáj volt orvosolnom, amikor szembejött velem A vezér, és onnantól elszállt minden bánatom. Megtaláltam a számomra tökéletes maffiavezért. Imádom az írónő stílusát, és a témaválasztását is. Nem kertel, nem színezi ki, csak megírja, és ezzel elrabolja az olvasói szívét. Szerintem én leszek az írónő egyik legnagyobb rajongója, mert ezek után a többi könyvét is el akarom olvasni.


Röviden a könyvről…

Alexander Salvatore egy könyörtelen maffiafőnök, aki uralma alatt tartja az alvilágot. Gazdag, jóképű és igen veszélyes. A bosszúért bármire képes, és azért is, hogy meghódítson egy gyönyörű nőt. De vajon mi történik akkor, ha a kiszemelt teremtésnek is meg vannak a maga titkai. Mi történik akkor, ha az űzött vad válik a vadásszá, és a szerepek teljesen felcserélődnek? Mi történik akkor, ha Alexander eléri, amit a legjobban akart, miközben a saját jegessé vált szíve kerül terítékre?
Minden kérdésre választ ad A vezér című könyv.


Első benyomásom…

Mint már említettem, nekem ez volt a legelső könyvem az írónőtől, és egyszerűen szavakkal leírhatatlan, mennyire beszippantott. Magához láncolt, nem eresztett el. Ez az egyik legnagyobb erőssége a Vezérnek. Bárkit képes rabul ejteni, nem csodálom, hogy Serena Wayans sem tudott szabadulni tőle. Van abban a férfikarakterben valami, amitől még inkább kíváncsivá válik az olvasó, és Alexander bármennyire veszélyes, még többet akarsz belőle.
Belekezdtem, olvastam, csak olvastam, mire feltűnt, hogy már véget is ért a kaland, nincs tovább. Négyszer végeztem ki a regényt.
Több nappal a befejezése után is a hatása alatt álltam. A gondolataim folyton vissza-visszatértek hozzájuk, azon reménykedve, hátha lesz folytatása. Egyszerűen még olvasni akartam a Vezérről. Tudni akartam, vajon mi lesz vele és a szerelmével. Roppantul boldog lettem, amikor kiderült, hogy a történet folytatódik, mert számomra fantasztikus volt az egész cselekmény. A szerző csoportjában több részletet is sikerült elolvasnom, így még inkább be akarom szerezni, és másokat is arra buzdítok, hogy olvassák el.
Pláne, azoknak ajánlom, akik imádják a bűnözőket és az alvilágot, romantikus/erotikus pikánsságokkal fűszerezve.
A cselekmény fondorlatos, mert egy szálnál én teljesen másra számítottam, és amikor kiderült, hogy tévedtem, még inkább a szívembe zártam Serena karakterét is, bár a gondolataival olykor nem tudtam egyetérteni. Azt el kell ismernem, a hasonló témájú könyvekhez képest Serena brutálisan erős női karakter, aki tényleg méltó társa Alexandernek. A kettejük közti pillanatoktól szinte elolvadtam. Tetszett, mennyire érződött köztük a kémia, és ezért le a kalappal az írónő előtt, mert az érzelmeket tökéletesen átadta. Szerintem ilyen téren Marilyn is kiemelkedőnek számít. A fogalmazás igényes, még az erotikus részeknél is, nem vált át alpáriba, és nem a szokásos sablonszövegekkel dobálózik. Zseniális.
A borítóját imádom, mint a legtöbb regény esetében, itt is sokkal szebb élőben, mint képről nézve.


Kinek ajánlom…

Egy fantasztikus könyv, ami bármennyire is brutális, annál lehengerlőbb. A Vezér bármely olvasóját elvarázsolja, és ha egyszer a rabja leszel, sohasem szabadulsz a markából. 

2020. május 13., szerda

Véleményem Fényes Niki ,,Színtiszta üzlet" című könyvéről


Fényes Niki

Színtiszta ​üzlet


Irina Popolova, a moszkvai alvilág befolyásos emberének lánya. Családja által, jól kiismeri magát ebben a lélektelen közegben. Jól tudja, hogy itt csak a hatalom számít, az üzlet és a pénz. Amikor az apját a szeme láttára lövik le, s a hatalmuk meggyengül, kénytelen az életéért futni. Védelemért a város stricijét, Boris Kashnikovot keresi meg, elkeseredett alkut ajánl neki. Egy végzetes házasságot, melyben mindketten eltörölhetetlen vonzalommal szembesülnek egymás iránt. De mit várhat el Irina egy olyan férfitól, aki nem tudja mi az a család, mi az a szerelem? Aki csak zálogként tekint őrá, aki biztosítja számára a hatalmat.





Írta:  Fényes Niki
Kiadó:  Ágenda,



Fényes Niki nem volt számomra ismeretlen szerző. Nála már jól bevált téma a maffia és a bűnözés. A Feketén, fehéren című könyvében megismerhettük a Navarro család történetét, itt azonban egy teljesen más világba kapunk bepillantást. Ha kíváncsi vagy rá, légy te is a részese és merülj alá egy olyan világban, ahol az erőszak az úr.



Figyelem!
Cselekményleírást tartalmazhat!



Röviden a könyvről…
Irina Popolova helyzete nem valami rózsás. Apját brutálisan meggyilkolják, a testvére börtönbe kerül, nincs senki, akire számítson. Nőként semmit sem ér, semminek tekintik egy férfiak uralta világban, ezért őrült tervet eszel ki. Ekkor kerül a látókörébe Boris Kashnikov, az alvilág egyik fejese, akinek merész ötlettel áll elő. Mindkettőjüket egy cél vezérli, amiért bármire képesek. Ádáz küzdelem veszi kezdetét kettejük között, amely akár halállal is végződhet. Vajon sikerrel jár?

Első benyomásom…
Megjelenés előtt a szerző oldalán olvasható volt pár fejezet a cselekményből, így tudtam mire kell számítanom, illetve minél hamarabb el akartam olvasni az egész regényt. Tudtam, hogy Niki nem finomkodik, hanem kemény kézzel fog bánni velük, és el is vártam tőle. A csúnya beszéd elengedhetetlen, ha kemény pasikról írsz, akik olyan közegben mozognak, ahol az erőszak az úr. Számomra, legyilkolta volna az összehatást, ha enyelgéssel lett volna tele, és mindenki fennkölt stílusban társalgott volna a másikkal, olyan témákról, amiről nem csak a karaktereknek, de a szerzőnek sincs fogalma.
A Színtiszta üzlettel az elit orosz bűnőzök köreibe enged bepillantást, ahol már keményebb alkuk kötetnek, és emberek életeivel játszanak. Ebben a világban Irina nem lehet puhány, keménynek kell maradnia ahhoz, ha túl akarja élni. Ő tipikusan az a női főkarakter, aki nem a szoba sarkába megy sírni, arra várva, hogy valaki megmentse, hanem saját kezébe veszi a sorsát, megtalálva a legjobb megoldást, aki nem más, mint a fentebb említett Boris. Na, róla egy külön bejegyzést is megérne írni, mert nagyon betalált nálam. Nekem abszolút kedvencem lett, és ahogy ezek ketten egymáshoz viszonyultak, totálisan elnyerte a tetszésemet. Érezhető volt a kémia. Rájuk nem az igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást, hanem az, hogy lehet szerelem két olyan személy közt, akikben sokkal több a közös, mint hinnék. Mindkettő makacssága, ahogy a dolgokhoz álltak, még inkább lendített a történeten. A férfi védelmező ösztöne és a nő hajthatatlansága parázs vitákat eredményez, amelyek még jobban fűtik az elfojtott érzelmeket. Emellett az is tetszett, hogy Irina nem egy vékony, tökéletes nőként volt bemutatva, hanem egy enyhén túlsúlyos, határozott teremtésként, aki bárkivel szembe mert szállni. Amúgy az egyik kedvenc jelenetemnél pont ez a kis felesleges játszotta a legnagyobb szerepet. Annál nagyon hangosan felnevettem, és örültem, hogy a nehezen emészthető témába olykor könnyed humort is csempészett Niki.
Ha választanom kellene, hogy mi az, ami a legjobban tetszett az egészben, az az, hogy több szemszögből követhetjük végig az eseményeket. Így olyan dolgoknak is a szemtanúi lehetünk, amiről máskülönben lemaradnánk. Számomra Irina tesója is egy szerethető karakterré vált, és szívesen olvasnék róla még, ahogy másokról is. Bár nem hiszem, hogy erre valaha is lehetőségem nyílik a közeljövőben, tekintettel az új iránnyal, amin jelenleg dolgozik a szerző. Azért én reménykedem.

Ami nem tetszett…

Én kicsit jobban belemerültem volna a leszámolás pillanataiba, de megértem az írónő nézőpontját, mivel a túlságosan sok vér és erőszak eléggé erősen megviselte volna mind őt, mind az olvasókat. És biztos vagyok benne, hogy sokan lecsillagozták volna, ha átlépett volna egy határt. Sajnos, a valóságban sokkal véresebben zajlottak volna azok a pillanatok, amikbe talán jobb is, ha nem merült még inkább bele. 

Amiért ajánlom másoknak is…

Azok számára ajánlom, akik szeretik a kemény témákat boncolgató, erotikus-romantikus regényeket, és meg szeretnének ismerni egy teljesen más világot.