Véleményem Kneszl Beáta Carmen ,,Én, ​a megbélyegzett" című könyvéről

Kneszl Beáta Carmen

Én, ​a megbélyegzett

Borderline testközelből

,,*** ​Havas Henrik ajánlásával

Mindenkinek van takargatnivalója! Neked mi?

Én nyíltan vállaltam a titkomat, és ha ez az ára annak, hogy akár egyetlen ember életét megmenthetem, akkor megérte.

Február 4-én önszántamból bevonultam a pszichiátriára. Ha nem tettem volna, akkor vagy magamban, vagy a környezetemben tettem volna kárt. Akkor még nem is sejtettem, hogy az öngyilkossági kísérletek, a tehetetlenség, az élhetetlenség, a kínzó lelki gyötrelmek miből fakadnak. A közvetlen környezetem, de még az avatott szemek is egészséges embernek tartottak.

A pszichiáterem szerint, aki a kórházban a kezelőorvosom is volt, a borderline személyiségzavarnak nincsenek külsérelmi nyomai. Sőt az orvostudomány jelenlegi állása szerint az egyik legbonyolultabb és legkiismerhetetlenebb mentális betegség. A világon több mint 140 millió embert érint! A terápia alatt mellesleg halálosan beleszerettem a pszichiáterembe. A jelek pedig arra utaltak, hogy ő is hasonlóan érez irántam.

Kneszl Beáta Carmen regénye egy olyan humorban és fordulatokban gazdag, nyílt kitárulkozás, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni. Irreális élethelyzetekből derül ki, hogy milyen nehéz élete van azoknak, akik ebben a betegségben szenvednek. Ezek alapján az olvasó joggal hiheti, hogy a leírtak a fantázia szüleményei. Pedig nem! A regény minden egyes szava igaz.”

 Köszönöm a könyvet az Álomgyár Kiadónak és a szerzőnek is <3 

A könyvet itt tudjátok megvásárolni --> https://bookline.hu ~ Én, a megbélyegzett - Borderline testközelből

Régóta felfigyeltem a könyvre. Akkor még nem tudtam, hogy rá pár hónapra megállapításra kerül, én is ugyanúgy ,,megbélyegzett” vagyok.

Visszatérve a regényre. Hónapokig húztam, halogattam az elolvasását, mígnem a Könyvhéten rávettem magam a megvételére. Örülök annak, hogy egyre többen írnak a borderline személyiségzavarról, mert sokaknak fogalmuk sincs arról, mi is ez. A másik kedvencem az, amikor igaz történetet mesél el egy olvasmány, így egy kicsit bele tudok kukkantani mások életébe.

Mindegy is, mert nem ez a lényeg.

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

,,Teljes erőmből becsaptam a konyhaszekrény fiókját, és eltorzult fejjel, szinte önkívületi állapotban ordítani kezdek, és elindulok az anyám felé…”

Kneszl Beáta Carmen február negyedik napján önszántából ment be a pszichiátriára. Ő felismerte, hogy valami nincs rendben, és elindult a változás útján. Míg mások a sarokban kuporogva dagonyáznak a problémákban, addig velük szemben az írónő tett valamit ellene. Minden elismerésem, le a kalappal előtte. Bármennyire is nehéz lehetett neki, de erőt vett magán. Talán ez miatt is példaértékű, amit tett. Ha másnak nem is, nekem mindenképpen.

*-*-*

A történetet maga az írónő meséli el. Onnantól veszi fel a fonalat a történet, ahol ráeszmél, hogy ez így nem mehet tovább. Kicsit bepillantást kapunk abba, mi olvasók, hogyan élt régen, amikor még a felső tízezerhez tartozott a családjával. Azt tartja a mondás, hogy csak magasról lehet nagyot esni. Nos, ez rá is igaz, mert amennyire magasan állt, éppen annyira vesztett el mindent. Nem tudom, milyen érzés lehet gazdagságból szegénységbe jutni, mert soha sem voltam olyan helyzetben, de belegondolva, hogy egyik napról a másikra ennyire elveszíthetek mindent, az szerintem sok embert megrázna. Egyik nap még van pénzed, míg a másik nap meg már arra sincs egy vasad se, hogy kaját vegyél. Egyik nap még az Adrián hajózol, a másikban meg már mások veszik neked a cigit, mert neked nem futja rá. Jó, ezzel a cigis hasonlattal nem éppen a megfelelő szemléltetést hoztam fel, de azért egy láncdohányosnak az is eléggé kellemetlen.  Ez a fordulás mély nyomott hagyott az írónőben, amit nem is csodálok. Totálisan megváltozott az egész élete.

Én személy szerint nagyon nem kedvelem a változásokat. Komolyan, ha csak egy apró dolog történik velem, már kiborulok. Ezt általában a barátnőim sínylik meg, mert néha nem tudják hová tenni, miért viselkedem így.

*-*-*

Persze, sok különbség akad köztem és Kneszl Beáta Carmen között, de egy közös, ami nem más, mint a borderline személyiségzavar. Hogy mi is ez? Egy mentális betegség, amelynek nincsenek külső nyomai. Nem lehet ránézésre megállapítani, pont emiatt nehéz felismerni. Vagy talán ez benne a jó, mert így legalább az emberek nem néznek rám úgy, mint egy szörnyszülöttre. Mégis, egy bélyeg az embereknek, amivel megbélyegzik őket.

*-*-*

Visszatérve az Én, a megbélyegzettre. Nincsenek benne fiktív karakterek, csak hús-vér emberek, akik élnek és lélegeznek. Te is találkozhatsz velük. Ilyen személy a könyvben említett Dani is. Akik ismerik Carment, azoknak nem okoz nagy megdöbbenést, hogy ki is ez a bizonyos Dani, ahogy azoknak sem, akik elolvassák. Nem árulom el, csak ajánlom, hogy olvassátok el, mert miatta is megéri. A kettejük barátsága nagyon jól átjött a lapokon keresztül.

*-*-*

Römmer doktorról nem szabad megfeledkezni. Ő fontos szerepet játszott a könyvben, ahogy Carmen életében is. Szeretem azokat a részeket, ahol beszélgettek egymással, mert azokat még jobb volt olvasni.

Sajnálom, hogy nekem nem volt egy ilyen dokim. Persze az én pszichiáteremmel sincs semmi gond, kiváló doktornő, akivel jó beszélgetni.

,, Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess!”

Negatív véleményeket olvasva, némelyiknél elgondolkodtam. Sokan azt hozták fel, hogy irodalmilag értékelhetetlen. Komolyan, azt hittem lemegyek hídba. Persze, minden könyv kap negatív kritikát, de amikor egy ilyennel találom szembe magam egy önéletrajzi könyvnél, ami konkrétan nem irodalmi megközelítésre megy rá, akkor megfordul velem a világ. Az irodalmi kategóriába pl. a Brontë nővérek könyvei tartoznak, szóval ha valakinek az kell, akkor olvassa azokat inkább.

Kneszl Beáta Carmen könyvét azoknak ajánlom, akik többet szeretnének megtudni erről a személyiségzavarról, és magáról az írónőről.

Ebben a könyvben nincsenek kitalált szereplők, nem egy rózsaszín tündérmese, csak színtiszta igazság.