TOP 5 KEDVENC MAGYAR KIADÓM LISTÁJA

TOP 5 KEDVENC MAGYAR KIADÓM LISTÁJA 

1. Álomgyár Kiadó 

2. Athenaeum Kiadó

3.  Twister Media

4. Cicero Kiadó

5. EkönyvBazár

Nektek van kedvenc magyar könyvkiadótok?

Kell nekem --> Rácz-Stefán Tibor : Élni ​akarok!

Rácz-Stefán Tibor

Élni ​akarok!

,,Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!"



Az író kedvenc idézete a könyvből -->


„Én csak egyet tehetek: hogy élek! Amíg megtehetem.
Nevetni akarok, hóembert építeni, korcsolyázni, látni a szeretteim vidám arcát, újra átélni a fájdalom nélküli mindennapokat.
És csodára vágyom: egy igazira! Felnézni az égre és meglátni valami különlegeset, miközben a szellő cirógatja az arcomat.
Mert ez az boldogság. Nem számít meddig lesz az enyém, nem érdekel, hogy pár nap vagy hét jut nekem.”

Rendelhető itt --->  https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/elni-akarok-8394

ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT - Tomcsik Nóra

Kérdezz-felelek Tomcsik Nóra írónővel

Gyere és ismerd meg Tomcsik Nórát, A változások kora sorozat szerzőjét

Kedves Nóra, mesélnél kicsit magadról?

Kis korom óta nagy mesélő és álmodozó vagyok. Amikor gyerekek voltunk, öcsémet szórakoztattam a történeteimmel. Némelyiket még ma is felemlegetjük. Hosszú ideig kerestem magam, mire komolyan elköteleztem magam az írás mellett; zenéltem, színjátszóztam, rajzoltam, fotóztam. Ezek a mai napig fontos részei az életemnek, de már csak hobbik esetleg inspirációk a történeteimhez. Ha pedig nem a művészetek kötnek le, akkor valamilyen utazáson jár az eszem. Rengeteg hely van, amit meg szeretnék nézni a világban. Ez is egy szenvedély. Ha tehetném, csak írnék és utaznék. 

Hány évesen kezdtél el komolyabban foglalkozni az írással?

Komolyabban a főiskolán (23 voltam). Mozgókép szakon tanultam, ahol leginkább a forgatókönyvírással és a dramaturgiával foglalkoztunk. Sok mindent tanultam ott a három év alatt, amiknek a regényírásban is nagy hasznát veszem.

Naponta mennyi időt szánsz a regényeidre?

A történetek 0-24 órában a fejemben vannak, szóval szinte állandóan, de ténylegesen írni nem mindig szoktam, sőt, előfordul, hogy hetekig egy sort sem gépelek be. Ez azért van, mert nagyon nem szeretek gépelni, általában lassabban megy, mint ahogy jönnek a gondolataim, és elunom magam közben, szóval kell egy lendület. Ha ez megvan, akkor nincs megállás. :) Szeretem fejben megtervezni a történetet, a jeleneteket, és csak akkor vágok bele a tényleges írásba, amikor már szinte kész.

Mit csinálsz olyankor, amikor nincs ihleted?

Ihlet szinte mindig van, legfeljebb az idő vagy a kedv hagy el, de az is előfordul, hogy a regény egy olyan dramaturgiai ponthoz ér, ahol kicsit át kell gondolnom a cselekményt, pihentetnem kell, hogy kicsit frissebben lássam majd az egészet. Ilyenkor olvasok, filmeket nézek, és a közelébe sem megyek a készülő könyvnek.

Mesélnél kicsit „A ​hercegnő és a sárkányok dala” című könyvedről annak, aki még nem olvasta?

Ez egy rövidke meseregény, elsősorban a 8-10 éves korosztálynak. Eredetileg egy barátnőm kislányának írtam két éve karácsonyi ajándékba. Ez a könyv egy kicsit háttérbe szorult; gyerekeknek eladni valamit sokkal nehezebb, ehhez egészen más gyakorlat kell. A történet egyébként egy kitalált világban játszódik, ahol a négy égtáj felett négy király uralkodik. A főszereplője egy tolvaj lány, egy tehetséges muzsikus apród és egy lovag, akiknek meg kell menteniük a királyságukat, és ehhez szükségük van a már csak legendákból ismert sárkányokra és egy varázstárgyra, ami felébreszti és engedelmességre bírja ezeket a lényeket.

Honnan származik „A ​változások kora” alaptörténete?

A változások kora alaptörténete nagyon összetett, sok apróságból tevődik össze. Amikor először írtam Henryről (15 évesen), az egész egy romantikus történet volt, sok viszontagsággal és nyilvánvaló happy enddel. Aztán nagyon megszerettem a 19. századi fejlődésregényeket, na meg a világháborúkról látottak és olvasottak is nagy hatással voltak rám, így a romantika háttérbe szorult, és egy felnőtté válás történet lett belőle, amit átszőnek a kora 20. század eseményei.

Mennyi időbe telt a kutatómunka, mielőtt belekezdtél a megírásába?

Általában a történet váza már megvan, és utána szépen fokozatosan építem fel a részleteket, és kutatok közben. Néhány hét/hónap biztosan kell, mire elég információm van ahhoz, hogy nagyobb hibák nélkül megírjam a regényt. Persze sokszor még az utolsó javítások alatt is kibukik valami, mert találok egy cikket, egy filmet, ami megváltoztat mindent. Egyébként mivel elsősorban nem történelemre, hanem a karakterfejlődésre próbálom helyezni a hangsúlyt, nem megyek minden esetben a dolgok mélyére. (Pl. Az elveszett ifjúságban nem ecsetelem, hogy ki milyen fegyverekkel harcolt.) Ezt feleslegesnek érzem. Ellenben bizonyos meghatározó eseményeket, igyekszek elrejteni a szereplők mindennapjaiban, és így bemutatni az olvasónak. Ettől élőbbnek érzem azt a korszakot, amiről írok.

Mennyire volt nehéz megalkotni a karaktereket?

Henry nagyon nem akart olyan lenni, amilyenre terveztem, de végül nagyon jó irányba fejlődött. Ő a legmegosztóbb figura a történetben, az olvasók megítélései alapján. Egyébként ő szerintem csodás fejlődésen megy át. Remélem, majd az olvasók is látják ezt, és azok is megkedvelik, akik most még néha fejbe csapkodnák. Vele egyébként sokkal könnyebb dolgom van, mint George-dzsal. Ő később született, és sokáig nem találtam vele a hangot. Az első kötetben ez még látszik, hiszen nem is szerepel túl sokat. Most a 3. kötetre nagyon beért a figura. Gyakorlatilag az ő történet szála viszi el a kötet felét, de így vagyok a lányokkal is. Ők sokkal lassabban forrtak ki, és leginkább csak szolgálták Henry történetszálát, most viszont kezdenek egy szintre kerülni, amitől sokkal színesebb a cselekmény.

Szóval hosszú folyamat, és kötetről kötetre épülgetnek. Mindig okoznak meglepetéseket, amitől nagyon izgalmas lesz az írás.

Mennyi közös van benned és Henryben? És George-ban vagy más szereplőkben?

Szép fokozatosan világítottak rá a közeli ismerősök, és döbbentem rá én is, hogy Henryvel túlságosan hasonlítunk egymásra. Ő kapott a legtöbbet belőlem, de a többiek is örököltek ezt azt. George a hitemet kapta, Anna a Párizs iránti rajongásomat, és azt a tulajdonságom, hogy „nagyon szeretek” reménytelenül szerelembe esni. Sarah kapta a kissé kimért, ridegebb oldalamat, míg Charlotte olyan, amilyen legbelül lenni szeretnék.

Hány részesre tervezed a sorozatot?

Öt nagy regény lesz. Ebből az ötödik már egészen más történet szálon fut majd, és tizennyolc évvel a negyedik kötet vége után játszódik.

Várható több olyan kisregény is, mint „A baronet lánya”?

Igen. Terveim szerint decemberre készül el egy kisregény, ami egy olyan szereplő spin off-ja lesz, aki most a 3. kötetben bukkan fel, és meghatározó szerepe lesz a történet alakulásában. Szeretném, ha az olvasók majd jobban megismernék a múltját. Ezen a sztorin kívül még tervezek néhányat, egy biztosan elkészül a negyedik kötet előtt, de ezek a történetek attól is függenek, hogy az olvasók mennyire igénylik őket. :)

Van tervben új könyv?

A spin off-fal párhuzamosan dolgozom most egy II. világháború idején játszódó regényen, aminek most épp a tervező, kutató fázisában vagyok, de fejben már alakul egy romantikus kalandregény, ami majd a francia forradalom időszakát eleveníti meg. Most ők foglalkoztatnak leginkább.

Az írás mellett szerkesztéssel is foglalkozol. Mennyire nehéz elkülöníteni az élvezetet a munkától, és más szemmel nézni az adott könyvet?

Elsőre mindig bele kell rázódni. Ha tehetem, elolvasom a kéziratot, hogy kapjak egy általános képet a sztoriról, az íróról és a stílusáról. Így mikor másodszor nekifutok, már nem ragad el úgy, ha jó a könyv, és el tudok mélyedni az apró részletekben. Mindig igyekszem teljesen ráhangolódni az adott íróra, hogy amikor elkészül a végleges verzió, az olvasók ne érezzék, hol nyúltam bele. Ez akkor nehéz, amikor tőlem teljesen távol álló történet kerül a kezembe, de élvezem a munkát, sokat tanulok ilyenkor; észreveszek olyan hibákat, amiket magamnál nem, és később íráskor jobban odafigyelek ezekre.

Mit üzennél a kezdő íróknak?

A legfontosabb, hogy szívvel-lélekkel csinálják. Írjanak és olvassanak sokat. Legyenek türelmesek, mert ez egy lassú folyamat, de minden pillanatért megéri a küzdelmet. Próbálkozzanak kiadóknál, pályázatokkal, vagy ha magánkiadásban gondolkodnak, ne sajnálják a pénzt egy megfelelő szerkesztőre vagy korrektorra. Hálásak lesznek az olvasók, ha egy szép, összeszedett könyv kerül ki a kezünk közül. 

Köszönöm szépen az írónőnek, 

hogy időt szánt rám és megválaszolta a kérdéseimet.

Robin O'Wrightly : Emlékkönny

Robin O'Wrightly

Emlékkönny

Egy igen-zet története

,,Az első világháború vége után két évvel, a gyűlölet és félelem káoszában szerelem bontakozik ki egy fiatal francia katona és egy falusi magyar leány között… 

Van-e közös jövőjük a trianoni békeszerződés árnyékában, vagy elsöpri őket a történelem vihara? 

Mitől válik mégis különlegessé ez a történet, ha egyszer a háborúban oly gyakori esemény övezi? 

Vajon összehozható-e újra a viharvert, csonka család, és ha igen, hogyan, ha pedig nem, miért? 

Hogy tudta meg a szerző ezt az egészet? 
Mi lett volna, ha…? 

És mi történt valójában? 

A szeretet és a szerelem vajon tényleg mindent legyőz? 

Erre a tömérdek kérdésre Robin O’Wrightly harmadik regénye, az Emlékkönny válaszol.
1920-tól napjainkig csaknem száz év pereg le, amelyben egy megrendítő családi legendárium tárul fel faktoid fikció (tényszerű információkon alapuló, kitalált elemekkel kevert irodalmi mű) formájában. 

A könyv célja a halottak hazugságból való megtisztítása, a lehetséges bűneik feloldása, és a megismert igazság kimondása.”

Könyvet ingyenesen letölthetitek itt --> https://moly.hu/konyvek/robin-owrightly-emlekkonny/linkek 

Az Emlékkönny egy szépirodalmi kötet, amely valós eseményeken alapuló könyv.

 Az első világháború eseményei után veszi fel a fonalat, és az írónő dédszülei indítják el a cselekményt. Furcsa volt elmélyülni benne. Őszintén, mélyen haragszom magamra, amiért csak most kezdtem bele a regénybe. Eddig halogattam, miközben tanúbizonyságot nyert, hogy Robin ezen írása lett számomra az abszolút befutó.

Szeretek a magyar történelem viharosabb századaiban kalandozni, és itt bőven akadt mit megismerni.

Leginkább a címe fogott meg. Egy ideig folyamatosan Emlékkönyvnek olvastam, és csak megkésve esett le, hogy sokkal egyedibb, tartalmilag is leíró címet kapott a szerzőtől, mint azt hittem. Az Emlékkönny szerintem arra akar utalni, hogy írás közben, emlékek alapján állította össze magát a történetet, miközben sok vidám, és még több szomorú titokra is fény derült. Furcsa, de pont ez az, ami annyira megfogott benne. Nem volt se túl szép, se túl szomorú, hanem valóságos.

Azért minden tiszteletem Robin O'Wrightlynak, hogy ilyen gyönyörű fogalmazással elénk tárta a családja nem mindennapi történetét. Egy feladat miatt nekem is hasonló kutatómunkát kellett csinálnom, de én sajnos csak kisebb részleteket találtam a családi emléktárban. A szerző viszont mélyre ásott, keresett, kutatott, és bár akad benne fikció, de még így is eláll az ember lélegzete olvasás közben. Ezt komolyan írom, mert az enyém teljesen elállt. Na, de lássuk a könyvet!

Figyelem!!

Cselekményleírást tartalmazhat!!

 

,,Különleges lehetőség ez a számomra, a saját családom majdnem száz éves titkának és rejtélyének feltérképezése, közzététele.”

Nem egy hétköznapi történetet tart a kezében az olvasó. 

Mint már említettem, valós eseményeket tár fel, amelyek valóban megtörténtek az életben, a írónő családjával. Próbálok nem nagyon spoilerezni, de kicsit nehéz lenne nem leírni azokat, amik annyira átjöttek, illetve azon szálakat, amik kevésbé tetszettek.

A cselekmény Bükkfalván veszi kezdetét. Egy kis faluban, ahová megérkeznek a fáradt francia katonák, akik hazafelé tartanak az első világháború végeztével. A falusiak nem igazán lelkesednek értük, és ez érthető is, hiszen akkoriban nagyon sok csúnya dolog történt, melyekről még beszélni és borzalmas. Így érthető, hogy féltették az életüket, a lányaikat, és cseppet sem örültek annak, hogy még csak egymás nyelvét sem tudják megérteni. Szerencsére, idővel a katonák bebizonyították, hogy az embereknek nincs okuk tartani tőlük, nem kell félniük, sőt még segítségükre is voltak a ház körüli teendőkben.

,,A baka rámosolygott, nem lehetett több tizenkilencnél. Szőkésbarna haja volt, és szürke szeme, az orra pedig leginkább, mint egy óriási krumpli, vékony, de formás szájjal – ellenben a mosolya! Megigézte a lányt, akinek pont emiatt valami megmozdult a gyomrában. Válasz helyett annyira meglepődött a fiatal férfi reakcióján – a katonák is tudnak mosolyogni?! –, hogy nem figyelt és megbotlott a kút fellépőjén. Majdnem belezuhant a mélybe, a káván átbillenve, ha hirtelen nem ragadja meg a karját és derekát két erős kéz. A francia bakáé volt mindkettő.”

Itt ismerjük meg a történet két legfontosabb karakterét, Jean-Pierre Moulint és Rácz Évát. A francia katona és a bükkfalvi lány története hamar belopta magát a szívembe az első találkozásukkor. Már akkor éreztem, hogy talán egy másik időben, egy más körülmények között sokkal szerencsésebb lett volna a találkozásuk. Na, de ezt a történetet tényleg maga az élet írta, és nem csak az írónő. Éva fiatal lány, akit a szülei már odaígértek egy háborúban szolgáló férfinak, akit visszavártak, mondván, bármikor hazatérhet.

(Spoiler ----> a történet alakulása szempontjából nem lényeges, hogy hazatér-e, vagy sem.)

A sors nem állt melléjük. Az országaik ellentétes oldalon harcoltak a háborúban, nem beszéltek közös nyelvet, és még sorolhatnám a kapcsolatuk ellen szóló érveket, de ők mégis egymásba szerettek.

,, A mozdulatok, a pillantás, a mosoly minden nyelven ugyanazt jelenti…”

Hiába a sok hátrány, az érzelmeik utat törtek maguknak. Igazán romantikus volt arról olvasni, hogyan próbáltak küzdeni a bennük tomboló vágyak ellen, hiába. Mindketten tudták, hogy semmi esély arra, hogy bármi is legyen köztük azután, ahogy elvonul a sereg Franciaországba. Ettől nem csak az én szívem szakadt meg, hanem szegény lányé is.  Jean-Pierre nem vallotta be, de őt otthon egy menyasszony várta, akit hátra kellett hagynia a háború miatt. Bármennyire is tisztelte azt a nőt, Éva szépsége és kedvessége teljesen elvarázsolták őt.

,,A háború értelmetlensége, a vérszag és pokol látványa, átélése után valóságos mennyország volt életet találni, megérezni, kiélvezni, ahogy kitört a zsebkendőnyi béke. Szinte vágyták is, hogy végre valahol építsenek, segítsenek, gondozzanak, ne foglalkozzanak tovább a pusztítással, rombolással és öldökléssel.”

Jean-Pierre kisebb nyugalomra lelt a falu békessége és Éva mellett. A háború szörnyűségei után igazán felüdülés volt számára. Az idő múlásával a szerelmük beteljesedett. Várható volt, hogy ez történik, és az is, hogy a katonák elmennek, elhagyva ezzel a falusiakat, és a megesett Évát. Hogy ezek után mi történik a lánnyal, illetve hogyan jutunk el a kétezres évekig, az csak a könyv elolvasása után derül ki.

Én ezzel a véleményemet le is zárom, mert innentől jön csak igazán a spoileres rész.

Összesítve a véleményem a könyvről:

Nagyon tetszett a sok munka, ami övezte. A nyelvezete és a világleírása, bemutatása.

Karakterek: furcsa őket így hívni, miközben ők valós, élő személyek voltak a valóságban.

Jean-Pierre lett a legnagyobb kedvencem. Az egész történetben az ő életének alakulására voltam a leginkább kíváncsi.

Vele szemben Évát, amennyire az elején kedveltem, annyira nem tudtam megszeretni a végére. Volt egy döntése, amivel a gyermekét akarta védeni, de csak az ellenkezőjét érte el vele. Nagyon megharagudtam rá, és ha választanom kellene, ez a bizonyos húzása tetszett a legkevésbé. Bármennyire is jó szándék állt a háttérben, akkor sem így kellett volna megoldania. Jó, így száz évvel később én már könnyen okoskodok, mert nem éltem át azt, amin ő ment keresztül. Nagyon kemény asszony volt, egy olyan korszakban, ami a mostanitól teljesen idegen.

Összességében gyönyörű a könyv, és vannak benne rajzos illusztrációk, amik még érdekesebbé varázsolják. Bátran ajánlom másoknak is, mert minimum egyszer megéri elmerülni az Emlékkönny világában.