Álomgyári könyvek, amelyek felkeltették a kíváncsiságomat

 1. Emma Chase : Egy ​ágyban a herceggel

„Szenvedélyes ​és elbűvölő.” – AESTAS BOOK blog
Nicholas Arthur Frederick Edward Pembrook Wessco királyságának trónörököse, úgy is mondhatnánk, méltóságos őszexisége, elképesztően vonzó, ellenállhatatlanul jóképű és szégyentelenül öntelt – de hát ki ne lenne az, ha folyton hajbókolnak előtte?
De egyszer csak egy hóeséses manhattani éjszakán a herceg találkozik egy fekete hajú szépséggel, akinek esze ágában sincs meghajolni előtte. Helyette inkább belevág egy tál pitét a herceg képébe.
Nicholas a fejébe veszi, hogy kideríti, vajon a lány is olyan ízletes-e, amilyen a pitéje. Trónörökösként hozzászokott, hogy megkap mindent, amit csak akar.
Egy herceggel randizni nem éppen olyan, amilyennek a pincérnőként dolgozó Olivia Hammond elképzelte.
Adott egy folyton ítélkező királynő, egy lelkesen helytelenítő másodörökös, egy csapat könyörtelen lesifotós és a nyilvánosság fürkésző tekintete.
Bár ló húzta hintón tartanak a Roll Royces-ok felé, és újabban senkit nem nyakaznak már le, a királyi család tagjai még messze vannak attól, hogy maguk közé fogadjanak egy közembert.
De Oliviának mindez talán megéri Nicholasért.
Nicholas úgy nőtt fel, hogy az egész világ őt figyelte, és most a házasságával készülnek ugyanezt tenni. Itt az ideje, hogy eldöntse, ki is ő valójában, és ami még ennél is fontosabb, mit szeretne az életben: királyként uralkodni… vagy egyszerű férfiként örökké birtokolni Olivia szerelmét.

Rendelhető --> https://alomgyar.hu/konyvek/emma-chase-egy-agyban-a-herceggel-uralkodj-magadon-sorozat

*-*-* 

2. Ella Maise : Imádlak, ​Jason Thorn

„Tökéletes ​romantikus regény!” – BFF BOOK BLOG
Az első perctől kezdve odavagyok érte…
Jason Thorn… a bátyám legjobb gyerekkori barátja.
Ó, hogy milyen iszonyatosan szerelmes voltam ebbe a fiúba! Ugye milyen romantikus? Ahogy az ember lánya érzi az izgalmas bizsergést, amikor először átéli, amint szárnyra kapnak azok a híres pillangók – és csakis Jason miatt! Csakhogy egyszer véget ér a tündérmese, sárba tiporják az álmaidat, utána pedig biztos, ami biztos, darabokra törik a szívedet is. Ez a fiú pontosan ezt tette velem.
Miután túljutottunk az álmok sárba tiprásán, ő lett az a srác, akit messze elkerültem. Amikor egy szörnyű tragédia történt a családjában és elköltöztek, én készen álltam arra, hogy mindörökre elfelejtsem.
Mára igazi filmcsillag lett belőle. Olyan szupersztár, akiért a nők őrjöngő lelkesedéssel rajonganak. Olyan ez, mint egy valóra vált álom, ugye? Szerintem egyáltalán nem.
Hogy ki vagyok én? Olive, egy újdonsült írónő. Vagyis hát ÉN írtam azt a könyvet, amit filmre visznek, mégpedig Jason főszereplésével! Ezenkívül az internet azzal van tele, hogy én vagyok az a szerencsés lány, akit a szupersztár Jason Thorn hamarosan feleségül vesz.
Most megint azt gondolod, hogy a világ legmázlistább csaja vagyok? Hát nem. Szó sincs semmi ilyesmiről.
Ella Maise, nemzetközi bestsellerszerző első, magyar nyelven megjelenő kötetében kilép a hétköznapok szürkeségéből, és egy varázslatosan romantikus világba repít.

Rendelhető --> https://alomgyar.hu/konyvek/ella-maise-imadlak-jason-thorn

*-*-*

3. Morgan Matson : Váratlan ​minden

„Egy meghatóan bájos történet barátságról, veszteségről, családról és szerelemről.” – Kirkus Reviews

Andie mindent eltervezett. Ha az ember egy politikus lányaként nő fel, hamar megtanulja, hogy mindent meg lehet tervezni, ki lehet magyarázni, vagy a kettőt egyszerre. Főleg ami a jövőt illeti. Szakmai gyakorlat? Pipa. Remek barátok? Pipa. Srácok? Pipa (feltéve, ha három hétnél nem hosszabb időről van szó).

De ez még a botrány előtt volt. Mielőtt még az apjával egy házban kellett lennie. Mielőtt irdatlan mennyiségű kutyát sétáltatott volna. És még Clark előtt. Majd a következő pár hónap mindent megváltoztatott. Mert a lényeg, hogy ha minden pontosan el van tervezve, akkor semmi váratlan nem történhet. És abban meg mi a buli?

Morgan Matson a kortárs ifjúsági irodalom legmagávalragadóbb, California Book-díjas szerzője, aki őszinte történeteket ír a családról, a barátságról és az első szerelemről.

Rendelhető --> https://alomgyar.hu/konyvek/morgan-matson-varatlan-minden

*-*-*

4.  Vi Keeland : Órákon ​át kívánlak

„Szenzációsan ​szexi, lélegzetelállítóan romantikus” – All About Romance
„Édes, szexi történet, amely teljesen lesöpört a lábamról.” – Under The Covers Book Blog
Cain Westtel egy bárban futottam össze. Észrevette, hogy mogorva tekintettel méregetem, és azt hitte, hogy fel akarom csípni. Amikor csevegni próbált velem, nyomban helyre tettem, és megmondtam neki, hogy egy hazug, csaló és önimádó seggfejnek tartom.
Ez az elbűvölő külsejű szemétláda ugyanis meghívta vacsorázni a legjobb barátnőmet egy luxusétterembe, és a mézes-mázos szövegével az ágyába csalta – csak azt felejtette el közölni, hogy nős.
Megérdemelte, hogy úgy lehordjam, de még ennél is több járt volna neki azért, amit tett.
Különösen akkor kezdett bizseregni a tenyerem, amikor az az elviselhetetlen, önelégült mosoly megjelent azon a tökéletes metszésű arcán, miután kiosztottam.
Csakhogy később kiderült, hogy nem a megfelelő fickót rohantam le a tirádáimmal.
Hoppá!
Megszégyenülten húztam el a bárból, bocsánatkérés nélkül. De túltettem magam a dolgon, mert tudtam, hogy úgysem botlom bele a jóképű idegenbe még egyszer az életben. Ebben a hitben ringattam magam… míg másnap reggel be nem mentem az egyetemre.
Üdvözlöm, West professzor, az új oktatási asszisztense vagyok! Ön alatt fogok dolgozni… persze csak átvitt értelemben.
Bár nem lehet rossz dolog az sem, ha az előbbi kijelentést szó szerint értelmezzük. West professzor alatt lenni igazán kellemes élmény lehet.
Szédítően izgalmasnak ígérkezik a mi közös munkánk, professzor úr…

Rendelhető --> https://alomgyar.hu/konyvek/vi-keeland-orakon-at-kivanlak

Ludányi Bettina : Az ​egyetlen menedék

Ludányi Bettina

Az ​egyetlen menedék

Egy regény az újrakezdésről és a félelmek leküzdéséről

„Tudod milyen rettegve a párnára hajtani a fejed? Sikoltozva felébredni az éjszaka közepén?

Anabelle Wilson tudja. A támadás óta csupán árnyéka egykori önmagának. Kétségbeesetten próbál felejteni, de a torkában lüktető félelem és a szeme előtt villogó képek arról a borzalmas éjszakáról nem engedik továbblépni. Senki nem tudja, mi állhat a támadás hátterében. Anabelle-t nem hagyják nyugodni a fejében kavargó kérdések, de amikor feltűnik egy ismeretlen, feketébe öltözött férfi a lakása előtt, már tudja, hogy valódi célponttá vált.

Egyetlen ember van csupán, aki képes megadni a biztonságot, aki mellett megnyugszik, és akinek az érintése képes elvenni a borzalmas emlékeket. Nathaniel Clark nyomozó már évek óta bezárta szívét, de Ana közelsége és személye újra életre hívja lelkében a szerelmet.”

Írta: Ludányi Bettina

Kiadó: Colorcom Kiadó

Kiadási év: 2017

Az író szerzői oldala: Írók között - Ludányi Bettina írói oldala

Rendelhető: https://shop.colorcom.hu/termek/az-egyetlen-menedek/

Ez volt az első könyvem Ludányi Bettinától. Még tavaly kaptam meg, de egyéb körülményeknek köszönhetően félre kellett tennem. Pár hete ismét elővettem, és azt kell írnom, sokkal jobban tetszett, mint első olvasásra.

A borítója ránézésre megfogott, mert van benne valami, ami felkelti az ember figyelmét. Egyáltalán nem zsúfolt, és a fekete az egyik kedvenc színem. Szép, figyelemfelkeltő, bár eléggé sugallja, hogy az olvasó nem egy könnyed romantikus regényben fog elmerülni, ha leveszi a polcról. A másik kedvencem a könyvhöz készült könyvjelző volt. Gyönyörű, ötletes és igényes, mint a borító.

Furán hangzik, de én már ezek miatt beleszerettem, mielőtt még belekezdtem volna az olvasásba.

Na, de jöjjön maga a tartalom, ha már a külsőjéről meséltem!

Figyelem!!

Cselekményleírást tartalmazhat!!

„A kihallgatószoba sivár volt és egyhangú.”

A történet a fiatal, sikeres írónőről, Anabelle Wilson karakteréről szól, akit megtámadnak, amikor hazafelé tart egy rendezvényről.

Amikor legelőször olvastam a történetet, akkoriban én is sokat jártam haza sötétben, és néha bennem is ott volt a para, hogy ugyanúgy járok, mint Ana. Talán emiatt is tettem félre, mert nagyon jól megírt az a jelenet, illetve a következménye. Tetszettek Anabelle érzései, gondolatai. Már szinte olyan érzésem volt, mintha velem történt volna meg mindaz, amin ő ment keresztül. Teljesen át tudtam érezni a fájdalmát, és vele együtt a szenvedését is.

„Nem voltam önmagam, csupán egy lélek nélküli porhüvely.”

Anabelle számára a gyermekkor sem volt könnyű: egy alkoholista apa és egy gyenge, elnyomott édesanya mellett kellett felnőnie. Egyedüli mentsvára a fiatalon elvesztett nővére lett, aki mindenben támogatta és segítette őt, amikor érzelmi támogatásra szorult. Ezt a szerepet évekkel később Sarah nevű barátnője vette át, aki a maga módján mellette állt a támadást követő nehéz időkben is. Ahogy a címben, pontosabban a cím alatti alcímnél olvasható szöveg is sugallja, ez a történet az újrakezdést tárja elénk egy borzalmas gyerekkor után. A félelmek leküzdése is hamar felszínre tör az eseményeket követően. Ana teljesen megváltozik, mint a hasonló borzalmakat megélt áldozatok többsége. Pánikrohamok gyötrik, képtelen a munkájára koncentrálni, és még a lakását is csak nehezen tudja elhagyni a barátnőjével. Ez hihetően átjött. Viszont az idő múlásával a lány minden erejét összeszedi, és újra elkezd élni, már amennyire képes rá. Itt nagyon örültem, hogy Sarah nem hagyta őt, hanem mellette maradt. Az ügyeletes legjobb barátnőt előtte nem bírtam, mert irritált a megjelenése, viszont az események előre haladásával együtt megkedveltem. Azt viszont negatívumként kell felhoznom, hogy egy bizonyos pontig semmi sem történt benne, csak arról olvashattunk, mennyire rossz Anának, vagy a szerelmi száláról.

„Összezavart a saját testem reakciója, de az is, amit az ő tekintetében véltem felfedezni.”

Már a könyv elején színre lép a mi dögös nyomozónk: Nathaniel Clark. Bevallom őszintén, nekem picit gyanús volt. Ha nem jöttem volna rá az eredeti elkövető személyére, akkor simán gondolhattam volna, hogy ő áll a dolgok mögött. Ebből a regényben adódik egy kisebb félreértés, de nem lövöm le, hogy mi. Visszakanyarodva Nathanielhez: nagyon hamar megkedveltem őt. Szerintem az írónőnek ő lett a legjobb karaktere, és még Anabelle-t is felülmúlta, mivel kidolgozottabbnak hatott, mint a védence. Nate vezette a nyomozást Anabelle ügyében. Annyira tetszett, ahogy forrt köztük a levegő, és érezhető volt a kémia. Már nagyon vártam, mikor jönnek össze. Igen, csak ezen szál picit elvonta a figyelmemet arról, amit igazán fontosnak tartottam volna. Egy bizonyos pontig tényleg mindent maga mögé tudott taszítani a kettejük érzelmi hulláma, míg nem vált komolyabbá az ügy.

Az igazat megvallva, nekem több gyanús személy is lett volna, amíg ki nem derült a valódi tettes kiléte. Engem nem lepett meg a végső elkövető, mert itt-ott voltak rá utaló rejtett jelek, és nagy Agatha-fanatikusként már meg tanultam rájuk figyelni. Ha mindezt félretettem volna, akkor számomra Nate is gyanús lehetett volna, de ezt az ötletet hamar el tudtam vetni. Egyszóval annyit elárulhatok, hogy nem a dögös nyomozó úr a bűnös. Maximum abban, hogy ellopta az én szívemet is.

Amikor végleg rájöttem, onnantól számomra az ok volt a legnagyobb kérdés. A válaszban nem csalódtam, bár kicsit több időt is fordíthatott volna rá a szerző.

Kedvenc idézetem: „Írónak lenni egyszerre kétségbeejtő és felemelő érzés. Kétségbeejtő, mert megmutatod a világnak az igazi arcodat és felemelő, mert minden egyes érzést ki tudtál adni magadból.” - Anabelle Wilson"

Ami tetszett: A karaktereket egyértelműen megkedveltem. Nate Clark nyomozó nagyon jó könyves álompasi lett, és szerintem nem csak nekem, hanem más számára is szimpatikus lesz.

Az írással kapcsolatos szavak, illetve minden, ami róla szólt, még jobban közelebb hozta a történetet a szívemhez. Bennem is hasonló gondolatok merültek fel, így remek érzés volt róla olvasni.

Ami nem tetszett: Utálom a Colorcom könyveknél a már szinte összefolyó mondatokat. Először egy másik szerző könyvénél figyeltem fel rá, de itt is nagyon zavaró volt, hogy lapspórolásból, vagy nem tudom miért, de szinte össze lettek nyomorítva egymással a betűk. Erről persze nem az írónő tehet, hanem az akkori kiadó.

Összeségében kíváncsi vagyok, hogy a többi könyvével Bettina képes-e megugrani azt a szintet, amit az Egyetlen menedékkel megalkotott. 

Sienna Cole - Reményszimfónia idézetek

Sienna Cole : Reményszimfónia

Első mondat: ,,A bécsi Razumovszkij-szalonban valódi csoda történt."

*-*-*

,,A férfi teljesen átlényegült. Külön univerzumot teremtett magának, és a határait kiterjesztette a koncertteremre. Mindenki, aki ott ült, a részévé vált, nem tudott szabadulni a vonzásától."

*-*-*

,,A hangszer mintha a teste része, a keze folytatása lett volna, így teljesen természetes és könnyed volt a játéka, holott elképesztően nehéz dallamot hívott életre."

*-*-*

,, – Mi a titka, Patrick? 

   – Az én titkom teljesen lényegtelen – válaszolta. – A saját maga titkára kell rájönnie.  

    – Mégis hogyan?

    – Olyan ez, mint a só. Elkészítheti az ételt a legnemesebb alapanyagokból, a legprofibb technikával és eszközökkel, de ha sótlan, az egész élvezhetetlen lesz. A só a lényeg. De hogy magának mi a sója, azt én nem tudhatom."

*-*-*

,,Mert amikor Patrick a zene mélységeiről beszélt, akkor úgy érezte, kinyílik előtte az univerzum kincseskamrája, és olyankor meggyőzte magát, hogy a létező legjobb helyen, a létező legjobb emberrel van."

*-*-*

,,Utálta, ha éreztették vele, hogy tulajdonképpen ő is csak egy tulajdon, ami bármikor eldobható, lecserélhető és elbirtokolható."

*-*-*

,,Holnap engedi, hogy a toll belevésse baljós kalligráfiáit, ma éjjel még maradjon tiszta és hófehér! Ma éjjel még hadd érezze, hogy hatalma van a sors felett."

*-*-*

,,Fogalma sem volt, mit kéne éreznie. Fájdalmat? Megkönnyebbülést? Sírnia kéne? Hagyni, hogy a könnyek feltörjenek és lemossák a szenvedését? Nem, nem voltak könnyei. Száraz volt a lelke, akár egy sivatag. Még csak sajnálatot sem érzett, sem együttérzést, csak az ordító ürességet."

 *-*-*

,,Az útjaik soha többé nem keresztezhetik egymást."

*-*-*

,, –  Félelmetes utazás, amikor az ember eljut addig a pontig, amikor a halálvágy még a legalapvetőbb ösztönénél is erősebbé válik – folytatta a férfi. –  Nem is az a legnehezebb, amikor meghozod a döntést, hanem utána...(...)"

 *-*-*

,, – Azt hiszem, nagyon sokat fogok még szenvedni ezért...
    –  A szenvedés egy döntés –  válaszolta Carla. – És a boldogság is az. Én az utóbbit választom, bármi történjen is." 

Ide kattintva megrendelhetitek a könyvet --> https://alomgyar.hu/konyvek/sienna-cole-remenyszimfonia 

Borítóleleplezés - Mimi Taylor új könyve

Karácsony előtt jelenik meg új külsővel és bővített beltartalommal Mimi Taylor Fekete Bárány című könyve. A frissen alapított NewLine Kiadó webáruházából lesz elérhető az olvasók számára. A jó hír itt még nem ér véget, hiszen lehull a lepel az írónő új romantikus regényének borítójáról. A kötet a Féktelen szerelem címet kapta, és előreláthatóan február-március körül fog megjelenni szintén a kiadó gondozásában. A történetből a szerző csoportjában olvashattok részleteket.

Mimi Taylor szerzői oldala 

Mimi Taylor őrült világa 

 NewLine Kiadó

A borítókat tervezte és szerkesztette: Grapholic of Ashley Redwood

 

ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT - Rácz-Stefán Tibor

  
Kérdezz-felelek Rácz-Stefán Tibor íróval

Gyere és ismerd meg Rácz-Stefán Tibort,

a KMK szerzőjét.

*-*-*

 Hány évesen kezdtél el komolyabban foglalkozni az írással?

Az írás mindig is jelen volt az életemben, de a legelső regényemet az I. Aranymosásra fejeztem be, akkor lehettem úgy huszonkét éves. Előtte inkább rövidebb sztorikat írtam, és volt jó sok megkezdett regényötletem, de egyiket sem tudtam befejezni. Utólag viszont nem bánom, hogy annyi mindenbe belekezdtem. Egy író sosem ír feleslegesen semmit, még ha a szöveg a lomtárban is végzi, akkor is fejlődött és tanult, amíg a „papírra” vetette a sorokat :)

Hogyan tudod összeegyeztetni a blogolást és az írást a hétköznapi életeddel? 

Időbeosztással és tervezéssel.

Igyekszem úgy beosztani az időm, hogy mindenre jusson. Általában esténként írok, olyankor esik a legjobban. Pláne, mert így elalvás előtt sokszor agyalok a sztorin, volt már, hogy így jutott eszembe olyan ötlet, amit másnap bele tudtam építeni a sztoriba.

A tervezés a blogger-létnél nagyon fontos. A Facebook posztok zöme időzített, több száz piszkozatom van Facebookon, azokat általában akkor lövöm be, ha pihenek két könyv megírása között. Illetve elég sok blogbejegyzést megírok előre ugyanebben az időszakban.

 Az első könyved a ,,Fogadj el!” címet kapta. Mesélnél kicsit a könyv megszületéséről?

A történetet két amerikai fiatal halála ihlette. Jamey Rodmeyer története nem kapott itthon nagy médiafigyelmet, pedig az ő halála a legtragikusabb. A srácot folyamatosan zrikálták, mert meleg. Próbált segítséget kérni a tanáraitól, szüleitől, de senki nem tett semmit. Szilveszterkor pedig nem bírta tovább, és öngyilkos lett.

Amanda Todd esete volt az, ami ténylegesen beindította az írási folyamatokat. Ő volt a lány, akiről egy férfi meztelen képeket csinált, ez terjedt mindenütt, a lány pedig közutálat tárgya lett, és sokan mondták neki, hogy ölje meg magát. Csinált egy segítségkérő videót is, de ezután is csak támadást kapott.

Sajnos Amanda nem bírta tovább, és öngyilkos lett. Engem viszont elgondolkodtatott: mi lett volna, ha úgy dönt, bosszút áll? Ha fegyverrel megy iskolába? És így született meg Petra karaktere.

Mi a véleményed Petráról (,,Fogadj el!” karakter)? Te hasonló esetben mit tettél volna a helyében?

Petra szerintem a saját hazugságainak és a társai gonoszságának az áldozata. Úgy gondolom, nagyon nehéz lehet abban a szituációban, amibe ő került, különösen ha nincs mögötted a támogató családi közeg.

Én biztosan nem szereztem volna fegyvert, megpróbáltam volna valahogy elmenekülni a múlt elől, és tovább élni. Kérdés, lehet-e.

 Voltak benne olyan momentumok, amiket az életedből merítettél? 

Nincs olyan könyv, aminél az ember ne írná bele magát legalább egy kicsit, akár akarja, akár nem. Az én apukám is meghalt, az anyukám is gyertyagyárban dolgozott, akárcsak Petráé. Ez például merítés, de anyukám és Petra anyja között hatalmas a különbség.

 A történet lezárását tekintve, gondolkodtál több befejezésen is, vagy rögtön tudtad, hogyan lesz vége?

A regény eredetileg azzal a fejezettel kezdődött, amiben Petra és Zoli szembekerül az iskolafolyosón, és utólagos visszaemlékezésekkel jöttek volna a miértek. Ezt végül elvetettem, megtörte volna a könyv érzelmi ívét. Viszont így már az írás elején száz százalékig biztos lehettem benne: Petra számára nincs visszaút.

 Őszintén bevallom, nekem a ,,Túl szép’’ lett ezidáig a kedvenc regényed. Írnál róla pár mondatot azoknak, akik még nem olvasták? 

Örülök, hogy szeretted. :) A Túl szép egy New Adult romantikus regény, két fiú szerelméről. A csavar, hogy az egyikük túlsúlyos, míg a másik megfelel a klasszikus szépségideálnak: magas, kék szemű, izmos. A kérdés számomra írás közben az volt, hogy létezik-e olyan, hogy valakinek először a lelkébe szeretünk bele, és csak utána a testébe. Ez jelenik meg a regényben is.

Szerinted a valóságban hogyan alakult volna Márk és Olivér élete?

Volt idő, amikor azt hittem, hogy ilyen csak a mesében létezik, hiszen legtöbb esetben érvényes a mondás: a külső megfog, a belső megtart. Viszont az utóbbi években több párt is megismertem, akiknél működött az, ami Olivérnél és Márknál. Mert szerencsére vannak olyanok, akik túllátnak a külsőségeken.

 2017-ben megjelent a ,,Mikrofonpróba” , ami eltér az előtte kiadottaktól. Számodra mennyire fontos maga a zene? 

A zene tinédzserkoromban vált igazán fontossá, mert a kedvenc dalaim hallgatásával falat tudtam vonni magam köré, kizárhattam a külvilágot, mások beszólásait. Így hát volt walkmanem, discmanem, mp3-lejátszóm, szerencsére, most már egyszerű a telefonnal zenét hallgatni.

Így igen, számomra a zene nagyon fontos még most is, igaz, más szerepet tölt be, mint régen. Egyszerűen szólnia kell, nem szeretek a csendben még dolgozni sem.

A többitől eltérően, nem két váltott szemszög van jelen, hanem öt. Milyen volt így írni?

Baromi nehéz, ezért néha vertem is a fejem a falba, hogy miért nem próbáltam meg kevesebb karakterrel, de végül nem volt szívem senkitől sem elvenni a lehetőséget, hogy elmesélhesse a saját történetét.

A legnehezebb kétségkívül az volt, hogy mindegyik karakter története és egyéni problémái érdekesek legyenek, és hogy össze tudjam fűzni a szálakat.

Nagy kihívás volt, de rengeteget tanultam így írás közben.

 Elárulsz a folytatásáról pár titkot? 

Az első részben sokat agyaltam azon, hogy lesz-e olyan, aki Xiarának is megtetszik majd. Nos, akkor erre nem került sor, de most feltűnik egy fiú, aki iránt érdeklődni kezd a lány, kérdés, hogy engedi-e magának. :)

Volt olyan karakter az eddigi könyveidben, akit nem kedveltél? 

Persze! Az egyik leginkább nem kedvelt karakterem Anna volt a Fogadj el!-ből, a lány, aki a hite mögé elbújva aláz meg másokat. Ezt az álszent embertípust a valóságban sem szeretem.

 Mit üzensz a kezdő szerzőknek?  

Unalmas leszek, mert csak azt tudom mondani, amit mindenhol látni. És ennek csak egy oka van: ezek jó tanácsok, amiket érdemes megfontolni.

Olvassatok sokat, és miután végeztetek a könyvvel, legalább a Molyon értékeljétek. Akár szedjétek ízekre, keressétek meg benne azokat a részeket, amik tetszettek, azt, ami nem, gondolkodjatok el rajta, hogy írtátok volna másként. Minden könyvből lehet tanulni. A rosszakból is.

Nekem régen gondot okozott érzelmileg, ha rájöttem, hogy egy szöveg sehová se vezet, és nem tudom befejezni. Rossznak, bénának éreztem magam tőle. Ma már tudom, hogy semmi gond azzal, ha a fióknak írsz, ha nem érsz valami végére. A baj ott kezdődik, ha el sem kezdesz írni, mert attól félsz, rossz lesz és értéktelen. Ráadásul, ha nincs egy alapszöveg, nem is lesz mit javítani. ;)

Köszönöm szépen az írónak, 

hogy időt szánt rám és megválaszolta a kérdéseimet.