Véleményem Marilyn Miller ''A vezér" című könyvéről

Marilyn Miller

A ​vezér

Alexander Salvatore maga a megtestesült romlás, akit hajt a bosszúvágy és a hatalom iránti éhség. Mindenek felett áll, dönt élet és halál között, ő irányítja a félteke legnagyobb maffiahálózatát. Sötét és kegyetlen világba született, ahol nem engedheti meg magának a gyengeséget. Mert Ő nem más, mint a VEZÉR. Megismerkedik egy titokzatos vörös hajú nővel, és minden megváltozik…

A találkozás vajon véletlenszerű?

Serena Wayans súlyos terhet cipel és csak egy célja van. A VEZÉR bizalmába férkőzni. Elcsábítani. Serena vajon tényleg az, akinek mondja magát? Mi történik, ha a feléled a vágy, és a titkokra fény derül? Létezhet-e szerelem abban a világban, ahol brutalitás és hazugság uralkodik?

„A részemmé vált. Pontosan úgy, ahogy a sötétség a világosság része. A kettő együtt nem létezik, ahogy én sem létezem nélküle."

Írta: Marilyn Miller

Kiadási év: 2019

Rendelhető: https://shop.newlinekiado.hu ~ Marilyn Miller - A vezér (nyomtatott)

Moly.hu > https://moly.hu/konyvek/marilyn-miller-a-vezer

 

Ez volt az első könyvem Marilyn Millertől, de nem az utolsó, és ezt biztosan állíthatom. Az El Diablo utáni csalódottságomat muszáj volt orvosolnom, amikor szembejött velem A vezér, és onnantól elszállt minden bánatom. Megtaláltam a számomra tökéletes maffiavezért. Imádom az írónő stílusát, és a témaválasztását is. Nem kertel, nem színezi ki, csak megírja, és ezzel elrabolja az olvasói szívét. Szerintem én leszek az írónő egyik legnagyobb rajongója, mert ezek után a többi könyvét is el akarom olvasni.

Röviden a könyvről…

Alexander Salvatore egy könyörtelen maffiafőnök, aki uralma alatt tartja az alvilágot. Gazdag, jóképű és igen veszélyes. A bosszúért bármire képes, és azért is, hogy meghódítson egy gyönyörű nőt. De vajon mi történik akkor, ha a kiszemelt teremtésnek is meg vannak a maga titkai. Mi történik akkor, ha az űzött vad válik a vadásszá, és a szerepek teljesen felcserélődnek? Mi történik akkor, ha Alexander eléri, amit a legjobban akart, miközben a saját jegessé vált szíve kerül terítékre?

Minden kérdésre választ ad A vezér című könyv.

Első benyomásom…

Mint már említettem, nekem ez volt a legelső könyvem az írónőtől, és egyszerűen szavakkal leírhatatlan, mennyire beszippantott. Magához láncolt, nem eresztett el. Ez az egyik legnagyobb erőssége a Vezérnek. Bárkit képes rabul ejteni, nem csodálom, hogy Serena Wayans sem tudott szabadulni tőle. Van abban a férfikarakterben valami, amitől még inkább kíváncsivá válik az olvasó, és Alexander bármennyire veszélyes, még többet akarsz belőle.

Belekezdtem, olvastam, csak olvastam, mire feltűnt, hogy már véget is ért a kaland, nincs tovább. Négyszer végeztem ki a regényt.

Több nappal a befejezése után is a hatása alatt álltam. A gondolataim folyton vissza-visszatértek hozzájuk, azon reménykedve, hátha lesz folytatása. Egyszerűen még olvasni akartam a Vezérről. Tudni akartam, vajon mi lesz vele és a szerelmével. Roppantul boldog lettem, amikor kiderült, hogy a történet folytatódik, mert számomra fantasztikus volt az egész cselekmény. A szerző csoportjában több részletet is sikerült elolvasnom, így még inkább be akarom szerezni, és másokat is arra buzdítok, hogy olvassák el.

Pláne, azoknak ajánlom, akik imádják a bűnözőket és az alvilágot, romantikus/erotikus pikánsságokkal fűszerezve.

A cselekmény fondorlatos, mert egy szálnál én teljesen másra számítottam, és amikor kiderült, hogy tévedtem, még inkább a szívembe zártam Serena karakterét is, bár a gondolataival olykor nem tudtam egyetérteni. Azt el kell ismernem, a hasonló témájú könyvekhez képest Serena brutálisan erős női karakter, aki tényleg méltó társa Alexandernek. A kettejük közti pillanatoktól szinte elolvadtam. Tetszett, mennyire érződött köztük a kémia, és ezért le a kalappal az írónő előtt, mert az érzelmeket tökéletesen átadta. Szerintem ilyen téren Marilyn is kiemelkedőnek számít. A fogalmazás igényes, még az erotikus részeknél is, nem vált át alpáriba, és nem a szokásos sablonszövegekkel dobálózik. Zseniális.

A borítóját imádom, mint a legtöbb regény esetében, itt is sokkal szebb élőben, mint képről nézve.

Kinek ajánlom…

Egy fantasztikus könyv, ami bármennyire is brutális, annál lehengerlőbb. A Vezér bármely olvasóját elvarázsolja, és ha egyszer a rabja leszel, sohasem szabadulsz a markából. 

Véleményem Fényes Niki ,,Színtiszta üzlet" című könyvéről

Fényes Niki

Színtiszta ​üzlet

Irina Popolova, a moszkvai alvilág befolyásos emberének lánya. Családja által, jól kiismeri magát ebben a lélektelen közegben. Jól tudja, hogy itt csak a hatalom számít, az üzlet és a pénz. Amikor az apját a szeme láttára lövik le, s a hatalmuk meggyengül, kénytelen az életéért futni. Védelemért a város stricijét, Boris Kashnikovot keresi meg, elkeseredett alkut ajánl neki. Egy végzetes házasságot, melyben mindketten eltörölhetetlen vonzalommal szembesülnek egymás iránt. De mit várhat el Irina egy olyan férfitól, aki nem tudja mi az a család, mi az a szerelem? Aki csak zálogként tekint őrá, aki biztosítja számára a hatalmat.

Írta:  Fényes Niki

Kiadó:  Ágenda,

Rendelhető ~> https://www.libri.hu--E-könyv - Színtiszta üzlet

Moly.hu ~> https://moly.hu/konyvek/fenyes-niki-szintiszta-uzlet

Fényes Niki nem volt számomra ismeretlen szerző. Nála már jól bevált téma a maffia és a bűnözés. A Feketén, fehéren című könyvében megismerhettük a Navarro család történetét, itt azonban egy teljesen más világba kapunk bepillantást. Ha kíváncsi vagy rá, légy te is a részese és merülj alá egy olyan világban, ahol az erőszak az úr.

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

Röviden a könyvről…

Irina Popolova helyzete nem valami rózsás. Apját brutálisan meggyilkolják, a testvére börtönbe kerül, nincs senki, akire számítson. Nőként semmit sem ér, semminek tekintik egy férfiak uralta világban, ezért őrült tervet eszel ki. Ekkor kerül a látókörébe Boris Kashnikov, az alvilág egyik fejese, akinek merész ötlettel áll elő. Mindkettőjüket egy cél vezérli, amiért bármire képesek. Ádáz küzdelem veszi kezdetét kettejük között, amely akár halállal is végződhet. Vajon sikerrel jár?

Első benyomásom…

Megjelenés előtt a szerző oldalán olvasható volt pár fejezet a cselekményből, így tudtam mire kell számítanom, illetve minél hamarabb el akartam olvasni az egész regényt. Tudtam, hogy Niki nem finomkodik, hanem kemény kézzel fog bánni velük, és el is vártam tőle. A csúnya beszéd elengedhetetlen, ha kemény pasikról írsz, akik olyan közegben mozognak, ahol az erőszak az úr. Számomra, legyilkolta volna az összehatást, ha enyelgéssel lett volna tele, és mindenki fennkölt stílusban társalgott volna a másikkal, olyan témákról, amiről nem csak a karaktereknek, de a szerzőnek sincs fogalma.

A Színtiszta üzlettel az elit orosz bűnőzök köreibe enged bepillantást, ahol már keményebb alkuk kötetnek, és emberek életeivel játszanak. Ebben a világban Irina nem lehet puhány, keménynek kell maradnia ahhoz, ha túl akarja élni. Ő tipikusan az a női főkarakter, aki nem a szoba sarkába megy sírni, arra várva, hogy valaki megmentse, hanem saját kezébe veszi a sorsát, megtalálva a legjobb megoldást, aki nem más, mint a fentebb említett Boris. Na, róla egy külön bejegyzést is megérne írni, mert nagyon betalált nálam. Nekem abszolút kedvencem lett, és ahogy ezek ketten egymáshoz viszonyultak, totálisan elnyerte a tetszésemet. Érezhető volt a kémia. Rájuk nem az igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást, hanem az, hogy lehet szerelem két olyan személy közt, akikben sokkal több a közös, mint hinnék. Mindkettő makacssága, ahogy a dolgokhoz álltak, még inkább lendített a történeten. A férfi védelmező ösztöne és a nő hajthatatlansága parázs vitákat eredményez, amelyek még jobban fűtik az elfojtott érzelmeket. Emellett az is tetszett, hogy Irina nem egy vékony, tökéletes nőként volt bemutatva, hanem egy enyhén túlsúlyos, határozott teremtésként, aki bárkivel szembe mert szállni. Amúgy az egyik kedvenc jelenetemnél pont ez a kis felesleges játszotta a legnagyobb szerepet. Annál nagyon hangosan felnevettem, és örültem, hogy a nehezen emészthető témába olykor könnyed humort is csempészett Niki.

Ha választanom kellene, hogy mi az, ami a legjobban tetszett az egészben, az az, hogy több szemszögből követhetjük végig az eseményeket. Így olyan dolgoknak is a szemtanúi lehetünk, amiről máskülönben lemaradnánk. Számomra Irina tesója is egy szerethető karakterré vált, és szívesen olvasnék róla még, ahogy másokról is. Bár nem hiszem, hogy erre valaha is lehetőségem nyílik a közeljövőben, tekintettel az új iránnyal, amin jelenleg dolgozik a szerző. Azért én reménykedem.

Ami nem tetszett…

Én kicsit jobban belemerültem volna a leszámolás pillanataiba, de megértem az írónő nézőpontját, mivel a túlságosan sok vér és erőszak eléggé erősen megviselte volna mind őt, mind az olvasókat. És biztos vagyok benne, hogy sokan lecsillagozták volna, ha átlépett volna egy határt. Sajnos, a valóságban sokkal véresebben zajlottak volna azok a pillanatok, amikbe talán jobb is, ha nem merült még inkább bele. 

Amiért ajánlom másoknak is…

Azok számára ajánlom, akik szeretik a kemény témákat boncolgató, erotikus-romantikus regényeket, és meg szeretnének ismerni egy teljesen más világot.

BELEOLVASÓ Fényes Niki ~ Színtiszta üzlet című könyvébe +18

Részlet Fényes Niki Színtiszta üzlet című könyvéből

,,Leállította a kocsiját, és miután vett egy nagy levegőt, kiszállt. Egyenesen a bejárathoz sétált, ahol egy nagydarab férfi az útját állta.

–       Zártkörű – közölte.

–       Tudom. Mindig az – felelte és felnézett a férfi szemébe.

–       Boris Kashnikovot keresem. Munkáért jöttem. Irina Popolova vagyok. Biztos te is tudod, hogy ma temettük el az apámat – a férfi felvont szemöldökkel hallgatta, majd, amikor kitisztult nála minden, bólintott.

A füléhez nyúlt, és mondott valamit, ezután útba igazítva átengedte a kordonon.

Meg se lepődött, hogy tudott az apjáról, egy hete mindenki erről beszélt. Az apja kivégzéséről. Persze, hogy beengedte, mindenki erre számított, hogy kurva lesz, mert nincs más választása.

Hát nem egy sima bár volt, sokkal inkább sztriptíz bár, nem a hagyományos értelemben. Nem táncolt senki a színpadon, bár lehet csak rossz napon jött. Élő zene volt, a pincérnők melleit egy fekete, átlátszó, könnyed kis tunika takarta. A hely tömve volt, ital szaga és füst terjengett, a világítás gyér volt. Körbe nézett, de mivel alacsony volt, szart se látott a tömegből. Mielőtt elveszhetett volna, valaki elkapta a csuklóját, és húzni kezdte maga után. Még védekezni sem tudott, rángatták és lökdösték. Aztán hirtelen egy üres folyosón találta magát. A férfi, aki a kezét fogta, közép magas, nagydarab szőke volt kék szemekkel, karjai, kézfeje végigtetoválva, szemöldökében piercing, ahogy az orrában is.

–       Irina Popolova, ugye? – kérdezte.

–       Igen, én vagyok.

–       Gyere utánam – mondta neki és elindult.

Irina követte, egészen a folyosó végére, ahol kinyitott neki egy ajtót. Nem tudta felmérni a környezetet, mert a férfi, aki a szobában volt, betöltött mindent. Jelenléte uralta a szobát, túl magas volt, legalább két fejjel magasabb nála, de nem volt az a kigyúrt valaki.

Kopasz volt, rövid körszakállat és színezüst keretes szemüveget viselt. Irina nem értette a kinézetét, a szemüvegnek tompítania kellet volna a rosszfiús kisugárzását. Fekete szemei keményen néztek rá. Torkát olyan sebhely fedte, amilyet még életében nem látott. Hosszában legalább tizenöt, míg széltében vagy két centi volt, amit az öltések tettek ki. Bőr nyaklánc volt rajta, ami felhívta a figyelmet a sebhelyére. Kék inget viselt, valamint fekete szövetnadrágot.

Hogy a kurva életbe maradhat valaki életben egy ilyen sérülés után?! Ragadt le a nyilvánvalónál. Az egész lénye félelmet szült az emberben, ami fojtogatta őt.

Irina azt tette, amit az apjától tanult az ilyen helyzetekre. Elrejtette a riadalmát.

Kashnikov alaposan végigmérte, ettől csak még jobban koncentrált, hogy semmi ne látszódjon rajta.

Az ajtó bezáródott mögötte, és ettől akaratlanul is összerezzent, mire a férfi elmosolyodott.

Szó nélkül ment és öntött neki egy vodkát, majd a kezébe nyomta, mire ő szótlanul húzta le.

–       Ülj le, Irina – szólalt meg végül a strici.

Hangja hideg, tárgyilagos volt. Az íróasztal mögé ment és leült, ő maga is így tett. A legfurcsább az volt, hogy ez a férfi szinte rá se nézett.

–       Te vagy Boris? – kérdezte, és érezte, nagy szüksége lenne még egy italra.

Kashnikov hátra dőlt, egyik lábát átvetette a másikon, és enyhén ringatni kezdte magát a forgószékben jobbra és balra fekete szemeit ráemelve. Ettől úgy érezte sarokba van szorítva.

–       Én – felelte.

–       Szóval munkát akarsz? – kérdezte nem törődően.

Erre Irina megrázta a fejét, mire az felvonta a szemöldökét.

–       Ugye tudod, hogy én csak munkaügyben tudok segíteni neked? – érdek-lődött.

Itt az idő, Irina.

–       Van egy ajánlatom számodra – jelentette ki, és szemét le sem vette róla.

–       Semmit nem tudsz nekem ajánlani – felelte kételkedve.

–       Talán mégis. Már itt vagyok az irodádban. Van rám tíz perced – mondta magabiztosan, mert ez egy tárgyalás alapfeltétele.

Az apjától tanulta.

–       Csak abban az esetben, ha megéri.

–       Ezt magadnak kell eldöntened.

A férfi nézte egy ideig, majd megigazította a szemüvegét, és intett a fejével, hogy kezdje el.

–       Az apám és Igor azt mondta, hogy Moszkvában a prostitúció a tied. Ebből kifolyólag soha nem tudtál egy csoport tagja se lenni, mert a csoportok elvárták volna tőled, hogy megoszd az üzleted velük. Éppen ezért nem léptél be sehova se. A Popolova csoportot a három kisebb szétszedte. Már csak én maradtam, és mivel nő vagyok, előbb ölnének meg, minthogy egy asztalhoz üljenek le velem. Ha lenne egy férjem, ő be tudna ülni közéjük, mint egy Popolova. Nevek, címek, telefonszámok, a családom minden kapcsolata, üzletfelek, ezeket mind át tudom adni a férjemnek. Szükségem van egy férjre, aki megtartja nekem azt, ami a családomé.

Boris felvonta a szemöldökét.

–       Megkéred a kezem? – kérdezte meglepetés nélkül, ami azt bizonyította semmi sem tudja meglepni, arról nem is beszélve, hogy még ezek ellenére se tudta megmondani, mit gondolt erről.

Más talán hasra vágta volna magát, de Boris csak ült hidegen, és figyelt. Ez a viselkedés ismét megijesztette. Irina megdörzsölte a szemét, és sóhajtott.

–       Meg – felelte egyszerűen.

–       Miért rám gondoltál? – kérdezte.

Nem volt szünet a kérdések közt, ami szintén csak mutatta, hogy ez a férfi megingathatatlan.

–       Mert ha valaki képes arra, hogy egész Moszkvában csak ő profitáljon a prostitúcióból, akkor meg van hozzá a kellő ereje, hogy megvédjen.

–       Apád mondta ezt?

–       Magamtól tudom.

–       Szóval eladod magad, Irina? A hatalomért? – kérdezett rá fagyosan.

Ezzel az egy kérdéssel kihúzta a lába alól a talajt. Mert kimondva egészen más, mint körülírva végiggondolni. Mit mondjon? Valóban így volt. 

–       Folytasd! – parancsolta hűvösen, mintha az előbbi kérdést fel sem tette volna.

Talán ez adott neki erőt ahhoz, hogy felnézzen a férfira és folytatni tudja.

–       Amiért a prostitúció a tied, nem hagynak másban érvényesülni. Ha elve-szel, lesz egy csoportod, ahol kialakíthatod magadnak azt, amit megvontak tőled. Általam oda kerülsz, ahol lenned kell. És a prostitúciót is megtarthatod.

–       Amit a családodba viszel.

–       Pontosan.

–       Miért adjak bármit is neked, Irina?

–       Mert amit én adok, az sem kevés.

–       Meg kell védenem téged, aztán magamat is, mert ezt nem fogják jó szem-mel nézni. Apád birodalma hatalmas.

–       Mint ahogy mondtad, hatalmas, több országra is kiterjed. Nemzetközi kapcsolatokról beszélünk – felelte.

–       Te vagy az egyetlen, akinek meg van a hatalma a védelemre.

A strici bólintott, az égegyadta világon semmi nem látszott rajta, és ez szinte megölte őt.

–        Mit gondolsz, Irina, milyen életed lesz a feleségemként? – nézett rá.

Mit mondjon? Mert válaszolnia kellett.

–        Ennek nincs jelentősége – felelte végül az igazsághoz mérten, mire a férfi elmosolyodott.

–        Nem érdekel? – kérdezte végül.

–        Nem – felelte.

–        Irina. Összegezzük ezt az üzletet. Te saját magad teszed zálogba, ezáltal megosztjuk, amink van. Ami azt jelenti, ebből a házasságból egyikünk se fog már kiszállni. Mert, amit most egyesítünk, nem fogja engedni. Igor hazajön egy év múlva, mint a Popolova csoport feje. Látni fogja azt, ami az enyém, és én is látom, ami az övé. Ekkora hatalmat egyikünk se fog tudni tartani hosszú távon egyedül. Tehát ez a házasság egy életre így marad. Felkészültél rá? – kérdezte rezzenéstelen arccal.

Az, hogy tudja, mikor jön haza a testvére azt bizonyította, hogy kurva jól tájékozott, és ez megerősítette Irinában az elhatározását.

–        Tudom! – vágta rá.

Hatalomról alkudozunk, Boris, de a valóságban az én életemről van szó. Ezt úgy védem meg, ahogy az apámtól és Igortól tanultam. Nagyon mélyre süllyedtem ma a címedért, mert már nincs egy deka presztízsem se. Nincs választási lehetőségem. Ha ma nem térek haza, még az sincs, ahol lehajtsam a fejem. És haza, mint tudjuk nem térhetek, mert akár fejbe is lőhetnek. Elvették mindenemet. A testvérem a Popolova csoport nélkül elbukik a börtönben, ezt te is tudod. A bátyám sokaknak ártott üzleteken keresztül, valamint az agresszióját se feledjük, és azt a sok irigyet. Nem hagyja el élve a börtönt – megnyalta a száját, és egy apró sóhaj szakadt ki belőle.

Boris acélosan nézett rá.

–        A miheztartás végett mondom, Irina. A házasság után az enyém leszel.

Olyannyira az enyém, mint itt bármelyik másik nő.

Tehát egy kurvával veszi egy kalap alá. Talán valóban nem jobb náluk.

–        A hatalom biztosítja az én és a testvérem életét – felelte végül.

 Nem értette miért okoz neki fájdalmat az, ahogy a férfi beszélt. Talán mert rávilágított az igazságra. Végül is idejött, és megkérte vegye el. Még ő is belátta valóban olyan, mint egy nyomorult kurva, aki pénzért árulja a testét. Ő a hatalomért adja el magát. Igaza van a férfinak, hatalomról üzletelnek, de ő maga a zálog ebben az üzletben.

–        Adj egy órát, amíg szerzek valakit, aki összead minket – jelentette ki a férfi, Irina álla lesett.

Az előbbi sokkból és szégyenből még fel se ocsúdott, de máris megkötött egy visszavonhatatlan üzletet. Szégyen és megkönnyebbülés száguldott át rajta, lehunyta a szemét, a következő pillanatban pedig elájult.

Fényes Niki - Szerzői Oldal