2018. június 25., hétfő

Sabi Hegymegi: Lépésről ​lépésre a csúcsra


Sabi Hegymegi

Lépésről ​lépésre a csúcsra





,,Úgy ​érzed, a sors ennél többet szánt neked? Meg tudsz küzdeni azért, ami neked jár?
Többre vagy képes, mint ahogy gondolnád!
Ez a könyv abban segít, hogy kihozd az életedből a maximumot, és felfedezd a benned rejlő, egyelőre ismeretlen képességeket. Olvasásakor nemcsak egy halom értékes információt kapsz, hanem egy virtuális szemüveget is, melyen keresztül te is látni fogod: az élet igazi csoda.
Az élet egy fantasztikus utazás, melynek során az egyik pillanatban még úgy érzed, fékezhetetlenül csúszol lefelé a lejtőn, a másik pillanatban azonban az univerzum végtelen ereje a csúcsra tol.
Vajon valóban képesek vagyunk befolyásolni a sorsunkat?
A szerző választ ad arra, ő hogyan építette fel tudatosan az életét, és hogyan valósította meg elképzeléseit lépésről lépésre.
Sabi Hegymegi megjárta a pokol bugyrait, találkozott a teljes kilátástalansággal, de önerőből, tudatos munkával és a szerettei segítségével most mégis elégedett és eredményes emberként élhet.
Saját példáján keresztül, gyakorlatias tanácsaival segít, hogy túllépj a félelmeiden, és végre el tudd érni a céljaidat.”


Írta: Sabi Hegymegi
Kiadó: Figyelem/Álomgyár
Kiadási év: 2016





Köszönöm a recenziót az Álomgyár Kiadónak és Sabi Hegymeginek! :-D



Karácsony előtt az egyik közösségi oldalon találkoztam először a könyvvel. Akkor még annyira nem érdekelt, mert őszintén megvallva, nagyon nem szeretem az ilyen fajta köteteket, amik amolyan kalauzfélék. Akkor még úgy gondoltam, hogy nincs szükségem rá, hiszen az életem sínen van, semmi gondom, bajom. Igen, de ahogy egyre többször találtam szembe magam vele, kezdte egyre jobban felkelteni a figyelmem. Utánaolvastam, hogy másoknak mi a véleménye a könyvről. Persze, nem ez alapján tettem le végül mellette a voksom, mert hidegen hagy ilyen téren is mások véleménye. Már többször megtapasztaltam, hogy ami nekem tetszett, az másoknak nem annyira jött be, és ez fordítva is be szokott igazolódni. Nos, amikor láttam, hogy van belőle bloggereknek recenzió, akkor azonnal írtam a kiadónak, és rá pár napra, pont karácsonyra meg is érkezett a könyv.
Először a borító keltette fel a figyelmem. Élőben sokkal jobban néz ki, mint képről. Ezt nem azért írom, mert az én telefonom csak homályos képet tud csinálni, hanem mert tényleg szuperebb a kezemben tartani, mint neten nézegetni. Az illata is jó, olyan kellemes „új könyv” illata volt, amit úgy imádok szagolgatni. Miután megcsodáltam a borítóját – és hogy mennyire jó, hogy keményfedeles, mert a puha előbb tönkremegy –, utána belelapoztam.




Figyelem!!

Cselekményleírást tartalmazhat!!



Nos, Sabi Hegymegi „Lépésről lépésre a csúcsra” című könyvéről azt kell tudni, hogy kalauz egy boldogabb, sikeresebb élethez. Ez rajta van a borítón is, és valóban igaz. Vagyis számomra kezd összejönni az a boldogabb élet. Hogy vajon az elkövetkezendőkben sikeres lesz-e, az csakis egyedül rajtam múlik. Igazság szerint, amit megtanultam, az az, hogy ez a könyv nem fogja egyik napról a másikra gyökeresen megváltoztatni az életem, viszont irányt mutathat, hogy kemény munkával, de elérhetem azt, amit akarok.

,,Az életben mindig tarts ki, és soha ne gondold, hogy haszontalan,
amit éppen csinálsz, ha nem látod azonnal az eredményét.
Csak tarts ki, haladj előre, lépésről lépésre, és biztosan állíthatom, a siker ott fog várni a végén.”

                                                                                                    
Mit ne mondjak, én is azok közé tartozok, akik feladják, ha nem látják azonnal az eredményt. Amikor belekezdtem a blogolásba, és nem láttam rögtön azt, amit látni akartam, akkor az én fejemben is megfordult, hogy vajon van-e értelme. Ma már tudom, hogy igen, mert több, mint 44 ezer kattintás gyűlt már össze rajta, ami a kezdetti 100 után hatalmas eredmény. Persze, erre hónapokat kellett várnom, és sokszor megfordult a fejemben, hogy ha senkit sem érdekel, amit kiírok, akkor vajon tényleg érdemes-e folytatni. A válasz az, hogy igen. Erre pont ebben a könyvben kaptam választ, és örülök, hogy nem hagytam abba, hanem kitartóan folytattam.


,,Az életben vagy eredményeid vannak, vagy kifogásaid.
A kettő együtt nem megy.”


Sajnos, nemcsak a blog terén segített nekem a könyv, hanem magánéletileg is teljesen megváltoztatott. Sokkal pozitívabban állok hozzá, mint előtte. Már tudom, magamnak teszek keresztbe, ha csak üres kifogásokat gyártok, ahelyett, hogy inkább az eredményekre koncentrálok. Dobtam a régi negatív, pesszimista nézeteimet, és próbálok boldogabban hozzáállni a dolgokhoz. Őszintén, ez nem mindig egyszerű. Rengeteg időbe telt, mire képes voltam felfogni tudatosan, hogy ha ez egy csónak, amiben ülve kiérhetek a partra, viszont nekem kell hozzá eveznem. Tényleg így láttam első beleolvasásra is. Azóta, ha rossz a kedvem, előveszem, és belelapozok. Jobb kedvem lesz tőle.


,,Néha kell valaki, aki hisz bennünk,
mielőtt mi elkezdenénk hinni önmagunkban.”


Minden embernek – még akkor is, ha nem vallja be -, de szüksége van valakire, aki hisz benne. Én is pont ilyen vagyok. Egy részem vágyik arra, hogy ha nem is 10, vagy 100, de legalább egy ember higgyen abban, hogy képes vagyok elérni azt, amit kitűztem célul. Idővel rájöttem, vannak pillanatok, amikor tényleg úgy hiszem, semmit sem érek. Ekkor olyan jól tud esni, mikor van valaki, aki azt írja, ,,én hiszek benned”, vagy kimondja. Úgy gondolom minden embernek szüksége van ilyen személyre/személyekre, akik ott állnak mellette, és támogatják. Szerencsésnek mondhatom magam, mert tudom, hogy bennem sokan hisznek. Ez leginkább akkor jó, amikor én magam sem hiszek a sikerben.

,,Ez az, ami igazán számít.
Mennyire hiszel abban,
hogy felépülsz?
Mennyire hiszed, hogy bármilyen
mélyen is vagy, fel tudsz onnan állni?”


Voltam már mélyen, de nem annyira, ahonnét még nem lehet felállni. Az életben vannak bizony nehézségek, amiknek a súlya alatt összeroppan az ember, és nem lát más kiutat, mint a könnyebb lehetőségeket. Amikor megtörtént velem az, amiről azt gondoltam, sohasem fog megtörténni, akkor nagyon magam alatt voltam. Úgy éreztem, képtelen vagyok felépülni, és visszarázódni a hétköznapi életbe, de sikerült. Ma már tudom, hogy nincs az a padló, ahonnét nem lehet felkelni. Újra és újra fel kell egyenesedni, mert az élet mindig kihívások elé állít minket, ami felett csak úgy lehet győzedelmeskedni, ha nem maradunk a padlón. Keserves leckék ezek, de valóban rajtunk múlik, hogy elbukunk, vagy tovább jutunk. Lehet mélyre süllyedni, mert az valóban könnyebb, mint harcolni, és kitartani.


,,Egyet viszont jól jegyezz meg!
Az álmok mindig valóra válnak.”


Minden idézet közül, amit olvashattunk a könyvben, ez tetszett meg a legjobban. Ezeket, amiket kiírtam, nem véletlenül választottam, mert számomra ezek azok, amik igazán kimondják azt, amiről a könyv szól. A sok pozitív gondolat. Igazság szerint ezért is imádom úgy.


Ami tetszett:

Kicsit beleláthattunk az író életébe. Megtudhattuk, hogy miken ment keresztül, mire eljutott arra a szintre, ahol most van. Jó volt róla olvasni. Az útmutatások is nagyon bejöttek, talán még jobban is, mint az idézetek másoktól. Sokkal szebbnek látom a világot, amióta megvan a könyv, és remélem, más számára is át tudom adni azokat az érzéseket, amiket én éltem át, miközben olvastam.

Ami nem tetszett:

Mivel azt kaptam, amit vártam, így nem csalódtam benne. Itt nem voltak rémes karakterek, sem elcsépelt alaptörténet. Ez egy kalauz volt ahhoz, amit én használok azért, hogy elérjem azt, amit szeretnék.

Hogy miért ajánlom másoknak?

Azért, mert egy életen át elkísérhet téged. Ez a könyv egy utat mutat neked, amin neked kell tovább menni. Csak rajtad áll, hogyan alakul az életed.

*--*--*--*--*--*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése