Véleményem Robin O'Wrightly "Andrea ​tutto bene (Rigók & Mundik 1,5)" című könyvéről

 

Robin O'Wrightly

Andrea ​tutto bene (Rigók & Mundik 1,5)

 

Ha ​2020, akkor karanténnapló. Nem is az a fontos, ki írja, hanem hogy kiről írják.
Andrea Rigo egy teljesen átlagos olasz férfi, foglalkozására nézve rendőrhadnagy a gyilkossági csoportnál. Átlagon kívülivé viszont a magyar felesége teszi, Rigó Andrea, akit a férje a névazonosság miatt, a nem hivatalos harmadik nevén Zsófiának, azaz Sofiának szólít. Fél esztendős ikreikkel, Tonióval és Leonával együtt a milánói lakásukban rekednek, a kijárási korlátozás miatt, a 2020-as év koronavírus-járvány időszakában. Mindketten tandemben állnak neki naplót írni: Andrea mobilon, Andi/Sofia füzetben. Mert még csak akkor kezdődik igazán az egyébként sem unalmas életük…
Ez a keserédes narrációs szatirikus naplóregény, az Andrea & Andrea mellékszálon való folytatása nem akarja megváltani a világot. Egyrészről szeretne picit jókedvre deríteni mindenkit, aki olvassa a Rigók mindennapi balfékségeit és az íróval, a főrigó Robinnal folytatott betű­csatáit. Másfelől tisztelettel adózik a híres olasz életszeretetnek és családi összetartásnak. Mert valljuk be, ha ez az időszak elmúlik, a világon már semmi sem lesz ugyanaz.

Írta: Robin O'Wrightly

Kiadó: Mogul

Kiadási év:2020

Rendelhető: https://shop.konyvmogul.hu/robin-o-wrightly-andrea-tutto-bene

 

Mindig lelkes vagyok, ha új Robin O’Wrightly kötet jelenik meg, annak meg különösen örülök, ha Andrea&Andrea felbukkan benne. A regény karaktereivel először a 2018-ban megjelenő könyvben találkozhattak az olvasók, és sokak nevében írhatom, hamar nagy kedvencek lettek. Ezért is volt számomra hatalmas öröm, hogy a szerző visszahozta őket még egy történet erejéig, és az ő kálváriájukon keresztül mutatja be, milyen is volt az elmúlt időszak, amióta megjelent a vírus. A 2020-as év kemény volt minden tekintetben, és ezért is szuper, hogy az írónő egy kis humort csempészett a legrémesebb időkre. A szokásos humor garantált, a kínos, vicces pillanatok pedig elengedhetetlen tartozékai egy jó Robin-könyvnek.

Én imádtam őket, és remélem, hogy mások is a szívükbe zárják őket.

 

*--*--*

Az én véleményem a kötetről:

 

,,Mert mind együtt vagyunk, és ez teszi csodálatossá az egészet, még a legnehezebb pillanatokban is. Talán a szabadság idebent van, nem a falakon túl. Csak önmagad béklyóin belül lehetsz igazán szabad.”

 

A karanténnak köszönhetően a kis Rigo család kénytelen összezárva tölteni a mindennapokat. Ez olykor vicces, míg többségében feszült helyzeteket szül, ahogy telnek a napok, és egyre nehezebben bírják a korlátozásokat. A kötet cselekménye bemutatja az Olaszországban élő szülők és gyermekeik helyzetét a vírusidőszak legrémesebb idején, amikor nem hagyhatták el a lakást, maximum vásárlás, munka vagy kutyasétáltatás céljából. A férj a szokásos humorral próbálja könnyebbé tenni a pokoli eseményeket, amivel sokat lendít a cselekmény sötét, valós érzésén, míg a feleség sokkal jobban átlátja a helyzetet, miközben komolyabb óvintézkedésekkel próbálja megóvni a családját. Ennél a résznél nekem nagyon bejött, hogy hozták a szokásos formájukat, és ez sok humoros beszólást, csipkelődést szült, amiken hangosan felnevettem. Emellett, remekül átjöttek a hullámhegyek, hullámvölgyek, amiken keresztülmennek. A lelki megterhelés közben rájönnek számos dologra, miközben a szálak tovább szövődnek, újabb problémákat görgetve a karakterek útjába. A későbbiekben a férjre Andreaként, míg a feleségre Andiként fogok hivatkozni, mivel, mint tudjátok az előzményekből, megegyezik a nevük. Ha még nem olvastátok az első részt, akkor gyorsan pótoljátok, mert úgy kicsit világosabb lesz ez a helyzet.

 

Az egész könyv egy naplóregény, ami a fentebb említett karantén időszakát öleli fel, és váltott szemszögből mutatja be az eseményeket. A stílusa könnyed, olvastatja magát, én például képtelen voltam letenni, mert nagyon magával ragadott, ahogy Andrea elmeséli a maga megszokott poénos szemléltetési módjával, mekkora csávában is vannak éppen. Ijesztő, ahogy naponta többszázan kerülnek kórházba, és az sem segít a hangulaton, ahogy egyre növekszik a halálozási ráta is. Itt jön képbe a fekete humor, ami nagyon fekszik Robinnak.

Ami még inkább bejött, az a narráció, ahogyan a szerző és a karakterek egymással ,,veszekednek”. Leginkább Andrea a csipkelődő, olykor-olykor odaszúrva valami megjegyzést az írónő számára, mert az eléggé szívatós helyzetekbe sodorja őket. Ez az adok-kapok nagyon jól működik, tökéletes összhangot teremtve köztük. Pláne annál a pillanatnál, amikor …. khm, nagyon spoileres lenne, így inkább nem írom le, hogy mikor szívatja meg őket a legjobbkor. Csak annyit árulok el, annál a pillanatnál, totálisan tetszett a ki-kiszólás, és a beszólások. Nem hiába a Rigo család a kedvencem.

Ami még ennél is jobban tetszett, azok az illusztrációk, amiken mindig elámulok. Szerintem a történethez nagyon passzoltak, mert gyönyörűek, humorosak, egyszerűen szerethetők. Igazság szerint, nem volt olyan dolog, ami kiverte volna nálam a biztosítékot, és amiért félre akartam volna tenni az olvasmányokat. Én még szívesen olvastam volna róluk, vagy a Mundi házaspárról, akik legnagyobb örömömre saját történetet is kapnak. Alig várom, hogy ők is visszatérjenek.

 

Kedvenc idézeteim:

,,Sofia szerint nem alszom hangosan, csak este nem kapcsolom ki a Darth Vader-effektet.”

,,– Szájmaszk?
– Megvan.
– Kesztyű?
– Megvan.
– Fertőtlenítő?
– Megvan.
– Flepni?
– B*ssza meg! …Hol van?
– Ne szórakozz velem, ember! Igazolás nélkül nem mehetsz ki! Fontosabb, mint a sz*ros rendőrnyelvényed!
– Miért, hát ki az isten büntetne meg? Hadnagy vagyok!
– Jól van, de kérlek vigyázz magadra!
– Tonio? Leona?
– Átadom nekik a puszidat!
– És te, szerelmem?
– Fertőtleníts!
Szájspricc. Csók.

 

Az ok, amiért ajánlom másoknak is…

Aki szereti a kortárs, narrációs szatírát, amely komolyabb témákat boncolgat a karakterei humoros, váltott szemszögén keresztül, na, annak ez a regény tökéletes csemege lehet egy fárasztó munkanap vagy egy pihenős hétvégére.