Sienna Cole
Reményszimfónia
Zene és szerelem Bécs szívében
Patrick
Byrne, a nagyreményű zongorista-zeneszerző sötét múltja elől menekülve Bécsben
próbál új életet kezdeni. Egyetlen dolog hajtja: hogy befejezze és színpadra
állítsa élete fő művét, ám eközben nemcsak a lehetetlen feltételekkel, de saját
démonaival is meg kell küzdenie.
Carla
Kimmel tehetős üzletember férjével érkezik Bécsbe. Egy művészeti alapítvány
vezetőjeként felajánlja Patricknek a támogatását, de cserébe ő is kér valamit:
zongoraleckéket szeretne venni a zseniális művésztől.
Közös
munkájuk során nemcsak Patrick küzdelmei állítanak eléjük akadályokat, de Carla
rég eltemetett titkai is felszínre kerülnek. Vajon a zene képes rá, hogy
begyógyítsa a sebeket? Van-e remény két összetört szív számára, hogy újra
megtalálják a boldogságot?
Sienna
Cole, az Aranykönyv-díjra jelölt Négyszáz
nap szabadság és a páratlanul izgalmas Lefelé
a folyón szerzője új, drámai, romantikus regényében is az emberi lélek
legsötétebb mélységeibe tesz lebilincselő utazást.
Köszönöm a könyvet az Álomgyár Kiadónak :D
Figyelem!!
Cselekményleírást tartalmaz!!
,,A hangszer
mintha a teste része, a keze folytatása lett volna, így teljesen természetes és
könnyed volt a játéka, holott elképesztően nehéz dallamot hívott életre."
A könyvről röviden…
Patrick a
nagy kaland óta Bécsben tengeti mindennapjait. Miközben próbál megküzdeni a
démonaival és a világ általi nyomással, azon dolgozik, hogy befejezze a nagy
művet.
Carla egy
tehetős üzletember magányos felesége, aki egy alapítvány vezetőjeként
felajánlja Patrick számára a nagy lehetőséget. A férfi vonakodva, de elfogadja
az ajánlatot, így veszi kezdetét kettejük története, amely olykor romantikus,
olykor pedig szívfacsaróan fájdalmas.
Első
benyomásom…
Őszintén, vegyes érzésekkel fogadtam a
hírt, hogy Sienna úgymond folytatja a Négyszáz
nap szabadság című könyvét, és megírja Patrick történetét. Részben nem
lelkesedtem annyira az önálló kötetért, mert az ő karakterét nem kedveltem meg
annyira, mint Jasont vagy Denát. A másik részem viszont kíváncsi volt arra,
vajon mi lett a démonaival küzdő zongoraművésszel, hogyan éli a Dena nélküli
életét, illetve sikerült-e megvalósítani azt, amitől a kegyetlen apja
megfosztotta annak idején. Mégis, azt kell írnom, nagyon jó ötlet volt megírni,
mert sokkal jobban tetszett, mint a közös nagy kalandjuk.
Már az elején levett a lábamról, ahogy a
szerző elvarázsolja az olvasóit egy gyönyörű koncertleírással. Így ismerjük meg
Patrick Byrne-t, a híressé vált zongoraművészt, aki nem csak engem kápráztatott
el a hallgatóközönséggel, hanem Carla Kimmelt is, a regény másik főkarakterét.
Utóbbi egy gyönyörű, fiatal nő, aki idősebb, tehetős férjével hallgatja az
előadást, és egy ördögi terv, amivel nem csak ő, hanem a férfi is sokat
nyerhet. A váltott szemszöget Sienna eddig megjelent művei közül ebben éreztem
a leghasznosabbnak, és a legerősebbnek is. Tetszett, hogy nem egy nézőpontból
derülnek ki a történések, hanem mindkettejük fejébe beleláthatunk, az
érzéseikkel együtt. Patrick esetében a legelengedhetetlenebb, mert az ő
szenvedős, lecsúszott, negatív gondolatait imádtam a legjobban, melyek a drog
körül forogtak. Sok művész szerek hatása alatt írta meg a legszebb műveit, és
ez rá is igaz. A függősége olyan volt számára, mint nekem levegőt venni,
egyszerűen hozzátartozott az életéhez, nem tudott nélküle létezni.
Carla a lehető legjobbkor toppant be az
életébe.
Ami
tetszett…
Patrick személyisége tetszett a
leginkább az egészben. Az ő érzelmi világa sokkal jobban megfogott, mint bármi
más. Tetszett, ahogy mindenkit próbált ellökni magától, de Carla kitartó
személyisége áttört benne mindent, és pont erre volt szüksége, ahogy a
romantikus regénynek is. A karakterek fantasztikusak voltak. Mindegyikben akadt
valami, ami emberivé tette őket:
– A morcos tehetség, aki falat emelt a
szíve köré, de sokkal többet érez, mint azt bárki is gondolná.
– A fiatal feleség, aki szerelemre,
boldogságra vágyik és kitartóan tud küzdeni.
– A gonosz férj, aki bármit és bárkit
megkap, mert úgy gondolja, hogy jár neki.
– Apuci kicsi lánya, aki nagyon nem
szereti, ha nem ő van a középpontban.
– A pszichiáter, aki rávilágít az
igazságra.
Ők mind hozzátettek valamit a
történethez. Számomra a könyv olvastatta magát, és rengeteg érzést kiváltott
belőlem, mire a végére értem. Nem volt túl rózsaszín, mint azt elsőre
gondoltam, inkább megfelelően felépített, megtervezett és kivitelezett
olvasmány, amely elkalauzol a zene világába.
Ami
nem tetszett…
Igazság szerint, ebben nem volt olyan
megmozdulás vagy karakter, amire vagy akire azt tudnám írni, hogy annyira
gyűlöltem volna.
Inkább azt hiányoltam, hogy a végén nem
tudtam meg semmit a további életükről, bármennyire is szépen zárta le az írónő. Novellát kérek!!!!!!
A
borító…
Pokolian megtetszett. A színvilága is
tükrözi Patrick belső világát, illetve Carla zene iránti érzelmeit. Jó, lehet
csak én gondolom bele ezeket, de én első ránézésre így éreztem, amint
megláttam.
Kinek
ajánlom…
Aki nem egy rózsaszín lányregényt akar
elolvasni, hanem egy komoly, összeszedett, érzelmes könyvet.
Rendelhető --> https://alomgyar.hu/konyvek/sienna-cole-remenyszimfonia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.