Véleményem Vi Keeland "Csak ​szex" című könyvéről

Vi Keeland

Csak ​szex

„Imádtam ​ezt a könyvet. Édes és mocskos.” – Angie's Dreamy Reads

„Hölgyeim és uraim! Bemutatom az első ötcsillagos olvasmányomat 2018-ban. Bámulatos. Érzelmes. Magával ragadó. Tökéletes. Hűha!” – Bookgasms Book Blog

„Annyi minden van, amit szerettem ebben a könyvben. A kémia, a szexuális feszültség, de leginkább maga a történet. Szeretem-szeretem-szeretem ezt a történetet. Tulajdonképpen nincs is semmi olyan benne, ami ne tetszett volna.” – The Smutbrarians

A kapcsolatom Hunter Deluciával visszafelé kezdődött.

Egy esküvőn találkoztunk – ő a vőlegény oldalán ült, én a menyasszonyén. Az éjszaka alatti lopott pillantások után vitathatatlan volt a kölcsönös és erős vonzalom.

Én elkaptam a csokrot, ő elkapta a harisnyakötőt. Hunter szorosan ölelt, mialatt táncoltunk, és azt javasolta, fedezzük fel jobban ezt a vibrálást, ami köztünk van. A nyers és mocskos szavaitól visszavonulót kellett volna fújnom, de valami megmagyarázhatatlan okból épp az ellenkezőjét tettem.

Végül a hotelszobájában kötöttünk ki. Másnap reggel pedig már indultam is vissza New Yorkba, Huntert egy téves telefonszámmal hagyva Kaliforniában.

Gyakran gondoltam rá, de a legutóbbi kapcsolatom után megfogadtam, hogy nem kezdek többé jóképű, pimasz és bűnösen elkápráztató fickókkal. Egy évvel később újra összefutottam Hunterrel, amikor a barátainknak gyereke született. A vonzalmunk egymás iránt semmit sem csökkent. Egy hurrikánként érkező kábulat után követelt egy valós telefonszámot. Úgyhogy megadtam neki anyukámét – ő tutira elijeszt minden férfit a közelemből az örökös gyerek- és esküvőtémájával –, aztán hazarepültem.

Azt gondoltam, ez vicces, egészen addig, míg a következő héten be nem állított anyukámhoz vasárnapi vacsorára. Ez az őrült, elképesztő fickó megnyerte magának anyámat, és szerzett egy nyolchetes megbízást a városomban. Azt javasolta, töltsük ezt az időt azzal, hogy kizökkentjük egymást a mókuskerékből.

Nyolchétnyi észveszejtő szex kötelezettségek nélkül. Mit veszíthettem?

Semmit, azt gondoltam.

Ez csak szex, nem szerelem.

De ismerjük a mondást: ember tervez, Isten végez.

Vi Keeland a New York Times, a Wall Street Journal és a USA Today bestsellerszerzője. Köteteit tizenkét nyelvre fordították már le, több millió példányban keltek el világszerte, és kilencvennél is több toplistán szerepeltek.

Írta: Vi Keeland 

Kiadó: Álomgyár

Megjelenési év: 2019

Rendelhető: https://alomgyar.hu/konyvek/vi-keeland-csak-szex
Moly. hu ~> https://moly.hu/konyvek/vi-keeland-csak-szex

Amikor Vi Keeland a hazánkban járt, és dedikálta a Csak szex és A ​megbízó című könyveit, sokáig nagyon szomorú voltam, hogy nem jutottam el oda, viszont az Álomgyár Kiadónak köszönhetően elolvashattam a regényeit. Na, de kezdjük előbbivel, és egy következő bejegyzésben a másikról is leírom a véleményemet.

A Csak szex keltette fel leginkább a figyelmemet a két kötet közül. Bár, a fülszöveg leírja a romantikus-erotikus regény fél tartalmát, mégis annyira érdekesnek találtam, hogy tudtam, nekem el kell olvasnom. Az eredeti címe Sex, Not Love, aminél jobbat is választhatott volna az írónő, csak úgy, mint a fordító, hogy egy picit jobban lefedje a történetet, de ez az én szerény véleményem. Az meg másé, hogy amikor nyilvános helyen olvastam, az emberek eléggé érdekesen néztek az olvasmányomra, illetve rám, amiért ilyen könyvet olvasok. El kell ismernem, emiatt többen is megkérdezték, mit olvasok, miről szól, szóval felkeltette az emberek figyelmét már maga a cím is. A borító nekem nagyon tetszik, mert hozza a szokásos Álomgyáros stílust, és ha már az eredeti fedlap nem maradhatott, amiért egy picit fáj a szívem, nekem ez is tökéletesen megfelel. A történet cselekményéről lentebb, bővebben kifejtem a véleményemet, viszont előfordulhatnak benne spoilerek a cselekményre nézve, így ha még nem olvastad a regényt, és nem szeretnél belefutni egy-két ilyenbe, csak saját felelősségre olvass tovább.   

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

,, A bizalom törékeny dolog. Ha eltörik és apró szilánkokra hullik, hiába ragasztja össze az ember, mindig látszani fognak a repedések. Soha nem lesz már olyan erős, mint előtte.”

Röviden a könyv cselekményéről…

Hunter és Natalia a barátaik esküvőjének köszönhetően találkoznak egymással. Nat egy fiatal, gyönyörű, okos nő, aki túl van egy rémes kapcsolaton, aminek köszönhetően nehezen bízik meg a másik nemben. Hunter ezzel szemben egy macsó, jóképű playboy, aki bárkit levesz a lábáról a viselkedésével.

Rögtön működésbe lép köztük a kémia, és csak úgy pattognak a szikrák kettejük közt, míg egy átmulatott estet követően, Natalia rossz telefonszámmal hagyja magára a férfit. Az életnek köszönhetően hamarosan újra látják egymást, kettejük története pedig onnét veszi igazán kezdetét.

Első benyomásom róla…

Én voltam a legboldogabb, amikor megtudtam, hogy a kiadó folytatja Vi Keeland könyveinek megjelentetését, mert az Egomániással engem totál megnyert magának a szerző. Ennek köszönhetően, sokkal nagyobb elvárárokkal álltam neki az új történetének, és kritikusabb szemmel olvastam, mert hajtott a kíváncsiság, hogy képes-e megugrani a tőle elvárt szintet. Vegyes érzésekkel fejeztem be. Sokáig nem is tudtam, hogy mit írjak róla, mert voltak benne tetszetős, illetve kevésbé kedvelt pillanatok, amikkel nem tudtam annyira egyetérteni, mint szerettem volna. Sok véleményt elolvastam róla kíváncsiságból, mások is egyetértenek-e velem, vagy csak én vagyok túlságosan kritikus a könyvvel szemben. Azt kell írnom, több szempontból is ez volt a legkevésbé kidolgozott regénye a szerzőnek, pedig nagyon sok potenciál akadt benne, amikkel élhetett volna, ha rendesen odafigyel rájuk. Nem, nem rossz, sőt számomra még így is veri más szerzők nemrégiben megjelent műveit, de csekély mértékkel elmarad a szokásos Vi színvonaltól, bár nálam így is veri a kevésbé tetszetős Órákon ​át kívánlak című munkáját.

A Csak szex esetében az elején történt események lettek a kedvenc pillanataim. Nagyon bejött Natalia és Hunter első találkozásának pillanata, ahogy megismerkedtek egymással, a férfi humoros csipkelődéseinek köszönhetően. Van egy szövege a fickónak, és ez rendesen feldobja a hangulatot. Nekem emiatt megérte elolvasni. Az esküvő utáni éjszakáig, amíg el nem váltak egymástól, addig Nat is szimpatikus karakter lett, egészen az újra találkozásig. Onnantól inkább idegesítőnek találtam a viselkedését, illetve többször is kiverte a biztosítékot nálam. Ő egy olyan karakter, akiben több potenciált láttam, helyette egy sablonos hisztérikát csinált belőle az írónő, miközben nem hétköznapi események résztvevője. 

{Itt jön egy pici spoiler >> Natalia neveli a volt férje lányát, amíg a kedves apuka a börtönben csücsül. Hogy miért került oda? Az a történet szempontjából nem lényeges, maximum a szokásos okból, miatta képtelen más kapcsolatot kialakítani Hunterrel. Miatta vívódik, és agyalja túl a dolgokat, hiszen képtelen megbízni más férfiben.}

Hunter és Nat újra egymás mellett köt ki, és valóban onnét veszi igazán kezdetét a történet. Bővebben nem kezdem el elemezni, mi-mit követ, inkább mindenki olvassa el, hogy le tudja szűrni a lényeget, illetve így nem spoilerezek többet, mint kellene, meghagyva másnak is az olvasás élményét.

Tetszetősek voltak a párbeszédek kettejük közt, érződött a kémia, nem csak erotikáról szólt az egész, hanem voltak érezhető érzelmek. Azt ki kell hangsúlyoznom, szerintem ebben volt a legkevesebb együttlét, mint a többi könyvében. Roppantul drukkoltam a két karakter egymásra találásához.

A könyv nem csak ezeket tartalmazta, hanem komolyabb témákhoz is hozzányúlik: veszteség, gyász, titok, ami rányomja a bélyegét a jövőre, árulás, csalódás, szerelem és a múlt elengedése, hogy legyen egy boldog közös jövő.

Az már más tészta, mit mennyire bontott ki. Például akadt, amit csak említés gyanánt, ilyen volt a nő munkája is, amiről én bővebben olvastam volna még, mert az én figyelmemet felkeltette.

Kedvenc karakterem:

Nekem egyértelműen Hunter vált a legszimpatikusabb karakterré a könyvben. Pontosabban a közepéig, amíg ki nem derült az ő titka, ami után nagyon haragudtam rá. Jó, képes voltam megérteni a szempontját, mégis eléggé gyenge lábakon álltak az érvei. Mellékesen, neki a múltja és jelene volt a legösszetettebb és érdekesebb, csak gyengén oldotta meg a szerző.

A mellékkarakterek jók voltak, mind hozzátettek az eseményekhez, olykor vicces jeleneteket produkálva.

Ami nem tetszett:

Leginkább Natalia viselkedésével, gondolataival nem tudtam egyetérteni. Az elején szimpatikus volt, a közepénél jól megcsapkodtam volna egy péklapáttal, mint Huntert, de a végére egészen elviselhetővé vált.

Összegezve:

Egy könnyed romantikus-erotikus történet komolyabb témákat felszínesen érintve, de jó délutáni kikapcsolódást nyújt az olvasó számára.