Vi Keeland
A megbízó
„Egy imádnivaló történet arról, hogy éljük meg a pillanatot, ne vegyünk
semmit biztosra, és a sors elvégzi a maga kis varázslatait.” – Guilty Pleasures
Book Reviews
Csak egy tipikus hétfő volt.
Egészen addig, míg a nagyfőnök rám nem bízta egy reménybeli új ügyfél
becserkészését.
Kétévnyi bizonytalanság után a munkahelyemen egy csúnya baklövésem
miatt ez a lehetőség, hogy bizonyítsak a senior partnereknek, minden, amire
szükségem volt.
Vagy legalábbis azt hittem…
Aztán besétáltam a tárgyalóba és beleütköztem a férfiba, akit meg
kellett volna győznöm az együttműködésről.
A kávém kilöttyent, a papírjaim szanaszét szóródtak a földön, én meg
majdnem elvesztettem az egyensúlyom.
És mindez a napom jobbik része volt.
Mert ez a nagyszerű férfi, aki leguggolt hozzám, miközben úgy nézett
rám, mintha élve fel akarna falni, nem más volt, mint az exem, Gray Westbrook.
A férfi, aki után még csak mostanában kezdtem továbblépni.
A férfi, akit a szívem megvetett, miközben a testemnek egészen más
ötletei támadtak.
A férfi, aki épp annyira karizmatikus és magabiztos, amennyire szexi.
Valahogy mégis sikerült megtartanom a prezentációmat, miközben
igyekeztem figyelmen kívül hagyni az átható pillantását.
Bár azokat a mocskos dolgokat, amiket a fülembe súgott az előadásom
után, képtelenség volt figyelmen kívül hagyni.
De az ki van zárva, hogy adjak neki még egy esélyt, pláne most, hogy az
ügyfelünk lett. Vagy nem?
Vi Keeland, New York Times bestsellerszerző legújabb, szexi, különálló
regénye újra lázba hozza az olvasókat.
Írta: Vi Keeland
Kiadó: Álomgyár
Kiadási év: 2019
Rendelhető ~> https://alomgyar.hu/konyvek/vi-keeland-a-megbizo
Moly.hu ~> https://moly.hu/konyvek/vi-keeland-a-megbizo
Amikor Vi Keeland a hazánkban járt, és dedikálta a Csak szex és A megbízó című könyveit, sokáig nagyon szomorú voltam, hogy nem jutottam el oda, viszont az Álomgyár Kiadónak köszönhetően elolvashattam a regényeit. Leginkább a Csak szex fülszövege keltette fel a figyelmemet, de ez a regény fényévekkel jobban elnyerte a tetszésemet, mint a másik. Ebben érdekesebbek voltak a karakterek, a cselekmény maga, illetve jobban érződött a romantika. Szóval, bátran ajánlom másoknak is, mert egyszer megéri elolvasni, ha nem többször.
Figyelem!
Cselekményleírást tartalmazhat!
,, Az élet
túl rövid ahhoz, hogy az időt vesztegessük.”
Röviden
a történetről…
Layla Huttonnak nincs jó napja, és ezt
tetézi az a pillanat, amikor a tárgyalóba belépve szembe találja magát azzal a
férfival, akit mindennél jobban el akar felejteni. Gray Westbrook egy gazdag
férfi, akinek segítségre van szüksége, bár egészen más célok vezérlik.
Kettejüknek közös múltjuk van, és kapnak az élettől egy újabb lehetőséget,
hogy a jövőjük még fényesebb legyen.
Egy történet a második esély
lehetőségével, de vajon élni fognak vele?
Első
benyomásom…
Izgatottan vártam Vi Keeland újabb
könyvének megjelenését, mert imádom az írónő romantikus-erotikus regényeit. Bár
a fülszöveg nem annyira keltette fel a figyelmemet, mégis kíváncsian ástam bele
magam Layla és Gray történetébe. Itt is eléggé vegyes érzésekkel zártam be a
könyvet. A két karakter kapcsolata sokkal jobban átjött nekem, és sokkal
szimpatikusabb volt, mint bármely másik munkájában, kivéve persze az Egomániást. Leginkább Gray szála keltette fel a
figyelmemet, miatta olvastam végig, mert érdekelt, vajon mi történt vele a
múltban. Remek ötlet volt a vissza-visszatekintés, amiből szépen kibontakoztak
a szálak, ahogy a szokásos váltott szemszög is, bár most először a férfi
karakteré jobban érdekelt, mert szimpatikusabb lett számomra, mint a női.
(Spoiler,
amit nem lőtt le a fülszöveg, de én most megteszem, mert képtelenség emellett
csak úgy elsuhanni - - > A
cselekmény az újra találkozással veszi fel a fonalat, de évekkel korábban Layla és Gray már találkozott, méghozzá egy börtönben. A nőnek az
elkövetett kihágása miatt pár naponta be kell járnia az elítéltekhez, hogy ezzel
ledolgozza a vétségét, míg a férfi egy átverés következményeképpen került be
ártatlanul. Hogy megmentse a feleségét, mindent magára vállalt, amit el sem
követtet. Ott ismerkednek meg egymással. Ott kezd el szikrázni köztük a levegő.
Ott szeretnek egymásba. )
Az újratalálkozás tetszett a legjobban,
meg az, mennyire kitartóan küzdött Gray, és amikor ő már kezdte feladni, akkor Layla vette át az irányítást. Harcoltak
a szerelmükért. Az már kevésbé tetszett a történetben,
hogy a szerző – nem csak itt, hanem máshol is megfigyelhetően – a régebbi, jól
bevált sablonokat újra felhasználja. Ebben konkrétan a Penelope Warddal közösen megírt egyik regényükből (direkt nem írom
le a címét, mert ha elolvasod, egyből leesik neked is, melyikre gondoltam)
vette el a csattanót, és illesztette be ide. Ott bevált, mert nagyobb volt a
jelentősége, itt kicsit megtörte az olvasást, és csak a szememet forgattam,
mert valahogy éreztem, hogy ezt hozza ki belőle. Kár érte. Helyette inkább
másra fordíthatott volna nagyobb hangsúlyt, amellett csak úgy elsuhant.
Karakterek...
A két főkarakter mellett a két
jelentősebb mellékkaraktert imádtam a legjobban. Mind-mind hozzátettek a sztori
alakulásához. Etta, Gray idős barátja vitte a prímet.
Ő volt az, akiről még úgy olvastam volna.
A
borítóról…
Nekem az eredeti tetszetős, viszont a
hazai esetében, nekem ez a zöldes rész kevésbé jött be. Valamiért, más színnel
jobban el tudtam volna képzelni, ha már annyira ragaszkodott ehhez a
koncepcióhoz a tervező.
Ami
nem tetszik benne…
Olyan karakter, vagy pillanat nem akadt,
ami miatt abbahagytam volna az olvasását. Fentebb kifejtettem azt, amivel nem
tudtam annyira egyetérteni, és kicsit szúrta a szememet.
Összegezve…
Ez a regény is egy könnyed olvasmány,
amivel könnyű haladni, mert olvastatja magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.