2017. október 28., szombat

M. G. Brown : Vérvörös ​Rózsaszirmok idézetek

M. G. Brown : Vérvörös ​Rózsaszirmok idézetek 








Első mondat : ,,Kiterülve feküdtem Daniel szemrevaló ágyában, miközben az új életemen gondolkodtam."
 
 *-*-*
 
,, Ha akartam volna, se tudtam volna tagadni magam előtt, hogy Danielnek köszönhetem az életemet."
 
*-*-*
 
,, Az álmennyezetbe beépített spotlámpákon már meg sem lepődtem, de az egyik falon kialakított sziklahatású akármicsoda – amilyet még sosem láttam korábban – totálisan elképesztett. Olyan volt, mintha a nappaliból átúszva egy kellemes megvilágítású barlangba csöppentem volna. Az, hogy a sziklafalból kinyúlva, amolyan jászol módjára apró medencét alakítottak ki, amiben halacskák úszkáltak, és, aminek a szélére le lehetett ülni, még a korábban látottaknál is jobban lenyűgözött.
– Wow! – huppantam le a kis medence szélére. 
– Belenyúlhatok? – indítottam útjára a kezemet, hogy megmártóztassam az ujjaimat a vízben. – Ez aranyhal? – kémleltem a narancsszínű halacskát.
– Ő itt – libbentette meg a kezét, mire a kis halacska kiemelkedett a vízből, hogy összezavarodva lebegjen a levegőben – Ficka.
– Oh! Bemutatkozott? – nevettem fel, miközben a tenyerem közé fogtam a halacskát, olyan óvatosan, amennyire csak tellett tőlem. Viccesen fura volt a tapintása.
– A húgom minden áron háziállatot szeretett volna – magyarázta derűsen. – De túlontúl ismerem ahhoz, hogy rá mernék bízni egy kutyát, úgyhogy halakat kapott.
– Szia, Ficka! Én Catherine vagyok – mutatkoztam be a halacskának. – Teljesíted egy kívánságomat, ha visszadoblak?
– Ficka egy nagyon jó üzleti érzékkel megáldott halacska. Egészen biztos vagyok benne, hogy lehet vele bizniszelni – nevetett Daniel."
 
*-*-*
 
 
,, – Az ajtó nyitva marad! – szólt utánunk a nagyi.
Figyelemre sem méltattam. Olyan hévvel rúgtam be magunk után az ajtót, hogy ha Anna nővér hallotta volna, szerintem klopfolóval vágatott volna képen, legalább ezerszer.
– Mondom, nyitva marad! – kurjantott a nagyi odakintről, majd a szobám ajtaja hatalmas csattanással vágódott neki a falnak."
 
*-*-*
 
,,–  Ez a fiú az egyik legjobb parti a mi körünkben. Okos, művelt, pénzes, helyes és nem mellesleg, az egyik legnevesebb család sarja. Szerinted hány eladó sorban lévő boszorkány epekedik utána? 
  Egek! – nyüszítettem fel. – Hány? 
  Sok, Catherine – közölte a nagyi teljes meggyőződéssel. – És a legjobb partik, kislányom. Azt ne hidd, hogy én vagyok az egyetlen nagymama, aki meg akarja szerezni az unokájának Daniel Smitht! 
  Engem visz randizni – érveltem. 
  Lárifári! – rántott egyet a vállán. – Szórakozni visz, mert a fiatal férfiak szeretik habzsolni az életet. Ez még nem jelent semmit – próbálta letörni a lelkesedésemet. – De én ezt a fiút már akkor neked szántam, amikor még a hátsódat töröltem. Nem fogom hagyni, hogy elbaltázd, és elmarja előled valamiféle sehonnai kis boszorkány a környék legjobb partiját. 
Oké! Mégis mikor bolondult meg a nagyanyám? 
  Szerintem képesek leszünk összejönni a kotnyeleskedésed nélkül is. Jó éjt! – zártam le az agyzsibbasztó csevejt, és időt sem adva a nagyinak, hogy tovább gyilkolja az agysejtjeimet, besiettem a szobámba."


 *-*-*

,,– Komolyan, cica? – kacagta, a korhadt kerítésen támaszkodva. – Láncok és ostorok? Nem igazán az én műfajom – rázta meg a fejét, még mindig kacarászva. 
  Tényleg nem vagyok sado! – mentegetőztem megszégyenülve. 
Ekkora égést! Atyaúristen!  
–  Kezdjek félni? 
  Úristen, dehogy! Én tényleg nem…
Ugyan már! – nyújtotta ki felém a kezét. – Csak hülyéskedek."


*-*-*
  

,,– Hát te meg? – méregetett a nagyi értetlenül. 
Daniellel megyünk fürödni – villantottam fel egy nagy mosolyt. 
Mióta van neked fürdőruhád? 
Basszus, tényleg! – kaptam a szám elé a kezemet. – Adj már pénzt! 
Még jó is, hogy megemlítette. Totálisan kiment a fejemből, hogy le kellene húznom pénzzel.


*-*-*

,,–  Mit kívánsz tőlem, nagyikám? – mosolyodtam el.
Gondoltam, úgy teszek, mintha megadnám magamat. Inkább, minthogy tovább gyilkolja az agysejtjeimet a marhaságával. 
  Csak akkor engedd magadhoz, ha hajlandó elvenni! Aki huncutkodni akar, az házasodjon! 
Bele kellett harapnom az alsó ajkamba, hogy ne röhögjek a képébe. Ez a duma már nem is retró volt, hanem egyenesen egy archeológiai lelet. 
  Megbeszéltük – bólintottam nagy vigyorgások közepette. – Most már mehetek? 
  Menj! – legyintett lemondóan. – Csak vigyázz magadra! És ne csinálj meggondolatlanságot! Önfegyelem, kislányom! Önfegyelem… "

*-*-*



,,– Tudod, azért egy kicsit megnyugtató, hogy a te családod sem kevésbé őrült, mint az enyém – nevette el magát. "

 *-*-*


,,–  Ismernem kellene az etikettet? 
Amúgy, igen. 
  Basszus! – nyögtem fel. – Más, mint az embereké? 
  Nem tudom – vonta meg a vállát. – Nem mélyedtem el benne."

 *-*-*



,,Csak egy csók. Csak egy icipici csókocska. Attól még 

senkinek nem lett semmi baja. Abból még gyerek sem

 született soha. Szűz Máriától most eltekintünk." 
 

 *-*-*


Ide kattintva megvásárolhatjátok -->  


Az első részéről írt ajánlásomért kattints ide --->  Kavargó Rózsaszirmok




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.