M. G. Brown : Vérvörös Rózsaszirmok idézetek
Első mondat : ,,Kiterülve feküdtem Daniel szemrevaló ágyában, miközben az új életemen gondolkodtam."
*-*-*
,, Ha akartam volna, se tudtam volna tagadni magam előtt, hogy Danielnek köszönhetem az életemet."
*-*-*
,, Az álmennyezetbe beépített spotlámpákon már meg sem lepődtem, de az egyik
falon kialakított sziklahatású akármicsoda – amilyet még sosem láttam
korábban – totálisan elképesztett. Olyan volt, mintha a nappaliból
átúszva egy kellemes megvilágítású barlangba csöppentem volna. Az, hogy a
sziklafalból kinyúlva, amolyan jászol módjára apró medencét alakítottak
ki, amiben halacskák úszkáltak, és, aminek a szélére le lehetett ülni,
még a korábban látottaknál is jobban lenyűgözött.
– Wow! – huppantam le a kis medence szélére.
– Belenyúlhatok? –
indítottam útjára a kezemet, hogy megmártóztassam az ujjaimat a vízben. –
Ez aranyhal? – kémleltem a narancsszínű halacskát.
– Ő itt – libbentette meg a kezét, mire a kis halacska kiemelkedett a vízből, hogy összezavarodva lebegjen a levegőben – Ficka.
– Ő itt – libbentette meg a kezét, mire a kis halacska kiemelkedett a vízből, hogy összezavarodva lebegjen a levegőben – Ficka.
– Oh! Bemutatkozott? – nevettem fel, miközben a tenyerem közé fogtam
a halacskát, olyan óvatosan, amennyire csak tellett tőlem. Viccesen
fura volt a tapintása.
– A húgom minden áron háziállatot szeretett volna – magyarázta
derűsen. – De túlontúl ismerem ahhoz, hogy rá mernék bízni egy kutyát,
úgyhogy halakat kapott.
– Szia, Ficka! Én Catherine vagyok – mutatkoztam be a halacskának. – Teljesíted egy kívánságomat, ha visszadoblak?
– Ficka egy nagyon jó üzleti érzékkel megáldott halacska. Egészen biztos vagyok benne, hogy lehet vele bizniszelni – nevetett Daniel."
*-*-*
,, – Az ajtó nyitva marad! – szólt utánunk a nagyi.
Figyelemre sem méltattam. Olyan hévvel rúgtam be magunk után az ajtót, hogy ha Anna nővér hallotta volna, szerintem klopfolóval vágatott volna képen, legalább ezerszer.
– Mondom, nyitva marad! – kurjantott a nagyi odakintről, majd a szobám ajtaja hatalmas csattanással vágódott neki a falnak."
Figyelemre sem méltattam. Olyan hévvel rúgtam be magunk után az ajtót, hogy ha Anna nővér hallotta volna, szerintem klopfolóval vágatott volna képen, legalább ezerszer.
– Mondom, nyitva marad! – kurjantott a nagyi odakintről, majd a szobám ajtaja hatalmas csattanással vágódott neki a falnak."
*-*-*
,,– Ez a fiú az egyik legjobb parti a mi körünkben. Okos, művelt,
pénzes, helyes és nem mellesleg, az egyik legnevesebb család sarja. Szerinted
hány eladó sorban lévő boszorkány epekedik utána?
– Egek! – nyüszítettem fel. – Hány?
– Sok, Catherine – közölte a nagyi teljes meggyőződéssel.
– És a legjobb partik, kislányom. Azt ne hidd, hogy én vagyok az egyetlen
nagymama, aki meg akarja szerezni az unokájának Daniel Smitht!
– Engem visz randizni – érveltem.
–
Lárifári! – rántott egyet a vállán. – Szórakozni visz,
mert a fiatal férfiak szeretik habzsolni az életet. Ez még nem jelent semmit –
próbálta letörni a lelkesedésemet. – De én ezt a fiút már akkor neked szántam,
amikor még a hátsódat töröltem. Nem fogom hagyni, hogy elbaltázd, és elmarja
előled valamiféle sehonnai kis boszorkány a környék legjobb partiját.
Oké! Mégis mikor bolondult meg a nagyanyám?
– Szerintem képesek leszünk összejönni a kotnyeleskedésed
nélkül is. Jó éjt! – zártam le az agyzsibbasztó csevejt, és időt sem adva a
nagyinak, hogy tovább gyilkolja az agysejtjeimet, besiettem a szobámba."
*-*-*
,,– Komolyan,
cica? – kacagta, a korhadt kerítésen támaszkodva. – Láncok és ostorok? Nem
igazán az én műfajom – rázta meg a fejét, még mindig kacarászva.
– Tényleg
nem vagyok sado! – mentegetőztem megszégyenülve.
Ekkora égést! Atyaúristen!
– Kezdjek
félni?
– Úristen,
dehogy! Én tényleg nem…
– Ugyan
már! – nyújtotta ki felém a kezét. – Csak hülyéskedek."
*-*-*
,,– Hát
te meg? – méregetett a nagyi értetlenül.
– Daniellel
megyünk fürödni – villantottam fel egy nagy mosolyt.
– Mióta
van neked fürdőruhád?
– Basszus,
tényleg! – kaptam a szám elé a kezemet. – Adj már pénzt!
Még jó is, hogy megemlítette. Totálisan
kiment a fejemből, hogy le kellene húznom pénzzel."
*-*-*
,,– Mit
kívánsz tőlem, nagyikám? – mosolyodtam el.
Gondoltam, úgy teszek, mintha megadnám
magamat. Inkább, minthogy tovább gyilkolja az agysejtjeimet a
marhaságával.
– Csak
akkor engedd magadhoz, ha hajlandó elvenni! Aki huncutkodni akar, az
házasodjon!
Bele kellett harapnom az alsó ajkamba,
hogy ne röhögjek a képébe. Ez a duma már nem is retró volt, hanem egyenesen egy
archeológiai lelet.
– Megbeszéltük
– bólintottam nagy vigyorgások közepette. – Most már mehetek?
– Menj!
– legyintett lemondóan. – Csak vigyázz magadra! És ne csinálj
meggondolatlanságot! Önfegyelem, kislányom! Önfegyelem… "
*-*-*
,,– Tudod,
azért egy kicsit megnyugtató, hogy a te családod sem kevésbé őrült, mint az
enyém – nevette el magát. "
*-*-*
,,– Ismernem
kellene az etikettet?
– Amúgy,
igen.
– Basszus!
– nyögtem fel. – Más, mint az embereké?
– Nem
tudom – vonta meg a vállát. – Nem mélyedtem el benne."
*-*-*
,,Csak egy csók. Csak egy icipici csókocska. Attól még
senkinek nem lett
semmi baja. Abból még gyerek sem
született soha. Szűz Máriától most
eltekintünk."
*-*-*
Ide kattintva megvásárolhatjátok -->
Az első részéről írt ajánlásomért kattints ide ---> Kavargó Rózsaszirmok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.