Robin O'Wrightly : Erelem

Robin O'Wrightly

Erelem

(eszetlen szerelem)

,,A jóképű és kissé paranoiás adóhivatalnok beleszeret a nem csak kívül szőke, feketegazdaságban dolgozó hosztesszbe. „Ez valami vicc?” Az!

Ez a kötet nem egy szerelmesregény paródiája, hanem az összesé. De hogy ne csupán öncélú poénkodás legyen, természetesen van mondanivalója is: nem csak mínusz centikben mérhető a legmélyebb kapcsolat férfi és nő közt. Még ha ehhez az őrület határát kell súrolni a túloldalról…”

Írta: Robin O'Wrightly
Kiadó: Magánkiadás
Kiadás éve: 2017
Az író szerzői oldala: Borka and Robin
Moly.hu: Robin O'Wrightly : Erelem
Rendelhető : Borka and Robin

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Ilyen könyvet még soha életemben nem olvastam. Komolyan. Olyan különlegesen fantörpikus volt, amitől nem tudtam elszakadni. Jó, el kell ismernem, hogy az „Erelem”-hez hasonlóval még sohasem találkoztam, vagyis eddig nem. Igazán ritkák hazánk piacán, így amikor megláttam, már akkor tudtam, nekem ez kell. Elismerem, könyvfüggőként nem szokatlan nálam ez az érzés. Aztán, amikor megláttam a lehetőséget arra, hogy karácsonyra beszerezzek egy saját példányt, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek, és azonnal lecsaptam rá. Szuper ajándék volt magamnak.

Először a könyv címe fogott meg engem. Először nem értettem, hogy mi a csuda az az „Erelem”. Kellett egy kis segítség, mire leesett. Egy kis fejtörő az olvasók számára. Szerintem hozzám hasonlóan másokban is felmerült már, hogy mégis mi a csudát jelent. Ha nem a borító miatt, akkor tuti a cím kelti fel az emberek figyelmét.

A borítóról annyit, hogy a rajta lévő szerelmespár az írónő rajza. Imádom az alkotásait, mert van bennük valami különleges és egyedi. Mindig irigylem azokat a szerzőket, akik képesek megalkotni a saját képzeletbeli karaktereiket. A könyvhöz készült képek sokkal jobban feldobták a történetet. Sőt! Az írónő az én webregényemhez is készített egy szuper karakterillusztrációt, ami örök kedvenc lett számomra.

Na, de nézzük magát a könyvet! :-) 

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat !!!

,,- Üdvözlöm a Szájas Örömöknél, a nevem Tilda Carp.”

Mielőtt bárkiben is felmerülnének piszkos gondolatok, sajnálatosan ki kell ábrándítsam, mert ez nem olyan könyv. Elismerem, azért engem is félrevezetett, amikor először olvastam, de bíztam abban, hogy mást takar a ,,Szájas Örömök”. Hála a magasságosnak, igazam is lett. Egy fogselymet és fogközbarát nassolnivalót áruló cégről van szó, ahol a mi kedves, szőke Tildánk feketén dolgozik. Ez a feketemunka nagyon nagy szerepet kap a történetben, de nem árulom el, hogy ez pontosan mit is takar. Szegény lánynak nem könnyű a helyzete, mivel a munkahelyén is problémák gyötrik, hála az egyik  munkatársának. Ő egy szép, csinos, fiatal nő, aki szőke sok-sok sötét pillanattal. Nem túlzás, ha azt állítom, de olyan viccesen sötétecske a hölgyike, hogy néha felröhögtem a szerencsétlenkedésein. Mintha magamat láttam volna. Aztán betoppan az életébe a mi másik főkarakterünk, a nem kissé paranoiás adóhivatalnok, Clifton Curtis.

,,Clifton Curtis, Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal. Ön a Szájas Örömök ügyvezetője vagy a könyveléssel foglalkozó asszisztense?”

 

Róla annyit, hogy egészen a végéig a nevét Clintonnak olvastam, ami valamilyen szinten nagyon ciki. Fogalmam sincs, hogyan sikerült összehoznom, de a szám is tátva maradt, amikor jobban megnéztem. Már az miatt is megérte elolvasnom, hogy rájöjjek, félreolvastam szegény adóhivatalnok nevét, aki csak ellenőrizni tért be a céghez. 

,, - Édesem, most rosszul vagy, ez érthető – nyugtatta Tilda. - Mindjárt odaérünk! Egyáltalán melyik kórházba megyünk?

- Bármelyikbe – nyöszörögte szinte alig hallhatóan a férfi.”

Clifton a legérdekesebb karaktere a könyvnek. Szerintem ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. Ha ő nem létezne, akkor ki kellene találni, de komolyan. Az a fickó egyszerre dilis és szerethető. A munkája az egyedüli szenvedélye, amit roppantul komolyan vesz. Kitartó és semmi sem tántoríthatja el attól, amit egyszer a fejébe vesz. Számomra ijesztő volt néha a viselkedése, pláne, amikor kijelentette, hogy nyugodt szívvel szakítana a szerelmével, ha az adópapírjai nem lennének makulátlanul rendben. Behaltam tőle, mégis olyan élethűnek tűnt számomra, mert elhiszem, hogy vannak ilyen adóellenőrök a valóságban is.

A másik kedvencem Clifton exbarátnői voltak. Haláli volt, hogy egyiknek sem volt normális neve, vagyis csak nekem tűnt úgy, mintha vonzották volna őt a fura nevű nők.

Mindent félretéve a nagy találkozást követően betekintést nyerünk egy érdekes kapcsolatba, ami tényleg eszetlen szerelem. 

,,Az ágyban egy fiatal lány feküdt, szőkésbarna haja rátapadt nedves arcára – lázas volt és nagyon-nagyon beteg.”

 

A történet másik szála Tilda testvéréé, aki szintén üde színfoltja volt a történetnek. Elismerem, az elején kissé idegesített, hogy ő is belekerült, de a végére nagyon felkeltette a figyelmemet. Kíváncsian várom, hogy mi történik vele a folytatásban. Van pár tippem, mert nehezen, de kivárom az „Erelemkettő (duplán eszetlen szerelem)”-et. Remélem, visszatér benne, vagyis nagyon ajánlom a kedves írónőnek!!!!! 

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Ami tetszett a könyvben: 

- A narráció: Nem tudom, hogy maga a könyv írója beszélgetett az egyik karakterrel vagy valaki mással, de néha hangosan felnevettem tőle. Mintha saját magamat olvastam volna, ahogy magammal veszekszek. 

- Karakterek: Eszetlenek, de jó értelemben véve azok. Eltér minden könyvtől, szinte önmaguk paródiája. Kicsit én is ilyen vagyok, mint ők. 

 

- Adó-nisz: Először azt hittem, ez egy hiba a könyvben. Már készültem írni a szerzőnek, hogy bent maradt szerkesztéskor egy kötőjel, ami nem szokatlan az ilyen könyveknél. Aztán, ahogy egyre többször olvasgattam, úgy vált világossá, hogy az adonisz és az adóhivatalnok összemosódásából született meg ez a szó. Behaltam rajta. 

- A vége: imádom, hogy még a vége is okozott meglepetéseket. A folytatást nagyon jól előkészítette, amolyan sejthető módon már tudják az olvasók, mi vár rájuk, mégis tűkön ülnek tőle. 

Ami nem tetszett:

- Tildáról több minden is kiderülhetett volna. Elismerem, ez nem olyan könyv, ami arra épít, mégis kicsit hiányérzetem lett vele szemben. Cliftonról viszont rengeteg dolgot megtudtunk.