Létezik olyan szerelem, mely örökké tart? Ami nem múlik el akkor sem, ha már rég véget ért a kapcsolat. Lehet tiszta szívből szeretni valakit, akit évek óta nem láttál? Élhetsz teljes életet úgy, hogy a másik feled nélkül képtelen vagy boldog lenni?
Tóth-Bertók Eszter regénye e kérdésekre keresi a választ, és egy olyan pár életébe enged bepillantást, akik mérhetetlenül, lehetetlen módon szeretik egymást. Így vagy úgy, de örökre."
Írta : Tóth-Bertók Eszter
Kiadó : Álomgyár
Kiadási év : 2016
Az író szerzői oldala : Tóth-Bertók Eszter
Köszönöm az Álomgyár Kiadónak és Tóth-Bertók Eszternek a könyvet
Figyelem!
Cselekményleírást
tartalmazhat!!!
El sem tudom mondani, vagyis pontosabban
le sem tudom írni, mennyire örültem, amikor a futár meghozta a könyvet. Már
akkor boldog voltam, mikor megkaptam az üzenetet arról, hogy még van recenziós
példány Tóth-Bertók Eszter „Amolyan lépcsőházi, szerelmes” című könyvéből.
Először a borító keltette fel a
figyelmem. A kiadó összes borítójában van valami gyönyörű, amire az ember
rögtön felfigyel, amikor meglátja. Én is így voltam vele. Szerintem jó ötlet
volt, hogy végül ez lett a befutó, mert nagyon sok szempontból kapcsolódik a
történethez. Először is a címében ott szerepel a lépcsőház szó, másodszor pedig
a lépcsőháznak nagy szerepe van a könyvben, hiszen annak köszönhetően ismerik
meg egymást Gerdáék.
A fülszöveg volt a következő, amire
felfigyeltem. Pont annyit árult el, amennyit kellett, és semmivel sem többet.
Nem derült ki belőle olyan nagy titok, amitől az ember felkiált, miszerint ,,ó,
lelőtte a fülszöveg a teljes tartalmat!”.
Na, de nézzük magát a cselekményt!
**-**-**-**-**-**-**-**-**-**-**-**
,,Már napok óta nem láttam, s úgy gondoltam, hogy
többé nem is fogom.”
A könyv első felében Gerda szemszögéből
olvashattam a szürreális szerelmük történetét. Ő egy fiatal gyógypedagógus, aki
szabadságát töltötte a lakásában. A szülei előző évben kiköltöztek a városból,
így teljesen egyedül élvezhette a kiérdemelt pihenését. Gerda neve nagyon tetszett,
mert olyan egyedi és szép volt. Ha egyszer lesz gyerekem, talán ezt a nevet
kapja, még akkor is, ha lány lesz. Bocsi, ez egy fárasztó poén volt, mégsem
tudtam kihagyni.
Visszatérve Gerdához: amikor az ő
szemszögéből láttam az eseményeket, akkor abszolút kedvenc karakter lett
számomra, mert a gondolatai érdekessé tették. Egy átlagos, fiatal nő volt, élte
az életét és szerelemre vágyott, mint bárki más. A szerelem nem is váratott
sokat magára, azonnal meg is szólította szó szerint Gerdát, csak nem éppen úgy,
ahogy azt a lány várta volna.
,, - Boltba kellett volna menni – motyogtam félhalkan
a lépcsőház bejáratában.
- Ha mész, hoznál nekem ásványvizet? – hangzott a
kérdés a résnyire nyitott kerékpártároló ajtaja mögül. ’’
Ezzel az egy
kéréssel robbant be Ákos Gerda életébe. Ez a jelenet nagyon megfogott engem, mert
én Gerda helyében jobban megrémültem volna, ha valaki csak úgy rám kiált a
sötét helyiségből. Szerencsére nem vagyunk egyformák, mert az én esetemben
másképpen alakult volna maga a történet.
Ők ketten
fiatalkoruk óta ismerték egymást, hiszen egy lakóházban nőttek fel, és bizony
ott mindenki ismert mindenkit, hála pár kedves, pletykás lakónak. Egészen eddig
egyetlen egy szót sem váltottak egymással, de a helyzet akkor megváltozott.
Beszédbe elegyedtek. Számomra ekkor Ákos még nagyon negatív karakternek tűnt. A
viselkedése, ahogy Gerdával beszélt, nem igazán tette szimpatikussá, meg olyan
félelmet keltőnek éreztem.
Ahogy
haladtam a történetben, egyre több minden tárult elém. Ákosról kiderült, hogy
drogproblémái miatt a nevelőszülei kizárták otthonról éjszakára, viszont
napközben bármikor hazamehetett. Azért határozott így a családja, mert éjjelente,
a drogmámorban lebegve rájuk támadt, és ezt megelégelték. Ákos így került a
tárolóba, mert az volt az egyedüli hely, ahol meg tudta húzni magát. Őszintén
bevallva, én sem szívesen laknék egy drogfüggővel egy lakásban, bár ezt a
módszert sem tartom elfogadhatónak, amit Ákossal szemben alkalmaztak. Másképpen
döntöttem volna, de nem voltam az ő helyzetükben.
Gerda viszont képtelen volt elfelejteni
Ákost. Mindenki figyelmeztette, hogy ennek bizony nem lesz jó vége. Saját
tapasztalatból is tudom, milyen az, amikor olyannal sodor össze az élet, aki
nem éppen hozzánk való, csak ezt akkor még nem tudjuk. Csak a saját hibáinkból
tanulhatunk, ha már a máséból nem megy. Mégis úgy gondolom, hogy Gerda számára
Ákos sohasem számított hibának. A szerelmük haladt, alakult és formálódott, de
mint lenni szokott, a problémák itt is felütötték a fejüket. Végül Ákos maga
döntött úgy, hogy segítséget kér, és ebben Gerda támogatta. Miután Ákos elment,
utána haladt tovább az élet. Bármennyire is nehéz volt a lány számára, de belátta,
hogy ez így volt jól.
,,- Most nem rohansz el? – kérdezte gúnyosan, miután
elemelte a száját az enyémről.
- Nem, most nem.
- Miért, kislány? Már nem félsz?
- De félek. Csak egy számomra ismeretlen érzés
kerített hatalmába és nem tudok megszabadulni tőle. Emiatt pedig, ha nem is
pont itt, de veled érzem jól magam.”
Így jutottam el a könyv másik feléhez, melyet
Ákos szemszögén keresztül olvashattam. Igazság szerint számomra az ő
közvetítésében sokkal jobban átjöttek az érzések. Szerettem, hogy betekintést
nyertem abba, milyen gondolatai voltak neki, vagy mit érzett abban a
helyzetben, amit addig csak Gerda szemein keresztül láttunk. Szerettem benne,
mert ő nőtt a legjobban a szívemhez, pedig az elején ő volt az a karakter, akit
képtelen voltam elviselni. Akkor még olyan kis sajnálatraméltó volt, meg a
drogok miatt sem tudtam megérteni a viselkedését. Ahogy beleláttam kicsit a
fejébe, máris megváltozott a véleményem. Számomra a kapcsolatuk azért volt
szép, mert már az elején sejthető volt, hogy nem illenek össze, mégis olyan
különleges szerelmet éltek át, amiről sokan csak álmodni tudnak. Szerintem
Gerda a lehető legjobbkor találkozott Ákossal, amivel megmentette az életét.
"(…) csak egyetlen nagy szerelem adódik az
életben, ez pedig beissza magát az ember bőre alá, és ott csordogál a vérében
egészen addig, amíg úgy nem dönt, hogy inkább kioltja."
Mindenkit biztatni tudok, hogy vegye a
kezébe, olvassa el, aztán szűrje le a tanulságot!
***-***-***-***-***-***-***
Ami nem tetszett: kicsit hiányérzetem maradt pár
dologgal kapcsolatban, és nem bántam volna, ha picit még boncolgatták volna
magát a történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.