Tóth-Bertók Eszter : Amolyan ​lépcsőházi, szerelmes

Tóth-Bertók Eszter 

Amolyan ​lépcsőházi, szerelmes

 ,,Beletörődtem a sorsba. Az öröklétbe. Hogy ennyi ideig tart, míg elengedlek, hogy tiltakozásom hiábavaló, egy önámítás. Lelkem gyötrelme. Terelni próbálom gondolataimat, de minden irányban te vagy. A szőke hajad lengén a szélben, szoknyád is tartja a ritmust, és lépteid nyomán zeng a dallam. Innen tudom, hol jársz. Melyik lépcsőfokot taposod, átkelsz-e értem a sáros utcán, vagy félreáll utadból a világ, hiszen felismerte, amit én nem mertem ez idáig: itt nincs megállás.
Létezik olyan szerelem, mely örökké tart? Ami nem múlik el akkor sem, ha már rég véget ért a kapcsolat. Lehet tiszta szívből szeretni valakit, akit évek óta nem láttál? Élhetsz teljes életet úgy, hogy a másik feled nélkül képtelen vagy boldog lenni?
Tóth-Bertók Eszter regénye e kérdésekre keresi a választ, és egy olyan pár életébe enged bepillantást, akik mérhetetlenül, lehetetlen módon szeretik egymást. Így vagy úgy, de örökre."

Írta :  Tóth-Bertók Eszter

Kiadó : Álomgyár

Kiadási év : 2016

Az író szerzői oldala : Tóth-Bertók Eszter 

Moly.hu : Tóth-Bertók Eszter : Amolyan ​lépcsőházi, szerelmes 

Rendelhető : book24.hu - Tóth-Bertók Eszter : Amolyan ​lépcsőházi, szerelmes

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak és Tóth-Bertók  Eszternek a könyvet 

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!!!

El sem tudom mondani, vagyis pontosabban le sem tudom írni, mennyire örültem, amikor a futár meghozta a könyvet. Már akkor boldog voltam, mikor megkaptam az üzenetet arról, hogy még van recenziós példány Tóth-Bertók Eszter „Amolyan lépcsőházi, szerelmes” című könyvéből.

Először a borító keltette fel a figyelmem. A kiadó összes borítójában van valami gyönyörű, amire az ember rögtön felfigyel, amikor meglátja. Én is így voltam vele. Szerintem jó ötlet volt, hogy végül ez lett a befutó, mert nagyon sok szempontból kapcsolódik a történethez. Először is a címében ott szerepel a lépcsőház szó, másodszor pedig a lépcsőháznak nagy szerepe van a könyvben, hiszen annak köszönhetően ismerik meg egymást Gerdáék.

A fülszöveg volt a következő, amire felfigyeltem. Pont annyit árult el, amennyit kellett, és semmivel sem többet. Nem derült ki belőle olyan nagy titok, amitől az ember felkiált, miszerint ,,ó, lelőtte a fülszöveg a teljes tartalmat!”.  

Na, de nézzük magát a cselekményt! 

**-**-**-**-**-**-**-**-**-**-**-**

,,Már napok óta nem láttam, s úgy gondoltam, hogy többé nem is fogom.”

 

A könyv első felében Gerda szemszögéből olvashattam a szürreális szerelmük történetét. Ő egy fiatal gyógypedagógus, aki szabadságát töltötte a lakásában. A szülei előző évben kiköltöztek a városból, így teljesen egyedül élvezhette a kiérdemelt pihenését. Gerda neve nagyon tetszett, mert olyan egyedi és szép volt. Ha egyszer lesz gyerekem, talán ezt a nevet kapja, még akkor is, ha lány lesz. Bocsi, ez egy fárasztó poén volt, mégsem tudtam kihagyni.

Visszatérve Gerdához: amikor az ő szemszögéből láttam az eseményeket, akkor abszolút kedvenc karakter lett számomra, mert a gondolatai érdekessé tették. Egy átlagos, fiatal nő volt, élte az életét és szerelemre vágyott, mint bárki más. A szerelem nem is váratott sokat magára, azonnal meg is szólította szó szerint Gerdát, csak nem éppen úgy, ahogy azt a lány várta volna. 

,, - Boltba kellett volna menni – motyogtam félhalkan a lépcsőház bejáratában.

- Ha mész, hoznál nekem ásványvizet? – hangzott a kérdés a résnyire nyitott kerékpártároló ajtaja mögül. ’’

Ezzel az egy kéréssel robbant be Ákos Gerda életébe. Ez a jelenet nagyon megfogott engem, mert én Gerda helyében jobban megrémültem volna, ha valaki csak úgy rám kiált a sötét helyiségből. Szerencsére nem vagyunk egyformák, mert az én esetemben másképpen alakult volna maga a történet.

Ők ketten fiatalkoruk óta ismerték egymást, hiszen egy lakóházban nőttek fel, és bizony ott mindenki ismert mindenkit, hála pár kedves, pletykás lakónak. Egészen eddig egyetlen egy szót sem váltottak egymással, de a helyzet akkor megváltozott. Beszédbe elegyedtek. Számomra ekkor Ákos még nagyon negatív karakternek tűnt. A viselkedése, ahogy Gerdával beszélt, nem igazán tette szimpatikussá, meg olyan félelmet keltőnek éreztem.

Ahogy haladtam a történetben, egyre több minden tárult elém. Ákosról kiderült, hogy drogproblémái miatt a nevelőszülei kizárták otthonról éjszakára, viszont napközben bármikor hazamehetett. Azért határozott így a családja, mert éjjelente, a drogmámorban lebegve rájuk támadt, és ezt megelégelték. Ákos így került a tárolóba, mert az volt az egyedüli hely, ahol meg tudta húzni magát. Őszintén bevallva, én sem szívesen laknék egy drogfüggővel egy lakásban, bár ezt a módszert sem tartom elfogadhatónak, amit Ákossal szemben alkalmaztak. Másképpen döntöttem volna, de nem voltam az ő helyzetükben.

Gerda viszont képtelen volt elfelejteni Ákost. Mindenki figyelmeztette, hogy ennek bizony nem lesz jó vége. Saját tapasztalatból is tudom, milyen az, amikor olyannal sodor össze az élet, aki nem éppen hozzánk való, csak ezt akkor még nem tudjuk. Csak a saját hibáinkból tanulhatunk, ha már a máséból nem megy. Mégis úgy gondolom, hogy Gerda számára Ákos sohasem számított hibának. A szerelmük haladt, alakult és formálódott, de mint lenni szokott, a problémák itt is felütötték a fejüket. Végül Ákos maga döntött úgy, hogy segítséget kér, és ebben Gerda támogatta. Miután Ákos elment, utána haladt tovább az élet. Bármennyire is nehéz volt a lány számára, de belátta, hogy ez így volt jól.

,,- Most nem rohansz el? – kérdezte gúnyosan, miután elemelte a száját az enyémről.

- Nem, most nem.

- Miért, kislány? Már nem félsz?

- De félek. Csak egy számomra ismeretlen érzés kerített hatalmába és nem tudok megszabadulni tőle. Emiatt pedig, ha nem is pont itt, de veled érzem jól magam.”

Így jutottam el a könyv másik feléhez, melyet Ákos szemszögén keresztül olvashattam. Igazság szerint számomra az ő közvetítésében sokkal jobban átjöttek az érzések. Szerettem, hogy betekintést nyertem abba, milyen gondolatai voltak neki, vagy mit érzett abban a helyzetben, amit addig csak Gerda szemein keresztül láttunk. Szerettem benne, mert ő nőtt a legjobban a szívemhez, pedig az elején ő volt az a karakter, akit képtelen voltam elviselni. Akkor még olyan kis sajnálatraméltó volt, meg a drogok miatt sem tudtam megérteni a viselkedését. Ahogy beleláttam kicsit a fejébe, máris megváltozott a véleményem. Számomra a kapcsolatuk azért volt szép, mert már az elején sejthető volt, hogy nem illenek össze, mégis olyan különleges szerelmet éltek át, amiről sokan csak álmodni tudnak. Szerintem Gerda a lehető legjobbkor találkozott Ákossal, amivel megmentette az életét.

"(…) csak egyetlen nagy szerelem adódik az életben, ez pedig beissza magát az ember bőre alá, és ott csordogál a vérében egészen addig, amíg úgy nem dönt, hogy inkább kioltja."

Mindenkit biztatni tudok, hogy vegye a kezébe, olvassa el, aztán szűrje le a tanulságot!

 ***-***-***-***-***-***-***

Ami tetszett benne: maga a történet, a karakterek, a végkifejlet. A drogoknál több olyan említés volt, amiből azt szűrtem le, az írónő kutató munkát végezhetett, mert máskülönben nem tudhatta volna, milyen hatásokat váltanak ki. A végkifejlet is tetszett. A történet hangulata is izgalmasabbá tette a könyvet. Az írónő stílusa és a könyvben megfigyelhető címek is egyedivé tették. Valós, hétköznapi karakterek, egy nem mindennapi szerelmi történetben.

 

Ami nem tetszett: kicsit hiányérzetem maradt pár dologgal kapcsolatban, és nem bántam volna, ha picit még boncolgatták volna magát a történetet.