Mimi Taylor : A ​bosszú ára

Mimi Taylor 

A ​bosszú ára

,,A ​tizennyolc éves Alice Carternek egyetlen vágya, hogy profi fotós legyen. A visszahúzódó lány még kislánykorában fogadalmat tett önmagának, hogy soha nem lesz szerelmes, és ennek érdekében mindent el is követ. Egy balul elsült buli azonban romba dönti életét. A lány képtelen túltenni magát a történteken, és önmaga pusztításába kezd.
Christian Cane fiatal üzletember, akit csupán egyetlen dolog éltet: a bosszú. Kisgyermekkorában elszenvedett sérelmeit és családjának halálát is ugyanannak az embernek tulajdonítja. Chris úgy érzi, csak akkor lesz képes megnyugodni, ha felszámolja a teljes Valdez klánt.
Alice és Christian véletlen találkozása nem marad következmények nélkül. A férfi mindent elkövet, hogy megmentse a lányt önmagától. Az életük folytonos küzdelemmé válik. Harcolnak a függőség, a hatalom és az érzelmeik ellen.
Képesek lesznek legyőzni a démonaikat és megvívni a saját csatájukat? Lehet még boldog a két elveszett és tönkretett lélek? Vajon milyen következményekkel járhat egy drogbáró ellen indított bosszúhadjárat?"

Írta: Mimi Taylor

Kiadó: Magánkiadás

Kiadási év: 2018

Az író szerzői oldala: Mimi Taylor szerzői oldala

Moly.hu: Mimi Taylor : A ​bosszú ára

Rendelhető: konyvrendeles.mimi@gmail.com

 Figyelem!

 Cselekményleírást tartalmazhat!!!!

Ha valaki megkérdezné, miért is ajánlanám Mimi Taylor A bosszú ára című könyvét, akkor azt mondanám, hogy azért, mert szuper kikapcsolódást nyújt az olvasók számára. Ezzel viszont nem írnám le teljesen az okát, hogy miért is érné meg másnak a kezébe venni. Ezért gondoltam, összeszedem bejegyzésben a saját gondolataimat a könyvről.

Először akaratlanul is elkövettem azt a hibát, hogy a Fekete Bárányhoz hasonlítottam. Az volt az első könyvem az írónőtől, és amiatt szerettem meg a férfi szemszögből megírt műveket. Ezért, amikor először elolvashattam a kéziratkezdeményt, úgy kezdtem bele, hogy az első könyvben megszokott stílust vártam. Hamar rá kellett jönnöm, a két könyv totálisan eltér egymástól. Persze akad pár hasonlóság a két könyv között, de szemmel láthatóak a különbségek. Pl. Chris és Tony mindketten jóképűek, gazdagok, szerencsések, nem lehet nem szeretni őket, segítik azokat, akiket szeretnek és ezért bármire képesek. Viszont a személyiségük eltér egymástól, bár nem tudom, melyikük nyert meg jobban.

A történet vezetése, a szavak használata is más. Sokkal összeszedettebbnek tűntek számomra.  Én voltam az egyedüli szerencsés, aki nyomon követhette a kézirat alakulását a kezdeti szárnypróbálgatásoktól egészen a végéig. Miután Mimi átküldte a legelső jegyzeteket, már abban a pillanatban megszerettem Alice-t és Christ, pedig akkor még nagyon gyerekcipőben járt. Csak egy körvonal alakult ki hónapokkal ezelőtt, a végeredményhez idő kellett. Teltek a napok, a hetek és végül az írónő megírta a teljes, többoldalas verziót.  Nem csak oldalakkal bővítette ki, hanem emberekkel is gazdagította. A második átdolgozás olvasása közben éreztem, ez is hatalmas kedvenc lesz, de a végleges verzió lett az abszolút befutó számomra.

Na, de nézzük magát A bosszú árát!

,,Gondolataimba mélyedve várakoztam a piros lámpánál, a városból kifelé az utolsó lámpás kereszteződésnél.”

Ha jól emlékszem, az első ötlet még más néven volt, viszont az írás előre haladtával a cím is változott. A bosszú ára azért lett számomra jó választás, mert ez körbeöleli magát a tartalmát, mégsem árul el többet, mint kellene.

Alice Carter egy fiatal lány, aki Melissa nevű unokahúgához és annak családjához utazik a nyáron. Édesanyja korai elvesztése nagyon mély sebet hagy benne, amin soha sem lesz képes túljutni, csak együtt élni a veszteséggel. A fájdalom nem csak őt, de az édesapját is teljesen összetöri, ami rendesen rányomja a bélyegét az apa és lánya kapcsolatára. Előbbi a munkájába menekül, utóbbi viszont a szomszéd Mrs. Miller mellett talál vigaszt, aki átsegíti a nehéz időszakon. Ők a mellékkarakterek táborát erősítik, akiknek fontos szerepe van Alice életében, mint a már említett unokatestvérnek. Melissa az elején nem lett szimpatikus számomra a viselkedése miatt, de ez idővel változott, ahogy maga a karakter is. Én nála figyeltem meg egy kisebb jellemfejlődést, ami talán a bűntudatnak volt köszönhető.

Ahogy haladunk előre, úgy érünk el a lehető legfontosabb mozzanathoz, egy bizonyos találkozáshoz. Erről a pillanatról még azok sem tudják, mennyire fontos, akiknek az egész életére kihat. Ha tudnák, hogy mennyi minden fog történni velük, talán minden másképpen alakulna. Így jutunk el a másik fő karakterhez, Christian Cane-hez.

,, ‒ Örülök, hogy megismerhetem, Alice Carter! Az én nevem Chris, Christian Cane, de mindenki csak Chris-nek szólít. – közölte. "Kíváncsi lennék, hogy ki az a mindenki, bár nem valószínű, hogy valaha újra látom. Legalábbis ez után a kellemetlen bemutatkozásom után remélem, hogy soha többé". ’’

Chrisről kicsit bővebben lentebb írok majd. Ez a találkozás már magában megér egy külön kitérést. A legtöbb könyvben van egy hatalmas, úgymond robbanás, amikor történik valami, és azonnal egymásba szeretnek a karakterek. Itt ez az a bizonyos bumm, aminek nagyon örültem. Számomra elcsépelt lett volna, a rögtön egymásba szeretünk és boldogan élünk, amíg meg nem halunk lehetőség, és roppantul örültem, hogy nem alkalmazta az írónő. Amíg más könyvek esetében szép, meg gyönyörű volna, az itt meglehetősen illúzióromboló lenne. Ez egy másik történet, nem erre épít, hanem azokra a pillérekre, amelyeknek a következő eseményekben lehetünk részesei. Ennél többet nem árulok el, mert nem szeretnék spoilerezni, sem lelőni a lényeget. Annyit viszont elárulhatok, hogy egy igazán megrázó esemény következtében Alice élete teljesen megváltozik, és hogy mi lesz a vége a lány teljes lezüllésének, az kiderül A bosszú árából.

,,‒ Szóval Alice Carter, szerintem kezdjük tiszta lappal – közölte és jobb kezét felém nyújtotta –, örülök, hogy megismerhetlek.

Magamra erőltettem egy lanyha mosolyt és viszonoztam kedvességét.

‒ Részemről a szerencse!”

A karakterekről:

Alice Carter: Minden könyvben van egy karakter, akivel azonosulni tudok, és számomra Alice is ilyen. Annyira átjöttek a gondolatai, hogy őszintén volt pillanat, amikor elpityeregtem magam. Az elejétől a végéig nyomon követtem az élete alakulását. Nem volt könnyű olvasni a fájdalmairól, pláne nem akkor, amikor én is nehéz helyzeteken mentem keresztül. Talán ez miatt lett annyira szimpatikus számomra. El se tudom képzelni, milyen lehet anya nélkül felnőni egy olyan apa mellett, akit körülbelül a lánya és a munkája tart életben. Ezek a veszteségek mind hozzájárultak ahhoz, hogy Alice összetörjön.

Christian Cane: Az ő szemszöge néha kiverte nálam a biztosítékot, mégis felkerült az álompasi-listámra, Tony mögé. Neki sem volt könnyű élete, és örültem, hogy több mindent megtudhatunk a gyerekkoráról, a családjáról meg arról, ami velük történt. Végig drukkoltam neki, hogy sikerüljön elérnie a célját még akkor is, ha ezért mindent be kellett vetnie.

*--*--*--*

Ami megfogott a könyvben: az erotikus jelenetek számomra igazán fülledtre sikeredtek, az érzések, és ez alatt nemcsak a fájdalmat értem, hanem a boldog pillanatokat is, és a váltott szemszög, amin keresztül mindkét fél nézőpontjából megismerjük a történet elejét, közepét és a végét.

Ami nem tetszett: a tetőpont elérésekor úgy éreztem, hogy fejbe vágok valakit. Rendesen kikészített. A negatív karaktereket utáltam.

 Vannak történetek, amelyek a POKOLBA repítenek, 

aztán meg fel a MENNYBE.

Ez is pont egy ilyen! 

Imádtam és olvastam volna még tovább.