2024. július 28., vasárnap

ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT ~ Koós Patrícia (L. K. Patrícia)

 Kérdezz-felek Koós Patríciával 

Gyere és ismerd meg Patríciát, szerkesztőt, fordítót és hamarosan debütáló szerzőt


1. Kedves Patrícia, mesélnél kicsit magadról? 

Na ez az a kérdés, amit a legjobban utálok. :) Mert röviden vagy hosszan? Hol kezdjem? Mire kíváncsi vajon a kérdező? És a többi és a többi…Szóval… Egerben születtem, azóta is itt élek, és nagyon-nagyon messziről keveredtem bele a könyvek világába. Pedig olvasni egészen kicsi koromtól imádtam. Csak valahogy sose gondoltam úgy az írásra és a kiadók világára, mint ami továbbtanulás szempontjából releváns. Így lettem környezetmérnök. Amiben kb… nem, egyetlen percet sem dolgoztam. Helyette mindig is adminisztratív munkaköröket töltöttem be (tudom, nagyon izgalmas XD).

Ó, igen! A hobbik… Az első számú hobbim az olvasás (nyilván), de elég sokáig szerepjátszottam, karatéztam, imádom a különféle játékokat (társas, kártya, playstation), de mostani nagy kedvencem az agility – aminek aktív közreműködője egy fekete törpeuszkár. ;)


2. Gyerekkori álmod volt, hogy ezen a szerkesztői-írói-műfordítói pályán indulj el? 

Egyértelműen nem. Mondjuk azt, hogy későn érő típus vagyok, de amikor gimnáziumban a továbbtanulás szóba került, nekem fogalmam sem volt, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek. Szerettem a biológiát (az irodalmat meg nem), szóval ezen a vonalon indultam el. Sőt, azt kell mondanom, hogy amikor sok-sok év múlva többé-kevésbé már biztos voltam benne, hogy író szeretnék lenni, a szerkesztés és a fordítói munka még akkor sem fordult meg bennem. Igazából szerkesztőnek is azért kezdtem el tanulni, hogy íróként jobbá váljak. Úgy gondoltam, ha a másik oldalt is megismerem, az csak előnyömre válhat íróként. Csak aztán… valahogy szerelem lett belőle.

3. Szerintem sok olvasót érdekel, hogy mi kell ahhoz, hogy valakiből könyvfordító legyen? Nálad, ez hogyan indult?

Egy vicces történettel.

Kontrollszerkesztőként már jó ideje dolgoztam több kiadónak is, és az egyik regénynél az történt, hogy a fordító egy komplett fejezetet valahogy kihagyott a fordításból. Mivel szorított a határidő, megcsináltam én, leadáskor pedig szóltam a kiadónak, hogy azt a részt valaki nézze át, mert én követtem el, ha nagyon vállalhatatlan, elbujdosom valami sötét kis sarokba.

A kiadóvezető válaszemailjében ennyi állt: Nem akarsz nekünk fordítani?

 

4. Mi adja a legnagyobb örömet a munkáid során? 

Ó, ez egy egyszerű kérdés. A könyv! Imádom a könyveket, így számomra nem is igazán munka, hanem… csak olvasok. A fordításnál azt látom magam előtt, hogy így olyanokhoz is eljuthat az írás, aki nem tud, vagy egyszerűen csak nem szeret idegen nyelven olvasni, szerkesztésnél pedig, hogy kihozzuk a maximumot a regényből, így az olvasó nem egyszerűen egy jó, hanem egy nagyszerű könyvet kap.


5. Fontos szerepet játszik az életedben az Aranymosás Irodalmi Pályázat. Mi győzött meg, hogy végül elküld a munkádat nekik? 

A barátok. A galádok felbiztattak, amikor a szerepjátszásaink során megélt kalandjainkból írt regényt megmutattam nekik, ők meg ámuldoztak, hogy jééé, te írsz? De hát ez nagyon jó! Miért nem küldöd el kiadónak?

Na ezen felbuzdulva keresgélni kezdtem a neten, és ráakadtam az Aranymosásra. Komolyan elhittem, hogy én leszek az a fiókban bujkáló zseni, akinek rögtön kiadják a regényét. Na, már az előszűrést sem éltem túl, viszont egy kedves szerkesztő akkor rámutatott a lényegre: az írás is egy szakma, és mint olyan: tanulható.


6. Hamarosan debütálsz, mint szerző. Mit lehet tudni az első kötetedről? Egyrészes vagy egy sorozat nyitása?

A regény címe: Árnyak hangja, young adult fantasy, és duológiának tervezem (na jó, elárulom: már félig készen van a folytatása is). Egyébként ha már szóba került az Aranymosás: ott is indultam ezzel a regénnyel (nem, nem ez volt, ami az előszűrést sem élte túl XD), de a lektori szakaszban elvéreztem. Viszont az ott kapott értékelés alapján már tudtam javítani, így a MAXIM kiadónak már az átírt verziót küldtem be, és íme! :)

 

7. Milyen volt kitalálni, végiggondolni és megalkotni a fantasy világot, amiben a mű játszódik? Mi adta az alapihletet? Mi okozott benne nehézséget? 

Igazából ez a regény számomra egyfajta játéknak indult.

Épp a dramaturgia írókurzust kezdtem el, és bár korábban is hallottam már, hogy valaki „cselekményvázlatos író”, megrögzött hólabdásként nem igazán érdekelt ez a technika. A karaktereim mentek, én meg leírtam. Viszont amikor a kurzus során rámutattak, hogy mennyire szétcsúszik a cselekményem, gondoltam egy nagyot, fogtam egy fehér lapot, és elhatároztam, hogy én most összeállítok egy cselekményvázlatot. Na így született az Árnyak hangja első verziója, és magam is meglepődtem, mennyivel egyszerűbb így a karaktereket kezelni, nem kell folyton hajkurászni őket, meg fejben tartani, ki merre kószált el éppen.

 

8. Szoktál hazai szerzőktől olvasni? 

Naná! Sőt, igazából a fantasy zsáner szeretetét is egy magyar írónak köszönhetem. Ha akkor 12 évesen nem kerül a kezembe Vavyan Fable Varázscsók című regénye, lehet most horrort írnék, mert abban az időszakomban Stephen King volt számomra a nagy kedvenc.

 

9. A megjelenésre váró könyved mellett, dolgozol új megjelenésen? 

Bevallom, hogy az elmúlt időszak írás szempontjából elég gyalázatos volt. Nem igazán tett jót (szerintem ezt sok író megtapasztalta már, és pont ezért maximálisan át is érzik), hogy az írói pálya elég rögös. Amikor a MAXIM meghirdette a regénypályázatát, azzal majdnem egyszerre indult az újabb (vagy mondjam inkább így: utolsó?) Aranymosás. Én mindkét pályázaton indultam, két különböző regénnyel. Az Aranymosáson megvolt az előszűrés – túléltem. Megvolt az első lektori – TÚLÉLTEM! Ideáig ugye eddig még soha nem jutottam el, szóval egyre inkább reménykedtem, főleg, hogy azok, akik olvasták az oda benyújtott regényem, mint imádták, és velem együtt izgultak.

Aztán robbant a hír: az Aranymosást felfüggesztették. Nagyon sokáig húzták-halasztották, hogy bármiféle információt is kapjunk, ami eléggé megviselt, olyan írói blokk alakult ki nálam, hogy hónapokig (bár lehet ezzel még keveset is mondtam) semmit sem írtam.

Amikor a MAXIMtól végül megkaptam a hírt, hogy Dream kategóriában az én regényem nyert, az adott egy jó nagy löketet, akkor tudtam újra írni – és igazából akkor kezdtem el mind a két regénypályázatra benyújtott könyv folytatását írni, csak ez is nagyon lassan haladt, részint mert akkor két munkahely mellett próbáltam időt szakítani az írásra, aztán meg amikor az Árnyak hangjának elkezdődtek a szerkesztési munkálatai, azt helyeztem előtérbe.

De hogy a kérdésre is válaszoljak (mert azt szépen kikerültem): igen, az Aranymosásra anno benyújtott regényt kicsit átdolgoztam egy kedves író-szerkesztő ismerősöm segítségével, azon az utolsó simításokat végzem, és utána el is küldöm a MAXIMnak, illetve amikor az Árnyak hangja már a korrektori fázisban volt, az egyik korrektor annyira lelkesen követelte a folytatást, hogy engem is fellelkesített. Szóval most próbálok minél többet azzal foglalkozni. ;)

 

10. Van valami bevált tanácsod kezdő fordítók, szerkesztők és írók számára?

Olvassanak minél többet. ;)

Igazából ez az elsődleges, akár ha valaki még kezdő, akkor könnyebben megtalálja azokat a zsánereket, amik közelebb állnak hozzá, ha valaki már tapasztaltabb, akkor az adott zsáneren belül az olvasással lehet leginkább nyomon követni, hogy például mely toposzok kevésbé népszerűek, mik az új trendek, így lehet ötleteket meríteni, vagy épp kiszűrni, hogy mi számít már klisésnek.

A második tanács: ne adjátok fel!

Tudom, mert a saját bőrömön tapasztaltam, hogy sem íróként, sem szerkesztőként, sem fordítóként nem egyszerű bekerülni egy-egy kiadóhoz, engem is nagyon sokszor utasítottak el, sőt olyan is van, ahol még válaszra se méltatják az embert, ami nagyon lelombozó tud lenni. De egyet soha nem szabad elfelejteni: „Ha küzdesz, veszíthetsz, ha nem küzdesz, máris veszítettél”.

Szóval kitartást!

És a harmadik dolog, ami nélkül én sem tartanék most itt: az írás (a szerkesztés, a fordítás) is egy szakma, és minden szakma tanulható.

Az írónő szerzői oldala ~~> L. K. Patrícia

2024. július 20., szombat

Véleményem Jud Meyrin: A ​kastély réme (Felföldi rejtélyek 3.) című könyvéről

 Jud Meyrin
A ​kastély réme (Felföldi rejtélyek 3.) 

 

Egy gyönyörű kastély, ami titkokat, szenvedélyt és halált rejt

Francesca Blair krimiíró, akit letaglózott egy személyes tragédia. Képtelen visszatalálni a korábbi életébe, képtelen írni, pedig mindig is így birkózott meg a körülötte történtekkel: belefoglalta egy regénybe.
Amikor a tudomására jut, hogy a gróf halott húgának szellemét látták a közeli Glamisi kastélyban, úgy érzi, ez az a sztori, amivel kilábalhatna az írói válságból. Csak ki kell derítenie, mi lapul a kísértethistória mögött.
Mert kísértetek nincsenek.
Vagy talán mégis?
És vajon igaz, amit az emberek beszélnek, hogy a gróf húgát a saját férje ölte meg?
Francesca Glamisbe megy, ahol azonnal elbűvöli a megrendítő múltú, karizmatikus férfi. De Blake Lorimer tényleg ártatlan, vagy ő a kastély réme?

Szívszorító történet veszteségről, bűnről és a mindent elemésztő szerelemről

Írta: Jud Meyrin

Kiadó: Fairbooks Kiadó és Írói Műhely

Megjelenési év: 2023

Már nincs olyan Megyeri Judit kötet, ami ne csücsülne ott a polcomon, így nem volt kérdés, hogy A kastély réme is ott fog kikötni. Túlságosan is izgatottan vártam a folytatást, mert a második részben Francesca hamar szimpatikussá vált és kíváncsi lettem, vajon neki milyen sorsot szán az írónő.


Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

 

,,– Te erre az egészre egy kibaszott rejtvényként tekintesz, ugye, Napsugár?
– Muszáj – vonta meg a vállát a nő –, különben remegve kuporognék a sarokban."

 

Röviden a könyv cselekményéről...

A Krimifesztiválon történt események után, Francesca népszerűsége az egekbe szökött. Nemcsak ünnepelt író vált belőle, de mindenki értesült arról, mekkora szerepet játszott egy bűneset felgöngyölítésében. Ennek köszönhetően jut a tudomására, hogy az egyik tőlük nem messze található kastélyban vélni látták a kastély urának tragikusan elhunyt testvérét. Az ihlethiánnyal küzdő írónőnek több sem kell, máris beleveti magát a nyomozásba, miközben maga sem sejti mekkora bajba is keveredhet.

Ami tetszett benne...

~ Véleményem szerint a  borító tökéletesen választás

~ Francesca: valamilyen szinten sejtettem, hogy ő is kap egy részt, de azt hittem, hogy csak Colin és Tony története után. Ezen döbbenetemet félre is tettem, így még izgatottabban vetettem bele magamat az olvasásba. Nekem szimpatikus szereplő lett, és annyira áttudtam érezni a veszteségét, illetve a rejtély utáni kíváncsiságát.

~ Blake: végig drukkoltam neki, hogy végre megtalálja a saját lelki békéjét és a boldogságot. Nekem picit hiányérzetem volt vele kapcsolatban, mert azon kívül, mennyire bejött neki a nő, nem igazán tudtam meg róla többet.

~ Lottie és Tristan: az elején kicsit csalódott voltam, amiért nem ők viszik tovább a fővonalat, de elolvasva a könyvet, cseppet sem bánom, hogy Franny került előtérbe. Annak viszont roppantul örültem, hogy ha csupán mellékkarakterekként, de ők is felbukkantak benne, mert a jelenlétük nagyon jó hatással volt az események alakulására.

~ Laura: egyértelműen ő lett az a személy, akit Blake után a legjobban sajnáltam. Elvesztette az édesanyját, az édesapja magasról tett rá, mivel nem tudott vele mit kezdeni, és még hosszasan sorolhatnám mennyi veszteség érte őt. Nagyon remélem, hogy 2 kötettel később az ő történetét olvashatjuk, és mondok két imát azért, hogy az írónő lásson benne potenciát, mert szerintem ütős kis története lenne neki is.

~ A cselekmény: a könyv olvastatta magát, a nyelvezete könnyed, bár bennem krimi helyett inkább erős thriller érzetet keltett. Imádtam benne a csavarokat, de leginkább azt, ahogyan alakultak az események.

~ A vége: ennél jobb lezárást nem adhatott volna neki a szerző és kíváncsian várom a további megjelenéseket.

Összegezve: azon olvasók számára ajánlom, akik szeretik az izgalmas és romantikus regényeket.

2024. június 29., szombat

Véleményem Chiara: Repülj, ​szitakötő! című könyvéről *--*

 Chiara

 Repülj, ​szitakötő! 

 

A ​SZERELEM MINDIG ELÉG?

A huszonhárom éves Laura írországi tanulmányait félbeszakítva érkezik haza a húga temetésére. Karina tizenhét évesen vesztette életét, egy esős novemberi délután a város legendás Ördög-hasadékába zuhant. Minden jel arra mutat, hogy a halála baleset volt.

Amikor azonban Laura szembesül vele, hogy közel sem ismerte olyan jól Karinát, mint hitte, nyomozni kezd. Mit keresett a húga esőben az Ördög-hasadéknál? Hogy zuhanhatott le, mikor mindannyian tudják, hova ne lépjenek? Miért mondta azt az apjuk, hogy Karina megölte magát?

Laura egyetlen támasza a legjobb barátja, Máté, aki iránt nem várt érzések ébrednek benne. Attól tart, hogy mindez megmérgezheti a barátságukat, így miközben Karina verseit felfejtve igyekeznek kideríteni, mi is történt, Laura mindent megtesz azért, hogy elnyomja magában az egyre erősebben tomboló vágyat.

De megbirkózhat-e egyszerre a gyásszal és a szerelemmel, a bűntudattal és a szenvedéllyel, valamint a világát felforgató titkokkal? Elárulhatják-e a versek, hogyan halt meg Karina? Mi az ára a hazugságoknak?

MERÉSZ ÉS FELKAVARÓ TÖRTÉNET AZ IGAZSÁG KERESÉSÉRŐL, A TESTVÉRI SZERETETRŐL ÉS A SZERELEM EREJÉRŐL.

Író: Chiara

Kiadó: Könyvmolyképző

Számomra ez volt a tavalyi év legvártabb megjelenése. 

Amikor felröppent a hír, hogy az írónőnek új kötete jelenik meg, már teljesen biztos voltam abban, mindenképpen megszerzem és elolvasom, bár akkor még nem sejtettem, pár hónappal később, mennyire aktuális lesz. A Pillangólány óta rajongok a szerző munkásságáért, azóta több novelláját olvastam és már alig várom, hogy még sok-sok Chiara regényt szerezhessek be a közeljövőben.

 Figyelem!

Cselekményleírást tartalmaz! 


,, Mert azok a versek, amelyekkel a megfelelő időben találkozunk, képesek meggyógyítani a lelket.

 

Röviden a történetről....

Laura külföldről tér haza, hogy részt vegyen húga temetésén.Több emberrel is találkozik, akik még jobban felkeltik a figyelmét, miszerint imádott testvére nem baleset áldozata lett, hanem valaki megölte. Innentől veszi kezdetét egy családi titkokkal fűszerezett, érzelmekkel átszőtt történet, amelynek a végén olyan dolgok derülnek ki, amik jobb lett volna, ha örökre titokban maradtak volna.

A borító.....

Szerintem nincs rá jobb szó, mint a gyönyörű. Láttam a borítóterveket, de nekem végig ez volt a tökéletes befutó és annyira reméltem, hogy erre esik a választás.  Nagyon örültem, amikor kiderült, tényleg ez lett a győztes terv, mert roppantul passzol a történet cselekményéhez.

Véleményem a könyvről.... 

Nehéz szavakat találnom rá, mert irtó sok érzést kiváltott belőlem. Egyszerűen magával ragadt a történet és egy totális érzelmi hullámvasúttá vált az egész. Már a fülszöveg is sok mindent elárult, de nem gondoltam volna, hogy ennyire megfog, mert egyszerűen képtelen voltam letenni, annyira tudni akartam, mi lesz a vége. Leginkább az érdekelt, mi is történt Laura húgával, pontosabban a kiváltó indíték birizgálta a fantáziámat, hogy vajon miért is történt az, ami.

Megkönnyítette az olvasásomat az, hogy imádom Chiara írói stílusát, mert szépen tud fogalmazni, illetve olvastatja magát a Repülj, szitakötő!. Az írónő nagyon jól áttudja adni az érzelmeket, a fájdalmat, néhol én is kissé megkönnyeztem az olvasottakat. A Pillangólány óta imádom, ahogyan fogalmaz, ahogy lefesti a színeket, érzéseket, érzelmeket.

Laura egy nagyon erős karakter, aki próbál megfelelni az elvárásoknak, miközben valamilyen szinten lázad is ellenük. Nem könnyű neki, és sajnáltam a vesztesége miatt, meg azért is, hogy a szülei nem igazán támogatták őt, és nekik fontosabb volt a külsőség, mint az életben maradt gyerekük. Sajnáltam a veszteségét, a gyászát, de annyira tetszettek a gondolatai.

A szülők remekül megalkotott szülök voltak, mivel kidolgozott háttérrel rendelkeztek, bár leginkább az édesanyáról lehet ezt legjobban elmondani. Bár az elején reméltem, csak a gyász váltotta ki belőlük, hogy ilyenek lettek, de amikor összeállt a kép, onnantól tudtam, hogy ők alapjáraton is ilyenek. Főleg az édesanyja bosszantott fel a legjobban, meg a köré kidolgozott szál, amitől kissé megakadtam az olvasásban. Amit művelt, ami kiderült róla, azok mind felbosszantottak, megbotránkoztattak, és minden elismerésem a szerzőnek, aki ennyire jól kidolgozta.

Imádtam Mátét. Még a korkülönbség sem zavart őt illetően, de bennem hiány érzet maradt vele kapcsolatban. Én vártam, hogy az eset után kicsit többet foglalkozik a fiával, de tetszett a szerelmi szál, pláne, ahogy felvezette a szerző, meg ahogyan kibontakoztatta. A férfi próbált ellenállni, de hamar rá kellett jönnie, az érzései ellen nem tud tovább küzdeni. Az nálam kicsit sok volt, hogy Laura édesanyja szó szerint rámászott a tini fiúra, aki részeg állapotban, magatehetetlenül nem tudott semmit sem reagálni, csak másnap döbbent rá a történekre. Fogalmam sincs, hogy tudott ezen túllendülni, mert amit vele tett, az borzalmas volt az én szememben, és értettem Laura felháborodását az anyja irányába, aki így ,,teljesítette" a férje elvárását a gyerekkel kapcsolatban. A nőnek kellett valaki, akivel lefeküdhet, teherbe eshet tőle, de nem tudom elfogadni, hogy erre a ,,szerepre" egy olyan, akkor még szinte gyerek fiút választott, akivel napi szinten találkozott. Azt kívánom, bárcsak egy másik fickót választott volna! Ezt csak még jobban tetézte, amikor a lányának elmesélte, hogyan próbálták fiatalkorában megerőszakolni. Neki igenis tudni kellett volna, hogy milyen érzés, de amíg ő megmenekült, addig Máténak esélyt sem adott, csak önzőn elvette tőle a döntés lehetőségét.

Nagyon sajnáltam Karinát. Szimpatikus volt nekem. Ő az, akit a leginkább sajnáltam, mert fényes jövő állt volna előtte, amitől csúnya módon megfosztották. Jó érzés volt, hogy a gondolatai, szösszenetein keresztül szerepelhetett a lapokon, és ezáltal egy picit jobban megismerhettük. Jobban örültem volna annak, ha még több mindent megtudhattunk volna.

Áron volt a másik olyan karakter, aki jobb sorsot érdemelt volna, de leginkább azt sajnálom, hogy ezen keresztül kellett mennie.

A nyomozás tetszett, nagyon sok gondolat keringett a fejemben, miközben olvastam. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a végkifejlet, mert annyi ötletem volt, ki lehetett a tettes, meg arról is, miért tette. Végül teljesen ledöbbentem, mert erre igazán nem számítottam addig, amíg nem kezdett el gyanússá válni az indíték.

Összességében: remek könyv. 

Nemcsak a veszteségről, a gyász feldolgozásáról szól, hanem kellemes kikapcsolódást nyújt az olvasó számára.

2024. június 12., szerda

Véleményem Monos Anett ~ Szenvedélyes hadviselés (Gyűlöllek szeretni 1.) című könyvéről

 Monos Anett

 Szenvedélyes ​hadviselés (Gyűlöllek szeretni 1.)

 

Besztercy Bálint bokszedző, az egyéjszakás, fájdalommentes kapcsolatok híve. És jól érzi magát a bőrében. Egészen addig, amíg egyik napról a másikra a nyakába nem szakad az edzőterem vezetése, és veszélybe nem kerül a megélhetése. Ezért kényszerű döntést hoz: felad egy hirdetést, hogy lakótársat keres. Ám a lány, aki a hirdetésre jelentkezik, összekuszálja Bálint életét. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Petrás Adri egy bántalmazó kapcsolatból menekül Budapest túlfelére, egy olcsó albérlet és a biztonság reményében. A nyolcadik kerületben azonban egykori ellenségével, Bálinttal találja szemben magát. Ismét a táncba menekül, hátha megnyugvásra talál. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Két ellenség.
Egy közös lakás.
Régen osztálytársak.
Most lakótársak.
Fojtó múlt.
Vágytól terhes jelen.

Mi történik, ha két szenvedélyes, makacs, tűzről pattant ember egy légtérbe kerül? Garantált az apokalipszis.

Író: Monos Anett

Kiadó: Skarlát Kiadó

Megjelenési év: 2024

Letölthető: www.skarlatkiado.net

*---*---*

Monos Anett ismeretlen szerző volt a számomra egészen addig a pillanatig, amíg nem készítettem vele >> interjút << mert azóta felkerült a kedvenc szerzőim listájára. Nagyon jó érzés volt megismerni őt a kérdéseim által és sokkal több dolgot megtudni róla. Hamar szimpatikussá vált, éppen ezért is örültem, hogy elolvashattam a regényét, mert olyan megtisztelőnek éreztem. Ebben a bejegyzésben megfogalmazom az őszinte véleményemet a könyvéről. 

 Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

 

,,Egy harcos nem lehet gyenge, márpedig te harcos vagy, baszki!"


A borító....

Bárki bármit mond : ennél nem választhattak volna tökéletesebb borítót. Nálam 10/10-es, mert passzol a történethez, a karakterekhez és annyira figyelemfelkeltő. Kreatív a sok modelles fedlap között, csak remélni tudom, hogy a további részek is hasonló tematikára épülnek majd.

A cselekményről...

Ez a kötet nemcsak a Skarlát Kiadó első debütálása, hanem Monos Anett első komoly regénye is, mivel az írónőnek idáig csak szerkesztései és novellái jelentek meg. Szerintem, sikeresen vette az akadályokat és egy ízig-vérig romantikus regényt kapnak az olvasók, amely sokkal többről szól, mint azt bárki is gondolná, ha rápillant. 

A nyitókötet fiatal felnőttekről szól, akik próbálnak megküzdeni az élet nehézségeivel és olykor viccesebbnél is viccesebb helyzetekbe kerülnek, miközben küzdenek a felszínen maradásért. El kell ismernem, nem mindig volt könnyű dolguk a karaktereknek, de szerintem roppantul jól lavíroztak az élet buktatói között. Akadtak benne dühítő pillanatok, fájdalmas szenvedések, vicces beszólások, kínos szituációk, meg úgy minden, amiket az élet magával hordoz. 

,,– Szóval, ha újrakezdhetné, nem jönne össze vele?
Lenke néni töprengőn elhúzta a száját.
– De – felelte végül. – Kötélnek állnék, mert a viharok között sokszor előbukkant a szivárvány is."

 Roppantul érdekes volt, ahogy a szerző az elejétől kezdve egészen a végéig fenntartotta a feszültséget, nem ült le a cselekmény, szinte olvastatta magát az egész történet. Jó, ebben szerepet játszott az is, hogy Anett egyik legnagyobb erőssége az érzelmek átadása, ami minden tekintetben remekül átjöttek. Úgy írt kemény témákról, hogy szinte a bőrömön éreztem Adri vagy Bálint fájdalmát, miközben voltak olyan jelenetek, pillanatok, amikor hangosan nevettem a beszólásaikon. 

 ,,Túl sok minden történt egy nap alatt, most már csak le akartam feküdni, és másnap nem a saját életemben felébredni."

Komoly, kemény témák: brutális, hogy mennyire jól áttudta adni az iskolai bántalmazást, amit nem csak átélni nehéz, de írni is róla. Sokan bele sem gondolnak, hány ember életét tette tönkre, és ebben a műben tetszett, ahogy a karakterek kezelték a múltat. Engem mégis a párkapcsolati erőszak fogott meg a legjobban, és az, ahogyan Adrienn minden tekintetben megerősödött, mert azokról a gondolatokról imádtam olvasni. 

Ellenségekből ~ szerelmesek, vagy ahogyan mostanság annyira népszerű enemies to lovers

Rajongok az ilyen történetekért, szóval a fülszöveggel engem már az elején megfogtak. Adott lett az olvasók számára két olyan karakter, akik mélységesen fájó sebeket hordoznak magukban, mégis annyira lehet nekik drukkolni. A csipkelődéseiken, beszólásaikon többször is felnevettem, annyira ütősre sikeredtek. Az egész helyzet adta magát, bár néhol eléggé rezgett a léc és tényleg félő volt, hogy Adrienn vagy Bálint kinyírja a másikat. Ők totálisan utálták egymást, és ez nem túlzás, köszönhetően a közös múltjuknak, amiből itt-ott részletet kaptunk, ahogyan egyre jobban megismertük őket. 

,,– Mi volt közöttetek? – tenyerelt bele a közepébe kertelés nélkül.
– Semmi és mégis túl sok."

A váltott szemszög sokkal jobb volt, mintha csak egy nézőpontból követhettük volna az eseményeket, ezt igazán ötletesnek találtam. 

A mellékkarakterek háttértörténete néhol érdekesebb volt a számomra, és még többet olvastam volna Tomáról. Nagyon remélem, hogy a folytatásban ugyanolyan nagy szerepet kap, mint az első részben, mert ő üde színfoltja lett a cselekménynek. Szerintem ő dobta fel a leginkább, illetve a bölcs tanácsai, vicces megszólalásai sokat lendített az események alakulásában. Nálam ő lett a tökéletes befutó, természetesen csak Adri és Bálint után.

Imádtam, hogy szerepet kapott benne a sport, de mégsem annyira, hogy uralja az eseményeket, vagy túl bonyolítsa, vagy felesleges dolgokkal töltse ki az oldalakat, mert én a romantikus pillanatokra sokkal inkább kíváncsi voltam, mint a bokszra. A kémi jobban működött, mint az edzés, és szerintem abból is éppen elegendőt kap az olvasó, gondolok itt Adri és Bálint közös pillanataira, vagy Bálintra, amikor mentorként segített a kis védencének. 

Furcsa vagyok, de őszintén, én kissé megijedtem, amikor megláttam, hogy hány oldalas, mert irtó soknak tartottam, aztán a végére meg úgy olvastam volna még plusz száz oldalt. 

Összegezve: én bátran ajánlom azoknak, akik szeretnének egy jó, romantikus, new adult regényt olvasni, ami komoly témákról szól.  Olvastatja magát, és szinte pörögnek az oldalak, ahogyan kiteljesedik, ehhez pedig hozzájárul a könnyed nyelvezet, humoros szituációk és szimpatikus karakterek.

2024. május 26., vasárnap

Kedvenc idézeteim Monos Anett: Szenvedélyes hadviselés című könyvéből *--*

 Monos Anett

 Szenvedélyes ​hadviselés (Gyűlöllek szeretni 1.)

 

Besztercy Bálint bokszedző, az egyéjszakás, fájdalommentes kapcsolatok híve. És jól érzi magát a bőrében. Egészen addig, amíg egyik napról a másikra a nyakába nem szakad az edzőterem vezetése, és veszélybe nem kerül a megélhetése. Ezért kényszerű döntést hoz: felad egy hirdetést, hogy lakótársat keres. Ám a lány, aki a hirdetésre jelentkezik, összekuszálja Bálint életét. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Petrás Adri egy bántalmazó kapcsolatból menekül Budapest túlfelére, egy olcsó albérlet és a biztonság reményében. A nyolcadik kerületben azonban egykori ellenségével, Bálinttal találja szemben magát. Ismét a táncba menekül, hátha megnyugvásra talál. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Két ellenség.
Egy közös lakás.
Régen osztálytársak.
Most lakótársak.
Fojtó múlt.
Vágytól terhes jelen.

Mi történik, ha két szenvedélyes, makacs, tűzről pattant ember egy légtérbe kerül? Garantált az apokalipszis.

 *---*---*

,,  Akkor száz a lakbér, plusz rezsi.

–  Néhány napja még csak hatvan volt  jegyzem meg színtelen hangon.

–  Infláció. Ilyen az élet aranytrón nélkül, budai lány.

Düh lángol fel bennem. Eddig tartott Bálint normális viselkedése. "

 *---*---*

,,Senki nem uralkodhat felettem, senkinek nem engedem! Nem leszek áldozat! Nem vagyok áldozat! Harcos vagyok, és egy harcos nem gyenge."

*---*---*

,,– Nem vagy a csajom, hogy közös kasszán legyünk – motyogtam a fogkefével a számban.
– Nem, de azért te is eszel abból, amit én főzök – mondta epésen, miközben a jobb felkaromon lévő Gollam tetoválást nézte.
– Ja, és csodálkozom, hogy még nem mérgeztél meg.
– Túl sok macerával járna a hullád eltüntetése.
– Ezek szerint utánanéztél – horkantam fel. Egy kevés fogkrém meztelen mellkasomra cseppent. Egy mozdulattal letöröltem, és kiöblítettem a számat.
– Már rég – vont vállat lazán, amikor szembefordultam vele."

 *---*---*

,,– Mennyire ráz tőlem a hideg egy mínusz tízes skálán? – néztem rá kihívóan.
Mínusz húsz.
Szélesen elmosolyodtam.
– Kölcsönös." 

*---*---*

,,– Szóval, ha újrakezdhetné, nem jönne össze vele?
Lenke néni töprengőn elhúzta a száját.
– De – felelte végül. – Kötélnek állnék, mert a viharok között sokszor előbukkant a szivárvány is."

*---*---*

,,Fájt a múltam, és fájt a jelenem."

*---*---*

,, – Mióta bokszolsz? – kérdeztem, ahogy megálltunk az egyik fekete zsák előtt.
– Amióta ismerlek. – Gúnyos félmosoly. – Le kellett vezetnem a feszkót."

 

A Skarlát Kiadó megjegyzése ~~> Első regényünk, a Szenvedélyes hadviselés június 13-án jelenik meg, és a weboldalunkról tölthetitek majd le ingyenesen

https://skarlatkiado.net 

Névnapi könyv~tervek

Idén sajnos nem tudok ott lenni a Könyvhéten, ezért a névnapomra megjelenő regényeket a könyvkupon beváltásával fogom beszerezni. A listán szereplő kötetek azok, amiket kinéztem magamnak.

1. Jud Meyrin

 A ​Kristály Villa titka (Rózsakői rejtélyek 3.)

Ha ​csak attól a férfitól számíthatsz segítségre, aki gyűlöl, a következmények beláthatatlanok…

Rády Emma tíz évvel korábban bosszút akart, ami azonban halállal végződött. Ugyan a börtönt megúszta, és új életet kezdett Rózsakőn, de a múltja továbbra is kísérti. Aztán egy éjjel bántalmazás hangjait hallja a szomszédból, és elhatározza, hogy nem hagyja annyiban. Hisz a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor mindenki hátat fordít a családon belüli erőszak áldozatainak. Ám aki a segítségére lehetne, teljes szívéből gyűlöli.

Újvári Péter főhadnagy élete tönkrement. Megkeseredett és magányos Emmának köszönhetően. Amikor a nő felbukkan, minden erejével el akarja utasítani a kérését, és messzire akarja kergetni magától, nem csupán azért, amit Emma egykor vele tett. Hanem a mocskos és teljesen helytelen vágy miatt is, amit a nő iránt érez. De túl mélyen gyökerezik az ösztöne, hogy segítsen a bajba jutottakon.

Péter kénytelen-kelletlen nyomozni kezd, és Emmával olyasmire bukkannak, amire egyáltalán nem számítottak: Rózsakő eddigi legelborultabb gyilkosára. De vajon lehet esélyük ellene? És a gyűlölet tényleg átalakulhat szerelemmé, vagy ők ketten együtt még a gyilkosnál is nagyobb káoszba fullasztják Rózsakőt?

 2. Szlavicsek Judit

 Halál ​Tihanyban

„Egy ​pillanatig tétovázik, aztán a törülközőket ledobja az ajtó mellé a földre, és a vállával belöki a lengőajtót, aztán belép. Megtorpan. Mögötte fémes, rekedt, ütemes nyikorgás, aztán az ajtó lassan végre megáll. De valami nem oké. Nincs sötét. Pedig sötétnek kellene lennie.

A szag, ami odakint beleveszett a klórba, most jóval erősebb. Rozsdaszag. Vagy valami ahhoz hasonló.

Az előtérben narancsvörös fény dereng. A sófürdő felé fordul, és az ajtót bámulja. A gyomra görcsbe rándul. A szemmagasságban vágott kémlelőablak üvege betört, a cserepek a padlón hevernek. És a szag. Az a szag.

Aztán mégis odaviszi a lába, és a keretben maradt éles szilánkok között benéz a helyiségbe. Narancsfény a hátulról megvilágított sótéglafalból. Vérszag. És valami másé. Elfelejt félni. Az ajtó résnyire nyitva, ösztönösen csak a könyökét teszi a nyílásba, úgy tárja ki annyira, hogy beléphessen. A fadézsa közvetlenül a sótéglafal előtt áll, oldalán lépcső, csupán három lépcsőfok, amin keresztül a nyakig érő merülőmedencébe lehet jutni. Az agya gépiesen rögzíti, amit lát: a fél pár khaki színű hasítottbőr mokaszint a lépcső tövében és az ősz férfiparókát mellette.

Odalép, belenéz a dézsába, és tudja, hogy mások ilyenkor ordítanának.”

Egy esküvő – hány temetés?

Egy idős nő áll zavartan egy eldugott tihanyi utca utolsó háza előtt vasárnap reggel, és a biztonsági kamerába bámul. Fogalma sincs, ki ő, és hogy került oda – és csak angolul beszél.

A helyi járőr hirtelen ötlettől vezérelve Kardos Júliát, a négy éve visszavonult gyilkossági nyomozót hívja, hogy tolmácsoljon, míg megérkeznek a mentők. Kardos úgy dönt, hogy segít, de ekkor még fogalma sincs, mibe csöppent.

A helyzet Tihanyban ugyanis kezd eldurvulni. Egy hotel recepciójáról pánikszerű telefon érkezik a helyi rendőrőrsre: az előző napi esküvő egyik illusztris vendégét meggyilkolták. Mégpedig brutális kegyetlenséggel. Mire azonban a rendőrök megérkeznek, rádöbbennek, hogy ez csak a kezdet.

Kardos kapja meg az ügyet, amíg az életellenes osztály vezetője haza nem ér a nászútjáról. Négy napja van, hogy kiderítse, a vendégek közül ki hazudik. Vagy hogy egyáltalán mond-e valaki igazat. Közben azonban szembe kell néznie a saját démonaival is, pedig már azt hitte, legyőzte őket…

 3. Cserháti Éva

 Az ​Albatrosz-rejtély (A K.É.Z. esetei 4.)

Vasvári ​Lajos nyugalmazott rendőrnyomozó, az egy éve alapított K.É.Z. Magánnyomozó Iroda tagja Szigligeten tölti a nyári szabadságát, ahol az unokájára vigyáz, és barátnője, Zsuzsa kitartó unszolására belekezd egy krimi írásába. Pontosabban – ihlet híján – másolásába, amihez egy 1989-ben, az Albatrosz-sorozatban megjelent könyvet választ. Először régi kollégája, Admin fog gyanút, amikor Zsuzsa eldicsekszik neki a készülő kézirat első két fejezetével. A K.É.Z. nyomozói úgy döntenek, hogy megleckéztetik a századost, és ehhez egy gyilkosságról szóló korabeli újsághírt csempésznek az általa másolt krimibe. Arra számítanak, hogy a férfi gyanút fog és nyomozni kezd, azzal a feltevéssel dolgozva, hogy a bűnügynek köze van a könyv szerzőjéhez vagy egykori tulajdonosához. Úgy tervezik, hogy hagyják a hamis nyomot követni, majd leleplezik, és jót nevetnek rajta. Arra azonban a legmerészebb álmaikban sem gondolnak, hogy az újságkivágásban szereplő bűnügy hatalmas meglepetéseket tartogat majd mindannyiuk számára.
Az Albatrosz-rejtély okosan megírt, izgalmas krimi, valamint az 1980-as évek magyar kulturális és hatalmi viszonyainak portréja.

4. Lontai Léna

 Gyilkos ​nárcisz 

„Léna ​a kortárs magyar irodalom legzseniálisabb írója! Ez a regény beszippantott, és még hetekkel később is fogva tartott. Kötelező olvasmánnyá tenném!” – Bucsi Mariann író

Cukormázba mártott méreg

A fájó emlékek béklyóit lerázó Titanilla végre ismét önmaga, és erős kisugárzására felfigyel egy sármos plasztikai sebész, Adrián. Kapcsolatuk észveszejtő gyorsasággal jut el az eljegyzésig. A lány barátai hiába próbálják őt óvni, Titi menthetetlenül szerelembe esik. Édesanyjával és húgával együtt a férfi rajongóivá válnak.

A Covid beköszöntével luxusházuk díszes kalitkává válik. A hanyatló anyagi helyzetük Adriánból kihozza a fenevadat.

Titanilla megjárja a pokol legmélyebb bugyrait, mire ráeszmél, a férje múltjában kell kutatnia, hogy szabadulni tudjon a gyilkos közegből. A férfi azonban a manipuláció nagymestere. Ha egy időre Titi el is távolodik, azonnal visszarántja magához a lány szívét. Hiszen hozzá tartozik, ezért véglegesen magához kell kötnie.

Sikerülhet egy összetört lelkű nőnek kiszabadulnia egy ragadozó karmai közül? És mit kell megtennie érte?

Lontai Léna regényében egy toxikus kapcsolatról mesél, amely nem is olyan ritka, mint azt mi szeretnénk hinni. Húsbavágóan őszintén ír minden aspektusról. Felnyitja a szemünket, miközben a szívünkig is elér.

 

2024. május 18., szombat

Véleményem Borbás Edina 'Igen?' című könyvéről

 Borbás Edina

 Igen?

Egy ​visszautasíthatatlan ajánlat.

Lena mélyponton van. Péksége tönkrement, ő pedig kétségbeesetten keresi útját, hogyan és merre is tovább. A máskor oly pozitív lány most kilátástalannak látja a jövőjét. Egy titokzatos hívás azonban örökre megváltoztatja az életét…

Dante Sommers, a multimilliárdos üzletember feleséget keres magának, de nem a megszokott módon.
Jövendőbelijét csak a hangja és személyisége alapján akarja kiválasztani. A már „versenyben” lévő két nőhöz Lena csatlakozhatna harmadiknak.
Lena végül pénzügyi nehézségei miatt egyezik bele az ajánlatba, hiszen ha nemet mond a házasságra, vagy Dante nem őt választja, akkor is százezer euróval gazdagodik. Mindezek
ellenére határozottan nagy őrültségnek tartja ezt az egész helyzetet.
A lánynak nemcsak saját érzéseivel és vetélytársnőivel kell „megküzdenie”, hanem a férfi titkával is, ami talán a legnagyobb akadály mind közül. Vajon képesek lesznek együtt túllépni a múlton és megtalálni a boldogságot?

Borbás Edina stílusára jellemzően érzékenyen és magával ragadóan festi le karakterei érzelemvilágát ebben a szenvedélyes, fordulatokkal teli szerelmi történetben. Ez a regény azoknak szól, akik hisznek a sorsban és a második esélyben, akik merik vállalni a kockázatot a boldogságért, és akik tudják, hogy az igaz szerelemre érdemes várni.

Megjelent: 2023

Kiadó: Álomgyár

Már az elején le kell szögeznem, én tisztelem Borbás Edina munkásságát, mert szerintem fantasztikus író, nem hiába olyan népszerű szerző. Ezen bejegyzésem nem azért született, hogy őt lejárassam, vagy kritizáljam a munkásságát, csak szeretném kifejteni a véleményemet az Igen? című kötetéről.

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmaz!

 

 ,,Ne féljen! Még senkinél sem tartott örökké a sírás. Egyszer majdcsak elfogynak a könnyek."

 

Röviden a tartalomról...

A fülszöveg nagyon jól felvezeti a könyv tartalmát, de nem annyira, hogy elspoilereze az olvasók számára. 

Lena nehéz helyzetbe került, mert az imádott kis péksége tönkre ment, az élete kissé nehézkes és maga sem tudja, mihez is kezdjen. Na, ekkor toppan be a képbe a gazdag Dante, aki olyan ajánlatot tesz neki, ami megváltoztatja az egész életét. Ez a döntés nem csupán a lány, de a férfi életét is gyökeresen megváltoztatja és kezdetét veszi egy hatalmas kaland.

A véleményem a regényről...

Már sok jót hallottam Borbás Edina regényeiről, de egészen eddig csak A ​szerájt olvastam el, ami roppantul tetszett, így adtam neki még egy esélyt, hátha ez is magával ragad. Sajnos kissé csalódottan csuktam be, mert több problémám is akadt vele.

Először, nekem irtóra bejött ez az alapcselekmény: a titokzatos milliárdos Dante Sommers feleséget keres a maga furcsa, kissé abszurd módján. Van két lány, akiket szó szerint kiközvetítenek neki, illetve egy, akit ő maga választ be a ,,csapatba", hogy ők hárman elkezdjenek versenyezni azért, melyikükből legyen a megfelelő Mrs Sommers. A teljesen hétköznapi Lena is versenybe szál, de feszengve érzi magát a két bombázó mellett, akik sokkal elszántabbak, mint a kis péklány, aki a maga bájos ügyetlenségével mindenki szívébe belopja magát, 

Lena karaktere ütős lett, mert szerintem kidolgozott történettel, háttérrel bírt, miközben valós problémákkal küzdött. Számomra fényévekkel szimpatikusabb lett, mint Dante, és egyáltalán nem értettem, miért is erőlködött azért a pasiért. Jó, többször is hangoztatta, feladja, meg őt nem érdekli az egész, de mégsem volt eléggé határozott, és ettől egy picit csalódtam benne. 

Dante volt az egyedüli ebben a regényben, akit egyáltalán nem tudtam megkedvelni. A hülye döntéseit úgy hozta, mint egy hisztis kisgyerek, aki játékokat kap, és mivel nem tud köztük dönteni, mindegyiket kipróbálja, majd a legselejtesebbet kiválasztja és hisztizik miatta. Itt csak egy ,,játékot" próbált ki, de azt sokszor, és amikor már érezte, hogy inkább irtózott tőle, mintsem vonzotta, erre puff, őt választja, mert beveszi minden ellenőrzés nélkül, hogy terhes. Na, ez a klisés terhességtől falhoz tudtam volna vágni a könyvet, mert annyira nem tudtam megérteni, hogy egy okos, milliomos férfi, hogyan tud egyből  bedőlni egy ilyen ősi trükknek. Szerintem az a szál csak gyengítette az egész cselekményt és felesleges konfliktus volt, bár valami okot kellett adni a felesleges konfliktusra, hogy drámázhassanak. 

Attól totálisan kifeküdtem, hogy ez a fickó volt, aki megkereste a fiatal nőt, mint lehetséges ara jelöltet, erre már az elejéről úgy kezelte, mintha nem is azért hívta volna oda. Nem is értem, miért nem látott benne semmi lehetőséget, és azt sem, hogy ha így állt hozzá, minek hívta be versenyzőnek, hiszen senki sem tartott pisztolyt a fejéhez.Utána változott a helyzet, de a továbbiakban sem értettem, miért a számító Olivia karakterét helyezte előtérbe, akitől a hideg kirázta, mégis többször is megk*félte, mint egy hormontúltengéses kiskamasz. Azt nem tudtam elfogadni mentségnek, hogy férfi, meg hajtja a vadászösztön, stb.., mert gusztustalan volt, amit művelt. Okosnak volt beállítva, de annyira egyszerű volt, mint a faék. Nincs arra mentség, hogy pont annak mondta el a legféltettebb titkait, akiről elkönyvelhető volt, hogy simán felhasználja őket ellene, ha az érdeke úgy hozza,  miközben az, akibe elmondása szerint totálisan megbízott, nem mondott semmit és hagyta szenvedni. 

Számítottam egy Olivia kaliberű karakterre, aki mindent megtesz a céljaiért, hiszen eléggé magas volt a tét. Az egész Dante hülyesége volt, amiért ekkora teret adott neki, és bevett minden hülyeséget, illetve simán elnézte egy szó nélkül, ahogy szegény lánnyal szemétkedett. Na, ott teljesen kiakadtam, mert többet vártam volna a pasastól. Nem sokat, de azért rendesen rászólhatott volna, hogy túlzásba viszi a hisztit ahhoz képest, hogy őt is nagyon okosnak állította be az író, csak emberileg volt kibírhatatlan hárpia.

Patricia egy felesleg volt. Róla semmit sem tudtam meg, mégis annyi reményt fűztem hozzá az elejétől, és kicsit örültem, hogy neki másképpen alakult a helyzete, mert ő kevésbé volt k*csög, mint Olivia. 

Sebastian és Oliver mellett a furi, kissé szörnyűséges macska lett a kedvencem, ők együtt szimpatikussá váltak a számomra, feldobva a történetet cselekményét. Amúgy annyira sajnáltam a cicát, szegénynek nem volt könnyű sorsa, és nem csodáltam, hogy olyanná vált.

Ami nekem még inkább kiverte a biztosítékot:

Először is, ott volt a nő, akit ápolt, szeretet és elvesztett. Ennek a helyzetnek a lezongorázása is olyan felszínes volt, és túlságosan gyorsan le is lett tudva, miközben részben fontosan kapcsolódott a történet alakulásához. Itt, az érzések kezelése volt a leghiányosabb, mert hiába írta le, hogy Dante szenvedett, mégis olyan gyorsan továbblépett rajta. 

A másik, ami nekem kissé gyorsan lezajlott, az a betegség kezelése volt, ami még inkább szerves részét képezte az egésznek. Emiatt hozott rossz döntéseket, amiket hiába korrigált, én nem tudtam volna neki olyan könnyedén megbocsátani neki, mint Lena, bármennyire is szerelmes lettem volna belé.

Amit nagyon imádtam benne és amiért másoknak is ajánlanám:

Engem nagyon beszippantott, mert egyszerűen képtelen voltam letenni. Ebben szerepet játszott a kíváncsiság a végét illetően, de ettől eltekintve is eléggé olvastatta magát. A nyelvezete érdekes, izgalmas a történet vezetés, nem vált unalmassá, csak akkor, amikor Dante rossz döntéseket hozott, de azokon is át lehet könnyedén lendülni. 

Szerintem egyszer mindenképpen megéri elolvasni.