Véleményem Borbás Edina 'Igen?' című könyvéről

 Borbás Edina

 Igen?

Egy ​visszautasíthatatlan ajánlat.

Lena mélyponton van. Péksége tönkrement, ő pedig kétségbeesetten keresi útját, hogyan és merre is tovább. A máskor oly pozitív lány most kilátástalannak látja a jövőjét. Egy titokzatos hívás azonban örökre megváltoztatja az életét…

Dante Sommers, a multimilliárdos üzletember feleséget keres magának, de nem a megszokott módon.
Jövendőbelijét csak a hangja és személyisége alapján akarja kiválasztani. A már „versenyben” lévő két nőhöz Lena csatlakozhatna harmadiknak.
Lena végül pénzügyi nehézségei miatt egyezik bele az ajánlatba, hiszen ha nemet mond a házasságra, vagy Dante nem őt választja, akkor is százezer euróval gazdagodik. Mindezek
ellenére határozottan nagy őrültségnek tartja ezt az egész helyzetet.
A lánynak nemcsak saját érzéseivel és vetélytársnőivel kell „megküzdenie”, hanem a férfi titkával is, ami talán a legnagyobb akadály mind közül. Vajon képesek lesznek együtt túllépni a múlton és megtalálni a boldogságot?

Borbás Edina stílusára jellemzően érzékenyen és magával ragadóan festi le karakterei érzelemvilágát ebben a szenvedélyes, fordulatokkal teli szerelmi történetben. Ez a regény azoknak szól, akik hisznek a sorsban és a második esélyben, akik merik vállalni a kockázatot a boldogságért, és akik tudják, hogy az igaz szerelemre érdemes várni.

Megjelent: 2023

Kiadó: Álomgyár

Már az elején le kell szögeznem, én tisztelem Borbás Edina munkásságát, mert szerintem fantasztikus író, nem hiába olyan népszerű szerző. Ezen bejegyzésem nem azért született, hogy őt lejárassam, vagy kritizáljam a munkásságát, csak szeretném kifejteni a véleményemet az Igen? című kötetéről.

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmaz!

 

 ,,Ne féljen! Még senkinél sem tartott örökké a sírás. Egyszer majdcsak elfogynak a könnyek."

 

Röviden a tartalomról...

A fülszöveg nagyon jól felvezeti a könyv tartalmát, de nem annyira, hogy elspoilereze az olvasók számára. 

Lena nehéz helyzetbe került, mert az imádott kis péksége tönkre ment, az élete kissé nehézkes és maga sem tudja, mihez is kezdjen. Na, ekkor toppan be a képbe a gazdag Dante, aki olyan ajánlatot tesz neki, ami megváltoztatja az egész életét. Ez a döntés nem csupán a lány, de a férfi életét is gyökeresen megváltoztatja és kezdetét veszi egy hatalmas kaland.

A véleményem a regényről...

Már sok jót hallottam Borbás Edina regényeiről, de egészen eddig csak A ​szerájt olvastam el, ami roppantul tetszett, így adtam neki még egy esélyt, hátha ez is magával ragad. Sajnos kissé csalódottan csuktam be, mert több problémám is akadt vele.

Először, nekem irtóra bejött ez az alapcselekmény: a titokzatos milliárdos Dante Sommers feleséget keres a maga furcsa, kissé abszurd módján. Van két lány, akiket szó szerint kiközvetítenek neki, illetve egy, akit ő maga választ be a ,,csapatba", hogy ők hárman elkezdjenek versenyezni azért, melyikükből legyen a megfelelő Mrs Sommers. A teljesen hétköznapi Lena is versenybe szál, de feszengve érzi magát a két bombázó mellett, akik sokkal elszántabbak, mint a kis péklány, aki a maga bájos ügyetlenségével mindenki szívébe belopja magát, 

Lena karaktere ütős lett, mert szerintem kidolgozott történettel, háttérrel bírt, miközben valós problémákkal küzdött. Számomra fényévekkel szimpatikusabb lett, mint Dante, és egyáltalán nem értettem, miért is erőlködött azért a pasiért. Jó, többször is hangoztatta, feladja, meg őt nem érdekli az egész, de mégsem volt eléggé határozott, és ettől egy picit csalódtam benne. 

Dante volt az egyedüli ebben a regényben, akit egyáltalán nem tudtam megkedvelni. A hülye döntéseit úgy hozta, mint egy hisztis kisgyerek, aki játékokat kap, és mivel nem tud köztük dönteni, mindegyiket kipróbálja, majd a legselejtesebbet kiválasztja és hisztizik miatta. Itt csak egy ,,játékot" próbált ki, de azt sokszor, és amikor már érezte, hogy inkább irtózott tőle, mintsem vonzotta, erre puff, őt választja, mert beveszi minden ellenőrzés nélkül, hogy terhes. Na, ez a klisés terhességtől falhoz tudtam volna vágni a könyvet, mert annyira nem tudtam megérteni, hogy egy okos, milliomos férfi, hogyan tud egyből  bedőlni egy ilyen ősi trükknek. Szerintem az a szál csak gyengítette az egész cselekményt és felesleges konfliktus volt, bár valami okot kellett adni a felesleges konfliktusra, hogy drámázhassanak. 

Attól totálisan kifeküdtem, hogy ez a fickó volt, aki megkereste a fiatal nőt, mint lehetséges ara jelöltet, erre már az elejéről úgy kezelte, mintha nem is azért hívta volna oda. Nem is értem, miért nem látott benne semmi lehetőséget, és azt sem, hogy ha így állt hozzá, minek hívta be versenyzőnek, hiszen senki sem tartott pisztolyt a fejéhez.Utána változott a helyzet, de a továbbiakban sem értettem, miért a számító Olivia karakterét helyezte előtérbe, akitől a hideg kirázta, mégis többször is megk*félte, mint egy hormontúltengéses kiskamasz. Azt nem tudtam elfogadni mentségnek, hogy férfi, meg hajtja a vadászösztön, stb.., mert gusztustalan volt, amit művelt. Okosnak volt beállítva, de annyira egyszerű volt, mint a faék. Nincs arra mentség, hogy pont annak mondta el a legféltettebb titkait, akiről elkönyvelhető volt, hogy simán felhasználja őket ellene, ha az érdeke úgy hozza,  miközben az, akibe elmondása szerint totálisan megbízott, nem mondott semmit és hagyta szenvedni. 

Számítottam egy Olivia kaliberű karakterre, aki mindent megtesz a céljaiért, hiszen eléggé magas volt a tét. Az egész Dante hülyesége volt, amiért ekkora teret adott neki, és bevett minden hülyeséget, illetve simán elnézte egy szó nélkül, ahogy szegény lánnyal szemétkedett. Na, ott teljesen kiakadtam, mert többet vártam volna a pasastól. Nem sokat, de azért rendesen rászólhatott volna, hogy túlzásba viszi a hisztit ahhoz képest, hogy őt is nagyon okosnak állította be az író, csak emberileg volt kibírhatatlan hárpia.

Patricia egy felesleg volt. Róla semmit sem tudtam meg, mégis annyi reményt fűztem hozzá az elejétől, és kicsit örültem, hogy neki másképpen alakult a helyzete, mert ő kevésbé volt k*csög, mint Olivia. 

Sebastian és Oliver mellett a furi, kissé szörnyűséges macska lett a kedvencem, ők együtt szimpatikussá váltak a számomra, feldobva a történetet cselekményét. Amúgy annyira sajnáltam a cicát, szegénynek nem volt könnyű sorsa, és nem csodáltam, hogy olyanná vált.

Ami nekem még inkább kiverte a biztosítékot:

Először is, ott volt a nő, akit ápolt, szeretet és elvesztett. Ennek a helyzetnek a lezongorázása is olyan felszínes volt, és túlságosan gyorsan le is lett tudva, miközben részben fontosan kapcsolódott a történet alakulásához. Itt, az érzések kezelése volt a leghiányosabb, mert hiába írta le, hogy Dante szenvedett, mégis olyan gyorsan továbblépett rajta. 

A másik, ami nekem kissé gyorsan lezajlott, az a betegség kezelése volt, ami még inkább szerves részét képezte az egésznek. Emiatt hozott rossz döntéseket, amiket hiába korrigált, én nem tudtam volna neki olyan könnyedén megbocsátani neki, mint Lena, bármennyire is szerelmes lettem volna belé.

Amit nagyon imádtam benne és amiért másoknak is ajánlanám:

Engem nagyon beszippantott, mert egyszerűen képtelen voltam letenni. Ebben szerepet játszott a kíváncsiság a végét illetően, de ettől eltekintve is eléggé olvastatta magát. A nyelvezete érdekes, izgalmas a történet vezetés, nem vált unalmassá, csak akkor, amikor Dante rossz döntéseket hozott, de azokon is át lehet könnyedén lendülni. 

Szerintem egyszer mindenképpen megéri elolvasni.