Véleményem Monos Anett ~ Szenvedélyes hadviselés (Gyűlöllek szeretni 1.) című könyvéről

 Monos Anett

 Szenvedélyes ​hadviselés (Gyűlöllek szeretni 1.)

 

Besztercy Bálint bokszedző, az egyéjszakás, fájdalommentes kapcsolatok híve. És jól érzi magát a bőrében. Egészen addig, amíg egyik napról a másikra a nyakába nem szakad az edzőterem vezetése, és veszélybe nem kerül a megélhetése. Ezért kényszerű döntést hoz: felad egy hirdetést, hogy lakótársat keres. Ám a lány, aki a hirdetésre jelentkezik, összekuszálja Bálint életét. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Petrás Adri egy bántalmazó kapcsolatból menekül Budapest túlfelére, egy olcsó albérlet és a biztonság reményében. A nyolcadik kerületben azonban egykori ellenségével, Bálinttal találja szemben magát. Ismét a táncba menekül, hátha megnyugvásra talál. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Két ellenség.
Egy közös lakás.
Régen osztálytársak.
Most lakótársak.
Fojtó múlt.
Vágytól terhes jelen.

Mi történik, ha két szenvedélyes, makacs, tűzről pattant ember egy légtérbe kerül? Garantált az apokalipszis.

Író: Monos Anett

Kiadó: Skarlát Kiadó

Megjelenési év: 2024

Letölthető: www.skarlatkiado.net

*---*---*

Monos Anett ismeretlen szerző volt a számomra egészen addig a pillanatig, amíg nem készítettem vele >> interjút << mert azóta felkerült a kedvenc szerzőim listájára. Nagyon jó érzés volt megismerni őt a kérdéseim által és sokkal több dolgot megtudni róla. Hamar szimpatikussá vált, éppen ezért is örültem, hogy elolvashattam a regényét, mert olyan megtisztelőnek éreztem. Ebben a bejegyzésben megfogalmazom az őszinte véleményemet a könyvéről. 

 Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

 

,,Egy harcos nem lehet gyenge, márpedig te harcos vagy, baszki!"

A borító....

Bárki bármit mond : ennél nem választhattak volna tökéletesebb borítót. Nálam 10/10-es, mert passzol a történethez, a karakterekhez és annyira figyelemfelkeltő. Kreatív a sok modelles fedlap között, csak remélni tudom, hogy a további részek is hasonló tematikára épülnek majd.

A cselekményről...

Ez a kötet nemcsak a Skarlát Kiadó első debütálása, hanem Monos Anett első komoly regénye is, mivel az írónőnek idáig csak szerkesztései és novellái jelentek meg. Szerintem, sikeresen vette az akadályokat és egy ízig-vérig romantikus regényt kapnak az olvasók, amely sokkal többről szól, mint azt bárki is gondolná, ha rápillant. 

A nyitókötet fiatal felnőttekről szól, akik próbálnak megküzdeni az élet nehézségeivel és olykor viccesebbnél is viccesebb helyzetekbe kerülnek, miközben küzdenek a felszínen maradásért. El kell ismernem, nem mindig volt könnyű dolguk a karaktereknek, de szerintem roppantul jól lavíroztak az élet buktatói között. Akadtak benne dühítő pillanatok, fájdalmas szenvedések, vicces beszólások, kínos szituációk, meg úgy minden, amiket az élet magával hordoz. 

,,– Szóval, ha újrakezdhetné, nem jönne össze vele?
Lenke néni töprengőn elhúzta a száját.
– De – felelte végül. – Kötélnek állnék, mert a viharok között sokszor előbukkant a szivárvány is."

 Roppantul érdekes volt, ahogy a szerző az elejétől kezdve egészen a végéig fenntartotta a feszültséget, nem ült le a cselekmény, szinte olvastatta magát az egész történet. Jó, ebben szerepet játszott az is, hogy Anett egyik legnagyobb erőssége az érzelmek átadása, ami minden tekintetben remekül átjöttek. Úgy írt kemény témákról, hogy szinte a bőrömön éreztem Adri vagy Bálint fájdalmát, miközben voltak olyan jelenetek, pillanatok, amikor hangosan nevettem a beszólásaikon. 

 ,,Túl sok minden történt egy nap alatt, most már csak le akartam feküdni, és másnap nem a saját életemben felébredni."

Komoly, kemény témák: brutális, hogy mennyire jól áttudta adni az iskolai bántalmazást, amit nem csak átélni nehéz, de írni is róla. Sokan bele sem gondolnak, hány ember életét tette tönkre, és ebben a műben tetszett, ahogy a karakterek kezelték a múltat. Engem mégis a párkapcsolati erőszak fogott meg a legjobban, és az, ahogyan Adrienn minden tekintetben megerősödött, mert azokról a gondolatokról imádtam olvasni. 

Ellenségekből ~ szerelmesek, vagy ahogyan mostanság annyira népszerű enemies to lovers

Rajongok az ilyen történetekért, szóval a fülszöveggel engem már az elején megfogtak. Adott lett az olvasók számára két olyan karakter, akik mélységesen fájó sebeket hordoznak magukban, mégis annyira lehet nekik drukkolni. A csipkelődéseiken, beszólásaikon többször is felnevettem, annyira ütősre sikeredtek. Az egész helyzet adta magát, bár néhol eléggé rezgett a léc és tényleg félő volt, hogy Adrienn vagy Bálint kinyírja a másikat. Ők totálisan utálták egymást, és ez nem túlzás, köszönhetően a közös múltjuknak, amiből itt-ott részletet kaptunk, ahogyan egyre jobban megismertük őket. 

,,– Mi volt közöttetek? – tenyerelt bele a közepébe kertelés nélkül.
– Semmi és mégis túl sok."

A váltott szemszög sokkal jobb volt, mintha csak egy nézőpontból követhettük volna az eseményeket, ezt igazán ötletesnek találtam. 

A mellékkarakterek háttértörténete néhol érdekesebb volt a számomra, és még többet olvastam volna Tomáról. Nagyon remélem, hogy a folytatásban ugyanolyan nagy szerepet kap, mint az első részben, mert ő üde színfoltja lett a cselekménynek. Szerintem ő dobta fel a leginkább, illetve a bölcs tanácsai, vicces megszólalásai sokat lendített az események alakulásában. Nálam ő lett a tökéletes befutó, természetesen csak Adri és Bálint után.

Imádtam, hogy szerepet kapott benne a sport, de mégsem annyira, hogy uralja az eseményeket, vagy túl bonyolítsa, vagy felesleges dolgokkal töltse ki az oldalakat, mert én a romantikus pillanatokra sokkal inkább kíváncsi voltam, mint a bokszra. A kémi jobban működött, mint az edzés, és szerintem abból is éppen elegendőt kap az olvasó, gondolok itt Adri és Bálint közös pillanataira, vagy Bálintra, amikor mentorként segített a kis védencének. 

Furcsa vagyok, de őszintén, én kissé megijedtem, amikor megláttam, hogy hány oldalas, mert irtó soknak tartottam, aztán a végére meg úgy olvastam volna még plusz száz oldalt. 

Összegezve: én bátran ajánlom azoknak, akik szeretnének egy jó, romantikus, new adult regényt olvasni, ami komoly témákról szól.  Olvastatja magát, és szinte pörögnek az oldalak, ahogyan kiteljesedik, ehhez pedig hozzájárul a könnyed nyelvezet, humoros szituációk és szimpatikus karakterek.