Véleményem Kate Quinn ''Alice ​hálózata'' című könyvéről *--*

 Kate Quinn

 Alice ​hálózata

 

A ​második világháborút követő felfordulás idején egy amerikai egyetemista lány, Charlie St. Clair teherbe esik hajadonként, és közel jár ahhoz, hogy jómódú családja kitagadja őt. Ráadásul kétségbeesetten kapaszkodik a reménybe, hogy hőn szeretett unokatestvére, Rose, aki a háború alatt eltűnt Franciaország nácik megszállta részén, talán még él. Így amikor a szülei Európába küldik, Charlie Londonba szökik, eltökélve, hogy kideríti, mi történt az unokatestvérével. Ehhez Eve Gardinertől remél segítséget, aki egy iszákos, láncdohányos és rendkívül ellenszenves nő. Neki is van egy titka: egy női kémhálózat ügynöke volt, az Alice-hálózaté. Eve lelepleződött, és meg kellett tapasztalnia a háború legkegyetlenebb oldalát. Először nem akar Charlienak segíteni, ám a fiatal lány egy férfi nevét említi, akit Eve egykor szeretett, és aki gyanúja szerint elárulta a németeknek. Vajon él még a férfi, és más asszonyok végzete is az ő lelkén szárad? Eve elhatározza, hogy kideríti a férfiról az igazat, ezért segítséget ajánl Charlie-nak. Így ketten vágnak neki Franciaországnak: Eve, hogy kiegyenlítse a számlát, Charlie pedig, hogy végre békére leljen.

*--*--*

Már régóta szemeztem Kate Quinn művével, mert nagyon figyelemfelkeltő és gyönyörű a borítója, illetve a fülszövege. Imádom az olyan regényeket, amelyek kapcsolódnak valamelyik világháborúhoz, mert szerintem kifejezetten érdekes és bőséges témát tudnak biztosítani, amolyan kimeríthetetlen, kiaknázhatatlan lehetőséget. A regény több, mint ötszáz oldal, és ebben a bejegyzésemben kicsit bővebben is kifejtem a véleményemet róla. Ígérem, annyira nem spoilerezem el *--*

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmaz!

 

 

,,Az első ember, akivel Angliában találkoztam, hallucináció volt."

 

Tartalom...

 

A fülszöveg roppantul jól leírja az egész olvasmány cselekményét és tartalmát, de mégsem teljesen.  Az olvasó váltott idősíkokon keresztül megismerheti a nők helyzetét, mivel két szálon és idősíkon futnak végig az események. Kibontakozik a múlt (1915) és a jelen (1947)  fájdalmas, kissé felkavaró pillanatai, miközben megismerhetjük az Alice hálózatot.

 

 

Véleményem a könyvről... 

 

Előre is elnézést kérek, ha kissé csapongó lesz a véleményem az olvasmányról, mert ezernyi gondolat cikázik bennem, amiket nehéz összeszedetten megfogalmazni. Több héttel ezelőtt olvastam el a könyvet, de még mindig a hatása alatt vagyok, mert nagyon vegyes véleménnyel vélekedek róla. Nagyon tetszett benne az Alice hálozat kibontakozása, de szerintem irtóra túlírt, lassan indulnak be a cselekmények, és olykor elsikkant a szerző a lényeg felett, mert a felesleges dolgokat rágta az olvasók szájába. Ezzel szemben a leírások tetszettek, mert ezáltal megtudtam ki hogyan néz ki, mégis egy idő után már ez sem tudott lázba hozni, szimplán untatott, mint Charlie St. Clair karaktere. 

Charlie St. Clair ~ ő egy fiatal, megesett lány, aki az édesanyjával utazik, hogy egy puccos magánklinikán megszabadítsák őt a ,,problémájától". Az édesanyjával folytatott kommunikációja, amolyan tükröt mutat a 1947 helyzetre, mennyire nehéz lehetett egy fiatal, egyedülálló, terhes lánynak, bár én erről még többet olvastam volna. Az elején még a párbeszédek is gördülékenyen mentek, sőt kifejezetten  érdekesnek ígérkezett minden, több szempontból is potenciális lehetőséget biztosítva, mégis olyan érzésem volt, mintha ebből nem hozta volna ki a maximumot. Hamar leült a történet, egészen addig, amíg Charlie le nem lép, magára hagyván az édesanyját, és elindul megkeresni Rose nevű unokatestvérét.  Róla először csak annyit lehet tudni, hogy ők ketten közel álltak egymáshoz, viszont négy évvel korábban eltűnt Franciaországban, és az egyedüli nyom hozzá nem más, mint egy Eve Gardiner nevű titokzatos nő.

Ha lehet ilyent írni, akkor leírom, hogy nekem egyedül Eve Gardiner miatt érte meg elolvasni. Ő egy brutálisan érdekes karakter. Azt el kell ismernem, az első felbukkanásától megfogott engem, mert nem hétköznapi pillanat volt, csak úgy, mint azok a dolgok, amiken keresztül kellett mennie a múltban. Cseppet sem csodálkozom miért lett olyan, amilyenné az évek változtatták. A nő a kulcsszereplője a történetnek, mert a 1915-ben játszódó eseményeket az ő szemén keresztül követhetjük nyomon, kibontakoztatva egy vészterhes időszakot. Rajta keresztül csöppenünk bele a hálózat tevékenységeibe, bár lassan épült fel, nekem mégis sokkal izgalmasabb volt, mint a Charlie. 

 

,, – Ő a maga fénylő csillag? – kérdezte Eve önkéntelenül. – A legjobb ügynöke?

– Igen. – Cameron elmosolyodott, és a szeme sarka  ráncba szaladt. Most ismét a névtelenséget sugalló tweedöltönyében volt, nem a makulátlan barna uniformisában. – Úgy vélem, senki sem készítheti fel magát jobban. 

– Én éppen olyan jó leszek – jelentette ki  Eve szenvedélyesen. – B-büszke lesz rám."

1915-ben kerül a kémszervezetbe, remek kiképzését arra használja, hogy munkája során németektől gyűjtsön be fontos információkat, amiket később feltudnak használni. Mindet könnyíti a kiváló német nyelvtudása, illetve a kisugárzása, ami lehetővé teszi, hogy könnyedén elvegyüljön.

Nekem igazság szerint onnan kezdett izgalmassá válni az egész, amikor Lili először megjelent, és ahogy haladtunk a vége felé, egyre szimpatikusabb lett. Eve mellett ő volt a másik olyan személy, akiért megszakadt a szívem, mert reméltem, hogy jobb sorsot kap, sőt imádkoztam érte, hátha könyörületesebb lesz vele az írónő, mégis már az elejétől érezhető volt a vihar előszelei. 

A harmadik személy, aki könnyeket csalt a szemembe, az Charlie unokatestvérének, Rose sorsa, amikor kiderült mi történt vele annak idején, amikor eltűnt. Valahogy éreztem,kifejezetten borítékolható volt a halála, mert máskülönben megkereste volna az unokatestvérét, bár reméltem, hátha csak fogságba esett, vagy történt vele valami olyan, ami meggátolta ebben. Aztán ahogy René nagyobb szerephez jutott, onnan már minden totálisan nyilvánvaló lett a számomra. 

Nekem a vége nem tetszett. Én sokkal jobban örültem volna annak, ha találkoznak egymással és leülnek beszélgetni azok után, ami René házában történt, vagy csak csevegtek volna egy jót, mint annak idején. Ha az olvasó tovább gondolja, akkor elképzelheti, ahogy a boldog kis családhoz odatoppan a nő, de én úgy végig olvastam volna mit mondott volna neki Charlie, vagy miket mesélt még Eve.

Maradtak bennem kérdések, hogy vajon tényleg jól értettem-e azt, amit Eve az utolsó oldalakon mesél, merre is járt a keresztelőt követő időszakban. Ha igen, akkor az nagyon szuper. 

 

Amit feleslegesnek éreztem benne...

Charlie terhességét : szerintem enélkül is megállta volna a történet, ha csak simán lelépett volna otthonról, hogy megkeresse az unokatestvérét. A gyerkőcöt elég lett volna, ha a végén szövi bele, bizonyos időugrást követően. 

Nem bántam meg, hogy elolvastam, mert az első x oldal után, amikor beindul a cselekmény, és  Eve elkezdett a múltról mesélni, onnantól igazán örültem annak, hogy időt szántam rá.