Halálos rozé (Szekszárdi vörös 1.)
Renáta a nyüzsgő Budapestről egy nyugodtabb élet reményében költözik Szekszárdra. Egy szokatlanul meleg, októberi napon veszi birtokba a buja kertben megbúvó új házát, és lelkesen veti bele magát a lakberendezésbe, a kertészkedésbe, illetve a várossal meg a lakóival való ismerkedésbe.
A rangos Rozémustrán összebarátkozik a legjobb rozénak járó díjat elnyerő borásszal is, ám amikor másnap reggel pincelátogatásra érkezik hozzá, holtan találja a férfit. A rendőrség szerint egyértelműen baleset történt: a borász óvatlan volt, ezért mustgázmérgezést kapott.
Renáta azonban biztos benne, hogy a férfi gyilkosság áldozata lett, ezért maga áll neki kinyomozni, ki lehetett a tettes.
Patkó Ágnes könyvére a tavalyi évben figyeltem fel, egy másik, szintén népszerű hazai krimi írónő jóvoltából. Ha értesülésem nem csal, akkor ez az első megjelent regénye és a General Press Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Engem legelőször a gyönyörű borítója fogott meg, mert irtóra tetszik a színvilága meg az összképe. Szerintem nagyon jó ötlet volt, hogy a rózsaszínt választotta hozzá az írónő, pláne, hogy mellé még társul egy eléggé megkapó cím, a fülszövegről nem is beszélve. Ebben a bejegyzésben összeszedtem minden gondolatomat a Halálos rozé című könyvről.
Figyelem!
Cselekményleírást tartalmazhat!
,,Miss Marple igazsága itt is érvényes: egy kicsi településen is előfordul minden."
Tartalom...
A fülszöveg nagyon jól leírja a kötet tartalmát. Karai Renáta a nyüzsgő Budapesti mindennapokat feladva, Szekszárdra költözik, hogy belevesse magát a nyugodt, csendes, vidéki létbe. A ház körüli munkák közben ismerkedik meg egy vele egyidős fiatal nővel, akivel hamar összebarátkoznak. Ildinek köszönhetően Renáta egyre több embert ismer meg maga körül és hamar rá kell döbbennie, hogy egy vidéki kisvároskában sem minden olyan rózsás, mint elsőre gondolta.
A véleményem a könyvről
A Halálos rozé egy könnyed, csajos olvasmány, nem túl hosszú, nem nagy terjedelmű, lassan haladó, kevés karakterrel dolgozó, kissé kiszámítható, de mégis van benne valami, amitől képtelen voltam letenni olvasás közben. A hangulata magával ragadó, számomra nagyon kellemesnek érződött. Gyorsan haladtam vele a nyelvezete miatt, remekül nyomon követhető a cselekmény, dinamikusan halad, nem csapongó, nem túlírt, nem túl bonyolított és nem egy szokványos krimi, bár nekem akadt benne olyan dolog, amivel annyira nem értettem egyet, de lentebb ki is fejtem, hogy mi volt ez.
Renáta egy okos, tanult, független fiatal nő, aki önkéntelenül olyan kalandba keveredett bele, amire még álmában sem gondolt. Tipikus karakter, akit az olvasók egyik része biztosan imádni fog, míg a másik része tuti idegesítőnek fogja találni a maga kotnyelessége miatt. Én nagyon vegyes véleménnyel vélekedek róla, és még mindig nem tudom eldönteni, hogy kedveljem-e, vagy szimplán idegesítőnek tartsam. Lehet, a folytatásban még közelebb kerül hozzám és akkor már könnyebben eltudom majd dönteni, melyik oldal a nyerő.
Ő az a szereplő, aki úgy csöppen bele egy gyilkossági ügybe, mint ahogyan Agatha Christie regényeiben Miss Marple. Látjuk az előzmény eseményét, majd megtörténik maga a gyilkosság és onnantól neki kell kiderítenie mi is történt pontosan. Nekem picit furcsának érződött, hogy ilyen hamar lezárták a rendőrök a nyomozást, pedig eléggé egyértelmű volt még laikus szemmel is, hogy valami nem stimmel az egésszel. Jó, részben érthető, ha nem akartak vele foglalkozni, de még csak fel sem merült bennük az, hogy jobban utána nézzenek a dolgoknak és ez nekem kissé zavarónak érződött. Én őszintén jobban örültem volna annak, ha Renáta az egyik rendőrrel nyomozta volna ki, nem pedig a saját szakállára akciózott volna. Hozzá kell tennem, van egy olyan érzésem, hogy a folytatásban még szerelmi szálat fog képezni az egyik férfi, mert a vége sokat sejtető volt.
A gyanúsítottak: imádtam benne, ahogyan a szerző mindenkit megpróbált lehetséges bűnbaknak felmutatni, mivel ezzel is összeakarta kuszálni a szálakat, nehogy túlságosan könnyen rájöhessen az ember ki is a valódi tettes. Mindenki gyanús volt, mégis a gyakorlott krimi fanatikusoknak már az elejétől kezdve összeáll a kép és kiderül minden.
Szintén élvezhetőek voltak azok a részek, amikor Renáta kertészkedett, vagy amikor mélyebben belevetette magát az ügy felgöngyölítésébe. A nyomozás kellően izgalmasnak tűnt így a csendesebb, nyugisabb részek jól összhangba kerültek az izgalmasabb, eseménydúsabb cselekményekkel. Én több izgalmat is elbírtam volna benne, de tetszett, hogy nem lett túlbonyolítva az egész.
A karakterek kidolgozottak voltak, komoly háttér sztorikkal. Ildi picit soknak tűnt, remélem belőle egy hangyányit kevesebbet kapunk a folytatásban és jobban előtérbe kerül a barátságuk alakulása, mert nekem ez így nagyon gyorsnak érződött.
El kell ismernem, olvasás közben többször is megfordult a fejemben, hogy mennyire szívesen megkóstolnám azokat a borokat, amikről szó esett a regényben. Például József díjnyertes borát, vagy azokat, amelyek még indultak a bormustrán. Szívesen kibontottam volna egy jó kis rozét és kicsit bánom is, amiért nem így tettem, mert úgy még hangulatosabb lett volna az összkép.
Összességében az a véleményem, hogy Patkó Ágnes nagyon jól ír, szimpatikus az írói stílusa. Nagyon remélem, hamarosan még több munkájához lesz szerencsém, mert sok potenciális lehetőség van a folytatást nézve. Több olyan szál is elindult a végén, amelyek folytatására kíváncsian várok.
Amit a folytatástól remélek..
~ még izgalmasabb bűncselekmény és nyomozás
~ ugyanilyen szimpatikus karakterek
~ Ildi és Renáta szerelmi életének bővebb kibogozása. Előbbinél érezhető az illető kiléte, míg utóbbinál csak sejthető, bár addig még sok víz lefolyik a Dunán és bármi megtörténhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.