Véleményem Robin O'Wrightly "Kettős ​kereszt (#Wetoo 1.)" című könyvéről

Robin O'Wrightly

Kettős ​kereszt (#Wetoo 1.)

,,A ​rémálomban egyetlen jó dolog van: az ébredés.

Kivéve, ha a valóság szörnyűbb, mint az álom.

A Gyilkos emlék kisregényben két nő idővonala tárul elénk, az egyikük, Connie V. Marshall, fotós már túl van élete legdurvább cselekményén: ámokfutást végzett egy irodában, maga után hagyva 15 áldozatot. A másik, Shauni Hullivan, nyomozó pedig még előtte áll a saját legdurvább élménye feldolgozásának: miért lát rettenetes rémálmokat nemi erőszakról és képtelen lefeküdni férfiakkal? Két nő üldözi a gólemét, egymást és végül önmagát. Mindeközben nem is sejtik, hogy sorsuk több szálon kapcsolódik össze, mint azt hitték… Mindketten a saját poklukból indulnak, de eljutnak a saját Paradicsomukba a végén?

A Tinnitusz novellában egy házaspár konfliktusa egy buli után bontakozik ki, amikor nem várt vendégeik érkeznek… Ismerik-e egymást annyira, hogy megmentsék az életüket?

A Testcserés számadás előzetes egy nagyon megosztó és bizarr erotikus-misztikus lélektani thrillerhez. Sarah Z. Montgomery nem mindennapi nő: képes lélekként testekben utazni, így spirituális testszállítóként tevékenykedik. Saját erkölcsi állapota és a házassága is komoly veszélybe kerül egy félresikerült küldetésben. Vajon el lehet viselni a lelki erőszakot? És mi lesz a Montgomery család további sorsa?

A #WeToo – Kettős kereszt vérmes, tabudöntögető lélektani thrillere mindannyiunk története, akár keresztülmentünk a családon belüli erőszaktól a szexuális abúzuson át a totális lelki és testi sérülésig, akár nem.”

Rendelhető ~~> https://shop.konyvmogul.hu ~ #Wetoo - Kettőskereszt

A szerző hivatalos oldala ~~> Robin O'Wrightly Books

*

Én nagyon kedvelem Robin O'Wrightly könyveit, és elhatároztam, hogy az összes, eddig megjelent regényét kiolvasom. Még akad pár, ami hátra van, köztük volt a Wetoo, amiről sok jót olvastam, ezért helyeztem tavaly előtérbe, de félre kellett tennem más művek miatt, csak idén fejeztem be. Az Emlékkönny után a Gyilkos emlék lett hivatalosan is a kedvencem az írónőtől, bár erős holtversenybe került az Andrea&Andrea című narrációs szatírájával. Utóbbiakat is szeretem, mert viccesek és remek kikapcsolódást nyújtanak egy fárasztó nap után, de a lélektani valahogy sokkal jobban közelebb került hozzám. Nem tudom, miért, de valahogy úgy érzem, izgalmasabb a cselekmény, a fogalmazásmód olvastatja magát, a karakterek szimpatikusabbak és teljesen beszippant. Ilyen leírós téren eléggé erős a szerző, mert nagyon jól tud fogalmazni. (Megjegyzés: szerintem több ilyet kellene írnia.)

Így jártam a Wetoo-val is. Leültem, olvastam, olvastam, és a végén azt vettem észre, hogy elfogytak az oldalak.  

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

Röviden a Wetoo-ról…

A regényt tartalmilag három részre lehet felosztani: Gyilkos emlék; egy rövid novella és egy kisebb beleolvasó a második részbe, ami önálló kötetként is olvasható.

 Ami tetszett benne…

A Gyilkos emlékkel kezdem, mert ezzel indít a könyv, és számomra ez volt a legfontosabb történet benne. A cselekmény váltott szemszög, két egymástól különböző hölgy - Connie V. Marshall és Shauni Hullivan - elbeszéléséből áll, akiket egy dolog köt össze. Mindkettőjüket megerőszakolták, és ez kihatással volt az életük további alakulására. Az egyik bűnöző, a másik bűnüldöző. Harcolnak a belső démonaikkal, amik teljesen felemésztik őket. Egy érem két oldalát képezik: a rosszat és a jót.

Connie lett a kedvencem, bár szerintem ezzel egyedül csak én vagyok így. Sokkal jobban felkeltette a figyelmemet, mint a másik kulcskarakter, és érdekelt, milyen lezárást kap a története. Emellett, kidolgozottabbnak éreztem, tökéletesen felvezetve a lelki okot, a belső indítékot a cselekedetére. Na, nem mintha egyetértenék vele a gyilkosságokat illetően, mert az erőszak sohasem szabad, hogy megoldásul szolgáljon, bármi is történik. Volt választása, ő rosszul döntött, és ezáltal remek ellenpéldául szolgál azok számára, akik átéltek hasonló borzalmat.

Shauni más tészta.

Őt is kedveltem, csak mégsem tudott annyira a szívemhez nőni, hogy érdekeljen a karaktere. Sajnáltam a történtek miatt, és drukkoltam, hogy megtalálja, aki ezt tette vele. Ő egy erős női karakter, csak olykor egy picit átesett a ló túloldalára. Amikor találkoztak egymással, és Shauni úgy beszélt, ahogy, akkor enyhe ellenszenvet váltott ki belőlem, és az iránta érzett együttérzésem el is párolgott.

Tetszett a Gyilkos emlékben az utolsó nagy csavar, amire bár számítottam, mégis meglepetten érintett, és ezért hatalmas piros pont az írónőnek.

Ami nem tetszett benne, az a szerelmi szál, mert feleslegesnek és túlságosan gyorsnak éreztem, sokkal jobb lett volna, ha az kimarad, és ezt úgy írom, hogy brutálisan nagy romantika fanatikus vagyok.

*

A Tinnitusz egy rövid kis szösszenet, ami nem kapcsolódik a Gyilkos emlékhez, csak benne is kulcsfontosságú szerepet játszik a nemi erőszak. Őszintén, hozzám nem igazán került közelebb, mint az előző történet, pedig élethű karakterábrázolások voltak benne, és igazán elgondolkodtató cselekmény.

*

Annál inkább megfogott a Testcserés számadás beleolvasója, ami felkeltette a figyelmemet. Nem egy kaptafára épül, igazán egyedi az alapötlete, nem tucat sztori. Szóval, már tudom is, mi lesz a következő olvasmányom Robintól.

Figyelemfelkeltő fülszöveg, elképesztő borító, érdekes karakterek, kibogozásra váró cselekmény, izgalmak, hát kell ennél több? Nem hiszem. :D

*

Fentebb már összeszedtem, hogy mi tetszett, és mi nem, így az összegzésben inkább arra térek ki, mennyi érzést váltott ki belőlem. Azt kell írnom, remek kikapcsolódást nyújtott számomra, és igazán olvasmányos volt, hála a szerző remek fogalmazási készségének. Remélem, hogy több ilyen könyvet is ír, én mindenesetre támogatom benne.