P. M.
Marlon
Labirintus
A skorpió árnyékában
,,A múlt egyesek számára béklyót jelent, míg mások menekülnek előle, de akadnak olyanok is, akik szembeszállnak vele. Peter Sabienski a gyász fogságából kitörve ez utóbbi mellett dönt. Útja az Almstadt és a Dubarrais családok kastélyaiba vezet, hol megannyi titokra lel. Mindeközben gonosz kezek szövik köréjük a hálót, semmi sem az, aminek látszik. De vajon ki az igazi áldozat a sok szereplőt felvonultató, ördögi játékban?
A több
szálon futó történetben helyet kap a krimi, a sci-fi és a romantika is némi
humorral fűszerezve."
A szerző hivatalos oldala ~> P. M. Marlon / Jáchim Legrup
Figyelem!
Cselekményleírást tartalmazhat!
,,Levedli bőrét a hüllő, tollát a madár, szőrét az emlős. Teszik mindezt a külső tényezők hatására, s nem önszántukból. Az ember nem élhet át hasonlót, csupán személyiségét képes lecserélni. Teszi főként álnok célok megvalósításáért, s kevésbé a jószándék motivációjából."
Röviden
a könyvről…
A mű 2017-ben jelent meg az Underground
Kiadó gondozásában. A regény főkaraktere Peter Sabienski, akinek a történetét
követhetjük nyomon. Van benne sci-fi, egy krimi szál, amit érdekesnek találtam,
némi romantikával vegyítve. Könnyed kikapcsolódást nyújt egy fárasztó nap után.
Első
benyomásom róla…
Ez volt az legelső könyvem a szerzőtől,
így nem tudtam, mire is kellene számítanom, vagy mit kellene elvárnom az adott műtől.
A fülszöveg felkeltette a figyelmemet, mert nagyon imádom az olyan regényeket,
amelyben fontos szerepet játszik a krimi, illetve a romantika. Ezért akadt meg
rajta a szemem, és egyre kíváncsibbá tett, vajon a szerző hogyan tudja ötvözni
ezt a szálat a sci-fivel, illetve hogyan tudja belecsempészni a romantikát.
Őszintén, vegyes érzések kavarogtak
bennem, miután befejeztem. Először nem igazán tetszett a történet, mert
túlságosan vontatottnak éreztem. Olvasás közben többször is elvesztettem a
fonalat, és vissza kellett lapoznom, mi is történt az adott pillanatban. Csak
második nekifutásra tudtam rendesen végig olvasni, és nagyon sokáig húztam,
halasztottam a bejegyzés megírását. Jól átgondoltam,
megfontoltam a véleményemet róla.
Ami
tetszett benne…
Peter Sabienski karaktere szimpatikus
volt számomra. Ha nagyon ki kell emelnem egy dolgot, amiért érdemes elolvasni,
akkor egyértelmű, hogy legelőször őt említem meg. Imádtam nyomon követni a
fejlődését a kezdetektől a végéig, és kíváncsian vártam, mi fog történni vele. Leginkább
az érdekelt, hogyan rendeződik körülötte minden, milyen lezárást dolgozott ki a
szerző.
A másik, amiért ajánlom, azok a
fantasztikus gondolatok, amelyek közül idéztem is párat egy korábbi
bejegyzésemben. Ezeknek hála folytattam a történetet, hogy a végén levonjam a konklúziót.
Tetszett a szerző szókincse, és a fogalmazásmódja
is.
Ami
nem tetszett…
Fentebb már kiemeltem pár dolgot, de itt
is megjegyzem: az eleje nagyon vontatott lett, és emiatt lassan haladtam vele,
aztán jött a lendület. A másik dolog: ha sokkal több időt szánt volna rá a
szerző, kidolgozottabb karaktereket és cselekményszálat kaptunk volna, de azért
nem panaszkodom.
A
borítóról…
Nekem nagyon tetszik. Jó, hogy
olvashatók rajta a betűk, és szerintem igényesen állították össze. Az már más
kérdés, hogy nem egy tucatborító, így annyira nem kelti fel az emberek
figyelmét.
Összegezve…
Egy rövidebb regényről van szó, így hamar a végére lehet érni, illetve az eleje után sokkal izgalmasabb a történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.