Véleményem Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak című könyvéről

Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak

Ha Mr. Darcy amerikai focizna… Vanessa Mazur pontosan tudja, hogy helyesen cselekszik. Nem is érzi rosszul magát azért, mert felmondott. Asszisztensi/házvezetőnői/tündérkeresztmamai állását a szövetség legjobb védőjátékosa mellett mindig is átmenetinek szánta. Nagy tervei vannak, melyek között nem szerepelt az extra méretű alsógatyák mosása, legalábbis nem élete végéig.

Így amikor Aiden Graves bekopog az ajtaján, és azt kéri tőle, hogy jöjjön vissza hozzá, teljesen ledöbben.

A „winnipegi nagy fal”-ként ismert pasas két évig a köszönését sem fogadta, a születésnapjáról is megfeledkezett. Most pedig? Valami egészen elképesztő dologra akarja rávenni.

Mit válaszolhat az ember lánya annak a férfinak, aki megszokta, hogy mindig megszerzi, amit akar?

Hol a határ az ellenszenv és a szerelem között?

Tantrikusan izgalmas, hosszan bontakozó románc.

Éld át a tüzét!

Írta: Mariana Zapata

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenési év: 2019

Rendelhető ~> https://alomgyar.hu > Mariana Zapata The ​Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak

Mariana Zapata ismeretlen szerző volt a számomra egészen 2019-ig. Az egyik hazai blogger írt egy érdekes, figyelemfelkeltő bejegyzést a könyvéről, ami igazán kíváncsivá tett. Szimpatikus lett a cselekménye, a karakterek, és ettől még inkább vártam a kötet megjelenését. Kíváncsi voltam, vajon tényleg olyan jó, mint ahogy olvastam róla az értékelésben, vagy egy újabb csalódással zárom az évet. Sajnos tavaly már nem tudtam befejezni, így idén A szívvel a falnak című könyvvel indítottam az új esztendőt. 
Hogy tetszett-e, azt bővebben kifejtem. Bár próbálok nem túlságosan spoilerezni, azért előfordulhat, hogy egy-kettő becsúszik. 
Mindenki saját felelősségére folytassa a böngészést!

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

Röviden a könyv cselekményéről…

Én imádom az olyan könyveket, ahol egy sportág kap nagyobb hangsúlyt, és az amerikai foci az egyik kedvencem.  Az még inkább kíváncsivá tett, hogy a fülszövegben Aiden karakterét egyenesen Mr. Darcyhoz hasonlították, ez irtóra felkeltette a figyelmemet. A történet egyik főszereplője, Vanessa Mazur, akinek a narrációján keresztül nyomon követhetjük az eseményeket, és aki egy igazán ígéretes, talpraesett karakter. Ő az egyik amerikai focicsapat védőjátékosának, Aiden Gravesnek az asszisztense, házvezetőnője és ő kezeli a közösségi profiljait. Egyszóval amolyan mindenes, egy igazi lábtörlő, akinek még a főnöke viselkedésével is meg kell küzdenie. Aztán, amikor sikerül közelebb kerülnie az álma megvalósításához, feladja az amúgy is átmenetinek tekintett munkáját, és új életet kezd. Ez szépen is alakul egészen addig, amíg Aiden fel nem bukkan a lakásában, és feleségül nem kéri, persze nem ingyen. A férfinak amerikai állampolgársága van, emiatt, ha nem játszik egyik csapatban sem, kitoloncolják Kanadából, viszont van egy megoldás.

A férfinak a zöldkártya kell, a nőnek pénzre van szüksége.

Nos, itt volt nagy kérdés a számomra, hogy vajon egy teljes Nász-ajánlat film másolatot kapunk, vagy bele tud csempészni valami újdonságot a szerző.

„– Legyél a feleségem!

– Mi van? – a kérdés olyan meglepetten és olyan nyersen bukott ki belőlem, ahogyan csak egy ilyen helyzetben kibukhat.

Drogozik. Ez, bazdmeg, tényleg drogozik.

– Legyél a feleségem! – ismételte meg, mintha először rosszul hallottam volna.”

Ami tetszett a regényben…

Először Vanessa karakterére kell kitérnem. Nagyon tetszett a narrációja, sokszor jót nevettem, például, amikor a háta mögött bemutat Aidennek, és később kiderül, hogy Aiden amúgy észrevette. Az nagyon vicces volt. 

Tökéletesen ellensúlyozzák egymást a karakterek.  Az még jobban tetszett, hogy végre nem egy nyavalygó, nyafogó női karaktert kapunk, hanem egy ambíciókkal megáldottat, aki kamatoztatná a grafikusi tapasztalatait, és vállalkozást szeretne indítani. Nem sír miatta, nem vár a nagy megmentőre, hanem félreteszi a pénzét, küzd, aztán végre sikerül neki elérnie a célját. Szerintem ez nagyon becsülendő.

A másik főkarakter a már említett Aiden, népszerű játékos, emellett egy magának való, jóképű fickó, aki bár messze áll attól, hogy Mr. Darcyhoz hasonlítsák, mégis kedvenc könyvespasi karakter lett számomra. Tipikusan az a goromba, odaszúrós fickó, akit bármennyire is akartam, mégsem tudtam utálni. Hamar megkedveltem. A kettejük közti kémia a kezdetektől fogva jelen van köztük, az elején kezdetlegesen érezhetően, a végére azonban elolvadnak tőlük a lapok. Ez is nagyon tetszett, mert fantasztikusan bemutatta az írónő az érzéseiket, még akkor is, ha Aiden esetében nehezebben jött át.

Én annál a résznél, amikor Vanessa bejelenti neki, hogy felmond, akkor egy kicsit elérzékenyültem, mert bármennyire is bunkóságként jött le az a pillanat, érezhető volt, hogy amúgy Aiden nagyon nem akarja, hogy Van elmenjen. Az már csak hab volt azon a bizonyos tortán, amikor megjelent a lakásában, és feldobta az ötletét: Vanessa a tökéletes álfeleség, hogy megkapja a zöldkártyát. Ettől az ötlettől, illetve a főnök-beosztott kapcsolatból nekem egyből a Nász-ajánlat című film jutott eszembe. Nem tudom, hogy másoknak mennyire tetszett, de én teljesen odavagyok érte, és számomra nem volt akkora klisé, inkább hozzátett a történet alakulásához.

Persze, fentebb megígértem, igyekszem minél kevesebb spoilert használni a véleményemben, de ez lehetetlenség. Képtelenség lenne leírni, mennyire érdekes volt, ha ilyen csekély dolgokat nem írok le, bár a fülszövegben is ott van. Kicsit korábban fejeztem be az olvasását, de még mindig mosolygok azon, ahogyan Aiden próbálja meggyőzni a kételkedő Vanessát, hogy akár fontolóra vegyen egy ilyen dolgot. Mert ugye, az érdekházasság bűncselekménynek számít, amiért a lányt azonnal lecsuknák, másrészről meg szüksége van a pénzre, ami felülírja a dolgokat. Az még inkább vicces volt, amikor eszembe jutottak a civakodó szóváltásaik, vagy Zach poénjai – ő Aiden lakótársa, illetve egy ideig a csapattársa, aki szintén színesíti a történetet a humorával, vagy az adott szituációval, amibe belecsöppen.  

A történet eléggé életszerű, hiszen hétköznapi emberek szerelmi életéről szól, főnök plusz asszisztens közti konfliktusokról, kamuházasságról, majd ennek következményeképpen egymásba szeretnek, és még pár oldalig titkon vágyakoznak a másik után. Édes!

A nyelvezete könnyed, olvastatja magát, a karakterek szimpatikusak. Nincs belekeverve szerelmi három- vagy több szög, ami csak hátráltatná az egymásra találást, és önállóan is lehet olvasni a kötetet.

”Azt viszont senki sem meséli el neked, hogy a céljaid felé vezető út nem egyenes, inkább egy labirintusra hasonlít. Megállsz, elindulsz, meghátrálsz, befordulsz néhány rossz sarkon, de ami a lényeg: soha nem szabad elfelejteni, hogy van kijárat. Valahol legalábbis van.”

Ami nem tetszett benne…

Voltak olyan karakterek, akiket feldobott a szerző, bár semmit sem kezdett velük, vagy csak megfeledkezett róluk, mert a jelenlétük semmit sem tett a sztorihoz. Ez egy picit zavart. A másik ilyen az első szerelmes együttlét leírása, aminél sokkal többet vártam, aztán úgy intézte el a szerző, ahogy.Tudom, ez az én szoc. problémám, de ez van. A másik, ami nagyon piszkált, az Vanessa felesleges gondolatai, szócséplése, amivel még inkább nyújtotta a történetet, és néhol már idegesítőnek találtam. A terjedelme irtó hosszú, kevés történéssel, amire nem azt mondja az ember, hogy tegye tele akcióval, de azért ne is hagyja így leülepedni a végére. Illetve voltak olyan szavak, amik egy kicsit visszább vettek a lendületből. 

A borítóról…

Végre nem egy félmeztelen férfi van rajta, vagy valaki, aki totál nem hasonlít egyik karakterre sem. Nekem nagyon bejött ez a sötét stílus, és igazán illik a cselekményhez. Tetszetős.

Összegezve…

Egyszer megéri elolvasni a regényt, mert elgondolkodtató, és szerintem minden olvasóból kivált majd valamilyen érzést. Egy unatkozó délutánra megfelelő olvasmány.