Kérdezz-felelek interjú Szaszkó Gabriella írónővel
Gyere és ismerd meg Szaszkó Gabriellát, a népszerű Pennington-testvérek sorozat íróját és megannyi siker könyv szerzőjét
Szaszkó Gabriella vagyok, író-műfordító-szerkesztő. Angliában élek már hét éve, pontosabban Stratford-upon-Avonben a férjemmel és a cicánkkal, Kókusszal. A történeteknek élek, imádok olvasni, filmeket-sorozatokat nézni. Összesen tíz könyvem jelent már meg a Maxim kiadónál, és hálás vagyok azért, hogy rengeteg könyvön dolgozhattam szerkesztőként-fordítóként is.
Mondhatni, hogy huszonkét éves koromig nem is mertem arra gondolni, hogy író legyek. Az egyetem végeztével viszont azt éreztem, hogy nem illik hozzám a pszichológus szakma, és innentől tiszta lappal kellett nekiindulnom az életemnek. Csak annyit tudtam, hogy író szeretnék lenni – akkor már biztos voltam benne –, de azt is tudtam, hogy Magyarországon nagyon kevés ember él meg csak az írásból. Olyan munkát szerettem volna emellé, ami kapcsolódik az íráshoz, így először jött a szerkesztés, és utána pedig adta magát a műfordítás, hiszen tizenkét éve külföldön élek, és az angol nyelvvel élek azóta együtt és hatalmas szenvedélyem is. Valahogy a kétnyelvű élet és az írás imádata alkotta meg bennem a műfordítót. Szerencsés voltam, hogy anno hat évvel ezelőtt megkaptam az első lehetőséget arra, hogy fordíthassak is, és azóta ez is a szenvedélyem lett.
Ez mindig nehéz kérdés a Penningtonoknál, ugyanis nagyon rezonálok ezzel a sorozattal, és erre vagyok a legbüszkébb is, hiszen valódi kapaszkodót jelentett nekem ennek a családnak a története a legnehezebb időszakaimban. Az ihlet valószínűleg itt mélyebb, lehetséges, hogy a saját családtörténetem generációkra visszanyúló küzdelmei, de ez sem szó szerinti formában kell érteni. Chris karakterét tizenkét évesen találtam ki, azóta természetesen rengeteget változott. A Penningtonokban a kihívást már azt jelenti, hogy összekapcsoljam az eseményszálakat, mert olyan hatalmas univerzummá nőtte ki magát ez a család. De rettenetesen élvezem, és tényleg a fél lelkem benne van ezekben a könyvekben
Én tipikusan olyan író vagyok, aki nem szoktam teljesen előre megtervezni a cselekményt, van általában egy-egy történés, ahová szeretnék eljutni, de hagyom, hogy magával ragadjon a történet, és inkább utólag írok át, utólag formálok. Szeretem, ha engem is meglep a saját sztorim
Minden könyvet teljesen más megírni. Néha azt érzem, hogy szinte minden egyes új regénynél, ahol lefektetem az alapokat, szinte újra kell tanulnom, újra kell alkotnom a saját magam által alkotott szabályokat. Az alapvető műveleteim természetesen ugyanazok (zene, képek), de a hozzáállás mindig más egy-egy regénynél a nézőpontok, a karakterek, a zsáner mássága miatt.
David Penningtont mondom mindig és mindörökké. Ő az a karakter, aki elindított a könyvkiadás útján, és a legtöbb könyvemnek ő a főszereplője. Van köztünk egy különleges kapocs, sok mindenben hasonlítunk, őt az énem egy részének érzem. Természetesen minden egyes karakter valahonnan belőlem született, tehát a részem, de őt nagyon közelinek érzem.
A cukorkagyűjtés olyan szempontból különleges regény, hogy összesen harminc nap alatt írtam meg. A National Novel Writing Month keretében készült még 2015-ben, úgyhogy ennek az első verzióját pontosan egy november alatt írtam meg. De ez nem általános nálam.
Szerintem általában az íróknak elég kevés hobbijuk van, mert a hobbira szánt időt az írással-olvasással töltik 😊 De természetesen kiemelten fontos nálam is az olvasás, a film-sorozatnézés, a jóga-futás, de ezek mind fontosak a munkám szempontjából is. Emellett mostanság nagyon sok videót-fotót készítek, ezt is nagyon élvezem, de tényleg nehéz olyan hobbit mondani, ami alig kapcsolódik a munkámhoz.
Amikor az első könyvem kiadása előtt álltam az elsődleges szempontom az volt, hogy mindenképpen hagyományos kiadási formát szeretnék. Nem akartam fizetni a megjelenésért, nem akartam magánkiadóhoz menni. Ez nekem azért volt kiemelten fontos, mert szerettem volna, ha egy kiadói gárda a munkámat elég jónak minősíti a könyvpiacra. Emellett még rettenetesen kezdő voltam tíz évvel ezelőtt, amikor elkezdtem kiadóhoz küldözgetni a kéziratomat, így mondhatni, hogy először vakon küldözgettem, aztán viszont elkezdtem figyelni, hogy melyik kiadó fogad az enyémhez hasonló kéziratokat, így esett a választás a Maxim kiadóra, ugyanis náluk akkor jelentek már meg hasonló zsánerű könyvek. De mondhatjuk, hogy nem én választottam kiadót, hanem a kiadó választott engem. Elsőkönyveseknél szerintem főleg ez a helyzet 😊
Tanulom, hogyan kell kezelni a negatív kritikát. Sajnos nem mondhatom azt, hogy már megvilágosult szerzőként minden egyes alkalommal jól kezelem őket, főleg a rosszabb napjaimon rosszul tudnak érinteni. De rengeteget tanultam az elmúlt években arról, hogy úgysem tudok mindenkinek megfelelni, és hogy sokszor az olvasói szempontok nem egyeznek azzal, ami nálam például írói célkitűzés. Például sok olyan kritikát kapok, hogy nem szimpatikusak a karaktereim, ami mondhatni nekem nem is írói célom és olvasóként sem ezt keresem az olvasásaim során. Nálam a reális az elsődleges szempont írásban, olvasásban egyaránt. Szóval folyamatosan tanulok, de igazából minél több értékelést kapok annál kevésbé veszem fel a negatív kritikát, annál jobban le tudom választani magamat róluk. Szerintem ez egy tanulási folyamat, amin minden írónak keresztül kell mennie.
Moskát Anita az, akire a lehető legjobban felnézek a magyar irodalmi világban. Elképesztőnek találom a közösségi média jelenlétét és írásait egyaránt. Őszinte, elgondolkodtató, bravúros szerző, szerintem mindenkinek kellene olvasnia tőle. Emellett Papp Dóra könyveit is nagy szeretettel ajánlom. Nálam nagyon fontos, hogy egy szerző benne legyen a saját könyveiben, ez adja az alkotás szívét, és náluk ez kiemelten igaz.
Most a legnagyobb kihívás, hogy szeretnék az angolul írásra fókuszálni, erre szeretnék a jövőben nagyobb hangsúlyt fektetni. Az új megjelenésről pedig egyelőre annyit, hogy úgy tűnik, hogy a Glens Falls sorozat befejező része lesz a következő könyv, de erről majd beszámolok, hogyha pontosabb részleteket fogok tudni!
A legalapvetőbb javaslatom az szokott lenni, hogy írjanak és olvassanak sokat. Ehhez a pályához rettenetes kitartás szükséges, mondhatni egy életforma, ha az ember erre akarja adni a fejét. Türelem kell hozzá, önérvényesítési készség és a folyamatos lehetőségek keresése. Tehát azt szoktam javasolni, hogy olvasás, írás és tanulás, ha lehetséges egy pár írótanfolyam, hogy az alapokkal mindenképpen tisztában legyenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.