ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT ~ Patkó Ágnes

Kérdezz-felelek interjú Patkó Ágnes írónővel 

Fotó: Köő Adrien

Gyere és ismerd meg Ágnest, a Halálos rozé című könyv szerzőjét 

1. Kedves Ágnes, tudnál kicsit mesélni magadról? 

Szekszárdon születtem és nőttem fel, de nagyszüleim révén egy kis faluhoz, Gyulajhoz is kötődöm. Egyetemre már Budapesten jártam, az ELTE Bölcsészkarán végeztem magyar-újgörög szakon, és újságíróként, szerkesztőként kezdtem dolgozni. Az újságírás jelenleg is része az életemnek, szabadúszóként több lapba is írok. Mivel szeretem a változatosságot, sokféle témában kipróbáltam magam. A lényeg mindig az számomra, hogy emberi történeteket mutassak meg, legyen szó lakás- vagy kertriportról vagy interjúkról.

2. Hogyan vette kezdetét az írói pályafutásod? 

Az újságírói pályáról azt gondolhatnánk, hogy kielégíti a szövegalkotás iránti vágyat, de bennem már jó ideje munkált a gondolat, hogy kreatív írásban is kipróbálnám magam. Ez persze hatalmas ugrás, egész más hozzáállást igényel, és a nekem való műfajt is sokáig kerestem. Egyfelől vonzott a lehetőség, hogy többet megmutassak a személyiségemből, másrészt éppen ez volt az, ami kicsit félelmetesnek is tűnt. Végül Cserháti Éva krimiíróműhelyén született meg a Halálos rozé alapötlete, és onnantól nem volt visszaút.

3. Milyen nézőpontok szerint választottál kiadót?

Mivel hiszek a jó minőségű szórakoztató irodalomban, és az első pillanattól én is ilyet szerettem volna írni, fontos volt nekem, hogy olyan kiadót keressek, akik ehhez értenek. Magyarországon még ma is erősen él a szórakoztató és szépirodalom közötti éles elkülönítés, és láttam, hogy vannak olyan kiadók, ahol egy szórakoztató regényt is próbálnak szépirodalmi irányba alakítani. Én viszont azt is pontosan tudom, hogy egy jó krimi vagy egy jó romantikus könyv szerkesztése, kiadása is hatalmas hozzáértést igényel. A General Pressnél éppen ezt láttam, és nagyon örülök, hogy meg is találtam. Nagyon szeretek náluk lenni, a szerkesztőmmel, Szabó Piroskával öröm együtt dolgozni.

4. Tavaly jelent meg az első regényed, a Halálos rozé és hamar népszerű lett az olvasók körében. Mennyi időbe telt megírni? 

A Halálos rozét hosszú ideig írtam, leginkább azért, mert abban sem voltam biztos, hogy meg tudok-e írni egy könyvet. Szép lassan készült, tét nélkül, amikor éppen belefért az életembe, és én lepődtem meg a legjobban, amikor elértem a végéig. A folytatásra már sokkal kevesebb idő is elég volt.

5. A kötet egy sorozat nyitó része, a Szekszárdi vörösé. Hogyan kapcsolódik a te életedhez Szekszárd és a rozé?

Szekszárdi lány vagyok, a város, a szőlő és a bor az életem szerves része volt és marad, bár már régen nem ott élek. A szőlőről és borról anyai nagypapámtól és édesapámtól tanultam, nekem a pince és a szőlősorok világa a gyerekkoromat idézi. És hogy miért éppen rozé? A sorozat minden részében tervezek borral kapcsolatos témát, a rozé technikai választás volt, mivel egy időpontra kellett időzítenem egy elkészült újbort azzal, hogy a pincében még forr egy másik tétel, tehát lehet mustgáz. És persze szeretek rozét inni.

6. Több helyen is ki van emelve, hogy a könyv cosy crime műfajban íródott, de pontosan mit takar ez?

A cozy crime valóban új itthon, eddig csak fordításban jelentek meg a műfaj képviselői, például a Sütis krimik sorozat. Az angolszász országokban viszont kifejezetten népszerű. A lényeg mindig az, hogy az olvasó jól érzi magát, amikor olvassa. Talán barátságos kriminek is fordíthatnánk, fontos összetevő a hangulatteremtés, a kisvárosi környezet, az amatőr, általában női nyomozó. Minden, ami 18-as karikát kapna, a színfalak mögött történik, vagyis egy ilyen krimiben biztosan nem kell gyilkosságok részletes leírásától tartani. Jellemző az is, hogy valamilyen téma kíséri végig a sorozat (mert ezek nagyrészt sorozatok) történeteit, ami a Szekszárdi vörös esetében természetesen a bor.

7. A történet főkaraktere Renáta, aki új helyre költözik és megváltozik az egész élete. Esetleg van olyan pont, amiben hasonlítotok egymásra?  

Gyakori kérdés, hogy én vagyok-e Renáta, és persze részben igen, bár részben a többi szereplő is én vagyok. Közös pontunk a bor és a futás szeretete és a lakberendezés iránt való érdeklődés. És a zenei ízlésünk is eléggé hasonlít.

8. Ha a helyében lennél és belekeverednél egy eseménydús bűnesetbe, te mit tennél: rá bíznád a nyomozást a rendőrökre vagy saját kezedbe vennéd a dolgok megoldását?

Hmm, ezt még senki nem kérdezte! Nagyon érdekes felvetés, remélem, nem lenne szükség ilyen döntésre, mert a rendőrség ügyesebben állna a nyomozáshoz. De egyébként hajlamos vagyok az engem érdeklő témákra elég komolyan ráfókuszálni.

9. Hogy állsz a folytatással? 

Remekül! Ahogy ezeket a válaszokat írom, már minden próbaolvasómtól visszakaptam a kéziratot, és nagyon jó hír, hogy mindenkinek nagyon tetszett. A kommentjeikkel nagyon sokat segítettek, azok alapján kell még javításokat végeznem, és már küldhetem is a szerkesztőmnek. És közben már motoszkál bennem a harmadik rész történetének alapja is.

10. Cserháti Éva, Mészöly Ágnes, Bánhidi Lilla és Baráth Katalin. Ha értesüléseim nem csalnak, ti nagyon jó viszonyt ápoltok egymással. Hogyan indult ez a baráti kapcsolat köztetek?

Én nagyon hiszek a női kapcsolatok energiájában, szerintem a nők elképesztő támogatást tudnak, és legtöbbször akarnak is adni egymásnak. Azt hiszem, aki olvasta a Halálos rozét, sejti, hogy így gondolom. A fellendülésben, amit a mai magyar krimi világában láthatunk, nagy szerepe van a nőknek, és mi tényleg szívesen megyünk együtt rendezvényekre, kérünk és adunk tanácsot egymásnak és pályakezdőknek, támogatjuk egymást. Ez a kapcsolat a közös munkából, eseményekből indult, és azt hiszem, mind azon dolgozunk, hogy még erősebbre fűzzük.

11. Ha már szóba jöttek a krimi írók, akkor el kell árulnom, hogy előző évben Cserháti Évát az első Krimifesztiválról faggattam, viszont nem olyan régen megrendezték a második rendezvényt is. Bátorkodom feltenni a kérdést, te hogyan élted meg az eseményt?  

A Második Magyar Krimifesztivál valami csoda volt! Tavaly egy aláírt könyvszerződéssel voltam jelen, leginkább nézőként, idén viszont Cserháti Évával és Kálai Sándorral együtt hárman szerveztük az eseményt. Elképesztő jól sikerült, szoros, támogató közeg alakul a krimiírók között, és nagyon örültünk a bloggereknek, influenszereknek is, akik eljöttek, tudósítottak, nem is beszélve az olvasókról. Egy ilyen esemény hónapokra feltölti az írókat.

12. Milyen könyveket szoktál olvasni? 

Az olvasás gyerekkorom óta az életem fontos része, én sehova nem megyek könyv nélkül. Ez annyira fontos téma nekem, hogy a közösségi média felületeimen minden hónapban írok egy posztot arról, mit olvastam az előző négy hétben. Nyilván sok krimi van közte, de ezen kívül sok klasszikust és kortárs írót is kifejezetten szeretek. Lehet, hogy egyszerűbb lenne arról írni, mit nem olvasok? Mostanában egyébként nagy kedvencem Margaret Atwood, a krimiírók közül Louise Penny.

13. Mik a jövőbéli terveid írás terén?

Most, hogy heteken belül leadom a Szekszárdi vörös 2. kéziratát, jöhet a harmadik rész, és az az igazság, hogy motoszkál bennem a gondolat, hogy egy másik műfajban is kipróbálhatnám magam.

14. Mit tanácsolnál a kezdő szerzők számára?

Amikor elkezdtem írni a Halálos rozét, szembejött velem Margaret Atwood egy idézete, és ki is írtam magamnak egy cetlire. Ez azóta is ott van az asztalomon: „írás által válsz íróvá, nincs rá más mód”. A kezdő szerzők írjanak! Kísérletezzenek, próbálják ki magukat akár többféle műfajban, találják meg a hangjukat. És keressenek maguknak olyan támogatókat, akik őszinte, de kedves véleményt mondanak, mert soha ne felejtsük el, minden író a lelke egy darabját írja bele a szövegébe!