Véleményem Nagy Eszter "Életünk harcai" című könyvéről

Nagy Eszter

Életünk ​harcai

Akiket ​az ég egymásnak szánt, azoknak földi útját ember szét nem választhatja. Így tartja a régi mondás. De vajon valóban így van ez? Juliska szegény falusi lány, özvegy édesanyja házasságaiból több édes- és féltestvérrel. Szigorú szeretetben nevelkedik, zsenge korától dolgoznia kell. Ferenc árva fiú, akit nevelőszülei az árvaházból ingyencselédnek vesznek ki, a szeretetet azonban nem ismeri. Gyermekkorukban találkoznak először, ám ez a találkozás hosszú időre az egyetlen marad… Juliskát édesanyja gazdag kulákfiú feleségéül szánja, örülve lánya jó szerencséjének, nem törődve azzal, hogy az iszonyodik a vőlegényjelölttől, és akkor már mást szeret – Ferencet, akiről azonban csak titokban álmodozhat. Ám a sors szeszélyes. Kitör a háború, a vőlegényt az SS sorozza be, míg Ferencet a magyar hadsereg: egyikük élvezi az öldöklést, a kegyetlenkedést, míg a másik a legembertelenebb körülmények között tesz tanúságot emberségéről. Vajon hogyan pördül a sors kereke, ki tér haza Juliskához? A gyűlölt vőlegény, vagy a szívből szeretett árva fiú?

Szerző: Nagy Eszter

Kiadó: NewLine Kiadó

Kiadási év: 2019

Rendelhető: Nagy Eszter - Életünk harcai (nyomtatott) ; Nagy Eszter - Életünk harcai (ebook)

Nagy Eszter számomra ismeretlen volt, egészen az Életünk harcainak borítóleleplezéséig. Felvettem vele a kapcsolatot, mert jobban meg akartam ismerni őt és a munkásságát is. Azóta több novelláját elolvastam, amik egytől egyig levettek a lábamról, mert mindegyikben volt valami plusz, amitől képtelen voltam csak úgy abbahagyni az olvasásukat. A történelmi romantikus műfaj előtt a szerző gyerekmeséket írt, illetve készített hozzájuk aranyos illusztrációkat. Ezekkel a mesékkel lett ismert, de szerintem a felnőtteknek szóló regényeivel még több olvasóhoz  el fog jutni, mert engem nagyon megnyert magának. Ő egy nagyon tehetséges hazai szerző, aki felkerült a kedvenc íróim listájára, és már alig várom a következő regényét.

,,Nincs hangtalanabb fájdalom a szív összetörésénél. A lány csak ült némán, miközben legbelül üvöltött a csalódottság okozta fájdalomtól.”

Röviden a történetről…

A könyv bemutatja a régi kor szépségeit, illetve fájdalmas kínjait, miközben több karakter életének alakulását is nyomon követhetjük. Valós események ihlete, hús-vér emberek élettörténetét elénk tárva, mi magunk is a részévé válunk egy olyan kalandnak, amely egyszerre lenyűgöző és elgondolkodtató.

Első benyomásom…

A megjelenés előtt többen is ajánlották a könyvet, mint ahogyan én teszem ugyanezt ebben a bejegyzésben, mert fontosnak tartom, hogy mások is megismerjék Eszter munkásságát.

Egyszerűen nehéz szavakba önteni az érzést, amit kiváltott belőlem az Életünk harcai. Egy igazi érzelmi hullámvasút volt számomra az egész, amire újra, és újra felszeretnék ülni. Egyrészről nekem tetszett a témaválasztás, hogy az írónő bátran nyúlt a felmenők romantikus történetéhez, miközben valóságosan bemutatta miken kellett keresztüljutniuk. A két főkarakter megismerkedésétől egészen a végkifejletig számtalan eseménynek lehettünk a tanúi. Voltak benne szomorú pillanatok, illetve megható történések, amiktől hatalmasat dobbant a szívem.

Először is, az első benyomásomat a borítóval kezdem. Ez fogott meg, hiszen azzal találkoztam leghamarabb csak úgy, mint mások, akik a NewLine Kiadó oldalára tévedtek. Nekem elnyerte a tetszésemet a rajta lévő katona, mert jelentéssel bír a történetre nézve, csak úgy, mint a háttér, ami úgyszintén szerepet kap az események alakulásában. Ennél jobbat nem is választhatott volna. A következő szempont a fülszöveg. Tartalmilag nem túl hosszú, lényegre törő, csak annyit árul el, amennyit tudnia kell az olvasónak, hogy felkeltse az érdeklődését, de nem árulja el a teljes cselekményt. Még inkább felcsigázza az olvasót, mint ahogyan engem is, hogy vajon mi történik Ferenccel.

Azt hiszem, itt kell megjegyeznem, hogy a legszebb történeteket maga az élet írja, csak az írónő szebben fogalmaz. A következő pont, a fogalmazás. Tetszett, hogy igényesen adta át a karaktereiben dúló érzelmi viharokat, olyan igazán zamatosan megfogalmazva, kerülve a rengeteg szóismétlést. Több gondolatot is kijegyzeteltem, mert irtóra megtetszett a szerző gondolatai.

Az utolsó szempont, ami megfogott, az maga a tartalom. Olyan, mintha csak egy kitalált, meseszerű sztorit olvasna az ember, aztán rádöbben, hogy a valósággal találja szemtől szembe magát. Olvasás közben sokszor a saját nagymamám által elmesélt történetek jutottak eszembe, mert sok párhuzamot találtam köztük, és ez még inkább szimpatikusabbá tette a művet. A jók és a rosszak is hozzátettek valamit, bár én az utóbbi esetében több konfliktusra számítottam, mégis örültem, hogy azt a szálat hamar lezárta a szerző, és nem ment át szappanoperába. Szimpatikus karakterek, vidéki helyszín, régi, népies megfogalmazás, valós események, konfliktusok, megoldások, szerelem, veszteség, csalódás, gördülékeny szöveg és szép lezárás. Nem tudom, más hogy van vele, de én még úgy olvastam volna róluk, mert bármennyire megkapta mindenki a maga lezárását, és kíváncsi lettem volna rá, hogyan alakul Juliska élete.

Örülök, hogy elolvashattam a könyvet, mert maradandó élményt nyújtott számomra.

Ami nem tetszett benne…

Olyan nem volt, ami nem tetszett. Csak egyszer fordult elő, hogy egy szöveg mondatnál megtört az olvasás varázsa, mert enyhén idegennek éreztem bele, és túlságosan költőien hatott számomra.  

Hogy miért ajánlom…

Mert nem egy könnyed, limonádé történetet kap az olvasó, hanem egy elgondolkodtató, szép és valós emberi életekről szóló regényt, amely egyszerre ejti ámulatba az olvasókat, és varázsolja el őket.