K. D. Niki
A sors hullámain
Együtt lehet élni a múlt
árnyaival? Lehet-e egyszer boldog az, akit egész életében keserűség és megvetés
vett körül? Mit teszel, ha az égiek összesúgnak a hátad mögött?
Linett a nagyszüleinél nevelkedik, akik
őt okolják a családot ért tragédiákért, ezért kegyetlenül bánnak vele. Egyetlen
támasza a szomszéd fiú, Brad, aki mindenben mellette áll, és elválaszthatatlan
szövetségese lesz a lánynak, de mégsem ő az, aki igazán boldoggá teheti.
Egy nap felbukkan Gabe, a nyers és
faragatlan fiatalember, és a fejébe veszi, hogy elcsábítja a gyönyörű, de
zárkózott Linettet. Kettejük kapcsolata viharosan indul, de hiába küzdenek,
végül be kell látniuk, a szerelem magával ragadta őket, bármennyire is
tiltakoztak az érzés ellen.
A sors néha kegyetlen és ott rúg az
emberbe, ahol csak tud. Linettet súlyos múltbéli titkok nyomasztják, Gabe pedig
külföldre készül, hogy segítsen édesanyján, és ez véget vethet közös
jövőjüknek.
Lehetséges az, hogy még nincs minden
veszve? Kitarthat a szerelem akkor is, ha el kell szakadniuk egymástól? Elég
erősek lesznek, hogy megküzdjenek az előttük álló gondokkal? Milyen meglepetés
várja Gabe-et, ha hazatér?
Izgalom, fordulatok, titkok és szerelem…
Írta: K. D. Niki
Kiadó: Publio
Kiadási év: 2018
Sokáig
halogattam A sors hullámainak
elolvasását, és még tovább azt, hogy leírjam róla a véleményemet.
Számomra, K. D. Niki írónő eddig sem volt
ismeretlen, mivel pár éve olvastam tőle a Szerelmem
a tanárom című első regényét. Minden
hibájától eltekintve, nekem nagyon tetszett az alaptörténete, ezért gondoltam,
hogy adok egy esélyt a második romantikus/erotikus könyvének, mert irtóra
kíváncsi voltam, mennyit fejlődött az előzőhöz képest. Bár, nem akartam a két
alkotást összehasonlítani, mégsem tudtam elkerülni, hiszen szembetűnő a
javulás.
Ezt örömmel vettem észre, és kicsit még inkább
meghozta a kedvemet az elolvasásához, mert jobb szerkesztővel dolgozott, aki
igényesen végezte a munkáját, és a borító is sokkal jobban tetszett, mint az
előzőnél. De hogy pontosan mi tetszett benne, és mi nem, azt lentebb kicsit
bővebben is kifejtem.
Figyelem!
Cselekményleírást
tartalmaz!
,,– Nagyon
vonzó – tette hozzá, mintha csak a gondolataimban olvasott volna.
– Egész vonzó
addig, amíg meg nem szólal! – (...)”
Most nem
írok rövid részletezőt, hogy pontosan miről is szól a könyv, mert a fülszöveg
nagyjából elárulja a beltartalmat.
Ami tetszett…
Az alaptörténet az, amit legelőször meg
kell említenem. Linett az elején nagyon szimpatikus, és öröm volt olvasni a
gondolatait, érzéseit. Erős csaj, aki
sok szenvedésen ment keresztül, miközben az élete maga lett a földi pokol. Több
trauma is érte, amitől másképpen állt a dolgokhoz. Ezek mind hozzátettek
valamit a személyiségéhez, amitől kicsit közelebb éreztem magamat hozzá.
Egyszóval, megkedveltem a stílusát, a talpraesettségét, illetve azt, ahogy
kitartott. Sokkal szimpatikusabb lett, mint az első regény esetében Dolli
karaktere. Jobban átjöttek a lelkében dúló érzelmi viharok, mint bármely más
karakternél. Sajnáltam, de tudtam, simán túljut minden nehézségen.
Látszik, hogy a szerző sokkal másképpen
állt a könyvhöz, mint az előző esetében, és jobban kidolgozta a karaktereit,
illetve a cselekményt.
A borító színvilága volt az első, amit
észrevettem. Ez keltette fel a figyelmemet, mert imádom, ezt a
színösszeállítást. Az különösen szimpatikussá tette, hogy olvasható rajta a
szöveg, és ez abból a szempontból remek, mert nem szeretem, ha nem tudom
kiolvasni a címet vagy a szerző nevét. A Brad és Linett közötti barátság,
illetve annak bemutatása fantasztikus ötlet volt az írónőtől, ahogy a Gabe és a
lány közti érzelmek kialakulása, szócsatáik is színesebbé tették A sors
hullámainak történetét.
Ami nem tetszett…
Most leírom, hogy ez a személyes, magán
véleményem, amivel egyesek egyetértenek, másoknak meg pont ettől lesz a
legkedvencebb könyve. Én így gondolom, így láttam, szóval ezzel nem azt akarom
sugallni, hogy mindenkinek így kell véleményeznie, vagy eszerint kell
megítélnie a regényt.
Na, szóval a legnagyobb problémám nekem elsőkörben
azzal volt, hogy Linett legnagyobb elleségéből hirtelen a legjobb barátnője
lett, ami számomra hihetetlenül hatott. Ekkora és ilyen hamar bekövetkező
pálfordulás eléggé megszakította számomra az olvasás gördülékenységét. Lehet,
hogy a valóságban létezik ilyen személy, de itt lassabban is bekövetkezhetett
volna a változás, kisebb lépésekkel. A másik, ami kicsit kiakasztott, az maga
Gabe és Linett szappanoperaszerű drámázása volt.
Hogy miért ajánlom másoknak a könyvet…
Azért ajánlom, mert ha tetszett az írónő
előző regénye, annak ez is nagyszerű kikapcsolódást fog nyújtani. Könnyed, laza
regény, erotikus pillanatokkal megfűszerezve, könnyen lehet vele haladni, mert
olvastatja magát a regény, egyszerű nyelvezettel hozzá a szerzőstílusát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.