2019. június 6., csütörtök

ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT - M. G. Brown


Kérdezz-felelek M. G. Brown írónővel 



Gyere és ismerd meg M.G.Brown írónőt


Kedves M.G. Brown, mesélnél kicsit magadról?

A nevem Barna Hajnalka, és végzettségemet tekintve újságíró vagyok, de jelenleg nem dolgozom a szakmámban. Kelet-Magyarországon élek egy nagyközségben, kisebb-nagyobb kilengésekkel már születésem óta, az életemet pedig megosztom egy imádnivaló pulival, aki ha beszélni tudna, talán elspoilerezné minden történetemet, mert a nap huszonnégy órájában mellettem ül és figyeli, hogyan alkotok. :D Az írás és olvasás mellett nagy szenvedélyem az utazás, de sokakkal ellentétben én nem a tengerparton lazuló, hanem a bámészkodó típus vagyok. Imádom azokat a városokat, tájakat, amelyek élő történelemkönyvek, szeretem a hegyeket-völgyeket, emellett nagy állatbarát és környezetvédő is vagyok. Az írás mellett szívesen szerkesztek és lektorálok, és ha lenne rá időm, még vlogolnék is, mert csaknem annyira vonz a kamera előtti szereplés, mint a tollforgatás.

Honnét származik az írói álneved ötlete? 

Mivel nem nagyvárosban élek, és felénk lényegében mindenki ismer mindenkit, először nem akartam a saját nevem alatt publikálni, mert nem szerettem volna, ha rosszindulatú emberek rajtam nevetnek vagy rólam pletykálnak. A saját nevemet viszont valamilyen szinten szerettem volna megtartani, és mivel a magyar mellett az angol az egyetlen idegen nyelv, amit beszélek (habár dolgozom az olaszon), mindenképpen angolszász csengésű álnevet kívántam választani. A Brown gondolom nem okoz fejtörést senkinek, az M. G. pedig a hajnalka virág (morning-glory) angol nevének rövidítéséből jött létre. Gondolom, mondanom sem kell, hogy igazából teljesen felesleges volt írói álnevet választanom, mert úgyis megtudta mindenki, hogy írok, de szerencsére már eljutottam arra a szintre, hogy nem adok mások rosszindulatú véleményére. Pontosabban, nem adnék, mert eddig ilyet nem tapasztaltam.  (Pedig biztos van. :D)

2017-ben jelent meg a Kavargó ​Rózsaszirmok. Milyen érzés volt, amikor a kezedbe vehetted?

Nem emlékszem. :D Halovány emlékeim szerint egyszerre voltam nagyon ideges és nagyon izgatott. Biztos van olyan magabiztos, esetleg egoista ember, aki bármiféle félsz nélkül útjára meri indítani élete első regényét, de én nem ezek közé az emberek közé tartozom. Ha nagyon kutakodom az emlékeim között, többnyire arra emlékszem, hogy rettegtem a fogadtatástól, az esetleges benne maradt hibáktól, mások véleményétől. Most már persze jóval lazábban veszem ezt a dolgot, ami nem jelenti azt, hogy átcsaptam igénytelenbe, csak – így öt regény után – megtanultam lecsillapítani önmagamat, ha eluralkodna rajtam a pánik, mint ahogy arra is rájöttem, hogy nincs olyan regény, ami mindenkinek elnyeri a tetszését. A kritikákból pedig amúgy is sokat lehet tanulni, csak tudni kell, melyiket szabad meghallani, és melyiket nem.

Miért pont ezt a címet választottad neki? Van valami mögöttes története a döntésednek?

A címet nem én választottam, hanem gyerekkori legjobb barátnőm, Alexandra. Igazából egy félreértésből fakadt, mert épp az elképzelt borítómat elemeztem neki, és azt ecseteltem, hogy a „kavargó rózsaszirmok”, mint látványelem, mit fejezne ki, ő pedig szokásához híven csak fél füllel figyelt rám, és egyszer csak visszakérdezett, hogy „az lesz a címe, hogy Kavargó Rózsaszirmok?”. Nem ez lett volna. Igazából baromira béna és klisés címet adtam neki a kezdetek kezdetén, de mivel még nekem sem tetszett, és éreztem, hogy sántít a dolog, pár napig tartó agyalás után bevállaltam ezt a szokatlan címet, és azóta sem bántam meg.

A regény főkaraktere Catherine Elwood. Ő mennyiben hasonlít rád, illetve miben különbözik tőled?

Minden karakteremben ott vagyok, de egyikben sem dominálok. Mivel nem látom magamat külső szemmel, erre nem igazán tudok érdemben válaszolni, de az biztos, hogy sem őt, sem a többieket nem magamról mintáztam. Nem is tudtam volna, mert olyan erős és független karakterek, hogy még terelgetni sem tudom őket, nemhogy formázgatni. Mondhatom, hogy hasonlít rám apróságokban, például hasonló ételeket szeret, maximalista és hasonlók, de ez a világon nem csak rám, és nem csak rá jellemző. Szóval azt mondanám, hogy épp annyira hasonlít rám, mint bármelyik gyermek az anyjára. Van benne belőlem, mert nyilván van, mivel én adtam neki életet, belőlem fakad, de ő egy önálló, és tőlem eléggé független individuum. A néha kifejezetten tuskó oldala például nem igazán jellemző rám, így gyakran szoktunk harcolni egymással, mert én megpróbálom visszafogni, ő pedig nagyon nem hagyja magát. (Végül persze mindig ő nyer. :D)

Ha jól tudom, akkor egyik nyáron bejártad azokat a helyeket, ahol a karaktereid megfordultak. Igaz ez?

Tavaly nyáron, ősszel és idén nyáron is jártam azokon a helyeken, ahol a cselekmény játszódik, ez pedig nemcsak a Rózsaszirmokra igaz, hanem egy másik – még meg nem jelent – regényemre is, aminek szintén bejártam már a helyszíneit. Egyébként nagyon izgalmas, mert én a lehető legtökéletesebben próbálom visszaadni a valóságot, ehhez pedig rengeteget kutatok, a Google térkép és a YouTube például legjobb barátaim. Először ideges voltam, hogy talán pontatlanul adtam vissza a helyszíneket, de nem. Minden úgy nézett ki élőben is, ahogy azt a netről kibúvárkodtam, aztán a fejemben összeraktam.

Miért érezted fontosnak megírni a Rózsaszirmokhoz az előzménytörténeteket

Nem éreztem fontosnak, és nem is akartam. Én tudtam a sztorit, és úgy voltam vele, hogy az olvasók csak apró emlékfoszlányokat, utalásokat fognak kapni a múltról (mint ahogy az a Lángoló Rózsaszirmokban meg is történik), de eszemben sem volt, hogy az olvasók orrára kössek mindent. Aki olvasott már tőlem, az tudja, hogy imádom kicsit ködben tartani az olvasót, hogy ne legyen olyan éles és tiszta a kép, mivel, ha mindent leírok, akkor az olvasónak nem kell gondolkodnia azon, hogy vajon mi történhetett. A Lángoló Rózsaszirmok viszont egy prológussal indult volna, konkrétan azzal a jelenettel, amikor Daniel tanítgatja úszni Catherine-t (ez a Kavargó Rózsaszirmokban is megjelent már, ködös emlék/álomkép formájában), de aztán Laci (L. J. Wesley) elolvasta, és meggyőzött, hogy ne bonyolítsam a dolgokat prológussal, hanem bővítsem ki, és írjak belőle egy kis történetet. Ez a „kis történet” egyébként már meg volt írva, de csak magamnak, a saját szórakozásomra. Aztán ha már a Bimbózó megjelent, nem akartam, hogy „sötét folt” legyen közte és az első kötet, a Kavargó Rózsaszirmok között, ezért megírtam a Kinyílott Rózsaszirmokat is. És hogy miért két kötetben jelentek meg az előzménytörténetek? Nos, ennek egyszerű oka volt: A Bimbózó Rózsaszirmok a Lángoló Rózsaszirmok előtt született, és ha a Kinyílott Rózsaszirmok cselekményét is beleírtam volna, elspoilereztem volna néhány olyan titkot, ami csak a Lángolóban derül ki, ezért ketté szedtem, és a Kinyílott már a Lángoló után jelent meg, hogy ne kiáltsam világgá a nagy titkokat.

Hány részesre tervezed a sorozatot? 

A fősorozat négy részes, és nem is kívánom tovább húzni. Eddig megjelent három, és a Megbűvölt Rózsaszirmokkal véget is fog érni. Az előzményekhez – talán – jön majd egy rövidebb kis szösszenet, ami Daniel szemszögében íródott (merthogy már kész), és lényegében szinkronban van a Kavargó Rózsaszirmokkal, de mivel Catherine és Daniel csak az első kötet legvégén találkoznak (újra), így az Éjsötét Rózsaszirmok nem a Catherine-Daniel kapcsolatról fog szólni, inkább egy kicsit pikánsabb csemege lesz a hölgyeknek – már ha úgy döntök, hogy megjelentetem. Egyelőre ez még nem biztos. Elég sokat írok csak magamnak, mert ki hitte volna, én magamat szeretem a legjobban olvasni. :D

Ki tervezi a borítóidat?

Melyiket ki. :D Mindegyik az én terveim alapján készült, de nem mindegyiket én raktam össze. A Vérvörös és a Bimbózó például Orosz Ágoston keze munkájának köszönhető, a Kavargó, a Lángoló és a Kinyílott Laciénak, de a spin-off kötetekét például én csináltam. (Kivéve a Csak egy pillantás volt, mert azt Laci.)

Van előkészületben új könyved? 

Ha esetleg láttad az M. G. Brown irományai csoportnak a fejlécét, akkor talán nem mondok újat azzal, hogy jelenleg több új könyvön is dolgozom. Ezek egy része a Rózsaszirmok világában játszódik (Sorsok, Csak egy pillantás volt, A Lady és a Lord, Lélekcsomó, Lady Emily nagy napja). Ezek lesznek azok a kis spin-off kötetek, amik szépen sorban majd napvilágot látnak a befejező résszel egyetemben. Emellett persze vannak olyanok is, amik egyáltalán nem kötődnek a Rózsaszirmokhoz. Jelenleg például gőzerővel írok egy olyan regényt, ami egy teljesen más jellegű történet, mint amit tőlem megszokhattak az olvasók. Ha minden jól megy, napokon belül elkészül, így „ő” lesz az első olyan történetem, ami a Rózsaszirmok világán kívül játszódik (egyébként Olaszországban).

Mit tanácsolsz a kezdő szerzőknek?

Addig tegyék le a tollat, amíg tudják, mert ha odaragad a kezükhöz, úgy járnak, mint az az írónő, aki már egy hete nem látta a Napot... :D



Köszönöm szépen, hogy időt szántál rám, és megválaszoltad a kérdéseimet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése