ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT - Marilyn Miller

Kérdezz-felelek Marilyn Miller írónővel

Gyere és ismerd meg Marilyn Miller írónőt, 

a Gyémántfelhő Kiadó szerzőjét

Kedves Marilyn, mesélnél kicsit magadról?

Jelenleg otthonülő anyuka vagyok. Van egy másfél éves kislányom. Nem tudom, még mit hoz a jövő, hogy itthon maradok még pár évet, amennyiben esetleg közben jön még egy gyerek, vagy visszamegyek dolgozni. Ez még képlékeny dolog. Szentimentális nőnek tartom magam, ezért is játszik fontos szerepet a könyveimben a szerelem. Utálom a zöld ételeket, mint például sóska, brokkoli, hasonló zöld dolgok, undorítóak szerintem. Nagyon édesszájú vagyok, de persze nem vetem meg a csipszet kólával. Írás közben sokszor hallgatok zenét, számomra mind kikapcsolódást, mind ihletet ad. 

A Marilyn Miller a szerzői neved, de van valami háttértörténete, hogy miért ezt választottad?

A Miller alapból bejött, szeretem Marilyn Mansont, így összeraktam a kettőt, és így lettem Marilyn Miller.

Melyik volt az első könyv, amelyet elolvastál?

Talán nem meglepő, de a Szürke-sorozat volt az első könyv, amit elolvastam.

Mi inspirál írás közben?

Ha most nagyon őszinte akarok lenni, akkor a belső vágyaim. Azért szeretek írni, mert a könyveimben bárki lehetek és bármit megtehetek. Határ a csillagos ég...

Mit teszel, ha nincs ihleted?

Hála istennek, ilyen problémám még nem adódott. Jelenleg körülbelül öt-hat történet kavarog a fejemben, de sajnos egyszerre ennyit leírni nem tudok, így sorra veszem őket. Ami biztos, hogy pár évig még nem fogok ihlethiányban szenvedni.

Az első könyved a „Keserűen édes” címet kapta, és 2017-ben jelent meg a Colorcom Media kiadónál. Milyen érzések dúltak benned, amikor a legelső értékeléseket olvastad róla?

Ha nagyon őszinte akarok lenni, nagyon féltem az első véleményektől, hiszen elsőkönyves íróként berobbanni a köztudatba nagyon nehéz. És azt is bevallom őszintén, hogy a mai napig félek az első vélemények beérkezésétől, holott már a sokadik könyvem jelent meg. Én úgy gondolom, hogy ha egy új történet az olvasóim kezébe kerül, az mindig izgalommal és várakozással tölt el, hiszen mindig minden könyvemben igyekszem más oldalamat megmutatni. Ezáltal úgy gondolom, hogy minden egyes megjelenésnél hasonló érzés fog elfogni, mint amikor a „Keserűen édes” első értékeléseit vártam.

Rá egy évvel később követte a „Küzdj velem”. Mennyivel volt másabb megírni Derek és Naomi történetét? 

Teljesen más volt a történet. Itt egy kicsit szabadjára engedtem, szó szerint a szabadszájúságot, valamint ebben a könyvben már nagyobb hangsúlyt kapott az erotika is. Nagyon szerettem az ő történetüket írni, hiszen itt kezdtem el íróként jobban kinyílni. Mondhatom azt is, hogy talán kicsit bevállalósabb lenni.

A két regényedet a Hozzád-sorozat (Hozzád láncolva; Hozzád tartozva) követte. Tervezel folytatást hozzá, vagy duológiaként lezártnak tekinthető? 

Az esetükben lezártnak tekintem a történetet. Egykötetesre terveztem, de annyira sodortak az események és jött a mondanivaló, ahogy haladtam az írással, hogy egyre inkább körvonalazódott előttem, hogy a sztori bizony nem fog beleférni egy könyvbe, így lett a történet kétrészes.

Pár héttel ezelőtt jelent meg az új történeted, amely a „Vezér” címet kapta, és egy maffiavezérről szól. Mennyi időt szántál kutatómunkára? 

Olvastam a maffiáról, illetve néztem videót, dokumentumfilmet, és természetesen néhány film is alapul szolgált. Igyekeztem a könyvbe beleemelni egy kicsit a maffia életéből, de a fő szál az mégis a szerelem, illetve maga a Vezér, ő áll a történet központjában.

Igen mutatósak a borítók. Mindegyiket ugyanaz tervezte, vagy más-más személy? 

Az első két könyvemet a Colorcom kiadó, a másik hármat pedig Halasi Miklós készítette. Ezt az én esetemben úgy kell elképzelni, hogy a telefon egyik végéről adom az utasítást a tervezőnek, aki hála istennek, gyönyörűen végrehajtja, amit kérek, és ezáltal profi munka kerül ki a keze közül, számomra pedig egy teljesen elfogadható borító, pontosan olyan, amilyet megálmodtam.

Mi alapján választasz kiadót? 

Lehet, most kicsit csúnyán fogalmazok, de az első kiadóválasztásnál kicsit vakon lőttem, ha lehet így fogalmazni. Természetesen utánajártam a dolgoknak, olvastam róluk. Mivel ők tűntek szimpatikusnak, és nem utolsósorban megfizethetőnek, velük kötöttem szerződést. Először természetesen egy pályázattal kezdtem, de sajnos az nem jött össze, így úgy döntöttem, hogy a saját kezembe veszem a könyveim kiadását. Az első két könyvem után lettem egy kicsit bátrabb a pozitív visszajelzéseknek köszönhetően, és úgy döntöttem, hogy szeretném szélesebb körben terjeszteni a könyveimet. Ekkor kerestem fel a Gyémántfelhő kiadót, jelenleg is náluk vagyok, ott publikálom a könyveimet.

Mit javasolsz a kezdő szerzőknek? 

Hát nagyon nehéz jelen esetben tanácsot adni… Az ötödik könyvem jelent meg, de még mindig nagyon nehéz a könyvpiacon érvényesülni. Talán azt tudnám javasolni, hogy próbáljanak meg kapcsolatokat kiépíteni. Felkeresni esetleg egy-két írót és tanácsot kérni. Az biztos, hogy ez egy nagyon nehéz, és halkan megjegyzem, kicsit zsebbe nyúlós hobbi. Igen, hobbi. Mivel ebből bizony megélni nem lehet, hacsak fel nem karol egy nevesebb kiadó. Rengeteg türelem és alázat kell hozzá, és talán mondhatom azt is, hogy egy kis szerencse.

Hogy viseled a negatív kritikát?

Hát ez egy érdekes dolog, ugyanis eddigi pályafutásom során nem sok kritikát kaptam. Ha nagyon őszinte akarok lenni talán nem is volt olyan kritika, ami sárba taposott volna. Pedig vártam, várok és készülök rá lelkiekben, de úgy gondolom, hogy egy negatív kritikát elviselni nem könnyű. Illetve kijavítom magam... könnyű elviselni, amennyiben építő jellegű. De sajnos akadnak olyan kritikát író emberek is, akik nem építő jelleggel írják le a véleményüket, hanem bántó jelleggel. Azok a kritikák bizony sárba tudják tiporni egy író önbecsülését, és tulajdonképpen a munkáját. Szóval azt hiszem, hogy szerencsésnek mondhatom eddig magam, mert ilyen kritikát én még nem kaptam.

Hogy tudod összeegyeztetni a munkát, a családi teendőket és az írást?

Nem mindig könnyű, sokszor akadnak nehézségek. Az írást általában éjszaka oldom meg, amikor a családom alszik. De persze az írás iránti szenvedélyem sokszor így is kiütközik a magánéletben, ami súrlódást okoz, de igyekszem helytállni feleségként, anyaként és persze íróként is.

 

Szoktad magyar szerzők könyveit olvasni? Ha igen, akkor kik a kedvenceid?

Természetesen szoktam olvasni magyar írótársaimtól is. Ha nem gond, nem neveznék meg senkit sem, mint kedvenc, nehogy esetleg sértődés legyen a végén. De egy biztos: nagyon sok tehetséges magyar író van.

Láttam, hogy már előkészületben az új könyved, de már a 2020-as megjelenés is tervben van. Mit lehet róluk tudni?

Igen, novemberre tervezem a következő könyvem megjelenését, ami „A rabság gyönyöre” címet kapta. Természetesen maradok az erotikus-romantikus vonalnál, hiszen ezt várják tőlem az olvasóim, és persze ez az én világom, ez áll hozzám közel. Ebben a könyvben megint csak egy másik oldalamat szeretném megmutatni az olvasóimnak. Nyilván, tőlem már azt is megszokták az olvasóim, hogy szeretem érinteni a mélyebb érzéseket, így ebben a könyvben ez nagy szerepet fog kapni. A következő könyvem várható megjelenése 2020 május-június, meglátjuk, hogyan készülök el vele. Őt még egyelőre titokban tartom, de hamarosan le fogom leplezni majd a csoportomon belül. 

Köszönöm szépen, hogy időt szakítottál rám, és válaszoltál a kérdéseimre.