,,Amikor a víz az úr” – Véleményem C.S. Lazzar: Víz ​alatt című könyvéről

C.S. Lazzar

Víz ​alatt

,,C.S. Lazzar eddigi legizgalmasabb romantikus regényében Mila és Alex, a fiatal szerelmespár egy természeti katasztrófa áldozata lesz. Amikor pillanatok választják el őket a biztos haláltól, kiderül, hogy mi az, ami igazán fontos."

Megjelenésének várható időpontja: 2019. május 31.

Köszönöm a szerzőnek, hogy az elsők között olvashattam el a regényét. Igazán megtisztelő volt számomra, és emiatt nem spoilerezek, csak leírom a könyvvel kapcsolatos gondolataimat/érzéseimet. 

 

,, Az arcomat kellemes melegség cirógatta.”

Röviden a könyvről…

Milabell Reverof és Alexander Black egy édes szerelmespár, akik hamar belopják magukat az olvasók szívébe. Hat éve vannak együtt, és gondtalanul élik az életüket közös otthonukban, mindaddig, amíg egy természeti katasztrófa közbe nem avatkozik. Onnantól veszi kezdetét a küzdelmük az életben maradásért, számunkra meg az izgalom, hogy vajon sikerül-e a végére, és megkapjuk a tökéletes happy endet, amire mindannyian vártunk az elejétől fogva.  

Első benyomásom a könyvről…

Nehéz róla bármit is írnom, mert még mindig a katartikusan a hatása alatt állok.

A történet cselekménye igen erős, ahogy a fogalmazása is, egyszerűen fantasztikus volt olvasni. A karakterek szuperek, a történet rendesen kidolgozott, a végéig képes volt fenntartani az érdeklődésemet, egyszer sem akartam abbahagyni. Szinte maguktól peregtek az oldalak, mire ráeszméltem, hogy már véget is ért a kaland. Az elejétől volt egy érzésem, mi lesz az utolsó lapon, de amit kaptam, arra egyáltalán nem számítottam. Ez tetszett.

Az első pár oldal után eszembe jutott róla A lehetetlen című film, amiben Ewan McGregor játszik. Szintén egy természeti katasztrófa miatt kerülnek bajba, pont, mint Mila és Alex, csak más-más végkimenetellel. Ugyanolyan érzések kavarogtak bennem, mintha én is ott lettem volna, bár én kétlem, hogy túléltem volna. Ez tetszett benne a legjobban: a küzdés, a szeretet, a remény és a soha fel nem adás. Ezeket nagyon jól átadta a szerző, amiért minden tiszteletem az övé. Mila karakteréről több minden derült ki, de számomra Alex sokkal szimpatikusabb lett. A kezdetektől fogva, valamiért ő picivel jobban a szívemhez nőtt, és nála erősebb személlyel nem sok könyvben találkoztam. Az elején több háttérinformáció kiderül róluk a visszaemlékezésekből, amik színesebbé teszik, egyáltalán nem rontanak az összképen. Megtudjuk, hogyan kereste meg Alex a vagyonát, aminek hála, ott élhettek, ahol mindig is szerettek volna együtt, illetve az is kiderült, miért lett Milabell a hölgy neve. Komolyan, megkönnyeztem a születésének történetét, mert eléggé meghatóan írta le az író. Ők ketten boldogan élték a mindennapjukat, szerelemben, vidámságban, és jó érzés volt közelebb kerülni hozzájuk, bár a bevezető már levett a lábamról, de örültem, hogy a kellemesebb percekbe is betekinthettünk. Aztán megrázkódik a föld. Sajnos, szó szerint is. A földrengést követően vártam, mi történik, hogy veszi igazán kezdetét a bonyodalom, de nem hittem volna, hogy ennyire lehengerlően, és szívfájdítóan megtépázza az én lelkemet is.

Tetszett benne, hogy ha Mila kiborult, akkor Alex támogatta a bajban, ha pedig Alex esett pánikba, akkor Mila lett a támasza. Annyira drukkoltam nekik, hogy túléljék, szinte már tövig rágtam a körmeimet. Kettejüket egymásnak teremtette az Isten is – no meg az író. Pozitív csalódás volt, mert nem hittem, hogy egy ennyire nagy mondanivalójú, érzelmes, fájdalmas olvasmány, ennyire szíven fog találni engem.

Ami nagyon nem tetszett benne…

A vége előtti rész. Félreértés ne essék, a vége nagyon ütős lett, bár nem éppen erre a végkifejletre számítottam. Nekem az előtte lévő dolgok, pillanatok nem tetszettek. Ha elolvassátok, szerintem lesz, aki egyetért velem ezügyben, de biztos vagyok benne, sokak ezek ellenére is kedvelni fogják.

A borítóról…

Ennél jobb borítót keresve sem lehetett volna találni. Passzol a történethez, gyönyörű, érzelmeket képes kiváltani már úgyis, hogy csak ránézünk. Sugall valamit, ami elgondolkodtatja az embereket. Nekem viszont a lány ruhája annyira nem tetszik, és talán ezzel egyedül maradok, de azt a ruhát passzoltam volna. Szőrszálhasogató vagyok, tudom, csak nekem sztornó. Vicces, nem? Ha akarták volna, akkor sem tudták volna letörölni róla, de ha mást választanak, akkor elveszi az élményt.

Összegezve...

Nagyon remélem, a közeljövőben még olvashatok a szerzőtől. A történet fantasztikus, és bízok benne, más számára is kellemes kikapcsolódást nyújt, még akkor is, ha nem egy könnyed limonádéról van szó, hanem egy komoly témájú regényről. 

A szerző hivatalos oldala ---> C.S. Lazzar

Moly.hu ---> C.S. Lazzar : Víz ​alatt