Ismerd meg hazánk íróit - Eszes Rita

Kérdezz-felelek Eszes Rita írónővel 

Gyere és ismerd meg Eszes Ritát,

a Könyvmolyképző Kiadó szerzőjét

    Kedves Rita, mesélnél kicsit magadról? 

Jaj, ilyenkor mindig komoly bajban vagyok, hogy mi is érdekelheti az embereket. Nézzük csak, imádom az állatokat. Van egy nyuszim, aki írás közben mindig ott ül az ölemben, az édesanyámnak meg van egy kutyája, aki gyakran vendégeskedik nálunk. Imádom a kávét is. Írás közben az is mindig ott van a kezem ügyében. És imádom a fiúkat is. Van egy férjem, egy fiam, meg a nyuszi is fiú, és szeretek férfi karaktereket is írni. Most éppen egy közös történeten kezdtünk dolgozni egy írótársammal, ahol ő írja a nő szemszögét, én meg a férfiét. Azt nem tudom, a végén mi lesz belőle, de nagyon jól szórakozunk!

    Mióta kezdtél el komolyabban foglalkozni az írással?

Hmm, igazából akkor, amikor megjelent az első regényem. Mindig is írtam rövidebb történeteket, naplókat, rengeteg levelet, a munkám kapcsán cikkeket, értékeléseket, portfóliókat. Az, hogy író legyek, viszont fel sem merült bennem. A húszas éveimben egyszerűen túl nagy luxusnak tűnt ennyi időt magamra és a gondolataimra szánni, nem hittem, hogy ez bárkit is érdekelhet, úgyhogy elsősorban inkább a karrieremre koncentráltam. Soha nem is próbáltam regény terjedelemben írni, egészen addig, amíg meg nem született a kisbabám. Neki köszönhetem az Illangókat, mert rendes volt, sokat aludt, én meg eléggé kipihent voltam, hogy elengedjem a fantáziám. Az Illangók volt az első befejezett regényem, annak írása közben éreztem először azt, hogy igen, ez az, én valójában ezt szeretném csinálni. 33 éves voltam akkor, szóval viszonylag későn világosodtam meg. És akkor kezdtem el írástechnikát tanulni, kurzusokra járni, fejleszteni magam. 

Ki a kedvenc magyar íród?

Csukás István. Süsünél és Pom-Pomnál még egyik fantasy író sem talált ki jobbat.

    Az Illangók című regényed 2017-ben jelent meg a Könyvmolyképzőnél. Mesélnél kicsit róla annak, aki még nem olvasta? 

Ez egy fantasy kalandregény, ami a magyar tündérmitológiára épít. Egy fiú ikerpárról szól, akik írek, de erdélyi felmenőik is vannak, és így örökölnek ott egy lepukkant vadászkastélyt. Teljesen járatlanok az országban és a történelmében is, igazából csak szórakozni akarnak egy kicsit, de némi varázsgomba hatására megelevenedik számukra a múlt. És hát megjelenik két lány is, akik elég rendesen megkavarják a dolgokat. A fiúk némi finom kényszer hatására nekiindulnak velük, hogy teljesítsék a rájuk szabott feladatokat, és közben megjárják egész Pokolsárt. Persze lesz benne szerelem is, de az illangók nem adják valami könnyen magukat.

 

    Tervezel folytatást az Illangóknak?

Igen, éppen azon dolgozom. Reményeim szerint trilógia lesz belőle, mert én nagyon szeretem ezt a csapatot, és annyi szemétséget csináltam már velük, hogy megérdemlik, hogy a végén elrendezzem a sorsukat.

    Két antológiában is megjelent novellád, milyen érzés volt megtudni, hogy a tiédet választották ki?

Természetesen nagyon szuper! De az igazán szuper mégis az, amikor az ember a kezébe kapja az antológiát, és elolvassa benne a többi írást is, és megtisztelve érzi magát, hogy velük szerepelhet egy kötetben. Nekem ez mindkét alkalommal így volt.

    Mi inspirálta a Rókatündér című könyvedet?

A Rókatündért a saját, Japánban szerzett tapasztalataim inspirálták. A középiskolában japánul tanultam, ösztöndíjjal pedig ott is töltöttem egy évet. A mai napig életem legmeghatározóbb időszakának érzem ezt, sok életre szóló barátságot szereztem, nagyban alakította a világlátásomat.

Icsi go, icsi e  – ez egy japán mondás, a fordítása „egy alkalom, egy találkozás”, és az életre szóló, megismételhetetlen pillanatokat jelenti. Ezt a regényt az ott töltött évem ilyen pillanataiból gyúrtam. Bár Midori nem én vagyok (a legnagyobb különbség köztünk, hogy én nem tudok rókává változni), a kalandok, amikbe belesodortam őt és a barátait, mind-mind személyes élményeken alapulnak.

        

    Ki a kedvenc karaktered a Rókatündérből, és miért pont ő?

Ez nagyon nehéz választás, mindenkit nagyon szeretek, de… jó, oké, elárulom, azt hiszem, Tristan. És nem azért, mert olyan jó pasi vagy akkora macsó, hanem, mert a lelke mélyén nagyon jó ember. Persze lehet, hogy azért szeretem ennyire, mert a mai napig nagyon közel áll hozzám az is, akiről mintáztam. Az életben is mindig nagyon bátor döntéseket hozott, és ezért felnézek rá.

    Mit tanácsolsz a kezdő szerzőknek?

Kitartást és türelmet, mert szerintem ebből sosem elég, ha az ember valamit hosszú távon akar csinálni. És persze azt, hogy képezzék magukat, olvassanak sokat, járjanak tanfolyamokra, mert az írás is csak olyan, mint minden más, tanulni és gyakorolni kell.

   

    Van új megjelenés a láthatáron? 

Március vége a leadási határideje az Illangók folytatásának, úgyhogy már csak napok kérdése, és ez itt van. Minden kéziratnál nagyon izgulok, hogy elfogadják-e majd. Miután a kiadó elolvasta, egy-két hónapon belül az is eldől ilyenkor, hogy idén lehet-e megjelenés. Remélem, igen.

 Köszönöm szépen az írónőnek, 

hogy időt szánt rám és megválaszolta a kérdéseimet.