ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT - Rácz-Stefán Tibor

  
Kérdezz-felelek Rácz-Stefán Tibor íróval

Gyere és ismerd meg Rácz-Stefán Tibort,

a KMK szerzőjét.

*-*-*

 Hány évesen kezdtél el komolyabban foglalkozni az írással?

Az írás mindig is jelen volt az életemben, de a legelső regényemet az I. Aranymosásra fejeztem be, akkor lehettem úgy huszonkét éves. Előtte inkább rövidebb sztorikat írtam, és volt jó sok megkezdett regényötletem, de egyiket sem tudtam befejezni. Utólag viszont nem bánom, hogy annyi mindenbe belekezdtem. Egy író sosem ír feleslegesen semmit, még ha a szöveg a lomtárban is végzi, akkor is fejlődött és tanult, amíg a „papírra” vetette a sorokat :)

Hogyan tudod összeegyeztetni a blogolást és az írást a hétköznapi életeddel? 

Időbeosztással és tervezéssel.

Igyekszem úgy beosztani az időm, hogy mindenre jusson. Általában esténként írok, olyankor esik a legjobban. Pláne, mert így elalvás előtt sokszor agyalok a sztorin, volt már, hogy így jutott eszembe olyan ötlet, amit másnap bele tudtam építeni a sztoriba.

A tervezés a blogger-létnél nagyon fontos. A Facebook posztok zöme időzített, több száz piszkozatom van Facebookon, azokat általában akkor lövöm be, ha pihenek két könyv megírása között. Illetve elég sok blogbejegyzést megírok előre ugyanebben az időszakban.

 Az első könyved a ,,Fogadj el!” címet kapta. Mesélnél kicsit a könyv megszületéséről?

A történetet két amerikai fiatal halála ihlette. Jamey Rodmeyer története nem kapott itthon nagy médiafigyelmet, pedig az ő halála a legtragikusabb. A srácot folyamatosan zrikálták, mert meleg. Próbált segítséget kérni a tanáraitól, szüleitől, de senki nem tett semmit. Szilveszterkor pedig nem bírta tovább, és öngyilkos lett.

Amanda Todd esete volt az, ami ténylegesen beindította az írási folyamatokat. Ő volt a lány, akiről egy férfi meztelen képeket csinált, ez terjedt mindenütt, a lány pedig közutálat tárgya lett, és sokan mondták neki, hogy ölje meg magát. Csinált egy segítségkérő videót is, de ezután is csak támadást kapott.

Sajnos Amanda nem bírta tovább, és öngyilkos lett. Engem viszont elgondolkodtatott: mi lett volna, ha úgy dönt, bosszút áll? Ha fegyverrel megy iskolába? És így született meg Petra karaktere.

Mi a véleményed Petráról (,,Fogadj el!” karakter)? Te hasonló esetben mit tettél volna a helyében?

Petra szerintem a saját hazugságainak és a társai gonoszságának az áldozata. Úgy gondolom, nagyon nehéz lehet abban a szituációban, amibe ő került, különösen ha nincs mögötted a támogató családi közeg.

Én biztosan nem szereztem volna fegyvert, megpróbáltam volna valahogy elmenekülni a múlt elől, és tovább élni. Kérdés, lehet-e.

 Voltak benne olyan momentumok, amiket az életedből merítettél? 

Nincs olyan könyv, aminél az ember ne írná bele magát legalább egy kicsit, akár akarja, akár nem. Az én apukám is meghalt, az anyukám is gyertyagyárban dolgozott, akárcsak Petráé. Ez például merítés, de anyukám és Petra anyja között hatalmas a különbség.

 A történet lezárását tekintve, gondolkodtál több befejezésen is, vagy rögtön tudtad, hogyan lesz vége?

A regény eredetileg azzal a fejezettel kezdődött, amiben Petra és Zoli szembekerül az iskolafolyosón, és utólagos visszaemlékezésekkel jöttek volna a miértek. Ezt végül elvetettem, megtörte volna a könyv érzelmi ívét. Viszont így már az írás elején száz százalékig biztos lehettem benne: Petra számára nincs visszaút.

 Őszintén bevallom, nekem a ,,Túl szép’’ lett ezidáig a kedvenc regényed. Írnál róla pár mondatot azoknak, akik még nem olvasták? 

Örülök, hogy szeretted. :) A Túl szép egy New Adult romantikus regény, két fiú szerelméről. A csavar, hogy az egyikük túlsúlyos, míg a másik megfelel a klasszikus szépségideálnak: magas, kék szemű, izmos. A kérdés számomra írás közben az volt, hogy létezik-e olyan, hogy valakinek először a lelkébe szeretünk bele, és csak utána a testébe. Ez jelenik meg a regényben is.

Szerinted a valóságban hogyan alakult volna Márk és Olivér élete?

Volt idő, amikor azt hittem, hogy ilyen csak a mesében létezik, hiszen legtöbb esetben érvényes a mondás: a külső megfog, a belső megtart. Viszont az utóbbi években több párt is megismertem, akiknél működött az, ami Olivérnél és Márknál. Mert szerencsére vannak olyanok, akik túllátnak a külsőségeken.

 2017-ben megjelent a ,,Mikrofonpróba” , ami eltér az előtte kiadottaktól. Számodra mennyire fontos maga a zene? 

A zene tinédzserkoromban vált igazán fontossá, mert a kedvenc dalaim hallgatásával falat tudtam vonni magam köré, kizárhattam a külvilágot, mások beszólásait. Így hát volt walkmanem, discmanem, mp3-lejátszóm, szerencsére, most már egyszerű a telefonnal zenét hallgatni.

Így igen, számomra a zene nagyon fontos még most is, igaz, más szerepet tölt be, mint régen. Egyszerűen szólnia kell, nem szeretek a csendben még dolgozni sem.

A többitől eltérően, nem két váltott szemszög van jelen, hanem öt. Milyen volt így írni?

Baromi nehéz, ezért néha vertem is a fejem a falba, hogy miért nem próbáltam meg kevesebb karakterrel, de végül nem volt szívem senkitől sem elvenni a lehetőséget, hogy elmesélhesse a saját történetét.

A legnehezebb kétségkívül az volt, hogy mindegyik karakter története és egyéni problémái érdekesek legyenek, és hogy össze tudjam fűzni a szálakat.

Nagy kihívás volt, de rengeteget tanultam így írás közben.

 Elárulsz a folytatásáról pár titkot? 

Az első részben sokat agyaltam azon, hogy lesz-e olyan, aki Xiarának is megtetszik majd. Nos, akkor erre nem került sor, de most feltűnik egy fiú, aki iránt érdeklődni kezd a lány, kérdés, hogy engedi-e magának. :)

Volt olyan karakter az eddigi könyveidben, akit nem kedveltél? 

Persze! Az egyik leginkább nem kedvelt karakterem Anna volt a Fogadj el!-ből, a lány, aki a hite mögé elbújva aláz meg másokat. Ezt az álszent embertípust a valóságban sem szeretem.

 Mit üzensz a kezdő szerzőknek?  

Unalmas leszek, mert csak azt tudom mondani, amit mindenhol látni. És ennek csak egy oka van: ezek jó tanácsok, amiket érdemes megfontolni.

Olvassatok sokat, és miután végeztetek a könyvvel, legalább a Molyon értékeljétek. Akár szedjétek ízekre, keressétek meg benne azokat a részeket, amik tetszettek, azt, ami nem, gondolkodjatok el rajta, hogy írtátok volna másként. Minden könyvből lehet tanulni. A rosszakból is.

Nekem régen gondot okozott érzelmileg, ha rájöttem, hogy egy szöveg sehová se vezet, és nem tudom befejezni. Rossznak, bénának éreztem magam tőle. Ma már tudom, hogy semmi gond azzal, ha a fióknak írsz, ha nem érsz valami végére. A baj ott kezdődik, ha el sem kezdesz írni, mert attól félsz, rossz lesz és értéktelen. Ráadásul, ha nincs egy alapszöveg, nem is lesz mit javítani. ;)

Köszönöm szépen az írónak, 

hogy időt szánt rám és megválaszolta a kérdéseimet.