2018. április 2., hétfő

Fényes Niki : Feketén, ​fehéren

Fényes Niki 
Feketén, ​fehéren
 
 
,,Deni Navarro nem ismer kegyelmet.
Ő a város Ura, övé az utca, a szava maga a törvény.
Öl, ha kell gyorsan és megbánás nélkül,
bárkit eltapos, aki az útjába kerül.
Elza Glyena McKennát a sors már sokat sújtotta.
A félárva lány szegénységben él és az apja kegyetlensége miatt, némán.
Az utca gyermeke, aki ismeri a túlélés szabályait, megtanulta, hogy vannak csaták, amiknek egyszerűen ki kell várni a végét…
De a sors kiszámíthatatlan, egymás mellé sodorja ezt a két össze nem illő embert, végzetes vonzódással büntetve egymás iránt.
Mit tehet Elza, mikor tudja, hogy addig nem szabadulhat, amíg Deni el nem küldi?
Mit adhat fel az, akinek már csak a büszkesége szikrája maradt?
Meddig tűrheti, hogy a város urának a játékszere legyen?
És Deni… képes túllépni azon, hogy a lány, aki iránt lobogó vággyal ég, sosem lesz elég tökéletes ahhoz, hogy az általa elképzelt társa legyen?”


Írta: Fényes Niki
Kiadó: EkönyvBazár
Kiadási év: 2018
Az író szerzői oldala: Fényes Niki - Szerzői Oldal 
 
 
 *-*-*

Hónapokkal ezelőtt alkalmam adódott elolvasni a könyv első fejezetét. Már az első pár mondatot érdekesnek tartottam. Nem sok művet olvastam mostanság első szám harmadik személyben. Ahogy haladtam előre, úgy nőtt bennem a kíváncsiság és a vágy arra, hogy a teljes egész történetet elolvassam. Szükségem volt rá. Éppen ezért is örültem, amikor végre megjelent, mert azonnal lecsaptam rá.
A borítója mellett a fülszövege keltette fel igazán az érdeklődésemet. Kíváncsi voltam, hogy vajon csak a cím miatt lett ez a végső befutó, vagy valami mögöttes jelentéssel bír. A választ természetesen nem árulom el, hiszen mindenki megtudhatja, ha a kezébe veszi Fényes Niki „Feketén fehéren” című könyvét.




Figyelem!
Cselekményleírást tartalmazhat!!!



,, Deniel Navarro, a lakásában az üvegfal előtt állt, és New Orleanst nézte.”


Ó, Deni! Ő az egyedüli karakter, akit egyszerre tudok utálni, és mocskosul imádni. A stílusa hagy némi kivetnivalót, de pont ettől olyan izgató. A félreértések elkerülése végett már az elején le kell szögeznem, hogy ez a könyv nem egy habos-babos tündérmese, ahol minden tökéletes és senki sem káromkodik. Visszatérve Deni Navarróra: tipikusan az a karakter, aki egy igazi macsó. Tiszteli a családtagjait, bármilyen gonoszok is legyenek, de neki a család szent és sérthetetlen. Emiatt nagyon kedvelem. Mindemellett nemcsak a rokonság feje, hanem egy egész várost is birtokol. Ebből fakadóan ő kemény, erős, vad és nem ismer könyörületet. Abban a világban, amelyikben él, nincs kedvesség, csak az erősek maradnak életben.
Ebből kifolyólag maga a hangulat sem cukormázas.


,, Míg ezen mélázott, megérkezett a pub közelébe. Ahhoz, hogy a hátsó bejárathoz menjen, egy sikátorba kellett befordulnia. Amit látott, letaglózta, szinte azonnal megállította az autóját, és csak figyelt. Egy hosszú, barna hajú lány drogot árult az ő pubja közelében.”


A női karakter felbukkanása már megérne egy külön bejegyzést. Nem szeretnék spoilerezni, de akik elolvasták az első fejezetet, azok tisztában vannak azzal, hogyan is csöppen bele ebbe az egészbe Elza. Már megszoktam, hogy a történetekben a nő mindig elengedhetetlenül tökéletes. Nos, Elza élete több, mintsem tökéletesnek mondható. Szegény lánnyal elbánt az élet, vagyis inkább egy bizonyos személy, akinek köszönhetően néma lett. Örülök annak, hogy az írónő nem egy sablont tol az olvasói elé, hanem egy olyan lányt mutat be, akinek bármennyire is rémes az élete, ő attól ugyanúgy továbbmegy a számára kijelölt úton. Elismerem, én képtelen volnék a helyében lenni, és akárki akármit mond, Elza egy erős nő. Deninek pedig pont rá van szüksége. Ketten együtt tökéletessé teszik egymást. A köztük érezhető kémia nagyon átjön a számomra. A csipkelődéseik nagyon humorosak. Több ,,szóváltásukon” hangosan felnevettem.  


,, – Nekem miért nem hoztál egy burritót? – szegezte neki a kérdést a mindig éhes Romeo.
– Hoztam. Éppen azt eszem – nézett rá bocsánatkérőn Juanito.”


Ha már szóba került Elzita és Deni, akkor nem feledkezhetek meg Romeóról sem. Bár nem tudom, mennyire titkos az információ, vagy bárkit is meglepek ezzel, de a folytatásban ő kerül a középpontba. Én már a „Feketén, fehéren” című könyvben megkedveltem őt a humora miatt, mert bár nem ő volt a fő, mégis jelentős szerepet töltött be.


Ami tetszett:

- Karakterek: Róluk annyit, hogy kidolgozottak. Tetszik benne az, hogy el tudom őket képzelni, és szinte olyanok, mintha tényleg élnének. Deni, Elza és Romeo dobják fel a könyvet.
- Maga a történet: Az elejétől egészen a végéig fent tudta tartani a figyelmem.
- Humor: Elengedhetetlen benne, hogy a sötétség mellé egy kis humor is társuljon.

*-*-*
 
Ami nem tetszett:

- Kevés akció: Egyedüli véleményként írom, mert számomra ez hiány. Kicsit több izgalmat is elbírna viselni a könyv.

*-*-*
 
Összegezve:

Első könyves írónőhöz képest pozitív csalódással töltött el a könyv olvasása. Félve kezdtem bele, mert rettegtem attól, hogy a remek indítást követően a végére nagyon elviszi magát a cselekményt rózsaszín irányba. Nem illett volna magához a történethez, ha Deni túlságosan aranyosan viselkedik, és örülök, hogy nem csinált belőle papucsot. Nagyon sok író elköveti ezt a hibát.

Hogy kinek ajánlom a könyvet? --> Annak, aki nem szimpla romantikus könyvet akar olvasni. El bírja viselni a trágár beszédet és az erotikát.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.