Kérdezz-felelek Robin O'Wrightly írónővel
Gyere és ismerd meg Robin O'Wrightly-t,
a Mogul Kiadó szerzőjét
*-*-*
Kedves
Robin O'Wrightly, mesélnél magadról?
Egy
sokoldalú pont vagyok az univerzumban… Egy piréz író-kéz, aki néha paráz, de
nem -nálkodik. Rettenetes szógyilkos vagyok, az már egyszer biztos, egy igazi
tollkín, remélhetőleg Tolkien felé fejlődöm. Hívtak már a regényírás
Tarantinójának, a rímhányó Romhányi asszonyi fajtájának, de a női Rejtő Jenőnek
is, esküszöm, ezeket nem én találtam ki. Nem vagyok Emily Brontë, ezt is
megmondták, szerintem Mademoiselle
Brontë nem bánja egyáltalán. :) Általában a megnevezésem a „teljesen bolond” és
a „grafomán”, azt hiszem, ez így mindent elmond rólam. Amúgy Szabó Borka
homloklebenyében lakom… Most már papírom is van róla, hogy nem vagyok normális,
jó pár ezer oldalnyi vegytiszta diagnózis! :)
Minden
az iskolával kezdődött. Nem, csak viccelek. :) Mondjuk, írni már a suli előtt
tudtam, de 12 évesen láttam neki először egy kisregénynek. Rögtön azzal kellett
kezdeni! :) Amivel nem is lett volna gond, de nem ment át a cenzori szűrőn, a
kukában kellett végeznie, felügyelet melletti összetépés ítélete okán. Lehet,
azért, mert 18 karikás volt… :) Más kérdés, hogy az agyamban megmaradt, ezért elszórva
itt-ott, a könyveimben fellelhetőek a darabjai. A meglehetősen nehéz kezdés
után tinikoromban folytattam versekkel, novellákkal, abszurd humoros
jelenetekkel, dalszövegekkel, először a barátaimnak, aztán pályázatokra is. Az
érettségi után más irányba mozdultam el, de nem sokkal, így 2007-től
visszakerült hozzám a toll: újságíróként újrakezdtem, aztán könyvkiadóhoz
kerültem a szakmámba (grafikus-lapszerkesztő-illusztrátor-korrektor). Hét-nyolc
éve láttam neki az első regényemnek, de csak 2017 óta foglalkozom teljes
állásban írással.
Honnét
származik az írói álneved?
Többszörösen
összetett szójáték és valamennyire beszédes is. A Robin eredetileg a nevem
anagrammáiból tevődött össze, és rövid énekesi pályafutásom során – igen,
minden voltam, csak akasztott ember nem – magában használtam. Aztán rájöttem,
hogy a rigófélék családjába tartozó vörösbegy (angolul red robin) miatt még beszédes is, hiszen énekesmadár. Az O’Wrightly
is felbontható egy angol szójátékra: write
+ rightly (helyesen, szépen, igazat
írni). Az O’ előtag az írek iránti olthatatlan tiszteletem, pl. Flannery
O’Connor írónőé. Az igényt az hívta elő,
hogy egyrészt a magyar névvel írók akkoriban nem örvendettek köztiszteletnek
sajnos, a női szerzők meg különösképp. Ez mára megváltozott, de az írói nevem
maradt. Igazából nem is álnév, annak indult, ám később értelmét vesztette, mert
nyilván nem akarok bujkálni. :) Ezzel különítem el a többi szakmai
személyiségemet, mivel a könyvkiadásban elég sok minden mással is foglalkozom.
Szabó Borka néven illusztrálok és tördelek, de korrektorként is fel-feltűnök.
Van irodalmi szerkesztői álnevem is, de az egyelőre titkos. :)
Rendhagyó
módon egyszerre jön ki három a Mogul Kiadótól, és van még a tavalyi megjelenésű
szerzőiből, úgyhogy órákon át tudnék mesélni. A legfontosabb azonban, hogy a
lehető legszélesebb körben szeretnék alkotni, és azt hiszem, eddig valamennyire
sikerült. Így a most publikált könyvek között van ilyen, hogy abszurd humorú
romantikus (Erelem [eszetlen szerelem]), illetve ugyanilyen romantikus-erotikus
sci-fi-krimi paródia (Andrea & Andrea), vagy lélektani krimi-thrillergyűjtemény
(Wetoo) és ifjúsági tudományos fantasy-sorozat első része (Tripiconi sztori 1.
Az amulett rejtélye) is. De előre bespájzoltam egy pár másikból, ezek általában
a már meglévők folytatásai.
Meglepő és mulatságos: az Andrea & Andrea az. Imádom azt
a négy hülyét, aki benne van (ebből kettő Andrea). A 15 napos, ezzel a legrövidebb leírási
időtartam alatt olyan szinten a szívemhez nőttek, hogy utána még 15 napig
elvonási tüneteim voltak, de hát már véget ért a könyv. Viszont fontos, hogy a
többi kreatúrám is kedvenc valahol, mindemellett.
Általában félreteszem a művet, és megpróbálom rendezni a
válságot kiváltó okokat. Hamvas Béla óta tudjuk, hogy a krízis mindig
valamilyen válaszút, ami előtt állunk. El kell dönteni, merre menjünk, ki kell
rúgni azt a blokkot, ami okozza, hogy megrekedtünk, és akkor menni fog az írás
is. Sokszor elég a figyelemelterelés, környezetváltozás, kikapcsolódás, mielőtt
újra megpróbálunk írni. Mondjuk olvassunk vagy kiránduljunk egyet, találkozzunk
régi barátokkal, menjünk moziba.
A legrövidebb megfogalmazás erre az, hogy „az író kiidegeli
magát, és ha már ott van, akkor az olvasót is”. Igazából a narrációs szatíra a
paródia olyan visszaható formája, amikor a szerző önmagán is bosszút áll.
Szerkesztői vagy lektori megjegyzéseknek látszó, humoros ki- és beszólásokat
hagy el a szövegben (dőlt betűvel jelezve), melyekkel szándékosan dúsítja fel,
és szakítja meg a szöveg integritását. Hogy ettől jobb vagy rosszabb lesz a
könyv, azt az olvasó dönti el. Az biztos: egyedi! Anyja híján, úgy néz ki,
anyja lettem ennek a stílusnak. Meg vagyok lepve, de máshol így nem láttam még,
és mások sem, ahogy kapom a visszajelzéseket. Komolyan, ez eddig csak nekem
jutott eszembe?! :) Az Erelem (eszetlen szerelem) és az Andrea & Andrea
ebben a stílusban íródott, és még betáraztam pár, ilyen jellegű irományt a
közeljövőre.
Ezekkel a kedvencekkel mindig bajban vagyok, mert inkább
olyan van, aki nem kedvenc. De ha már ki kell emelni, és családtag nem lehet :P
, akkor Örkény István és Karinthy Frigyes holtversenyben a legjobbak.
Az eredeti szakmám grafikus, de most inkább az írásról van
szó, gondolom. Mondjuk, a kettőt névleg tudom csak elkülöníteni, mert
egybefüggenek, a könyveimet általában gazdagon illusztrálom. Írni is úgy
könnyebb, hogy közben rajzolok, vagy valahogy „felképelem” a szereplőimet.
(Arcátlanul bírják a pofonjaimat!) Érdekes dolog ez, mert az eltelt húsz év
alatt, amíg grafikusként voltam jelen a munka világában, nem ért annyi
sikerélmény, mint íróként két év alatt. És ez hozta a grafikai sikereket is,
hiszen aki olvassa a könyvemet, de esetleg nem tetszik neki, a képeket kiemeli,
hogy azok viszont igen. :)
Egy év alatt több könyved is
megjelenik, hogy tudsz időt szakítani az írásra?
Általában
úgy, hogy ahol tudok, írok. Utazás közben, vécén (bár ott inkább ötletelek,
szóval, ha szar az eredmény, csak tudjátok, rossz helyen jutott az eszembe :) ),
éjjel a gép előtt. A családom is iszonyat sokat segít, munka, házi teendők,
gyerekfelügyelet tekintetében. Nélkülük nem jutottam volna el idáig. De azért még
magamat is megleptem a tavaly nyolc könyvvel, ne kérdezd, hogy csináltam!
Mármint megkérdezheted, de fogalmam sincs. :) És ezek nagy része 300 oldalnál
nagyobb terjedelmű.
A családod mennyire támogat ebben?
Így
látszik, hogy nagyon, amennyire tehetik. Pedig az ő szemszögükből is bolondnak
tűnök. :)
Ne adják fel, írjanak, és tanuljanak. Ha kell a
motivációban, inspirációban segítség, keressenek engem, van egy csoportunk,
amely nekem is sokat segített. (Tulajdonképpen nekik is köszönhetem a nyolc
kötetet egy év alatt.) Próbálják ki magukat különböző zsánerekben, találják meg
a saját hangjukat, amennyire csak lehetséges. Legyenek kitartóak és kreatívan
pofátlanok, mert ha nincs pénzük, csak ezek konvertibilis valuták a
továbbjutáshoz. És nagyon fontos: tiszteljék az olvasókat, azokat is, akik nem
olvassák őket, mert talán egyszer majd fogják. Amúgy ezeket még én is mind gyakorlom,
magamnak is szólnak, hiszen kezdő írónak számítok. :)
Már publikus, hogy miről fog szólni a következő megjelenő könyved?
Amit szeretnék karácsonyra kiadni, az „Emlékkönny. Egy
igen-zet története” című szépirodalmi romantikus regényem, ami jelenleg
e-bookban, ingyenesen elérhető (MEK, Google Play Áruház és Bookline). Molyon
van hozzá kihívás is, ajánlom, szép plecsnit lehet érte kapni, én meg örülök az
olvasóknak és az értékelőknek. Ezt a könyvemet sokan kérték papírformátumban,
mert nem tudják olvasni digitálisan vagy jobban szeretnék kinyomva. A nyomdai
verzió kicsit más borítót és címzést kap majd, mivel egy újabb sorozat része
lesz (Robin O’Wrightly Emlékkönnye). Ez a kötet egy kakukktojás, ugyanis
faktoid fikció, azaz tényeken alapuló, kitalált elemekkel tarkított regény. A
családom egyik ágának hitelesített története, csaknem száz évre visszatekintve.
Ennek köszönhetem a létezésemet is.
És végül, de nem utolsósorban, most válik aktuálissá: április 17-én útnak indul a barát- és harcostársnőmmel, Krencz Nóra íróval közösen készített webregényünk, A követ 2. Menedék. De erről inkább hadd meséljen ő.
És végül, de nem utolsósorban, most válik aktuálissá: április 17-én útnak indul a barát- és harcostársnőmmel, Krencz Nóra íróval közösen készített webregényünk, A követ 2. Menedék. De erről inkább hadd meséljen ő.
Köszönöm szépen az írónőnek,
hogy időt szánt rám és megválaszolta a kérdéseimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.