2017. december 16., szombat

Gergely Melinda : Új ​életre ébredve idézetek

Gergely Melinda : Új ​életre ébredve idézetek







Első mondat : ,,A lány szép lassan kinyitotta a szemét, de a körülötte lévő világot mély homály fedte."
 
*-*-*
 
,,Csak egyetlen gondolat járt a fejében: „Nem szabad elaludnod. Nem szabad... Ébren kell maradnod, minden áron.” Ezeket a szavakat mondogatta magában, de csak gondolatban, mert a torka annyira égett, hogy egyetlen szó se jött volna ki rajta."
 
*-*-*
 
,, A fény, ami odaát várta, melegséget, nyugalmat és túlvilági boldogságot árasztott magából. Olyannyira, hogy nem maradt más vágya, mint oda belépni. Oda, ahol nincs több fájdalom és boldogtalanság. Elindult, de ahogy az első lépést megtette, erős szorítást érzett a mellkasában, és nagyon messziről, egy erőteljes, szinte parancsoló férfi hangot hallott, ami
ezt mondta: „Gyere vissza! Nem engedem, hogy meghalj!” Aztán a kapu hirtelen bezárult előtte, hangos szinte visszhang szerű szózat kíséretében: „Még nem jött el a te időd! Eredj vissza és kezdj új életet.”
*-*-*

,, – Végre felébredtél! Már azt hittem, hogy Csipkerózsikát akarsz játszani."
 
*-*-*
 
,, – Csak nem félsz tőlem?! – nevetett fel gúnyosan. – Mit
gondolsz, ki vagyok én? – kérdezte megvetéssel a hangjában. –
Talán emberevő szörnyeteg? Mondd! – förmedt rá erélyesen."
 
*-*-*
 
,, Elvette a lánytól a tükröt, hogy a helyére tegye, és mind-
eközben megpillantotta saját csúf és torz tükörképét. Dühösen s mérhetetlenül csalódottan hajította vissza a tükröt a helyére,
majd rácsapta a fiókot. "
 
*-*-*
 
,, Miért hiszi azt, hogy úgy tekint rá, akár egy szörnyetegre? Talán észrevehette a félelmet a szemében, amikor ránéz? Igen, biztos ez lehet az oka. De hát hogy is tekinthetne rá félelem nélkül, amikor a sötét, fekete szemében izzik a harag és a gyűlölet? Ez pedig a hangnemét is jócskán átitatja, főleg, mikor vele beszél. Hogy is ne félne tőle, amikor olyan magas, erős és sziklaszilárd, akár egy hegy, ő pedig olyan védtelennek érzi magát, legfőképp ilyen állapotban. Elhatározta, hogy ha csak lehet, elkerüli Krisztián szemrehányó, haragos tekintetét."

*-*-*
 
,, – Krisztián egyáltalán nem akar megszabadulni tőled,
csak azt szeretné, ha mihamarabb rendbe jönnél.
– Hát akkor elég furcsán mutatja ki jószándékát – panaszkodott a lány."
 

*-*-*

,,Krisztán nagy meglepetésére olyan gyöngédség járta át a lelkét, amelyre nem számított. Ettől viszont csak még inkább megrémült. Hátrább akart húzódni, de olyan kétségbeesettnek tűnt, hogy nem volt szíve megtenni, hiszen érezte, milyen nagy szüksége van most a lánynak rá."
 
*-*-*
 
,, – Még mindig fáj, ugye? – kérdezte végül bűnbánóan.
– Ugyan már, ne kérdezz badarságokat! – Förmedt rá a
férfi. – Már hogy fájna? Hiszen rég begyógyult – állt fel idegesen, miközben megérintette a heget az arcán.
– Az arcodon igen, na és a szíveden? – kérdezte a lány"
 
*-*-*
 
,, Krisztián félve pillantott a lányra, aki a gondolataiba merülve
élvezte a helyzetet. „Vajon mi járhat a fejében?” – gondolta. „Vajon képes lenne szeretni engem ilyen arccal? Ugyan már!” – rótta meg magát. – „Ne áltasd magad. Miket nem gondolsz? Már rég bebizonyosodott, hogy senki sem képes téged így szeretni. Senki...” "
 
*-*-*
 
,,Semmi mást nem hallott, csak a férfi könnyed lépteit a szőnyegen, az egyenletes szívdobogását, érezte az illatát és titkon azt kívánta: ennek a pillanatnak bárcsak soha ne szakadna vége."
 
*-*-*
 
Az írónő hivatalos szerzői oldala -->  Gergely Melinda
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése