Véleményem Mariana Zapata 'Hands ​Down – Könnyűszerrel' című könyvéről

 Mariana Zapata

 Hands ​Down – Könnyűszerrel 

 

 

Mielőtt a „texasi óriás” lett belőle, ő volt „Zac, a ropi”

Bianca Brannen tudja, hogy az idő – többnyire – minden sebet begyógyít. Beleértve azokat is, amiket a szeretteid akaratlanul ejtettek. (Csak több időre van szükség hozzá.)

Úgy hiszi, készen áll, hogy viszontlássa az amerikaifutball-liga irányítóját, amikor egy telefonhívás miatt visszasétál az életébe. A fények, a rajongók és a luxusélet előtt
aranyszívű, sovány kölyökként ismerte.

Gyerekjáték lesz kisétálni Zac Travis életéből, hisz a srác is könnyedén megtette.

Íme, a szereplő, akire mindenki várt!

Hagyd, hogy beragyogja a szívedet a története!

 

 

 

A The ​Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak című regény óta vártam, hogy mikor olvashatom el végre Zachary James Travis (Zac) történetét. Annyira izgatott voltam, amikor végre hírt kaptam a hazai megjelenésről, mert az említett kötetben nagyon tetszett Zac karaktere, így tudni akartam, neki vajon milyen sorsot szán az író.

Ha nektek tetszik a könyv, akkor itt tudjátok beszerezni 

~~> https://konyvmolykepzo.hu - Mariana Zapata: Hands Down – Könnyűszerrel

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

,,Nem volt olyan perc, amikor ne drukkoltam volna neki, annak ellenére, hogy túllépett rajtam, és a múltjában felejtett."

 

Röviden a regényről: 

 

Zac és Bianca gyerekként elválaszthatatlan barátok voltak, de aztán az események elválasztották egymástól őket. A különtöltött tíz évben mindketten megváltoztak, felnőttek, teljesen más irányt vett az életük. Zac az amerikaifutball-liga népszerű irányítójaként, míg Bianca a Lusta Szakácson keresztül ad tippeket a követői számára, miközben egy olyan munkahelyen gályázik, ahol semmit sem szeret, és  a családjában is zajlanak az események. Ők ketten egy telefonhívásnak köszönhetően ismét találkoznak egymással, és onnantól veszi kezdetét az igazi kaland.

 

Az én véleményem róla...

Bevallom, nehéz arról írni, hogy miről is szólt a cselekmény, mert bennem nem tudott nyomott hagyni, és roppantul fáj a szívem miatta. Hatalmas elvárásokkal estem neki a kötetnek, mert  Vanessa ~ Aiden történetében pont a vicces, tréfás Zac lett a legnagyobb kedvencem. Na, az ott megismert karakternek nyoma sem volt, mintha nem ő lett volna, és ez már teljesen elvette a kedvemet. Bianca még nála is rosszabbnak érződött, és nemcsak azért, mert általában bajom van a női karakterekkel, de ő többször kiverte nálam a biztosítékot. Az alapcselekmény irtó érdekes lehetett volna, mert imádom a barátokból-szerelmesek sztorikat, itt viszont kidolgozatlannak éreztem. A legnagyobb problémát mégis az generálta, hogy a karakterek között nem éreztem kémiát, ami reményre adott volna okot, az eléggé csekélynek bizonyult, és inkább úgy tekintettem rájuk, mint szimpla barátokra, akik hosszú idő után találkoztak egymással. A nagy katarzisnak szánt veszekedés oka totálisan mondvacsinált ürügy volt a szerző részéről, mert ez semmiségnek érződött, és ebből az jött le, hogy Bianca feleslegesen drámázik, pedig ha olyan lett volna, mint amilyennek leírta magát, ez egyáltalán nem tudott volna ekkora konfliktust okozni kettejük között.

 

 

Bianca: Imádom, hogy az ő szemszögéből követhetjük az eseményt, viszont sokszor úgy éreztem, teljesen ellentmondásos a hölgy, illetve többször ismételgette magát, pláne, amikor Zac szeméről beszélt. Annyira szerettem volna szeretni, mégsem jött össze, mert inkább tűnt butácska kislánynak, mint érett felnőtt nőnek, pláne találó volt rá a ,,kölyök" becenév. Annyi lehetőség lett volna benne, de Mariana nem volt képes kihozni belőle többet, így adott egy csaj, aki totálisan ellenszenvet váltott ki belőlem. Utálja a kedvenc unokatestvére párját, eléggé rossz véleménnyel volt a lányról, viszont semmit sem tett, hogy jobban megismerje őt, helyette az olvasó hosszasan olvashatott arról, mekkora p*csa a csaj, és hogy jobbat érdemel a srác nála.

Imádkoztam azért, hogy a hasszú cselekményben, idővel megfog változni jó irányba, elhagyja a felesleges hisztiket, a túlagyalásokat, és végre összeszedi magát, de csalódnom kellett, mert a végére is ellenszenves maradt nekem. Annyira tetszett a Könnyűszerrel alapja, miszerint Bianca több év után becsönget ahhoz a férfihoz, akibe gyerekként beleszeretett, mert erősen érezhető volt, hogy már akkor is többet érzett iránta szimpla barátságnál. Na, ezt vágta nekem tönkre az előbb leírtak, mert ha jobban kidolgozza a karakterét, onnantól akár ő is elvihette volna a hátán az egész cselekményt, illetve nem hiszem el, hogy ezalatt a tíz év alatt egyikük sem érzett késztetést arra, hogy legalább egy üzenetet megeresszen a másik felé, pláne a háttértörténetük, a közös múltjuk miatt. Miután összejönnek, utána sem éreztem azt, hogy bármi is akkorát változott volna, egyáltalán nem is értettem, miért jöttek össze.

Zac: Nekem hiányzott a régi Zac. Egy idő után elengedtem a dolgot, és próbáltam úgy kezelni, mintha egy teljesen más emberről lenne szó, elvonatkoztatva a Szívvel a falnak című regénytől. Többször érzéketlennek érződött, egyáltalán nem volt vicces, humoros, kifejezetten untatott. Hiába vártam, hogy csináljon valamit, egyáltalán semmi szerethetőt nem tudnék felsorolni, miért tetszett az ő karaktere. 

Ezektől eltekintve, én nagyon várom a következő Mariana Zapata megjelenést, mert lehet, hogy az sokkal jobban tetszik majd, mint az eddig megjelent művei.