BELEOLVASÓ Fényes Niki ~ Színtiszta üzlet című könyvébe +18

Részlet Fényes Niki Színtiszta üzlet című könyvéből

,,Leállította a kocsiját, és miután vett egy nagy levegőt, kiszállt. Egyenesen a bejárathoz sétált, ahol egy nagydarab férfi az útját állta.

–       Zártkörű – közölte.

–       Tudom. Mindig az – felelte és felnézett a férfi szemébe.

–       Boris Kashnikovot keresem. Munkáért jöttem. Irina Popolova vagyok. Biztos te is tudod, hogy ma temettük el az apámat – a férfi felvont szemöldökkel hallgatta, majd, amikor kitisztult nála minden, bólintott.

A füléhez nyúlt, és mondott valamit, ezután útba igazítva átengedte a kordonon.

Meg se lepődött, hogy tudott az apjáról, egy hete mindenki erről beszélt. Az apja kivégzéséről. Persze, hogy beengedte, mindenki erre számított, hogy kurva lesz, mert nincs más választása.

Hát nem egy sima bár volt, sokkal inkább sztriptíz bár, nem a hagyományos értelemben. Nem táncolt senki a színpadon, bár lehet csak rossz napon jött. Élő zene volt, a pincérnők melleit egy fekete, átlátszó, könnyed kis tunika takarta. A hely tömve volt, ital szaga és füst terjengett, a világítás gyér volt. Körbe nézett, de mivel alacsony volt, szart se látott a tömegből. Mielőtt elveszhetett volna, valaki elkapta a csuklóját, és húzni kezdte maga után. Még védekezni sem tudott, rángatták és lökdösték. Aztán hirtelen egy üres folyosón találta magát. A férfi, aki a kezét fogta, közép magas, nagydarab szőke volt kék szemekkel, karjai, kézfeje végigtetoválva, szemöldökében piercing, ahogy az orrában is.

–       Irina Popolova, ugye? – kérdezte.

–       Igen, én vagyok.

–       Gyere utánam – mondta neki és elindult.

Irina követte, egészen a folyosó végére, ahol kinyitott neki egy ajtót. Nem tudta felmérni a környezetet, mert a férfi, aki a szobában volt, betöltött mindent. Jelenléte uralta a szobát, túl magas volt, legalább két fejjel magasabb nála, de nem volt az a kigyúrt valaki.

Kopasz volt, rövid körszakállat és színezüst keretes szemüveget viselt. Irina nem értette a kinézetét, a szemüvegnek tompítania kellet volna a rosszfiús kisugárzását. Fekete szemei keményen néztek rá. Torkát olyan sebhely fedte, amilyet még életében nem látott. Hosszában legalább tizenöt, míg széltében vagy két centi volt, amit az öltések tettek ki. Bőr nyaklánc volt rajta, ami felhívta a figyelmet a sebhelyére. Kék inget viselt, valamint fekete szövetnadrágot.

Hogy a kurva életbe maradhat valaki életben egy ilyen sérülés után?! Ragadt le a nyilvánvalónál. Az egész lénye félelmet szült az emberben, ami fojtogatta őt.

Irina azt tette, amit az apjától tanult az ilyen helyzetekre. Elrejtette a riadalmát.

Kashnikov alaposan végigmérte, ettől csak még jobban koncentrált, hogy semmi ne látszódjon rajta.

Az ajtó bezáródott mögötte, és ettől akaratlanul is összerezzent, mire a férfi elmosolyodott.

Szó nélkül ment és öntött neki egy vodkát, majd a kezébe nyomta, mire ő szótlanul húzta le.

–       Ülj le, Irina – szólalt meg végül a strici.

Hangja hideg, tárgyilagos volt. Az íróasztal mögé ment és leült, ő maga is így tett. A legfurcsább az volt, hogy ez a férfi szinte rá se nézett.

–       Te vagy Boris? – kérdezte, és érezte, nagy szüksége lenne még egy italra.

Kashnikov hátra dőlt, egyik lábát átvetette a másikon, és enyhén ringatni kezdte magát a forgószékben jobbra és balra fekete szemeit ráemelve. Ettől úgy érezte sarokba van szorítva.

–       Én – felelte.

–       Szóval munkát akarsz? – kérdezte nem törődően.

Erre Irina megrázta a fejét, mire az felvonta a szemöldökét.

–       Ugye tudod, hogy én csak munkaügyben tudok segíteni neked? – érdek-lődött.

Itt az idő, Irina.

–       Van egy ajánlatom számodra – jelentette ki, és szemét le sem vette róla.

–       Semmit nem tudsz nekem ajánlani – felelte kételkedve.

–       Talán mégis. Már itt vagyok az irodádban. Van rám tíz perced – mondta magabiztosan, mert ez egy tárgyalás alapfeltétele.

Az apjától tanulta.

–       Csak abban az esetben, ha megéri.

–       Ezt magadnak kell eldöntened.

A férfi nézte egy ideig, majd megigazította a szemüvegét, és intett a fejével, hogy kezdje el.

–       Az apám és Igor azt mondta, hogy Moszkvában a prostitúció a tied. Ebből kifolyólag soha nem tudtál egy csoport tagja se lenni, mert a csoportok elvárták volna tőled, hogy megoszd az üzleted velük. Éppen ezért nem léptél be sehova se. A Popolova csoportot a három kisebb szétszedte. Már csak én maradtam, és mivel nő vagyok, előbb ölnének meg, minthogy egy asztalhoz üljenek le velem. Ha lenne egy férjem, ő be tudna ülni közéjük, mint egy Popolova. Nevek, címek, telefonszámok, a családom minden kapcsolata, üzletfelek, ezeket mind át tudom adni a férjemnek. Szükségem van egy férjre, aki megtartja nekem azt, ami a családomé.

Boris felvonta a szemöldökét.

–       Megkéred a kezem? – kérdezte meglepetés nélkül, ami azt bizonyította semmi sem tudja meglepni, arról nem is beszélve, hogy még ezek ellenére se tudta megmondani, mit gondolt erről.

Más talán hasra vágta volna magát, de Boris csak ült hidegen, és figyelt. Ez a viselkedés ismét megijesztette. Irina megdörzsölte a szemét, és sóhajtott.

–       Meg – felelte egyszerűen.

–       Miért rám gondoltál? – kérdezte.

Nem volt szünet a kérdések közt, ami szintén csak mutatta, hogy ez a férfi megingathatatlan.

–       Mert ha valaki képes arra, hogy egész Moszkvában csak ő profitáljon a prostitúcióból, akkor meg van hozzá a kellő ereje, hogy megvédjen.

–       Apád mondta ezt?

–       Magamtól tudom.

–       Szóval eladod magad, Irina? A hatalomért? – kérdezett rá fagyosan.

Ezzel az egy kérdéssel kihúzta a lába alól a talajt. Mert kimondva egészen más, mint körülírva végiggondolni. Mit mondjon? Valóban így volt. 

–       Folytasd! – parancsolta hűvösen, mintha az előbbi kérdést fel sem tette volna.

Talán ez adott neki erőt ahhoz, hogy felnézzen a férfira és folytatni tudja.

–       Amiért a prostitúció a tied, nem hagynak másban érvényesülni. Ha elve-szel, lesz egy csoportod, ahol kialakíthatod magadnak azt, amit megvontak tőled. Általam oda kerülsz, ahol lenned kell. És a prostitúciót is megtarthatod.

–       Amit a családodba viszel.

–       Pontosan.

–       Miért adjak bármit is neked, Irina?

–       Mert amit én adok, az sem kevés.

–       Meg kell védenem téged, aztán magamat is, mert ezt nem fogják jó szem-mel nézni. Apád birodalma hatalmas.

–       Mint ahogy mondtad, hatalmas, több országra is kiterjed. Nemzetközi kapcsolatokról beszélünk – felelte.

–       Te vagy az egyetlen, akinek meg van a hatalma a védelemre.

A strici bólintott, az égegyadta világon semmi nem látszott rajta, és ez szinte megölte őt.

–        Mit gondolsz, Irina, milyen életed lesz a feleségemként? – nézett rá.

Mit mondjon? Mert válaszolnia kellett.

–        Ennek nincs jelentősége – felelte végül az igazsághoz mérten, mire a férfi elmosolyodott.

–        Nem érdekel? – kérdezte végül.

–        Nem – felelte.

–        Irina. Összegezzük ezt az üzletet. Te saját magad teszed zálogba, ezáltal megosztjuk, amink van. Ami azt jelenti, ebből a házasságból egyikünk se fog már kiszállni. Mert, amit most egyesítünk, nem fogja engedni. Igor hazajön egy év múlva, mint a Popolova csoport feje. Látni fogja azt, ami az enyém, és én is látom, ami az övé. Ekkora hatalmat egyikünk se fog tudni tartani hosszú távon egyedül. Tehát ez a házasság egy életre így marad. Felkészültél rá? – kérdezte rezzenéstelen arccal.

Az, hogy tudja, mikor jön haza a testvére azt bizonyította, hogy kurva jól tájékozott, és ez megerősítette Irinában az elhatározását.

–        Tudom! – vágta rá.

Hatalomról alkudozunk, Boris, de a valóságban az én életemről van szó. Ezt úgy védem meg, ahogy az apámtól és Igortól tanultam. Nagyon mélyre süllyedtem ma a címedért, mert már nincs egy deka presztízsem se. Nincs választási lehetőségem. Ha ma nem térek haza, még az sincs, ahol lehajtsam a fejem. És haza, mint tudjuk nem térhetek, mert akár fejbe is lőhetnek. Elvették mindenemet. A testvérem a Popolova csoport nélkül elbukik a börtönben, ezt te is tudod. A bátyám sokaknak ártott üzleteken keresztül, valamint az agresszióját se feledjük, és azt a sok irigyet. Nem hagyja el élve a börtönt – megnyalta a száját, és egy apró sóhaj szakadt ki belőle.

Boris acélosan nézett rá.

–        A miheztartás végett mondom, Irina. A házasság után az enyém leszel.

Olyannyira az enyém, mint itt bármelyik másik nő.

Tehát egy kurvával veszi egy kalap alá. Talán valóban nem jobb náluk.

–        A hatalom biztosítja az én és a testvérem életét – felelte végül.

 Nem értette miért okoz neki fájdalmat az, ahogy a férfi beszélt. Talán mert rávilágított az igazságra. Végül is idejött, és megkérte vegye el. Még ő is belátta valóban olyan, mint egy nyomorult kurva, aki pénzért árulja a testét. Ő a hatalomért adja el magát. Igaza van a férfinak, hatalomról üzletelnek, de ő maga a zálog ebben az üzletben.

–        Adj egy órát, amíg szerzek valakit, aki összead minket – jelentette ki a férfi, Irina álla lesett.

Az előbbi sokkból és szégyenből még fel se ocsúdott, de máris megkötött egy visszavonhatatlan üzletet. Szégyen és megkönnyebbülés száguldott át rajta, lehunyta a szemét, a következő pillanatban pedig elájult.

Fényes Niki - Szerzői Oldal