Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el! idézetek

Rácz-Stefán Tibor

 Fogadj el!

Hiszel ​magadban?
Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid.
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete.
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább.
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.
A regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

„Az Aranymosáson szerettem bele a történetbe, a blogján kersztül meg a szerzőbe. Amint megjelenik, az elsők közt leszek, akik megveszik, elolvassák és öt csillagra értékelik.”
– Keresztes Amina –

„Ez a történet nem lesz leányálom, a tragikus, de létező valóságról szól. Példátlan és érdekfeszítő!”
– Bata Viktória –

Első mondat:,,Tűnjön innen!"

*-*-*

,,– Menj a pokolba!
– Onnan jöttem – mondta nevetve Áron, majd levette a trikóját és a kezébe vette a törölközőjét. – Lezuhanyozom, de ne gyere utánam.
Dávid alig figyelt arra, amit Áron mondott. A szeme akaratlanul is a fiú felsőtestére tapadt.
– Ne bámulj már ennyire feltűnően!
Dávid arca pipacsvörös lett. Gyors léptekkel az ajtó felé vette az irányt, ám amint a kilincsre elhelyezte a kezét, Áron utolérte. A háta mögé lépett, rettentő közel, és odasúgta neki:
– És én még azt hittem, hogy unatkozni fogok a suliban. Most már biztosra tudom, hogy nem."

*-*-*

,, – Miért kell mindig piszkálnod? Nem lehetnénk csak barátok? Vagy ha azok nem is, nem tudnál simán békén hagyni?
– Egyik opcióra sem vagyok képes – szólt halkan Áron. A falat bámulta. – Nem csak te gyűlölsz engem, hanem én is téged.
– Miért? – kérdezte meglepve Dávid. – Mit ártottam én neked?
– Megváltoztattál – mondta Áron.
Végre felé fordult, és nem a falat bámulta. A tekintete a haragot sugárzott.
– Hát, nem érted? Nem tudok úgy rád nézni, hogy ne… − elharapta a szót, és elvörösödött."

*-*-*

,, Ha egy olyan regényt olvasott, ami tetszett neki, akkor ritkán reagált a külvilágra. Szerette, amikor a cselekmény beszippantja őt, olyankor elfeledkezett a saját életéről, arról, ami fájt neki, és azokról a titkolt dolgokról is, amiket saját magának sem mert bevallani."

*-*-*

,,Mindez csupán egy álarc, és csak idő kérdése, hogy én is azzá váljak."

*-*-*

,,Dávid még jobban szemügyre vette a lányt, akinek a tekintetéből most csak úgy sugárzott a fájdalom. Szomorúan vette tudomásul a tényt, a Balaton partján a szomorú emberek lélekszáma máris kettőnél tart."

*-*-*

,, Ilyennek születtem, és meg kell tanulnom együtt élni a hátrányaival és az előnyeivel is."

*-*-*

,, Áron visszakúszott az ülésére, és hogy megtámaszkodjon, kezét Dávid combjára helyezte, úgy foglalt helyet.
– Ha rajtad múlna, örökké ott lenne, ugye? – kérdezte kajánul. Dávid dühösen pillantott rá, majd anélkül, hogy gondolkodott volna, akkorát csapott Áronra, amekkorára csak az erejéből tellett.
– Mondtam én, hogy vicces évnek nézünk elébe."

*-*-*

,,– Láttam ám egyet, amit én is olvastam, de mi a fenéért tetted a Young Adulthoz? Az sokkal komolyabb.
– Melyik az? – kérdezte meglepődve Dávid.
– Az Eleven testek. – Először nem esett le számára, hogy melyik könyvre gondol Áron, de aztán eszébe jutott az eredeti cím, mert azt a regényt is angolul olvasta.
– Te egy könyvvel a kezedben?
– Szexi a kép, ugye?"

*-*-*

,, – Szerintetek azért bámulnak meg minket, mert szépek vagyunk, vagy mert hat rájuk a Lolita-effektus, amit a rövidke iskolás szoknya vált ki?
– Ki az a Lolita? – kérdezte Csenge. – Ide jár suliba? Vagy már elballagott?"

*-*-*

,,Tudod, ha egy barátságot hazugságok alapjaira építesz fel, akkor ne csodálkozz, ha összedől az építmény."

*-*-*

,,Az élet csodaszép..."