Így jártam Krausz Emma Osztálykép című könyvével :D

Így jártam Krausz Emma Osztálykép című könyvével :D

Őszintén be kell vallanom, amikor megtudtam, kik lettek a Bekezdés-pályázat nyertesei, kicsit elkeseredtem. Több ismerősöm is indult rajta, akik sajnos nem voltak ott a győztesek között. Ez kissé elkeserített. A róluk írt vélemények még jobban elkeserítettek. Szerencsére tévedtem, amikor az alapján ítéltem meg a könyveket. Pontosabban Krausz Emma regényének esetében. Először hallani sem akartam róla, mert nem keltette fel a figyelmem, de ahogy egyre többször jött velem szembe, kezdett megváltozni a róla kialakított véleményem. Az egyik kedvenc magyar könyvesbloggerem is olvasta, és eléggé jó véleménnyel volt róla. Gondoltam, adok neki egy esélyt. A Könyvhéten sajnos nem sikerült beszélnem az írónővel, ami elszomorított, de remélem, egyszer majd sikerül becserkésznem egy beszélgetés idejére.

 

,,Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel."

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Még tépelődtem egy picit, hogy írjak-e miatta a kiadónak, vagy inkább tegyem csak várólistára a könyvet. Végül meghoztam a döntést. Felvettem a kapcsolatot a Twister Media Kiadóval, akik voltak olyan aranyosak, és biztosítottak nekem egy recenziós példányt.

Tegnap meghozta a futár, és ma el is olvastam, de erről majd később írok egy bejegyzést. :D

Addig is térjünk vissza a könyvhöz.

Itt egy kép arról, mennyire nem tudok szépen kicsomagolni egy könyvet: -->

Szerencsémre jól becsomagolták, ezért nem esett benne kár, amikor nekiestem a csomagnak. Végül sikerült kibontanom, bár nem volt egy egyszerű menet. Jól megszenvedtem vele, mégis úgy gondolom, megérte a küzdelem.

Végül is csak élve megúszta azt, hogy a kezeim közé kaparintottam.

A borító nagyon tetszik, és van egy olyan érzésem, hogy nem csak nekem. Úgy gondolom, hogy a borítómodell nagyon jó választás volt.

A fülszöveg csak még jobban ráerősít eme megállapításra.

Egyszóval, hamarosan érkezik róla a bejegyzésem, hogy miért is érdemes elolvasni.

Nos, én így jártam a könyvvel. Na, és ti?