2018. február 7., szerda

Szurovecz Kitti : A ​sokszívű

Szurovecz Kitti 
A ​sokszívű


,,Annabellának ​két élete van: két lakhelye, két állása, két baráti köre és nem utolsósorban: két szerelme. Az évek során mesterien megtanulta különválasztani a világait és elrejteni kínzó lelkifurdalását, ám egy nap megtudja, hogy gyermeket vár, és onnantól minden megváltozik…
Szeretne őszintén élni, de képtelen megtenni az első lépést. Amikor az interneten rátalál a Sokszívűek Társaságára – akik épp úgy élnek, ahogy ő, csak mindezt etikusan, az összes szerelmi partnerüket beavatva teszik –, úgy érzi, új családra lelt… Vajon képes lesz ebben a kívülről szürreálisnak tűnő világban boldogságra találni?
A poliamoria, azaz az etikus többszerelműség ma már Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító párkapcsolati forma.
Lehetünk-e boldogok egy párkapcsolatban, ahol többen vagyunk kettőnél? Milyen egy ilyen élet a társadalom tükrében, és miként győzik le a poliamorok a gyilkos féltékenységet?
Szurovecz Kitti hónapokon át nyomon követte több hazai poliamor pár és család életét, hogy ezekről a nem mindennapi kapcsolatokról fiktív történetbe ágyazott, ámde hiteles képet festhessen."


Írta : Szurovecz Kitti
Kiadó : Athenaeum
Kiadási év : 2017
Az író szerzői oldala : Szurovecz Kitti szerzői oldala
Moly. hu : Szurovecz Kitti : A ​sokszívű
Megrendelhető ide kattintva : book24.hu - Szurovecz Kitti : A ​sokszívű
Idézetekért kattints ide : Szurovecz Kitti : A sokszívű idézetek



 *******-----*****----*******----*****----********-----****-----**********


Szeretném megköszönni az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam Szurovecz Kitti: A sokszívű című könyvét. 
Hatalmas köszönet érte.





Figyelem!!!

Cselekményleírást tartalmazhat




Az írónő által sikerült bepillantást nyernünk egy teljesen más világba. Ezért is örültem, amikor alkalmam adódott elolvasni a könyvet. Azonnal éltem a lehetőséggel, és bár nem sok szabadidőm volt, mégis mindent félretettem, hogy befejezhessem. Többször újraolvastam, annyira megszerettem. Már az első oldal magába szippantott. Nem sok könyv kezdődik ennyire ütősen, mint A sokszívű. Általában ez a téma körülbelül a történet közepe felé vetődik fel, és jó, hogy ezzel indított, mégsem vált a cselekmény fő témájává. Remek, hogy Kitti valami olyant tárt az olvasói elé, amiről kevesen írnak, pedig több ember életéhez is hozzátartozik. A tabukról nem szívesen beszélnek, viszont sokan olvasnak róla. Maga a téma nagyon megosztó, és pont ez miatt imádom annyira. Bár nem ez az első poliamor könyvem, mégis nagy lelkesedéssel vetettem bele magam. Már a fülszövegből kiderül a könyv mondanivalója, de csak beleolvasva értjük meg. Mióta olvastam, azóta kicsit jobban beleástam magam ebbe a témába, annyira felkeltette a figyelmem. A történetben Annabella több férfit szeret egyszerre, ami sokaknak szerelmi háromszögnek tűnhet, mégsem az. 
Nem ez az első könyv, amit olvastam az írónőtől, de ez fogott meg legjobban. Hozzá kell tennem, a többinek teljesen más a témája, így össze sem hasonlítható azokkal. A tartalom mellett muszáj megjegyeznem, hogy a borító egyszerűen fantasztikus. Szerintem ez adja vissza legjobban a könyv mondanivalóját.
De hogy pontosan miről is szól, arról inkább mélyen hallgatok, és mindenkit arra buzdítok, hogy vegye a kezébe és olvassa el.


 *-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*



A sokszívűről :

,,Két csík.”

Az első oldalon megismerjük Annabellát, a fiatal nőt, akinek a szemén keresztül láthatjuk az eseményeket, és bepillantást nyerhetünk egy másabb életbe. Két hétig Bellaként él Olaszországban Dario nevű barátjával, utána két hétig Annaként Magyarországon Andrással. Minden olajozottan működik, és a férfiak semmit sem tudnak egymásról. Ez így mind szép és teljesen rózsaszín. De ahogy lenni szokott, bizony bekopogtat a baj. Kiderül, hogy Annabella áldott állapotba került, viszont fogalma sincs, ki a gyermek édesapja. Hatalmas probléma, ami megoldásra vár.



,,Hol András, hol Dario arcát látom magam előtt. Vajon melyiküké a baba? Öthetes. Hol voltam, mit csináltam öt hete? Az agyam leblokkol, képtelen vagyok visszaemlékezni. Majd a határidő naplóm segít.”


Ez a lökés indítja el Annát az őszinteség felé vezető úton. Talán, ha nem csúszik be a gyermek, akkor még hosszabb ideig kellett volna hazugságok közt élnie, de szerencsére felnyílt a szeme. El akarja mondani a szeretett férfiaknak az igazságot, viszont fogalma sincs, hogyan is kellene ezt közölni velük. Megoldások után kutatva ráakad a neten a Sokszívűek Társasága nevű weboldalra, ahová  hasonló problémákkal küzdő emberek írnak tanácsokért. Ennek az oldalnak köszönhetően ismerhetjük meg a többi karaktert, akik mind hozzákapcsolódnak Annabella életéhez.


,,A poliamoria nem azt jelenti, hogy mindenki mindenkivel. Csak azt, hogy ha szeretünk valakit, az nem akadálya annak, hogy még egyet szerethessünk. Vagy kettőt. Vagy hármat.”


Ez lett a kedvenc idézetem a könyvből. Számomra ez mondja ki legőszintébben mit is jelenthet a poliamoria. Mint laikus olvastam a könyvet, és nagyon érdekesnek találtam. Kétségtelenül örültem, hogy nem szájbarágósan próbálta beadagolni az írónő, ezért szerettem meg leginkább. Közben arra is rájöttem, hogy ha egy kapcsolat nem az őszinteségre épül, hanem a titkokra, az előbb vagy utóbb szépen összedől, mint a kártyavár. A nyílt kommunikáció minden jó kapcsolat alapja, vagyis annak kellene lennie.



*--*--*--*--*--*--*--*--*--*--*--*--*--*--*--*--*--*



Kedvenc karaktereimről kicsit bővebben:

Annabella: Imádtam a gondolatait. Ő az egyedüli női karakter, akit képes voltam megszeretni. Kicsit sajnáltam a rémes gyerekkora miatt, de a végére örültem, amikor megtalálta a számára tökéletes társat.

Laura: Róla olvastam volna többet is, mert bár fel-felbukkant, mégis hiányérzetem volt vele kapcsolatban. Annabella mellett őt kedveltem meg a legjobban. Karaktere érdekes volt, és amikor megjelent, mindig hozzá tudott tenni valami pluszt a történethez. Segítette Annabellát, és igazi barátként állt mellette.


Márk: Meglepő, de én őt sokkal jobban bírtam, mint a többi férfi karaktert. Olyan volt, mint egy apuka, aki megvigasztalja a gyermekét, ha az szomorú. Az Annabellával közös pillanataik miatt megérte elolvasnom. Mellékesen a fejemben irtó jó pasiként képzeltem el.

Viki macska: Olivér, a pszichológus macskája is a szívemhez nőtt. A gazdáját annyira nem tudtam megkedvelni, de a cicus igazi kedvencé vált számomra.

 

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

 
Ami nem tetszett a könyvben:

Erősen gondolkodtam rajta, hogy mik voltak azok a momentumok, amelyek annyira nem tetszettek, hogy szóvá tegyem. Igazából olyan, ami kiverte nálam a biztosítékot, nem volt benne. Talán a végén kialakult szerelmi szál volt hiányos és túlságosan hamar történik minden, nincs idő feldolgozásra.

Kicsit gondolkodtam rajta, hogy vajon én a helyében mit tettem volna másképp. Végül arra jutottam, semmit. Sokan úgy gondolják, hogy ugyanolyan szerelemmel nem lehet több valakit is szeretni, mert az emberek különböznek egymástól. Egy részem viszont úgy gondolja, hogy lehet. Ez egyéni vélemény. 




,,Ha visszatekintek a másfél évvel ezelőtti önmagamra, egy sebzett nőt látok, aki mélyen szégyelli az érzéseit, a vágyait és az ebből fakadó hazugságait. Aki bánt másokat, és emiatt megveti önmagát. Most pedig olyan, mintha egy másik bolygón élnék, ahol az identitásom nem bűn, hanem érték. Ezen a bolygón szeretem azt, aki vagyok:”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése