Romantikus idézetek - Happy Valentine's Day

Romantikus idézetek 

Happy Valentine's Day

,,Beletörődtem a sorsba. Az öröklétbe. Hogy ennyi ideig tart, míg elengedlek, hogy tiltakozásom hiábavaló,egy önámítás. Lelkem gyötrelme. Terelni próbálom gondolataimat, de minden irányban te vagy. A szőke hajad, lengén a szélben, szoknyád is tartja a ritmust, és lépteid nyomán zeng a dallam. Innen tudom, hol jársz. Melyik lépcsőfokot taposod, átkelsz-e értem a sáros utcán, vagy félreáll utadból a világ, hiszen felismerte, amit én nem mertem ez idáig: itt nincs megállás. Megéltük egymás belső poklát, s az egymásból fakadó szabadságot. A káoszban leltünk szépségre. "

Tóth-Bertók Eszter : Amolyan ​lépcsőházi, szerelmes

 "...Seyanus meglátta azt a lányt. Világosbarna haja hosszú fürtökben hullott a derekára. A napfény meg-megcsillant hullámain. Ott ült a fűben és az eget bámulta. Seyanus mögé osont, s óvatosan leült mellé. Nem akarta megzavarni a leánynak a táj szépségében elmerülő tekintetét. Gyengéden átölelte derekát, kisimította fürtjeit a nyakánál, majd lágy csókkal illette azt. A lány behunyta szemét, majd lassan Seyanus felé fordult. Ekkor szájon csókolták egymást...."

 John Priest : Lunae Equester - Holdlovagok

 

"Két lehetősége volt, az egyik, hogy nagyon megbántja Andit, a másik, hogy elkapja és félájultra csókolja ott, az utcán."

 Robin O'Wrightly : Andrea ​& Andrea

"– Jamie – szólalt meg Amberly halkan, mikor már teljesen egymáshoz simultak. Mélyen a szemébe nézett, amire a férfi teljesen megmerevedett és még lépkedni is elfelejtett. Mintha tényleg a szíve kihagyott volna egy ütemet. Újra azt érezte, mint régen."

 Francesca H. Nielk: Sose Engedj el!

 

"Nem érdekel mid van, vagy honnan jöttél, azt akarom velem tarts oda ahova menni szeretnél.Mindenben melletted leszek." 

 

 Emy Dust : Megtalállak

,, Az élet olykor kemény és kegyetlen, de tudnunk kell felismerni a jót. Hiszen a boldogság sokszor csak egy karnyújtásnyira van. Én azt mondom, engedjük közel magunkhoz azt az egyet, aki jobbá tesz minket. Aki meglátja könnyeink mögött a boldogságot, félelmünk mögött a bátorságot. Ne féljünk, harcoljunk érte, mert ha tétovázunk, elveszíthetjük, és lehet, hogy örökre…"

 Marilyn Miller: Keserűen édes

,,Már jobban viselte a bókjaimat, mint az elején, de most is csak a mellkasomnak borult, és felsóhajtott. Legalább nem menekült el! Magam felé fordítottam, és a szemében megint újfajta érzelmeket láttam tükröződni. Jesszusom! Talán végre igazán az enyém lehet! Finoman megcsókoltam, ő pedig pár pillanat múlva készségesen omlott a karomba és viszonozta."

 Abby Winter : Leomló ​falak

"...Azzal, hogy megismertem, és általa megélhettem valami egészen különleges dolgot, olyan ajándékot kaptam az Égiektől, amit soha senki nem vehet el tőlem… a világ összes kincséért sem adnám oda az együtt töltött idő egyetlen másodpercét sem. Akármerre is visz tovább az élet, ő bizony már örökre a részem marad."

 Carrie Cooper: Ügynök tűsarkúban

,, Levegő után kapkodva támaszkodtam a motorháztetőn. Ezer gondolat kavargott a fejemben. Meghalhattam volna, de nem érdekelt. Még a halál is vonzóbbnak tűnt, mint Matt nélkül élni. Azt hittem, képes leszek elviselni a hiányát, de tévedtem. Heteken át hazudtam magamnak. Ideje volt, hogy szembe nézzek az érzéseimmel. Szükségem volt rá, kellett nekem, még akkor is, ha veszélyeztette a törékeny nyugalmamat. Inkább a szenvedélyt, a szerelmet választottam." 

Veda Sylver : Törékeny ​boldogság

 

,,Elakadt a lélegzetem, amikor megpillantottam a házat. A roskadozó falak málladozó réseiből virágcsokrok néztek rám. Apró leveleik integettek nekem, ahogy mozgatta őket a lágy szellő. A rozoga ablakok alsó párkányát is színes őszi levelek ékesítették. Különös látvány volt, mégis gyönyörűnek találtam. Eltátottam a számat, de a nagy csodálkozásban alig vettem észre, ami az orrom előtt volt. Egy megterített asztal és két szék állt a háztól nem messze, s virágcsokor díszelgett a terítő közepén is, egy üvegvázába állítva. Nem tudtam, mit kezdjek magammal, csak álltam ott egyhelyben, a favágók ebédjével a kezemben. Teljesen összezavarodtam. Mégis mi ez az egész? Pár pillanat múlva ismerős hang köszönt rám. A hozzá tartozó alak félrehajtott egy ágat az arca elől, majd elindult felém. 

– Szép napot, Autumn kisasszony! 

– Odds?! – Meglepetésemben a szívemhez kaptam."

 Krencz Nóra: A hófehér másvilág

"Bordeaux-ban a Garonne folyik, ám van neki egy párja, a Dordogne. Egymástól távol erednek, külön utakat járnak, óriási távolságokat szelnek át, majd egyszer csak találkoznak, és egymásba olvadnak, hogy aztán kiszélesedve, megerősödve Gironde néven folytassák az útjukat a Vizcayai-öbölig. Így van ez velünk, emberekkel is: váratlanul, kiszámíthatatlanul egyszer csak találkozunk valakivel, aki olyan erős hatást gyakorol ránk, hogy irányt váltunk miatta, összekapaszkodunk vele, és együtt megyünk tovább valami megnevezhetetlen közös cél felé."

 Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

,, Számomra az érintés, az ölelés és a csók ugyanolyan lételem, mint másnak a levegő: elpusztulnék nélkülük."

Leda Schwartz: A harmadik szerető

 

,, A nyaka köré fonom a kezem, és úgy szorítom, mintha soha nem akarnám elengedni. Minden kétségem elillant, csak a szerelem tölti ki minden gondolom. Ott vagyok, ahová tartozom."

 L. J. Wesley - Brooke: ​A testem a börtönöm

,, – Várj csak. Te azt hiszed, olyan ember vagyok, aki leül a kislánya elé, hogy elmondja neki, beleszeretett a házvezetőnőbe, hogy aztán egy hónap múlva újra leüljek elé, és elmondjam, Kori néni elment, mert meguntam…? – emelte fel a hangját a férfi.

 – Én csak… Várjunk csak, azt mondtad, szeretsz? – tátotta el a száját Kori, és feltérdelt az ágyban. 

– Én ugyan nem. És most megyek a saját szobámba – fordult meg Chris. 

– Azonnal állj meg, Cristopher Walker! – hasított Kori hangja a levegőbe. Az sem érdekelte, ha a többiek meghallják. – Rendben, most megfordulsz. Így, helyes. Újra megkérdezem. Azt mondtad az előbb, hogy szeretsz?

 – Nem – húzta fel durcásan az orrát Chris. 

– De bizony – vigyorgott Kori, miközben a szobán átrohanva felugrott Chris derekára, és köré kulcsolta a lábait. Hevesen megcsókolta. – Mondd még egyszer! 

– Nem érdemled meg. 

– Légyszi. 

– Rendben, szeretlek – nézett bele mélyen a lány szemébe Chris. 

– Jó fiú. 

 – Te nem akarsz mondani semmit? 

– Én is szeretlek téged, lökött óriás – csókolta meg újra a lány. Hát elérte, nem ő mondta ki először. Igaz, csak mérgében csúszott ki a férfi száján, de a lényeg, hogy szereti. A férfi, akit szeret, viszontszereti."

 J. K. Smith : Szerelem ​hirdetésre

,, A szerelem kiszámíthatatlan. Egyszer a felhő felé repít, máskor a pokolba taszít. Ha igazán szeretsz valakit, olyankor az ész kevés, ahhoz, hogy meggyőzze a szívedet, arról, hogy ne szeressen többé. Ha a legnagyobb bűnt is követte el a világon, ha a szíveden mély sebet ejtett is és az eszed bárhogy is tiltakozzék, a szíved nem szűnik meg szeretni.''

 Gergely Melinda: Új életre ébredve

"Legszívesebben elbújtam volna a kabátjában, mint a gyerekek, akik azt képzelik, ha nem látják a külvilágot, a külvilág se látja őket."

 Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök

,, Megfogta a tarkómat, közel húzott, és nem eresztette el a szám. Már a puszta érintése is vágyat ébresztett bennem, a csókja pedig egyenesen a fellegekbe repített."  

Ludányi Bettina: Az egyetlen menedék

,, Ne egy könyvtárba legyél szerelmes, ne is a könyvekbe, inkább belém, és megmutatok neked mindent, amiről a könyvekben csak írnak. Velem át is élheted a szerelmet."

Tomor Anita : Nyolc éjszaka

,,Voltál már annyira szerelmes, hogy az már fájt? Hogy az sem érdekelt, hányszor fog még megbántani a másik, mert tudtad, hogy te ugyanúgy fogod szeretni azután is?" 

P. C. Harris: Újrajátszás

„ – Soha senki nem kérdezte meg Tullia királynéját, akar-e Triar asszonya lenni… Nindra, az enyém leszel? – kérdezte, és Nindra látta, hogy szemében ismét könnyek csillogna
– Igen – suttogta, átölelte férje nyakát "


Bogár Erika: Tullia meséi – Őrző 

 

 

„… szívem olyan ritmustalan dobogásra váltott, hogy a kardiológián az orvosok is lefordultak volna a székükről, ha abban a percben megvizsgáltak volna. …”
 
K. D. Niki: Szerelmem a tanárom

 

 

 

,,Levente jobbra, majd balra fordult az ágyában. Minden igyekezetével próbált elaludni, de képtelen volt rá. Amióta megtudta Évától, hogy Zsolt aznap este kéri meg Anna kezét, valahogy nem tudta kikapcsolni az agyát. Hát megtörténik, és Anna biztosan igent fog mondani. Bár soha nem volt az övé, mégis rettenetesen szenvedett, és fájt neki az, hogy az öccse megteheti ezt."

 

Victoria Green: Csak egy év

 

 

  

,,Bonnie ébredt reggel elsőként. Elmélyülten nézte alvó férjét és azon szántott az agya, hogy milyen remek büntetést talált ki hirtelen felindulásból. Elvégre ezzel saját magával is kellemesen kibaltázott, hiszen a parkolóban történt első összesimulás bebizonyította, kettejük szerelme továbbra sem plátói. A kismama kedvtelve nézegette hitvesét, hiszen hirtelen azt sem tudta volna megmondani, a pasas mely testrészétől önti el leginkább a forróság. John arca továbbra is csibészesen vonzó, kölykös, hiszen ha kipihent, boldog és a borostáját is eltünteti, akár tizenévet is letagadhat a tényleges életkorából. Beszédes kék szeme bűverejével is totálisan tisztában van, be is veti, ha kell, ha nem. Az asszony majdnem felkuncogott a következő gondolatánál, ami még mindig férje szeme körül időzött. A kék szemre azt mondják, hideg, fagyos. Nyilván,ezt csak azok hiszik el, akiket még soha nem lobbantott lángra ez a fajta jeges tűz. A legszebb halál megsemmisülni, elveszni általuk-bennük, hiszen aki már megkóstolta, tudja, hogy az újjászületés is garantált. Főként, ha az életmentőt John Kendersonnak hívják, akibe az áldozat egyébként fejbúbig szerelmes. Igen, az életre keltésben igen aktív szerepet játszik a szép vonalú száj is, hiszen szabályosan életet lehel a gyönyörtől alélt női testbe. Nem beszélve az erős, mégis gyengéd karokról és egészében véve, a komplett pasiról. Bonnie lassan, mély lélegzetet vett, és úgy döntött, nem folytatja ezt a gondolatmenetet. Főként azért nem, mert lehetetlen részleteket kiragadni és szárazon elmesélni a szerelem és szenvedély teljes egészét, misztikumát."

 Sylvia River: Reményhajsza IV.