Top 5 szerelmespárom
Figyelem!!
A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz.
Tomcsik Nóra : Fogadalmak (A változások kora - sorozat)
Anna & George <3
,, Anna leült az ablak előtt álló zongorához, aminek a tetejét csipketerítő
borította és rajta egy nagy vázányi fenyőágból és magyalból készített
csokor díszelgett. George húgát átölelve hallgatta Anna csodás játékát.
Elbűvölte a lány tehetsége, figyelte kecses ujjait, ahogy elegánsan
szaladgáltak a fehér billentyűkön. Chopin dallamai most egészen a
lelkének legmélyére hatoltak, és megelevenedtek előtte az elmúlt évek
emlékei, de aztán lassan minden kép elhomályosult. Azon kapta magát,
hogy szinte már csak Anna körül forognak a gondolatai, és az eleinte
hősies ütemek szenvedélyessége menthetetlenül átragad rá. A vacsora
végeztével kicsit szétszéledt a társaság. Anna a könyvtárszobában
sétálgatott és olvasgatta a könyvek címeit. George egy darabig csak
nézte őt, mielőtt megszólalt.
– Régen hallottalak zongorázni.
– Régen hallottalak zongorázni.
– Azt hiszem, egy kicsit kijöttem a gyakorlatból – jegyezte meg Anna, és visszatett a helyére egy Byron-kötetet.
– Csodálatos volt – vágta rá George. Hangja idegenül csengett még
önmaga számára is. Mintha nem ő mondaná ki a szavakat. – Sajnálom, hogy
nem válaszoltam a leveledre.
– Ugyan. Van elég bajod.
– Hogy viseled? – kérdezte George, és közelebb lépett lányhoz.
– Nem olyan rosszul, mint kéne – szegte le Anna a fejét. – Szerettem Jonathant, azt hiszem, boldogok lettünk volna.
– Én is azt hiszem – helyeselt George. Nem bírta a szemét levenni a lányról.
– Mégsem fáj annyira, és ettől bűntudatom van – ismerte be Anna. George látta rajta, hogy ez tényleg bántja, de nem tudta, mit is mondhatna.
– Mindenki máshogy dolgozza fel a gyászt. Emiatt nem kell szégyellned magad.
– Nem olyan rosszul, mint kéne – szegte le Anna a fejét. – Szerettem Jonathant, azt hiszem, boldogok lettünk volna.
– Én is azt hiszem – helyeselt George. Nem bírta a szemét levenni a lányról.
– Mégsem fáj annyira, és ettől bűntudatom van – ismerte be Anna. George látta rajta, hogy ez tényleg bántja, de nem tudta, mit is mondhatna.
– Mindenki máshogy dolgozza fel a gyászt. Emiatt nem kell szégyellned magad.
– Talán mégis. – Anna visszafordult a könyvekhez, és tovább keresgélt,
de George elkapta a karját. Anna most egészen közel állt hozzá, és egy
hosszú pillanatra összeakadt a tekintetük. Aztán George megcsókolta a
lányt. Nem gondolkodott, nem mérlegelt, képtelen volt rá. Évek óta
vágyakozott Anna után, és most túl gyenge volt, hogy ellenálljon neki. A
lány nem húzódott el, hanem átölelte és olyan szenvedéllyel csókolt
vissza, hogy a fiatalember beleborzongott. Mintha órák teltek volna el,
de George azt kívánta, bár sose lenne vége, amikor Anna egyszer csak
elhúzódott.
– Sajnálom – suttogta George rekedtes hangon. Egyszerre villámként hasított belé, mekkorát hibázott. Anna elvörösödött és lesütötte a szemét. George szörnyen érezte magát, amiért ilyen kínos helyzetbe hozta a lányt, de bűntudat ide vagy oda, ezek után csak még jobban vágyott rá. Lehunyta a szemét, vett egy mély levegőt, majd szó nélkül kisétált a könyvtárból. "
– Sajnálom – suttogta George rekedtes hangon. Egyszerre villámként hasított belé, mekkorát hibázott. Anna elvörösödött és lesütötte a szemét. George szörnyen érezte magát, amiért ilyen kínos helyzetbe hozta a lányt, de bűntudat ide vagy oda, ezek után csak még jobban vágyott rá. Lehunyta a szemét, vett egy mély levegőt, majd szó nélkül kisétált a könyvtárból. "
T. C. Lang: A Lámpás nyomában
Sarah Hawkins & Ronael
„ A csókban benne volt minden félelme, vágya és reménye. Amikor
kinyitotta a szemeit, Sarah mosolygó tekintetével találta magát szembe.
Önmaga volt. "
kinyitotta a szemeit, Sarah mosolygó tekintetével találta magát szembe.
Önmaga volt. "
M. G. Brown: Vérvörös Rózsaszirmok (Rózsaszirmok - sorozat)
Catherine Elwood & Daniel Smith
,,– Kapok egy csókot? – simított végig az arcomon.
– Annyit kapsz, ahányat csak szeretnél.
– Akkor sosem léped át ezt a kaput – mondta alig hallhatóan, majd egy határozott mozdulattal megragadta az arcomat, és megcsókolt."
Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó (Ambrózy báró esetei - sorozat)
Báró Ambrózy Richárd & Hangay Emília (Mili)
,,Vannak olyan pillanatok
az életben, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben
áll velünk, megcsókolni vagy orrba verni volna-e jobb."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.