ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT ~ Chiara

 Kérdezz-felek interjú Chiara írónővel 

Gyere és ismerd meg Chiarat, 

a Pillangólány és a Repülj, szitakötő! című könyvek szerzőjét

 

1. Kedves Chiara, mesélnél kicsit magadról? Miért éppen, ezt a szerzői nevet választottad magadnak? 

Ó, a rettegett kérdés. :) Sosem tudom, mit kellene magamról mesélni, hogy mi az, ami tényleg érdekes lehet, de teszek egy próbát. Egy vidéki város szélén élek életem párjával és két befogadott cicával. Igazi könyvmoly vagyok, még a munkám is abból áll, hogy lényegében olvasok. Édesanyám azt szokta mondani, hogy már kis koromban is megvolt a magam világa, hogy néha egyszerűen „eltűntem” a saját fejemben, valószínűleg ebből ered, hogy alapvetően inkább zárkózott, introvertált személyiségtípus vagyok. És azt hiszem, részben ezért is esik mindig nehezemre magamról mesélni. :)

Eredetileg Kia volt a nevem, ezzel kezdtem el publikálni a neten, így ismertek meg nagyon sokan. A Pillangólány megjelenése előtt a kiadó megkérdezte, hogy szerzői névvel vagy igazival szeretném-e a megjelenést, de az igazi nevemen többnyire gyerekeknek, fiataloknak szóló egyfelvonásos mesejátékokat, színdarabokat írok, és úgy éreztem, nem mosnám össze a kettőt, főleg, hogy erotikus regénnyel készültem megjelenni, így végül a Kia „bővült” Chiarává, ami azért tetszett meg nagyon, mert nem angolszász, hanem latin eredetű.

2. Hány évesen kezdtél kicsit komolyabban foglalkozni az írással?

Azt hiszem, ezt nehéz meghatározni, vagyis talán attól függ, mit számítunk komolyabbnak. Amióta megtanultam írni, történeteket írok, és szerintem még tízéves sem voltam, amikor már az volt az álmom, hogy egyszer majd megjelenjek, szóval igazából mindig komolyan vettem az írást, sosem egészen csak hobbi volt.

3. Mi győzött meg, hogy elindulj az Aranymosás pályázaton?

Az Aranymosás egy nagyon jó lehetőség volt a visszajelzésre, hiszen az ember így vagy úgy, de mindenképpen választ kapott, és persze jó lehetőség a megjelenésre is. Amikor elindultam a pályázaton, azt mondtam magamnak, hogy ez az utolsó próbálkozásom. Előtte volt már pár, több helyre is beküldtem egy-egy regényem, vagy válasz nélkül maradtam, vagy visszautasítottak. Akkoriban úgy éreztem, belefáradtam, és ha most sem sikerül, akkor sincs semmi baj, szeretek az internetre írni, megmaradok hát netes írónak. Szóval az Aranymosás a magamnak adott utolsó esélyem volt, amolyan „ha nem sikerül, akkor nem ez az utam” utolsó esély.

4. Mielőtt megjelent volna az első köteted, előtte novellákat, verseket írtál. Mitől váltottál irányzatot és tértél rá a regényírásra? 

Igazából mindig írtam regényeket, vagyis nagyjából úgy 9-10 éves korom óta, bár persze eleinte a legtöbb befejezetlen maradt, de elsősorban mindig inkább a regényírás vonzott, még ha belekóstoltam másba is. Szóval inkább a versek, novellák jelentettek irányváltást, sőt, a színdarabok, de a mai napig regényeket szeretek a leginkább írni, és úgy gondolom, minden másban kevésbé vagyok jó.

5. A Pillangólány című műved 2018-ban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Honnan jött az alapötlete?

Sajnos pontosan nem emlékszem rá. De talán Ady Megöltem egy pillangót című verse indította el bennem a történetet, illetve ha jól emlékszem, egészen pontosan Virág karaktere született meg bennem a nyomán, vagyis abból a hangulatból, érzésből, amit a vers akkoriban kiváltott belőlem.

6. A könyv erotikus és igen tabu döntögető. Szereted a hasonló témájú olvasmányokat?

Igen, nagyon. Rengeteg könyvet olvasok, mindenféle zsánerben, de valószínűleg a romantikus és erotikus könyvek azok, amelyeket a legtöbbször a kezembe veszek, ha pedig valamilyen tabutéma is előkerül bennük, az számomra még izgalmasabb, különösen szeretem a nagyobb korkülönbséges és a tiltott szerelemmel foglalkozó történeteket.

7. Mennyi időbe telt megírni Gábor és Virág történetét? 

Erre sem emlékszem pontosan, de az első verzió talán úgy két-három hónap alatt készült el, aztán persze még több körben javítottam a történetet.

8. Ha esetleg lenne rá mód, tervezel neki folytatást?

Kifejezetten Virág és Gábor történetének nem, bár egy-egy novellában gondolkodtam, végül azonban ezek nem születtek meg (persze nem kizárt, hogy egyszer még sor kerül rájuk). Dórinak, az egyik mellékszereplőnek írtam egy történetet, bár egészen más irányt vett, mint eredetileg terveztem, abban a regényben felbukkant Virág és Gábor is, azonban sajnos nem valószínű, hogy a regény valaha is megjelenne.

9. Mennyire ért váratlanul a hirtelen jött népszerűség? 

Igazság szerint nem érzem úgy, hogy kifejezetten népszerű lennék, de nagyon jólesik a kérdés, ahogy az is, hogy sokan szeretik, amit írok.

10. Hamarosan megjelenik a legújabb munkád, aminek egyszerűen gyönyörű lett a borítója. Mit lehet tudni a cselekményéről?

Szerintem is gyönyörű a borító, köszönet érte Ambrús Reninek.

A történet napjainkban játszódik, egy magyarországi, hegyek közt fekvő kisvárosban, és mint azt a borító is jól mintázza, ősszel. Laura Írországból érkezik haza a húga temetésére, és ekkor szembesül azzal, hogy Karina halálának körülményei közel sem olyan egyértelműek, mint ahogyan ő tudta, ahogy azzal is, hogy a húga sok mindent titkolt előle, többek között, hogy verseket írt. Laura ezeket a verseket felfejtve igyekszik kideríteni, mi történt Karinával az elmúlt hetekben, amiben a legjobb barátja, Máté van a segítségére, azonban Laurában nem várt érzések ébrednek iránta, ami megbonyolítja a kapcsolatukat. A történet sokféle témával foglalkozik, a veszteséggel, a gyásszal, a bűntudattal, a szerelemmel, a családi kapcsolatokkal és olyan témákkal is, amelyekről nem tudnék spoilermentesen mesélni. Borongós, szomorkás és reményeim szerint izgalmas és elgondolkodtató, igazi őszi olvasmány.

11. Akad benne olyan karakter, akit valós személyről mintáztál?

Kifejezetten sosem mintázom a karaktereimet valós személyekről, eltekintve a külsőtől, ott főleg az elején segítséget jelent, ha van előttem valamilyen kép, legyen az akár egy színész, akár egy Pinteresten talált modell fotója, viszont ahogy haladok a történettel, ez a kép a fejemben mindig átalakul, egyedi lesz. Ami minden mást illet, szeretem, ha a karaktereim ízig-vérig önmaguk. Szóval ha akadna egyezés bármilyen valós személlyel, az pusztán a véletlen műve.

12. Mennyiben volt más megírni, mint a Pillangólányt? 

Nagyon sokban. :) A Pillangólány annak idején valósággal kiszakadt belőlem, nem igazán terveztem előre, hagytam magam sodródni, a Repülj, szitakötő!-t azonban gondosan megterveztem, felépítettem, és bár minden apró részletet nem tudtam előre, de tudtam, milyen események fognak történni, kinek mi a jelentősége a történetben, ki hogyan irányítja majd a cselekményt. Más volt azért is, mert ez az egyetlen olyan történetem, amelynek egyik szála egy rejtély felderítése, ezt megírni izgalmas kihívás volt. És akkor még nem beszéltem a történetben szereplő versekről, amelyek szintén valami újat jelentettek számomra. Mindezeken túl pedig más volt azért is, mert úgy éreztem, meg kell felelnem bizonyos elvárásoknak, a kiadó felé, az olvasók felé, és ez nem könnyítette meg a dolgomat. Meg kellett tanulnom kizárni mindezt, a kételyeket is, a bizonytalanságot is, a félelmeket is, hogy szabadon, szívből tudjak írni.

13. Három antológiában is megjelent egy-egy novellád, és a weben is több történetet olvashatnak tőled az olvasók. A jövőbeli terveid közöd szerepel, hogy rövidebb-hosszabb történeteket publikálj online? 

Igen, nagyon szeretnék visszatérni az online publikáláshoz. Sajnos az elmúlt években úgy alakult az életem, hogy erre nem jutott időm, erőm, de bízom benne, hogy előbb-utóbb eljutok odáig, hogy újra írjak a netre is. Hiányzik a közösség, a közvetlenebb kapcsolat az olvasókkal, az a fajta izgatottság, amit csak egy új fejezet feltöltése tud megadni, vagy az, amikor látom, hogy hozzászólás érkezett.

14. Pillangólány után Repülj, szitakötő! Van rá esély, hogy a harmadik megjelenésed is hasonló tematikájú címet kap?

Nem hiszem, bár sosem lehet tudni. :) A Repülj, szitakötő! címe sem ez volt eredetileg, szóval nem terveztem, hogy hasonló lesz, csak végül így alakult. Bár miután megosztottam a családommal, hogy érkezik az új regényem, a bátyám vagy az idősebbik öcsém, már nem emlékszem pontosan, rögtön rávágta, hogy legközelebb jöhetnek a legyek, szúnyogok, poloskák

15. Mik a jövőbeli tervek?

 Egyelőre ez még alakulóban van. Van ötletem, mit szeretnék írni, de még annyira kezdetleges, hogy végül is ki tudja, mi lesz belőle, lesz-e bármi is. Azt hiszem, kicsit amolyan várakozó állásponton vagyok, de bízom benne, hogy lassan számomra is kiderül, merre tovább.

16. Van esetleg bevált tanácsod a kezdő írók számára?

Kifejezetten bevált tanácsom nincs. Igazából sok mindent lehet mondani, elég erre rákeresni a neten, számomra az egyik leghasznosabb tanács az volt, hogy az ember olvasson sokat, abban a zsánerben is, amiben ír, de ne kizárólag abban. Amit pedig én szoktam mondani, hogy ha valaki elhatározta, hogy írással akar foglalkozni, akkor bármi jön is, ne adja fel. Nem biztos, hogy mindig egyszerű és könnyű lesz, sőt, az a valószínűbb, hogy nem lesz az, és ehhez rengeteg kitartás és erő kell. Ezt talán még annyival egészíteném ki most, hogy szerintem az írást nem érdemes fél szívvel csinálni, vagy egészen, vagy sehogy.