ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT ~ Sienna Cole

 Kérdezz-felelek interjú Sienna Cole írónővel 

Gyere és ismerd meg Siennát, a népszerű thriller szerzőt 

 

1. Kedves Sienna, mesélnél kicsit magadról? 

Húha, nehéz kérdés, ezerféleképpen tudnék rá válaszolni, és lehet, hogy mindig mást mondanék az aktuális hangulatomtól függően. 😊Olyan embernek tartom magam, aki a gyerekkori álmai nyomába eredt, és abban a szerencsés helyzetben van, hogy azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret. Azt az egyet sajnálom csak, hogy nem mertem előbb belevágni, de valószínűleg az idáig megtett utam minden lépésére szükségem volt ahhoz, hogy ma az lehessek, aki vagyok. Kíváncsian nézek a következő évek, évtizedek elébe is, mert rengeteg tervem van – az írással kapcsolatban és azon kívül is.

2. A gyerekkorodban is fontos szerepet játszott az írás? 

Kilencéves koromban kezdtem írni az akkori magyartanárom támogatásával. Onnantól kezdve az írás végig kísérte az egész életemet: akkor is, amikor aktívan éppen nem alkottam, fejben történeteket és karaktereket találtam ki. Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy ez mindig is velem volt, de csak felnőttként jött meg a bátorságom ahhoz, hogy a hivatásommá tegyem.

3. 2016-ban jelent meg Laura Porterrel közös köteted, a Száz évvel utánad című naplóregény. Milyen volt a közös munka és az olvasói visszajelzések?  

A Száz évvel utánad a korai szárnypróbálgatásaim egyike. Akkor még kerestem a hangomat, a stílusomat és a témáimat. Laura Porter nagyon jó barátnőm, és ezt a regényt közösen álmodtuk meg. Felosztottuk egymás között a történetszálakat: én írtam Ciaran szemszögét és a múltat, ő pedig Kate jelenbeli vívódásait és útkeresését. A közös munka gördülékeny és izgalmas volt. A mai napig úgy gondolom, hogy sokkal élvezetesebb valakivel megosztani az alkotófolyamatot, mint amikor egyedül megyünk végig rajta, hiszen így többféle gondolat, szempont, meglátás is megjelenhet a regény lapjain.

4. A 2017 nem kis változásokat hozott, hiszen immáron egyedül, egy neves kiadó gondozásában érkezett a második munkád. Mivel már régóta követlek, így tudom, mennyire szeretsz utazni. Minden helyszínt bejártál, amit a karaktereid a Négyszáz nap szabadságban? 

Érdekes, mert a Négyszáz nap szabadság helyszíneinek nagy részét utólag, jóval a regény megírása után sikerült meglátogatnom. Szerencsére ma már az internet óriási segítséget nyújt abban, hogy egy-egy helyszínt személyes tapasztalat nélkül is alaposabban meg lehessen ismerni, de legalábbis valósághűen ábrázolni. Korábban én is, mint nagyon sokan, csak évi 1-2 hetet tudtam utazásra fordítani, de a közelmúltban lehetőségem nyílt hasonló utazási stílust is megtapasztalni, mint a Négyszáznap szabadság szereplői. Igaz, én lakóautóval valósítottam ezt meg, és valószínűleg, ha most írnám a regényt, a karaktereim is így járnák be Európát.

5. Mikor határoztad el, hogy a folytatásban Patrick kapja a főszerepet? 

Ebben a történetben nekem egyértelműen Patrick volt a kedvencem, így nem sokat gondolkodtam azon, kit vigyek magammal a folytatásba. Valójában a Reményszimfónia nem is szigorúan vett folytatás, csak Patrick egy másik életszakaszának bemutatása. Csupán néhány utalás található benne a Négyszáz nap szabadságra, ezért ennek ismerete nélkül is teljes és élvezhető.

6. A romantikus zsáner után, mennyire ment könnyen az áttérés a pszichológiai thriller és krimi vonalra?

Alapvetően jobban vonzódom a thriller- és krimi zsánerű történetekhez, mint a romantikushoz, ezért ez számomra egy nagyon könnyű döntésnek bizonyult. Nálam a lélektani vonulatra helyeződik a hangsúly, minden regényem fókuszában a szereplőim belső motivációi, megküzdései és jellemfejlődése áll. Ez felfedezhető a romantikusaimban is, de jobban kamatoztathatónak találtam a thrillerben. Ezenkívül úgy találtam, hogy ebben a zsánerben szabadabban mozoghatok, sokkal inkább kiaknázhatom a fantáziámat, és jóval több kihívást is jelent, mint szerelmes történeteket írni.

7. Miből szoktál ihletet meríteni? 

Ez nagyon változó, és nem is tudnék rá egyetlen jól bevált receptet adni. Nyitott szemmel járok a világban, sok minden érdekel, kíváncsi természet vagyok. Bármi megihlethet egy elkapott párbeszédfoszlánytól kezdve egy zeneszámon át egy különleges hangulatú képig, de van, hogy a téma talál meg először, és ahhoz választom később a körítést.

8. Melyiket szereted jobban írni, az önálló regényeket vagy a sorozatokat? 

Mindig az épp aktuális sztorimat szeretem a legjobban írni, ami független attól, hogy az önálló regény, avagy sorozat lesz-e. A sorozatnál kétségkívül megvan az az előny, hogy több időt fordítok rá, ezáltal jobban elmélyülhetek benne, és alaposabban kidolgozhatom a karaktereimet. Most az Ígéret-sorozat az aktuális projektem, aminek jövő tavasszal jelenik meg a harmadik része, A bosszú arcai. Ez a történet immár két éve kíséri az utamat, és lehet, hogy még eltart egy ideig, míg végleg lezárom.

9. Hogy kezeled a negatív kritikát? 

Aki szélesebb publikummal is megosztja a munkáit, elkerülhetetlenül találkozik negatív visszajelzésekkel. Amikor az ember először szembesül ezzel, az nagyon fájdalmas tud lenni, de idővel és a megszerzett tapasztalattal mindez veszít az erejéből. Az alkotói motiváció és a rengeteg olvasói szeretet sokkal nagyobb súllyal esik a latba. Inkább azokra fókuszálok, akik szeretik és örömmel olvassák a könyveimet; nekik igyekszem még többet, még jobbat adni. A kritikák közül legfeljebb azokkal foglalkozom, amelyekből tanulhatok valamit.

10. Van olyan karaktered, aki közel áll hozzád? Ha igen, miért éppen ő? 

Majdnem mindegyik, és mindig aktuálisan azok, akikkel éppen dolgozom. Ha abszolút kedvenceket kéne felsorolnom, akkor a Négyszáz nap szabadságból és a Reményszimfóniából Patrick, a Lefelé a folyónból Jeff, az Elmejátékból és A köd utánból Mike és Miranda, az Ahol a százszorszépek nyílnakból Molly, az Ígéret-sorozatból pedig Nicholas. Rendkívül különböző karakterek, mégis mindegyikben van valami, amivel mélyen tudok azonosulni vagy empatizálni.

11. Mennyi időt vesz igénybe egy-egy regény esetében a kutatómunka? 

A kutatómunka sokkal több időt igényel, mint az írás, sőt, valójában csak a regény befejezése után ér véget, hiszen menetközben is rengeteg mindent ellenőrizni, tisztázni kell. Egy teljes folyamat kutatással és írással együtt nálam kb. 9-12 hónap.

12. Több évnek kellett eltelnie, hogy újra közös projektbe fogj. A Nőiség naplót Ludányi Betti írónővel közösen jegyzitek, és arra lennék kíváncsi, hogy várható-e még további együttműködés a részetekről? 

Bettinával nem csak kollégák, de barátnők is vagyunk, és az íráson kívül is számtalan szálon kapcsolódunk. Szeretünk együtt dolgozni, szerencsére nagyon kiegyensúlyozott és gördülékeny partneri viszony van köztünk. Jelenleg mindketten a saját írói vonalunkra koncentrálunk, de például sokszor tartunk közös közönségtalálkozókat. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is lesznek közös projektjeink.

13. Jövőbeni tervek, avagy dolgozol új megjelenésen? 

Most éppen az Ígéret-sorozat harmadik részén dolgozom, aztán jön a negyedik. Utána tervezek egy különálló kötetet egy igen fajsúlyos témában, de egyelőre ezt még fedje homály. A közeljövőben indul a webshopom is a siennacole.hu oldalon is izgalmas extra tartalmakkal és ajándékokkal az ott vásárló olvasók számára.

14. Mit tanácsolsz a kezdő szerzők számára? 

Nemrég indítottam egy blogot a weboldalamon (siennacole.hu), ahol rengeteget foglalkozom az írás mesterségével, különösképpen a karakteralkotással és cselekményszövéssel. Ha valakit érdekelnek ezek a fortélyok, bátran csemegézhet az ott megjelenő tartalmak között. Ezenkívül azt a tanácsot tudom adni, amit valószínűleg minden pályatársam: olvass sokat, írj még többet, tanulj és fejleszd magad, és találd meg a saját hangod! És legfőképp: ha ez az álmod, ne add fel soha! 😊