Top 12 klisé a könyvekben/sorozatokban, amelyektől totálisan kivagyok

 Már hosszabb ideje terveztem megírni a bejegyzésemet, de csak most sikerült időt szakítanom rá. Tizenkét pontban foglaltam össze azokat a kliséket, amelyek már-már elengedhetetlen alkotóelemeivé váltak a történeteknek. Szerintem bárki feltudna sorolni olyan könyveket, amelyekben megtalálható egy vagy több pont az itt említettek közül, vagy esetleg az összeset.

(Könyvcímeket nem írok, mivel nem szeretnék senkit sem lejáratni, vagy
veszekedést szítani, hogy kinek mi a véleménye az adott műről. Ezért, ha
valamelyik megállónál úgy véled, ráismertél valamelyikre, azt inkább tartsd
magadban.) 

 

 

12. Amikor a családi titok nem is akkora csattanás.

~ Az eddig elolvasott könyvek között akadt egy, amelyben olyan piszlicsáré indok miatt nem lehettek együtt a szívszerelmesek, amely körülbelül azzal ért fel, mintha öt forinttal kevesebbet kaptál volna vissza egy bolti vásárlás után, és ezért kihívtad volna rájuk a terrorelhárítást. 

 

11. Amikor túlságosan is tökéletes a szívszerelmes.

~ Én általában nem szoktam ezen fennakadni, de egyre több könyvmolynál veszem észre, hogy ők már kissé ki vannak borulva, ha a férfi főkarakternek túlzottan tökéletes adottságai vannak. Ide érthető a túlságosan tökéletes kinézet és a hozzá tartozó, részletes, több oldalon keresztül körülírt nemi szerv, amely általában mindig orbitálisan hatalmas, folyton tettre kész, és ezt nem kevesebb mint két-három oldalban taglalják. Ez ráadásul azzal a ,,bakival” jár együtt, hogy a szerző az elején – a részletesség miatt – szinte az olvasó szájába rágja, milyen a karakter haja színe, hossza, a szeme színe, formája, és a történet végére már nem is úgy néz ki a hős. Tudom, ezt ki lehet szűrni szerkesztéskor, de azért egy kicsit mégis furcsa számomra. 

 

 

10. Amikor megpróbálják elhitetni, hogy meg fog halni a főszereplő.

~ Lehet, ez csak nekem különös, amikor a szerző visszaemlékezést ír, és a vége felé bedobja a lehetőségét annak, hogy vajon túléli-e a főkaraktere, akin keresztül látjuk az eseményeket. Szerintem tök felesleges. Emellett, egyszer olvastam egy regényt, amelyben a szerző kétszer játszotta el, hogy meghalt karaktere, de mindig vissza-visszatért, és a végén újra megpróbálta elhitetni az olvasóval, hogy meg fog halni. 

 

9. Amikor felesleges az ágyjelenet, de mégis folyton ott vannak a szereplők.

~ Az ,,összes" oldalon, minden helyzetben és pozícióban, és minden veszekedést úgy oldanak meg, hogy egyből ledobálják a ruháikat. Nincs semmi kommunikáció, csak ágynemű gyűrés, ami nálam egy kicsit elvesz az élményből. Számomra olykor kicsit túlságosan sok, ezért  általában átugrom az ilyen részeket. Nem, nem vagyok prűd, és szeretem az olyan könyveket, amelyben szerepet kap az intimitás, de a túlzóból már egy picit elegem van, mert ezek tipikusan ugyanazok szerint a sablonok szerint zajlanak le, szinte szóról-szóra átmásolva.

 

8. Amikor a sztori átmegy szappanoperába.

~ Egyszer volt szerencsém egy olyan regényt olvasni, amelyben annyi esemény történt, amelyet a brazil szappanoperaírók is méltán megirigyelhetnének, vagy meríthetnének belőle ihletet. Szerintem ezt nem is kell ragozni, mert ilyesmi jó sok történetben megfordul.

  

7. Amikor felbukkan az ikertesó.

~ Amikor a szívszerelmetes nőci meglátja a szintén szívszerelmetes paliját egy másik nővel, arról előbb vagy utóbb kiderül, hogy nem is ő volt az, hanem az ikertesója, akinek a létezéséről egészen addig nem is tudtak az olvasók. Volt, hogy ezt egy krimiben sütötte el a szerző, mert szerintem már maga sem tudta, hogyan zárja le a sztorit.

 

 

6. Amikor már két szó után halálosan és örökre egymásba szeretnek, és egészen a végig azt se tudják, hogy ki fia-bórja a másik.

~ Az egyik regényben a végén tudta meg a szívszerelmetes nőci, hogy mi a
pasija vezetékneve, vagy hogy hol lakik, vannak-e testvérei stb., mert egészen addig nem tartotta érdekesnek, hogy a fentebb említett ágyban tornászáson kívül is folytassanak egymással kommunikációt. Végülis, egymás manduláinak és egyéb testrészeinek feltérképezése sokkal izgibb volt. 

 

5. Amikor a szívszerelmes folyton azt hangoztatja, hogy nem elég jó a kedvesének, ezért szakít vele.

~ Kezd kicsit sok lenni, amikor az adott regényben folyamatosan azon sír a férfi, hogy nem elég jó a nőhöz,  ő jobbat érdemel nála stb.. Ez leginkább akkor bosszantó, amikor már vége lenne a történetnek, minden lezárulna, és beledobják még ezt a lehetőséget is, csak hogy valamin szenvedjenek, vagy hogy ezen okból folytatást kapjon a cselekmény. 

 

4. Amikor kiderül, hogy a szívszerelmes főhős miatt érte baleset a főhősnőt,
vagy valami köze van az eseményhez.

 

~ Vannak könyvek, amelyekben nem olyan zavaró ez a mozzanat, sőt kifejezetten érdekessé teszik a cselekményt, de –a negatív részről közelítve –, akad, amikor tök feleslegesen kerül bele, mert eleve kiszámítható a történet, és akkor még puff, elsüti ezt a klisés poént a szerző. Itt nem egészen az arra épülő történeteket értem, hanem amikor már kezd véget érni a cselekmény, erre még bedob egy ilyet. 

3. Amikor felbukkan egy ex, és kiderül, hogy a szerelmetes főhősnek
van egy eltitkolt gyereke tőle.

~ Mostanság egy eléggé népszerű írónál véltem felfedezni, hogy a történetei közepétől mindig felbukkan a már említett ex, aki előrukkol egy gyerekkel, aki úgy kerül a szerelmetes párhoz, hogy az adott expartner meghal, vagy börtönbe kerül. Lehet, ez is csak engem idegesít, de ide sorolnám azt, amikor a főkarakter csajszi eltitkolja –:valami piszlicsáré dolog miatt –, hogy terhes, és évekig  meg sem tudja a volt kedvese, hogy van egy eltitkolt gyereke. Jó, az más, ha mondjuk a férfi verné, és ő elmenekülne a gyerekkel, eltitkolva a létezését, de a történetek többségében, tényleg valami orbitálisan nagy hülyeség miatt fosztja meg az apukát attól, hogy megismerhesse a közös gyereküket.

2. Amikor a főhősnő buta, mindenen hisztizik, meggondolatlanul cselekszik, önző és még sorolhatnám…

~ Ilyenre több példám is van, de körülbelül ez az egyedüli, amitől néha úgy összecsuknám az adott olvasmányomat, és jó mélyre süllyeszteném. Tipikusan, amikor a csajszinak, aki veszélyben van, megmondják, hogy ne menjen oda, ahol veszélybe kerülhet, de márcsak azért is odamegy, majd azon sír több oldalon keresztül, hogy elrabolták. Vagy, amikor közlik a szerencsétlennel, hogy elárulnak neki egy titkot, de azt tartsa meg, de a lehető legelső alkalommal már tovább is adja fűnek-fának.

1. Amikor felesleges szerelmiháromszögbe bonyolódunk, mert a szerző tovább akarja bonyolítani a szálakat.

 

~ Ettől megyek a Dunának!!

Amikor a főhősnő megismerkedik egy helyes, kedves pasival, majd pár fejezettel később betoppan egy másik pasi, és onnantól kezdve másról sem szól a sztori, mint arról, hogy vajon ki lesz a befutó. Ez magában nem is olyan baj, hiszen ilyen bárkivel megeshet, de amikor már minden tök szép és jó, akkor baromira feleslegesnek érzem, hogy még ezt is bele kell tuszkolni a regénybe.

 

Én ezt a 12 klisés okot tudtam hirtelen felvázolni, de ezenkívül biztos akad még, ami zavaró lehet.