Minden évben izgatottan készülök erre a pillanatra, mivel ez a szerelmesek napja. Más sem tehetné szebbé számomra, mint a kedvenc szerzőim romantikus idézetei. Itt is szeretném megköszönni nekik, hogy elküldték őket nekem, és most nektek is megmutathatom, mennyi szebbnél is szebb könyves idézetet sikerült egy csokorba gyűjtenem.
1, "Hiszen, ha valakinek, neked tudnod kell, milyen a szerelem. Hirtelen rászakad az emberre a felismerés, és vagy elbírja, vagy nem"
2, "Még sosem ismertem egy férfit sem, aki ilyen
erős önbizalommal tudná képviselni önmagát.
Nem csoda, hogy a fél évfolyam szerelmes belé.
Egy pillanatra elönt az édes női büszkeség, hogy
ő mégis engem szeret, csak az enyém. Megszorítom
a kezét, és ahogy odapillant, rámosolygok.
Egy pillanatra ő is megszorítja az enyémet
– néma közjáték ez, apró szerelmi vallomás."
3, "
- Talán — közölte mélyen a szemembe nézve. Szinte éreztem magunkon a
többiek tekintetét. Megcsókolt. Lassan, gyengéden, mintha ez lenne az
első csókunk, és valóban; ez volt az első, amit nem övezett hétpecsétes
titok."
4, “Olyan
volt Hunterrel csókolózni, mint beleesni egy mély gödörbe, amiről aztán
kiderül, hogy pihe-puha, bársonnyal borított fekhely. Először kicsit
félelmetes, aztán meglepő, végül maga a színtiszta élvezet. De azért
mégis csak egy gödör, amiből ki tudja, hogyan tud kimászni.”
5, ,,–
Valójában sosem akartalak távol tartani magamtól – suttogtam, miközben
felpillantottam rá. Egymás szemébe néztünk, és a közelsége miatt már
gondolkodni sem tudtam. Minden hang, amit eddig észleltem, eltűnt. Nem
hallottam a madárcsipogást, a focilabdát rúgó gyerekeket, a futkározó
óvodásokat, csak mi ketten léteztünk."
6, "Testemet
olyan érzések kerítik hatalmukba, melyeknek létezéséről fogalmam sem
volt.
Mindeddig. Puha ajka mámorral itatja szomjazó, kiszáradt lelkem. Annyira
vártam őt, évek óta csak rá vártam, és most itt van. Nem tudom
eltaszítani. Pedig
próbálom, de minden egyes gondolatom, egész lényem
őt akarja. Én pedig túl önző vagyok már ellenállni.
Akarom a boldogságot. "
7, "–
Csodálom a lelked – mondta Des.
– Miért?
– Mert olyan dolgokat képes látni, amiket másoké nem. Ez rendkívül
értékessé tesz, és arra ösztönöz, hogy még inkább becsüljelek és
vigyázzak rád."
8, ,,–
Legyen ez a mi esténk! Legyen ez életem legjobb estéje!
– Rajtam biztosan nem fog múlni, kedvesem! – mondja, majd őrületes
táncba kezdünk. Érzem a víz csobbanását a bőrömön, Max testét, ahogyan
szorosan magához szorít, ahogyan szorosan karjában tart. A zene dübörög a
szívemben, és a boldogság a lelkemben."
9, "– Miss Carter, csukja be a száját – súgta Alex –,
különben kénytelen leszek én becsukni. És nem biz-
tos, hogy az illendő lenne most! – vigyorgott kajánul
a férfi."
10, "...amióta
ismerem, menthetetlenül szerelmes vagyok belé. Azóta jóval magasabbra
tettem a mércét… Ő az alap. Nyilván akárkit megkaphatnék, aki jó, de a
jóért nem érdemes megkockáztatni a tökéletes elvesztését."
11, "Ajka
finoman lecsapott rám, mint méhecske a virág szirmaira, úgy szívta az
édes nedűt. Először körbe ízlelt, olyan finoman, hogy szinte a lehelete
simogatta a szám vonalát. Aztán elhúzódott, kezét a tarkómra tette és
arcomat lágyan megérintette. Akaratom ellenére hangosat sóhajtottam,
miközben lehunytam a szememet, és hagytam, hogy sodorjon az ár. Vincent
ezt megérezte, mert ismét lecsapott rám, ezúttal határozottan, ám mégis
gyengéden. Pont olyan izgató a csókja, mint ahogyan elképzeltem. Pont
olyan finom az íze, mint ahogyan azt reméltem. Pont olyan vadul
lobbantotta fel a lángot bennem, mint ahogyan azt vártam."
12, "Azt
mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka,
árnyalatok keltette látszat, összemosódás. Valójában karmazsinvörös. A
legmélyebb bordó, ami érzékelhető, teltsége
elnyel minden más színt, ami mutatkozni kíván.
És míg a kétkedők a színek feletti polémiára fecsérlik a pillanatot,
vannak, akik gyönyörködnek benne. Hagyják, hogy a
természet ékes varázsa magával ragadja őket, akkor is, ha csupán
illúzió.
Akárcsak az élet. Káprázat. Minden egyes árnyalata, ahogy
minden egyes perce is lelkünk tükröződése, amiben megláthatjuk a
legmélyebb színeket, mint évezredeken átívelő gondolatokat, bimbójában a
születést, mint reményt, legsötétebb
árnyalatában a halált. És miként a nap megcsillantja szirmain
sugarát, felfedve a rózsa sokszínűségét, egyszeriben fény derül
az öröklét titkára is. Ami nem más, mint a szerelem…"
13,
14, ,,Ha
falat építek a szívem köré, az csak akadályoz. Mindenben. Meggátolja
ugyan, hogy megbántsanak, de azt is, hogy élvezhessem mindazt a jót,
amit az élet nekem akar adni. A szerelmet, a törődést, a bizalmat,
mindent, amit ez a férfi elhozott nekem azzal, hogy segített lerombolni
azt a falat, amit a félelmeim tápláltak. Ha belenézek átható mély
tekintetébe, már nem félek. Hinni akarok és bízni, benne, bennünk.
Esélyt kaptam tőle, esélyt a boldogságra."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.