ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT - Tomcsik Nóra

Kérdezz-felelek Tomcsik Nóra írónővel

Gyere és ismerd meg Tomcsik Nórát, A változások kora sorozat szerzőjét

Kedves Nóra, mesélnél kicsit magadról?

Kis korom óta nagy mesélő és álmodozó vagyok. Amikor gyerekek voltunk, öcsémet szórakoztattam a történeteimmel. Némelyiket még ma is felemlegetjük. Hosszú ideig kerestem magam, mire komolyan elköteleztem magam az írás mellett; zenéltem, színjátszóztam, rajzoltam, fotóztam. Ezek a mai napig fontos részei az életemnek, de már csak hobbik esetleg inspirációk a történeteimhez. Ha pedig nem a művészetek kötnek le, akkor valamilyen utazáson jár az eszem. Rengeteg hely van, amit meg szeretnék nézni a világban. Ez is egy szenvedély. Ha tehetném, csak írnék és utaznék. 

Hány évesen kezdtél el komolyabban foglalkozni az írással?

Komolyabban a főiskolán (23 voltam). Mozgókép szakon tanultam, ahol leginkább a forgatókönyvírással és a dramaturgiával foglalkoztunk. Sok mindent tanultam ott a három év alatt, amiknek a regényírásban is nagy hasznát veszem.

Naponta mennyi időt szánsz a regényeidre?

A történetek 0-24 órában a fejemben vannak, szóval szinte állandóan, de ténylegesen írni nem mindig szoktam, sőt, előfordul, hogy hetekig egy sort sem gépelek be. Ez azért van, mert nagyon nem szeretek gépelni, általában lassabban megy, mint ahogy jönnek a gondolataim, és elunom magam közben, szóval kell egy lendület. Ha ez megvan, akkor nincs megállás. :) Szeretem fejben megtervezni a történetet, a jeleneteket, és csak akkor vágok bele a tényleges írásba, amikor már szinte kész.

Mit csinálsz olyankor, amikor nincs ihleted?

Ihlet szinte mindig van, legfeljebb az idő vagy a kedv hagy el, de az is előfordul, hogy a regény egy olyan dramaturgiai ponthoz ér, ahol kicsit át kell gondolnom a cselekményt, pihentetnem kell, hogy kicsit frissebben lássam majd az egészet. Ilyenkor olvasok, filmeket nézek, és a közelébe sem megyek a készülő könyvnek.

Mesélnél kicsit „A ​hercegnő és a sárkányok dala” című könyvedről annak, aki még nem olvasta?

Ez egy rövidke meseregény, elsősorban a 8-10 éves korosztálynak. Eredetileg egy barátnőm kislányának írtam két éve karácsonyi ajándékba. Ez a könyv egy kicsit háttérbe szorult; gyerekeknek eladni valamit sokkal nehezebb, ehhez egészen más gyakorlat kell. A történet egyébként egy kitalált világban játszódik, ahol a négy égtáj felett négy király uralkodik. A főszereplője egy tolvaj lány, egy tehetséges muzsikus apród és egy lovag, akiknek meg kell menteniük a királyságukat, és ehhez szükségük van a már csak legendákból ismert sárkányokra és egy varázstárgyra, ami felébreszti és engedelmességre bírja ezeket a lényeket.

Honnan származik „A ​változások kora” alaptörténete?

A változások kora alaptörténete nagyon összetett, sok apróságból tevődik össze. Amikor először írtam Henryről (15 évesen), az egész egy romantikus történet volt, sok viszontagsággal és nyilvánvaló happy enddel. Aztán nagyon megszerettem a 19. századi fejlődésregényeket, na meg a világháborúkról látottak és olvasottak is nagy hatással voltak rám, így a romantika háttérbe szorult, és egy felnőtté válás történet lett belőle, amit átszőnek a kora 20. század eseményei.

Mennyi időbe telt a kutatómunka, mielőtt belekezdtél a megírásába?

Általában a történet váza már megvan, és utána szépen fokozatosan építem fel a részleteket, és kutatok közben. Néhány hét/hónap biztosan kell, mire elég információm van ahhoz, hogy nagyobb hibák nélkül megírjam a regényt. Persze sokszor még az utolsó javítások alatt is kibukik valami, mert találok egy cikket, egy filmet, ami megváltoztat mindent. Egyébként mivel elsősorban nem történelemre, hanem a karakterfejlődésre próbálom helyezni a hangsúlyt, nem megyek minden esetben a dolgok mélyére. (Pl. Az elveszett ifjúságban nem ecsetelem, hogy ki milyen fegyverekkel harcolt.) Ezt feleslegesnek érzem. Ellenben bizonyos meghatározó eseményeket, igyekszek elrejteni a szereplők mindennapjaiban, és így bemutatni az olvasónak. Ettől élőbbnek érzem azt a korszakot, amiről írok.

Mennyire volt nehéz megalkotni a karaktereket?

Henry nagyon nem akart olyan lenni, amilyenre terveztem, de végül nagyon jó irányba fejlődött. Ő a legmegosztóbb figura a történetben, az olvasók megítélései alapján. Egyébként ő szerintem csodás fejlődésen megy át. Remélem, majd az olvasók is látják ezt, és azok is megkedvelik, akik most még néha fejbe csapkodnák. Vele egyébként sokkal könnyebb dolgom van, mint George-dzsal. Ő később született, és sokáig nem találtam vele a hangot. Az első kötetben ez még látszik, hiszen nem is szerepel túl sokat. Most a 3. kötetre nagyon beért a figura. Gyakorlatilag az ő történet szála viszi el a kötet felét, de így vagyok a lányokkal is. Ők sokkal lassabban forrtak ki, és leginkább csak szolgálták Henry történetszálát, most viszont kezdenek egy szintre kerülni, amitől sokkal színesebb a cselekmény.

Szóval hosszú folyamat, és kötetről kötetre épülgetnek. Mindig okoznak meglepetéseket, amitől nagyon izgalmas lesz az írás.

Mennyi közös van benned és Henryben? És George-ban vagy más szereplőkben?

Szép fokozatosan világítottak rá a közeli ismerősök, és döbbentem rá én is, hogy Henryvel túlságosan hasonlítunk egymásra. Ő kapott a legtöbbet belőlem, de a többiek is örököltek ezt azt. George a hitemet kapta, Anna a Párizs iránti rajongásomat, és azt a tulajdonságom, hogy „nagyon szeretek” reménytelenül szerelembe esni. Sarah kapta a kissé kimért, ridegebb oldalamat, míg Charlotte olyan, amilyen legbelül lenni szeretnék.

Hány részesre tervezed a sorozatot?

Öt nagy regény lesz. Ebből az ötödik már egészen más történet szálon fut majd, és tizennyolc évvel a negyedik kötet vége után játszódik.

Várható több olyan kisregény is, mint „A baronet lánya”?

Igen. Terveim szerint decemberre készül el egy kisregény, ami egy olyan szereplő spin off-ja lesz, aki most a 3. kötetben bukkan fel, és meghatározó szerepe lesz a történet alakulásában. Szeretném, ha az olvasók majd jobban megismernék a múltját. Ezen a sztorin kívül még tervezek néhányat, egy biztosan elkészül a negyedik kötet előtt, de ezek a történetek attól is függenek, hogy az olvasók mennyire igénylik őket. :)

Van tervben új könyv?

A spin off-fal párhuzamosan dolgozom most egy II. világháború idején játszódó regényen, aminek most épp a tervező, kutató fázisában vagyok, de fejben már alakul egy romantikus kalandregény, ami majd a francia forradalom időszakát eleveníti meg. Most ők foglalkoztatnak leginkább.

Az írás mellett szerkesztéssel is foglalkozol. Mennyire nehéz elkülöníteni az élvezetet a munkától, és más szemmel nézni az adott könyvet?

Elsőre mindig bele kell rázódni. Ha tehetem, elolvasom a kéziratot, hogy kapjak egy általános képet a sztoriról, az íróról és a stílusáról. Így mikor másodszor nekifutok, már nem ragad el úgy, ha jó a könyv, és el tudok mélyedni az apró részletekben. Mindig igyekszem teljesen ráhangolódni az adott íróra, hogy amikor elkészül a végleges verzió, az olvasók ne érezzék, hol nyúltam bele. Ez akkor nehéz, amikor tőlem teljesen távol álló történet kerül a kezembe, de élvezem a munkát, sokat tanulok ilyenkor; észreveszek olyan hibákat, amiket magamnál nem, és később íráskor jobban odafigyelek ezekre.

Mit üzennél a kezdő íróknak?

A legfontosabb, hogy szívvel-lélekkel csinálják. Írjanak és olvassanak sokat. Legyenek türelmesek, mert ez egy lassú folyamat, de minden pillanatért megéri a küzdelmet. Próbálkozzanak kiadóknál, pályázatokkal, vagy ha magánkiadásban gondolkodnak, ne sajnálják a pénzt egy megfelelő szerkesztőre vagy korrektorra. Hálásak lesznek az olvasók, ha egy szép, összeszedett könyv kerül ki a kezünk közül. 

Köszönöm szépen az írónőnek, 

hogy időt szánt rám és megválaszolta a kérdéseimet.